Feketelista 1x02 - A szabdúszó

Facebook Tweet

A mai részt az FBI egy olyannyira titkos fogdájában kezdjük, hogy még helye sincs kis planétánkon. Egy szövetségis arc érkezik egy bőrönddel, amire csak egy sokatmondó „Reddington” cédula van ragasztva. Kedvenc bűnözőnk komótosan magára ölti elegáns hacukáját, majd kikísérik egy érkező helikopterhez és már azt is tudni miért olyan über-szuper titkos ez a hely: hát mert egy 0-24 mozgó teherszállító hajó, azért. A háttérben szól a Sympathy for the Devil a Rolling Sones-tól, Red pedig úgy áll ott napszemcsijében, hogy eskü még Horatio is megirigyelné a CSI-ból.

Gyors repülés Washingtonba és máris a Postahivatalban vagyunk, ahol Liz és Red is hazugságvizsgálós kihallgatás alanya lesz. Előbbi fapofával tagadja, hogy előző hét hétfőig bármi köze lett volna a szökevényhez, utóbbi pedig ahelyett, hogy igen/nem válaszokat adna, inkább folyton visszakérdez, majd beadja a kihallgatónak (és a tükörablak mögött megbúvó Resslernek), hogy csak értékes időt vesztegetnek ezzel az egésszel, mert amíg ők cseverésznek, addig egy incidens készülődik egy ipari létesítményben és jobb, ha küldenek mentőket. Eközben Cooper a fejesekkel tárgyal Red alkujáról. Próbálja minden eszközzel meggyőzni őket, hogy Red ajánlata az utóbbi 20 év legnagyobb fogása lehetne, de azok szívesebben látnák a férfit dutyiban és ezen álláspontjukon semmi nem változtathat, még maga Red sem. Kicsit később az emlegetett ipari parkot egy halom FBI-os arc fésüli át, Ressler és egy másik ügynök pedig arról diskurál, mennyivel egyszerűbb lenne, ha lenne pár konkrétum is egy szimpla helyszínen túl, de egy rádióadás félbeszakítja és őket és befut egy riasztás, miszerint tüstént pucoljanak a sínek közeléből, mert hipp-hopp, jön Vuk, vagy ha ő nem is egy száguldó és nem utolsó sorban kisiklani készülő vonat igen. És lőn!

Lizzie szegény Tomot látogatja meg a kórházban és elmélkedéséből kiderül, hogy Redet gyanúsítja az előző rész végén talált ládáért, mert szerinte ő csempészte valahogy a házba. A postahivatalban mindenki a másikat okolja a balesetért. Cooper Rayt, amiért az nem szólt a vonatról, Ray pedig Coopert, amiért az cseszett hallgatni rá. Red jó szokásához híven ködösít egy kicsit, mondván nézzék csak meg kik is ültek a járaton, majd mikor Cooper rákérdez, hogy orgyilkosság volt-e az eset már jön is a szlogen szöveg: „Csak Elizabeth Keennel beszélek.” Liz morcos kedvében van, és mielőtt belekezdenének, elmondja a saját szabályait Rednek: Ő kérdez, a férfi válaszol, ha pedig baszakodni kezdene, Keen majd ott találja hagyni, de mintha nem is mondott volna semmit Ray máris Tom hogyvolta (slusszpoén) felől érdeklődik. A nő erre csak annyit mond, hogy felejtse el a mentességet, de Red biztos benne hogy megkapja, majd végül elkezd beszélni a balesetről. Azaz gyilkosságról, mert ez az volt és a személy, aki áll mögötte már jó néhány hasonló esetet vitt véghez és az arcára van írva, hogy ha többet akarnak tudni, bizony megint csak ki kell őt engedniük.

Ressler rögtön arról érdeklődik Rednél, hogy honnan olyan biztos a dolgában, mire az csak felsorol pár „balesetet”, majd az áldozatok listájára mutat. Többségében civilek, de egy-egy diplomata, bíró vagy más hasonló rangú ember mindig akad köztük. Hét év alatt 3000 ártatlan ember halt meg fölöslegesen az emberük mocskos módszere miatt, akit ezentúl nevezzünk nevén, vagyis A szabadúszó. A következő munkája New Yorkban lesz és ha ott nem kapják el, bottal üthetik a nyomát, de no para, Rednek van egy informátora, majd ő kideríti hol van. Ámen, irány Montréal! Kifelé Liz még szembesíti Rayt a megtalált a ládával és előadja neki, hogy szerinte ő van az egész mögött, de a férfi mindent tagad, de azt elmondja akármit is tesz, bukta lesz a vége, mert ha feladja rendőrségen, a bejelentetlen fegyver és a hamis útlevelek sok évet vonnak majd maguk után a hűvösön, másrészt, ha szembesíti Tomot a felfedezéssel, tagadni fog mindent ő pedig kételkedik majd benne. Patthelyzet. Ezalatt Cooper rájuk állítja Resslert, azzal a paranccsal, hogy fogja el Redet és az emberét is.

Érkezéskor Liz lefekteti az alapszabályokat: nem vacsizni meg dumcsizni jöttek, hanem dolgozni, megszerzik a fülest és már lépnek is. Red egyetért, DE épp egy étteremben van a találka és éppen vacsoraidő, szóval Lizzienek hosszú estéje lesz és ez látszik is rajta. Odabent Red választás elé állítja a nőt: játszhatja a barátnőjét vagy a lányát. Érkezik a pincér és Red rendel is. Magának egy Whiskyt, Liznek pedig egy Aviation koktélt, noha ő bort kért, de nem baj. Iszogatás közben aztán Ray megkéri a nőt, hogy profilozza le őt, csak hogy tudja, mennyire ismeri. Liz eleinte vonakodik, de aztán végül belekezd. Elmondása szerint Red egy magányos farkas, aki éppúgy jól érzi magát egy puccos étteremben, mint egy kínai büfében, barátai idegenek, távol tartja magát a kapcsolatoktól, hogy ne legyen sebezhető, ugyanakkor gyűlöli magát, mert a nő esetében pont ez a helyzet. Viszonzásképp Red kezdi faggatni a magánéletéről, de érkezik egy pasas, akinek láthatóan ad valamit. Visszatérve Lizhez, Red ismét felölti ködösítő mivoltát, és megkérdi tőle, mit szólna, ha azt mondaná minden, amit tud önmagáról hazugság. A nő nem felel semmit, csak néz, Red viszont lát is és kiszúrja a fedett kollégákat az FBI-tól és elmézést kérve távozik, majd a ruhatár-mosdó-konyha útvonalon lelép. Ressler és kommandós bagázsa persze rögtön berongyolnak, de sokat már nem érnek vele és az is kiderül, hogy a pasasnak Red csak borravalót adott, semmi mást.

Odakint Liz és Ressler egymást baszogatják Ray szökése miatt, de arra egyikük sem számít, hogy a fedett megfigyelő kocsiban Red várja őket egy „Üdv emberek!” köszönéssel. Donald rögtön szétverné, de Red szól neki, hogy „Helló, megvan a célpont!” Mint kiderül a ruhatáros volt az informátor, aki a Red kalapjában hagyott pénzt kicserélte egy újságcikkre az áldozat nevével. Most már nyugodtan mehetünk New Yorkba.

Liz és Donald megkeresik a célpontot, Floriana Campot, aki egy humanitárius hős, csempészett embereket szabadít ki, szóval az emberrabló kartellek nem igazán szívlelik, főleg az Eberhardt nevű, akik férjét már meg is öltették. A két ügynök megkéri, mondja le az aznapi jótékonysági estet, de a nő hajthatatlan, mondván túl fontos ez ahhoz, hogy holmi fenyegetés miatt elmaradjon. Annyit végül sikerül elérniük, hogy a helyszínt és az időbeosztást módosítsák, így a Szabadúszónak személyesen jelen kell majd lennie, de nem sokat érnek, ha senki nem tudja, hogy néz ki. Senki, kivéve persze Rayt, aki azonban a füle botját se fogja mozdítani, amíg a követelései nem teljesülnek. Cooper végül nagy nehezen ráveszi a fejeseket az alku teljesítésére, azzal a feltétellel, hogy egy CIA-s tag is rajta lesz Reden. Alig engedik ki Redet ketrecéből, Ressler máris löki az adatokat, meg hogy átnézték a meghívottak listáját, Ray viszont csak lekezelően közli vele, hogy „Aham, sokra mész vele apám, nehogy már komolyan azt hidd egy bérgyilkos majd még be is jelentkezik.” Ahhoz hogy elkapják, neki is ott kell lennie, amit egy szép mosollyal konstatál. A garázsban még gyors köszönés a régi haverokból verbuvált testőrségnek. Egyikük egy afrikai harcos, aki Mende néven futott, a másik peidg egy Luli nevű hölgyemény. Mindenki örül és a CIA-s Meera Malik is befut, akiről Red megállapítja, hogy a cégnek dolgozik, mert látszik rajta, mivel vonzó, de álnok.

A partin Liz mindenkire gyanakszik, Red csak egy gombás muffint szeretne szerezni valahonnan, Ressler pedig beszól Mendének, hogy munka közben nem szokás inni, mire az látványosan felhajtja sörét és otthagyja. Kicsivel később az egyik menekült mond egy rövid beszédet, ami alatt Campo kap egy pohár pezsgőt és ő folytatja a beszédet, minek végén iszik az italból. Red közben kiszúrja, hogy a pincér a Szabadúszó és cselekvésre szólítja fel Lizt. Jön a szokásos FBI kiáltás és Ressler veszi üldözőbe a férfit a tetőn majd az utcán, ahol végül Keen állítja meg azáltal, hogy felkeni egy elkobzott taxi szélvédőjére.

Liz Campot kíséri egy kiürített szobába, a fickót pedig egy félreeső szobába viszik ahol először Donald próbálja szóra bírni nem túl sok sikerrel, végül Meera a Szabadúszó nyílt törését kezelésbe véve kiszedi belőle hogy Red bérelte fel. Megy is a gyors telefon Keennek, de már késő. Mire visszatér Red már megtalálta Florianat. Ray néhány virág szaglászása közben kifejti Lizzienek, hogy Campo egy csaló, mert igazából ő vezeti az Eberhardt kartellt és a pezsgőben, amit a szabadúszótól kapott ugyan olyan vegyület volt, amivel elkábítja az embereket elrablásukkor, csak éppen halálos adagban. A nő ekkor fuldokolni kezd, ezért Keen egy szétszedett tollat döf a nyakába, hogy így könnyítse légzését (Nem tudom ez valami hobbi-e Liznél, mindenesetre Ray is megjegyzést tesz rá). Red hajlandó átadni az ellenszert, ha Floriana beismeri bűnösségét, ami egy bólintás által meg is történik, így Liz már döfi is a nyakába az injekciós tűt. Végszóra Ressler és Meera is befutnak, és még pont elkapják, amint a csaló kileheli a lelkét, amit Ray halál nyugodtan néz.

Másnap reggel Keen és Red egy mólón beszélgetnek. Kiderül, hogy nem volt semmilyen ellenszer, de nem kár érte, mert Ray rühellte azt a nőt. A beszélgetés végén Tomra terelődik a szó. Red szerint mindkét eshetőségben vége szívás, de lehet, van egy harmadik is. Bizony van. Liz mindent visszapakol oda, ahol volt és a szőnyeget is megcsináltatja, férjét pedig kiengedik a kórházból. Red élvezi a szabadabb életet, Keen viszont nem tud aludni, mert folyton Zamani látogatása jár a fejében. Előveszi Tom bezacskózott ruháit és talál köztük egy pendriveot, amin az örökbefogadáshoz készített interjú van Tommal, aki elmondja Liz mennyire jó ember és mennyire szereti őt.