Viharban és zuhogó esőben küzdi magát előre az Oberon, Baines kapitány is segít a kormányosnak tartani az irányt, a teljes legénység sou’westerben, házmagas hullámok dobálják a hajót, fröccsen a tajték, egy adag ki is loccsan a monitorom elé, ja nem, csak fellöktem a söröspoharat. James eközben új raktárt (nem a 13-ast, he-he) bérel ki Braganza hordóinak, ezek szerint újra üzleti kapcsolatba került a portugállal a 3. évadbeli haragszomrád után. A bérleti szerződést Robertnek is alá kell írnia, közben James aggódva lapozza az újságot, mert már napok óta dúl a tengeri vihar és az Oberonról semmi hír. Robert oda se figyel, mert ő meg a saját parlamenti beszédéről szóló tudósítást keresi lázasan. Végre megtalálja, de a várt egészoldalas beszámoló helyett csak nyúlfarknyi bekezdés szól róla (hiába, kis politikus, kis farok), a többi cikk mind a rezsidémonnal és a jobban teljesítő Angliával foglalkozik. Robert ezért jobb híján Jamesnek ismétli el történelmi horderejű interpellációját a munkásosztály sanyarú helyzetéről és az erősödő szakszervezeti mozgalmakról, de Onedinünk nem ér rá ilyesmikkel foglalkozni, fuvart kell felhajtania, ott is hagyja a pöffeszkedő politikus pózában puffogó bátyját.
Az Oberon végül szerencsésen kiköt, Baines legalább annyira megörül a hazaérkezésnek, mint Gabba a hónapokra eltűnt higeona kommentelőnk újbóli felbukkanásának. A kikötőbe siető Jamest megállítja a fogatán trónoló zsíroskapitalista Daniel Matthews textilnagykereskedő. Mellette a feltörekvő gőzhajótulajdonos, Henry Briggs ácsorog, aki éppen árajánlatot tesz Matthewsnak. Bár a gőzös tarifája kétszerese a James által kínált vitorlásénak, a textiles mégis Briggset választja, mert május 20-ig a szállítmánynak meg kell érkeznie Bostonba és gőzössel biztosabban tartható a határidő. Vegyen gőzhajókat Onedin, ha nem akar tönkremenni, int leereszkedően Matthews Jamesnek és elhajt. Gőzhajónak Jamesnek ugyan ott van az Anne Onedin, de egy most kézhezvett távirat arról értesíti, hogy a hajó kazánja megrepedt, így bizonytalan ideig kénytelen Corkban vesztegelni.
James beszámoltatja Bainest az útról, nem történt semmi baj? De, az epémmel volt valami, mert a szakács túl zsírosan főzött, válaszolja Baines, de Onedin most nem vevő a humorra. Mindenkinek gőzhajó kell, panaszolja James, ráadásul kiderül, hogy az Oberon fenéklemeze megsérült a viharban, legalább egy hétre szárazdokkba kell vontatni javításra. Briggs felkeresi Jack Frazert, na hogy áll az általam megrendelt Caledonia, kész van már? Frazer szerint a biztonsági ellenőrzések sok időt vesznek igénybe, ezért türelmet kér, de Briggsnek az nem nagyon van, mert a késés miatt elveszítheti a textilszállítmányt, inkább kibérelne egy másik Frazer gőzöst, de Frazer szerint mostanában nem nagyon van szabad hajójuk. Az irodába belibeg Elizabeth, akitől megtudjuk, hogy a múltkori részben megismert jóképű Harvey végül a Frazer társaság megbízását fogadta el és kapitánysága alatt hamarosan kihajózik a Princess Alexandra nevű gőzös. A szőke szépasszony amúgy kacér pillantásokkal méregeti Briggset is, szerintem Lehár Ferenc róla mintázhatta a víg özvegy figuráját.
James felkeresi Mr. Parryt, az ő bányagépeit kellene elszállítani Fokvárosba, és mivel az Anne Onedin sérült, James árengedményt ajánl, ha az Oberonnal mégsem érne oda időben: a tonnánkénti 1 font 15 shillinges fuvardíjból késés esetén tonnánként és naponként 6 pennyt enged. Perry gondolkodási időt kér, pont ekkor érkezik Elizabeth, aki valami jótékonysági est miatt keresné Mrs. Perryt, és szomorú arccal (na persze) sajnálatát fejezi ki Jamesnek a gőzös balesete miatt. A kedves bátyja már úgyis távozni készült, Mrs. Frazer, tuszkolja Perry az ajtó felé Jamest, aki bosszús arccal le is lép. James megbízást ad Robertnek, hogy a javítás után azonnal szerelje fel az Oberont, mert útra készen akar vele állni, de Robert most is inkább a politikával foglalkozik. Londonba készül parlamenti ülésre, és ismét szórni kezdi a rizsát: a parlament a nemzet pulzusa, a kormányzó Munkáspárt csak kárt okoz, a szakszervezetek mozgolódnak stb. stb., James ismét kénytelen otthagyni a magától eltelt bátyót.
James a matróztoborzó iroda mellett elhaladva odaszól a várakozóknak, hogy legénységet keres az Oberonra, de a matrózok nem nagyon törekednek hozzá, mindegyik a jobban fizető gőzösökre akar elszegődni. James újra panasznapot tart Bainesnek, minden zsíros fuvar a gőzhajóknak jut, a vitorlások csak a maradékot kapják, hát kapják be. A számból vette ki, uram, mondja Baines, azt javaslom, Ön is vegyen 1-2 gőzhajót. Mr. Parry felkeresi Frazer szeniort és elmondja James árengedményes fuvarajánlatát, Frazer elégedetten mosolyog, meg van szorulva a vetélytárs, he-he. Mindazonáltal 2 font 15 shillinget kér tonnánként, plusz hat hónapos opciót a többi Parry-féle szállítmányra, a kereskedő nem túl lelkesen, de végül elfogadja az ajánlatot. Érkezik Briggs, na akkor melyik hajót tudja nekem bérbeadni, Frazer? Hát szabad hajóm momentán nincs, sajnálkozik Frazer, mire Briggs marha dühös lesz és befenyegeti: Ajánlom, hogy most már készüljön el azzal a kib…ombázott Caledoniával végre, mert nekem gőzös kell, ha maga nem képes határidőre vízrebocsátani, akkor elmegyek és a Mahart-tal kötök üzletet!
Briggs mérgesen elrohan, a nem sokkal utána érkező Elizabeth a nagy forgalomban bízva, na meg hogy a jóképű Briggs se maradjon teljesen fuvar nélkül, rábeszéli Frazert, hogy vegyen fel kölcsönt a hajógyár bővítésére, hiszen olyan nagy a kereslet, hogy bármennyi gőzöst el tud adni. De hogy a bátyámnak is jusson valami, javasoljuk Jamesnek, hogy vigye el ő Matthews textilszállítmányát Bostonba, így legalább a családban marad a haszon, teszi hozzá Sz Sz. Felkeresi Jamest és neki is vázolja az elképzelést, a barkókirály azonban nem adja fel olyan könnyen az elveit: Az a Matthews hagyta, hogy a kocsija mellett loholjak, dolgozzon vele, akinek hat anyja van! Elizabeth még duruzsol neki egy ideig, végül aztán James felpattan, és „igazad van, az üzlet az üzlet” felkiáltással elsiet.
A Caledonia kazánja sikeresen kiállja a nyomáspróbát, így végre vízre kerülhet, de Briggsnek ez sovány vigasz, ismét beront Frazer irodájába és ismét mérges. Most hallom, hogy Onedin vitorlása rekordidő alatt ért Bostonba, engem ugyan elütött attól a szállítmánytól, de most már én jövök! Gratulálok, a Caledonia révén magáé lett az óceán leggyorsabb gőzhajója, kellemkedik Frazer. Briggs siet a kikötőbe, ahol Matthews szokás szerint a kocsijában terpeszkedve beszélget Onedinnel, és elújságolja, elkészült a Caledonia. Matthews ezt hallva beülteti maga mellé és elhajtat, James a barkóját rágcsálva dühösen néz utánuk. Elmegy a tőzsdére, ahol a folyamatosan csökkenő szénárak láttán mindenkitől azt hallja, hogy ilyen olcsó áron lassan már vitorlással sem lesz kifizetődő szenet szállítani, ráadásul a szénen kívül másféle rakomány nem is nagyon marad a vitorlásoknak. E téren az egyik legnagyobb vesztes az idős George Fowey, aki meglévő hat tagú vitorlásflottája bővítésére még egy hetediket is rendelt a Frazer gyártól, de eddig csak az első részletet tudta érte kifizetni. James részére a boy táviratot ad át, de egyelőre fogalmunk sincs, mi áll benne.
A hajózási klubban Briggs a Caledonia vételárának utolsó részleteként éppen kiállítja az 5000 fontról szóló csekket Frazer szeniornak, amikor James lép oda hozzájuk: Elkészültek az Anne Onedin javításával, a Lloyds is ellenőrizte, biztonságos, ezért úgy döntöttem, eladom, mostanában úgyis mindenki gőzöst akar venni, úgy vélem, 5000 font méltányos ár érte. Briggs és Frazer csak pislog, ez hülye, ha már van egy gőzhajója, miért nem inkább fuvart vállal vele? Briggs úgy dönt, megveszi a hajót, így most már két gőzöse van, ez ellen Frazer sem tiltakozik, hiszen így Briggs hitelképessége megnő és a két gőzös generálta profitból könnyebben ki tudja majd fizetni a Caledonia utolsó részletét is. A csekkel a zsebében James átül a csőd szélén álló Foweyhoz és visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: 5000-ért megveszi mind a hat hajóját, a pénzből Fowey kifizetheti a Frazer felé fennálló tartozását, a maradékból meg vehet magának egy kis birtokot vidéken és ott élheti békében nyugdíjas napjait. Fowey egy darabig ellenkezik, de aztán belátja, hogy ennél jobban nem nagyon járhat és rábólint az ajánlatra. Ebben a pillanatban befut (szó szerint) a klub titkára fontos bejelentéssel: a dél-walesi szénbányászok sztrájkba kezdtek, a szénkitermelés bizonytalan ideig szünetel.
Robert visszatér Londonból és éppen azt magyarázza Frazernek és Elizabethnek, hogy a sztrájkra már régóta lehetett számítani, mert a szakszervezetek egy ideje nagyon mozgolódtak. Sőt, a hírt én még azelőtt megtáviratoztam Jamesnek, hogy az az újságban megjelent volna, mert nekem a család a legfontosabb, teszi hozzá. Frazerék értetlenkedve néznek rá, mire Robertnek is leesik a tantusz végre: Csak nem azt akarjátok mondani, hogy James nem mondta el nektek? Jönnek a hírek a sztrájkmozgalom terjedéséről, már nemcsak Walesben, hanem az észak-angliai szénbányákban is leállt a munka. Frazer régi kapcsolatait kihasználva igyekszik a kikötői raktárakban fellelhető összes szenet felvásárolni, a szerencsétlen Briggs viszont hiába rohangál, úgy jár, mint Bíró Marcsa, aki szintén későn futott. Ráadásul a gusztustalan zsírdisznó Matthews ismét itt kocsikázik a kikötőben és gúnyosan kérdezi tőle, ki tud-e hajózni szén híján a Caledonia?
Elizabeth felkeresi Mr. Parryt, sajnos a szénhelyzet miatt emelni kell a fokvárosi fuvar díját 2 font 15 shillingről 4 fontra. Parry kis híján szívbajt kap, na de nagycsöcsös asszonyom, fix tarifára kötöttünk szerződést! Igen, de az apróbetűs részben ott áll, hogy ha közben a szén ára emelkedik, akkor mi is emelhetünk a tarifán, mosolyog Sz Sz. Belép James és szomorú arccal (na persze) sajnálatát fejezi ki Elizabethnek a szénhelyzet okozta gondok miatt. A kedves húga már úgyis távozni készült, Mr. Onedin, tuszkolja Perry az ajtó felé Sz Sz-t, aki bosszús arccal le is lép. James új ajánlattal áll elő: három nap múlva ki tud futni az Osiris Fokvárosba és elviheti Parry bányagépeit tonnánként 2 font 10 shillingért. De maga eredetileg 1 font 15-ért vállalta, veti ellen Parry, de James leoltja: Igen, csakhogy maga azt az ajánlatomat nem fogadta el! Most ennyi az ár, érdekli vagy nem? Parry végül kénytelen elfogadni az ajánlatot.
James meglátogatja Robertet, aki hitetlenkedve hallgatja öccsétől az üzleti manőver összefoglalóját. James nemcsak a potom áron megvásárolt Fowey-féle vitorlásokat adta el busás felárral, hanem 2000 fontért visszavásárolta Briggstől az Anne Onedint is. Összességében 6000 font tiszta haszonra tett szert a szénmizériának köszönhetően. És ehhez még kérek tőled 2000-et kölcsönbe, teszi hozzá James, Robert csak hápog. James a pénzzel felkeresi Frazert és megbízást ad neki két, extra nagy vízkiszorítású vitorlás megépítésére. Nagy méret, nagy profit, mondja magabiztosan, mire Frazer kijelenti: De a gőzhajóé a jövő, a vitorlás még legfeljebb 10 évig lehet versenyben. Még legalább 10 évig, annyi nekem elég, válaszolja hetykén James. Majd a kikötőbe siet a kihajózni készülő Osirishez, a rakparton ismét találkozik a zsírdisznó Matthews-zal. A textilkereskedő még a kocsijából is kiszáll, úgy rohan James után, hogy megegyezésre bírja, neki hajó kell, mert a raktárai tele vannak áruval. James hátra sem fordulva otthagyja, de aztán a kikötő egyik félreeső sarkában megáll és vigyorogva nézi, ahogy az Osiris vitorlát bont.
Facebook kommentek