Vikingek 1x06 - A temetés

Facebook Tweet

A mai epizódot a kattegati csarnokban indítjuk. A Jokerként vihogó Flokit hozza épp két martalóc, akik bejelentik Haraldsonnak, hogy Ragnartól hozott üzenetet. Floki szót kap és Ragnar nevében kihívja a Jarlt párbajra, majd hozzáteszi, hogy ha elutasítja, örök életére szégyenben marad. A nagyfőnök azzal vág vissza, hogy az lenne szégyen, ha elfogadná egy áruló kihívását, de aztán beflasheli a néhány résszel korábban megejtett beszélgetést a sámánnal és végül elfogadja a kihívást.

Flokiéknál Ragnar és Lagertha készülnek a másnapra egy kis szexszel. Az asszony inkább elmenne innen és új életet kezdene máshol, de férjura nem érti, miért aggódik. Haraldson öreg, ő meg sérült így egyenlő esélyekkel indulnak, és különben is, a sorsuk már előre meg van írva. Mindeközben a Jarl is készülődik. A holdat figyeli, majd Siggy érkezik és próbálja alvásra csábítani, de a férfi nem igazán látja szükségét. Fiai járnak az eszében és azt is bevallja, hogy minden képmutatás ellenére tiszteli Ragnart, de nem támogathatta, mert akkor szövetségesei elpártoltak volna tőle. Befejezésképp még ő is elejt egy mondatot a sorsról, mivel az övé összefonódott Ragnaréval, és végtére is, ő nyitotta meg az utat nyugat felé. Egy röpke perc erejéig még az újdonsült házasok, Thyri és Bjarni háza tájára is ellátogatunk. Épp gyereknemzés után érjük őket. Az öreg egy kis sós heringet kíván és elszalajtja a lányt, hogy ugyan hozzon már párat és közben érdeklődik ki az a Ragnar, akiről mindenki beszél. Thyri nem túl bőbeszédű, csak annyit mond, hogy apja ellensége. Reggel Ragnar bizakodva ébred. Családjából senki nem szól egy szót se, csak tekintetükkel sugallják, hogy bíznak benne. Haraldson Odinhoz imádkozik, de nem érzi jelenlétét így inkább hagyja az egészet a fenébe. Sigyy aztán odaadja halott fiaik egy-egy hajtincsét, hogy legalább bennük higgyen.

A harcra a kikötőben kerül sor. Miután mindkét fél megérkezett egy gyors „Itt a vég” tekintet után, csicskás ismerteti a szabályokat: mindketten két pajzzsal és szabadon választott fegyverrel gazdálkodhatnak, a menet pedig az egyik fél haláláig tart. Még el se kezdődik a harc, a Jarl máris bedobja az egyik legfölöslegesebb pöcs összeméregetős húzást és élből eldobja első pajzsát. Ragnar ugyanígy tesz, majd ő támad előbb és kezdetét veszi a harc. Előző éjszaka igaza volt, mikor azt mondta egyenlő esélyekkel indulnak, igazán egyik fél sem tud a másik fölé kerekedni. Ragnar kardja azonban hirtelen eltörik, de nem rázza meg különösebben és pajzsával gyepálja Haraldsont, míg végül mindkettejüké darabokra törik. A tömeg egyik vagy másik felet bíztatja, közben a küzdő felek új fegyvert vesznek kézbe, ami a szakállas bárd lesz. Mindketten jól bírják a strapát, a közönség tombol, ám a Jarl Lagerha legnagyobb félelmére hirtelen bevisz egy találatot Ragnarnak. A harc folytatódik és Haraldson könnyű szerrel megölhetné ellenfelét, de egy pillanatig habozik, ezzel eléd időt nyerve Ragnarnak, hogy összeszedje magát és kivédje a csapást, majd egy fordulást követően végzetes sebet ejtsen a nagyfőnök hátán.

Ragnar meglát egy hollót, majd odatérdel Haraldson mellé és azt mondja neki, Odin jelen van és várja, melyiküket viheti magával a Valhallába. A Jarl erre azt feleli, hogy aznap már az Ázok asztalánál mulat majd vele, ezzel utalva Ragnarnak hogy végezze be, aki felvágja a Jarl ereit csuklóján. Siggy rohand oda, majd Ragnart félrelökve próbálná elállítani a vérzést, de Haraldson elveszi kezét és azt mondja neki, végre ismét találkozhat fiaival. Csicskás élből üvöltözni kezd, azt követelvén, hogy valaki ölje meg Ragnart és Rollo már érkezik is, csak éppen az ő mellébe állít egy bárdot. Siggy odarohan Thyrihez, aki egy tőrt ad neki, de ahelyett, hogy Ragnarnak esne, Bjarnit döfi le vele. Még pár halál és a Trónok Harca után Vörös Párbajnak nevezhetjük az eseményt. Siggy végül odasétál Ragnarhoz, térdre borul és elkiáltja magát: „Éljen Ragnar Jarl!”, a tömeg pedig követi példáját.

A csarnokban az iszogató Floki hiányolja az éppen érkező új Jarlt. Ragnar (akinek idő közben egy hollót tetováltak fejére) és családja a nép éljenzése közepett elfoglalja a trónt, majd Leif érkezik hűséget fogadni, de Ragnar szól neki hogy szükségtelen, mert akárcsak Torstein és Arne, ő is a barátja. Őt egy Tostig nevű öreg harcos követi, aki hűséget fogad, de egy kérése is van, miszerint a legközelebbi portyára vigye magával, mert már sok csatában harcolt, de egyszer sem sebesítették meg, így viszont kevés esélye van a Valhallába jutni.  Ragnar bejelenti, hogy nyáron több hajóval ismét Angliába indulnak és felajánlja, hogy akkor magukkal viszik. A férfi hálálkodik és elmegy, majd Rolló érkezik. Ragnar elmondja neki, hogy nem kell esküt tennie, mert már így is túl nagy árat fizetett hűségéért, Rollo azonban megteszi a fogadalmat, de ölelkezés közben még megkérdezi, hogy lesznek ezentúl egyenlőek.

A város Haraldson temetésére készülődik. Athelstan érdeklődik Ragnarnál, hogy ha az ellensége volt, miért temetteti el ily nagy pompával, mire az elmondja neki, hogy életében nagy harcos és jó ember volt az előző Jarl és ezért a tisztelet halálában is megilleti. Ezt megtárgyalva Ragnar egy sátorhoz vezeti Atit hogy mutasson neki valamit. Odabent Haraldson egyik rabszolganője iszogat két másik társaságában. A viking elmagyarázza a papnak, hogy megkérdezték a volt Jarl rabszolganőit, hogy ki akar vele halni, és ő igent mondott. Ati természetesen fennakad a dolgon, de hát mit tehetne?

A temetésre díszes ruhában hozzák Haraldson holttestét, amit egy erre a célra készített hajón felállított máglyára fektetnek, teste mellé pedig ételáldozatot helyeznek. A halotti toron nagy mulatság van: a többség iszik, de vannak, akik inkább a sárban birkóznak a másikkal. Bjorn kissé erőszakosan Athelstant is ivásra inti, aki eközben észre veszi, hogy a rabszolganőt egy házba vezetik. Bjorn elmondja, hogy az ott lakó férfiakkal fog közösülni, majd azok azt mondják neki, hogy adja át gazdájának a túlvilágon, hogy iránta érzett szeretetük miatt cselekedtek így. Ati szokásához híven csak néz, Bjorn pedig röhög. Később sor kerül az áldozásra is, ahol egy Halál Angyalának nevezett papnő itat valamit a lánnyal, aki ettől a Valhallában ülő Haraldsont kezdi látni és kéri a papnőt, hogy küldje őhozzá. Ati inkább menne, de Bjorn megfenyegeti, hogy ha elmegy, apja tudni fog róla és különben is mit van úgy oda, hisz ez csak halál. A papnő elvágja a lány torkát, akinek testét Haraldsoné mellé helyezik, Ati émelyegni kezd és elmegy. Ragnar és családja is megérkeznek, akihez Siggy érkezik, kérvén engedje, hogy meggyújtsa a máglyát, de a férfi csak gúnyos nézést mellékelve egy másik embernek adja a fáklyát. A máglya meggyullad, hárman pedig eltaszítják a hajót, ezzel utolsó útjára indítva Haraldsont. Ati elmormol egy imát, Lagertha pedig bejelenti férjének hogy várandós. Ragnar örül és biztos benne, hogy fia fog születni.

Odahaza Siggy és Thyri pakolják sietve kincseiket ám Rollo érkezik, ezzel halálra ijesztve őket. Siggy érdeklődik, hogy Ragnar küldte-e, hogy megölje őket, de Rollo megnyugtatja, hogy ő nem tesz ilyet. Akkor is, a nép kitagadja majd őket, folytatja az aggodalmaskodást a nő, de a férfi azt mondja, hogy nem merik, ha Siggy összeházasodna vele. Siggy nem felel semmit, csak arcáról lehet leolvasni, hogy: „Na erre még én sem számítottam!”

A csarnokban Ragnar és Bjorn beszélgetnek. A srác alig várja a tavaszt, meg hogy mehessen portyázni, de apja egyből leállítja és szól neki, hogy azt marha gyorsan felejtse el. Kicsit civódnak még, aztán ők is a tűzhöz mennek melegedni. Ott Athelstan kéri meg Ragnart, hogy mondja el neki mi az a Ragnarök, mert sokszor hallotta már őket azt emlegetni, de még senki nem mondta el neki mi is az tulajdonképpen. Erre Ragnar csak annyit mond, hogy mutassák meg a kereszténynek mi az a Ragnarök és leveleket szórnak a tűzre, amitől a pap hallucinálni kezd. Megjelenik a holló, majd a sámán is, aki bele kezd a regébe. Az istenek alkonya a következőképpen néz majd ki: Három kemény tél követi egymást nyáron pedig elsötétül a nap. Az emberek elvesztik a reményt, vérfertőzés és háború uralkodik el a világon. A hatalmas világkígyó, Midgar előjön a tengerből és felkorbácsolja a vízet, ezzel elárasztva a földet, Fenrir az óriásfarkas pedig eltépi láthatatlan láncát. Az ég kettéhasad és a tűzóriás Surt átkel a szivárványhídon, hogy elpusztítsa az isteneket. Odin elsőként vágtat ki a Valhallából, hogy megküzdjön a farkassal, Thor pedig legyőzi a kígyót, de annak nyála megmérgezi őt. Surt végül felperzseli a földet, Fenrir pedig elnyeli a napot.

A zárójelenetben már nyár van és ismét Northumbriában járunk, vikingjeink épp egy folyón hajóznak fel. Aelle király érdeklődik parancsnokánál, hol szálltak, partra, majd mikor megtudja, hogy a Tyne mentén haladnak a szárazföld belseje felé rákérdez a korábbi részekből ismerős Wigeanál, hogy miféle emberek ezek, hogy átkelnek az óceánon, aztán meg egy folyón hajóznak és még természetfeletti démonok is. A férfi csak azt tudja válaszolni, hogy nem démonok, csak akként küzdenek, minthogy nem félték a halált. A király erre gúnyosan megjegyzi, hogy Wigea viszont nyílván féli. Amaz annyit válaszol, való igaz, hogy féli, de hiszi, hogy Isten feltámasztja majd. Aelle erre mindenkit kivezet a szabadba, ahol egy kígyóktól hemzsegő mély lyukat mutat az embereknek és azt mondja, marják halálra a démonokat és azokat, akik gyávák életüket adni királyukért. Wigea kegyelemért könyörög, de a király csak arról érdeklődik, hol hagyta a hitét, majd megjegyzi, hogy reméli, Isten hagyja megrohadni a lyuk mélyén és bedobatja embereivel. Végignéztem a stáblistát,de George R. R. Martinnak semmi nyoma, mégis a királyról most Pöcsfej Joffrey jutott eszembe, na mindegy. Ezek után már csak vikingjeinktől kell megvédeniük magukat. Sok sikert!