Reggeli ébredés képeivel nyitunk a hangulatos, loft jellegű Kennex rezidencián, és megtudjuk, hogy a jövő ultramodern, levegőben kijelzős ébresztőóráját pont úgy kell izomból lecsapni, mint a békebeli vekkert, hogy elkussoljon de azonnal. Nyomozónk műlába nagyon fáj, meg kéne olajozni, a Bádogember is ezt javasolta, tesz is rá egy kis extraszűz olívaolajat, ha már szintetikus társa szerint az lesz a tuti. Gyorsan megkapjuk a heti eset nyitójelenetét is, egy diszkrét kis munkahelyi flört zajlik éppen az egyik futurisztikus irodaházban, majd jön pár rosszarcú és mellbe lövik párszor az imént még csajozni próbáló helyes biztonsági őr srácot. Ezek nagyon nem szimpatikus emberek. Benyomulnak a szerverszobába és ott elhelyeznek valami nagyon nem odaillő és feltehetően nagyon veszélyes kütyüt. Ebből még baj lesz.
Most kedvenc rendőrpárosunkra váltunk, már hagyományosnak mondható autóban való ismerkedős-barátkozós-munkaidőt elütő jelenetnek vagyunk ismét tanúi. Robotzsaru éppen a „finom iróniába csomagolt cseszegetés” kísérleti címen futó programot futtatja magán, de nem ártana hozzá valami szarkazmust jelző fény vagy felugró ablak is, mert Kennex nagyon nem veszi a lapot. Ő inkább kávémelegítőnek használná szintetikus társát, aki nem csak hogy egy ujjal ideális hőmérsékletűre tudja melegíteni a kávét, de mintegy mellesleg megjegyzi azt is, hogy oda dugja az ujját legközelebb, ahova csak Kennex nyomozó kívánja. Ez pont eggyel több információ volt a kelleténél.
Csak eljutott hőseinkhez az irodaházba való betörés meg a gyilkosság híre, úgyhogy be kell szüntetni a bimbózó munkahelyi románcot, menni kell helyszínre. CSI 2048 team már elvégezte a dolgát, ilyenkor jön Robotzsaru, hogy kiszúrja pont azokat a lényeges részleteket, amiket a helyszínelők nem vettek észre. Először is letölti a biztonsági kamera felvételeit, amin szépen kivehető a terroristák arca, ezek nem ismerik az előző epizódban bemutatott spéci álcázó spray-t? Az is jól látszik a felvételen, hogy a 25. emeletre vették be magukat, és azóta is ott vannak, tanult rendőreink már húznak is utánuk, de gyalog, mert a liftet persze megbuherálták a gazemberek, hadd sportoljanak a rend őrei. A 25. emeleten meg már nagyban zajlik a túszdráma, ezt nekünk, nézőknek megmutatják, gazemberek túszul ejtették az emelet összes dolgozóját. Majd gondolnak egyet, és aktiválják az első jelenetben megmutatott kütyüt, ami egy olyan hatósugarú bomba, hogy konkrétan kilyukasztja belülről az egész épületet. Rendőrök most ezzel ellesznek egy darabig.
Megy a nyüzsgés a rendőrkapitányságon is, Jócsaj előkerült, és jelenti a Főnökasszonynak, hogy Kennex meg Robotzsaru már javában lépcsőznek a túszdráma kellős közepe felé két gyámoltalan kis pisztollyal felszerelkezve. Főnökasszony vérnyomása azonnal az egekben, hívja is őket, hogy húzzanak el onnan a lehetőségekhez képest sokkal gyorsabban, de Kennex a maga nemtörődöm rebellis módján csípőből beint neki, amiből kiderül két dolog. Az egyik, hogy nyomozónknak van humora, még ha kicsit rozsdás is a kevés használattól, a másik pedig, hogy a Star Wars még 2048-ban is menő, mert egy szó szerinti Han Solo idézettel kommentálja Főnökasszony lekoptatását, ez stílus. Lényeg, hogy a felsőbb utasítással a leghatározottabban ellenszegülve nyomják továbbra is a cardiót és haladnak szépen felfelé a lépcsőházban. Főnökasszony meg azt látja most jónak, ha leárnyékolja az épültet, elvágva minden kommunikációs csatornát, nehogy a terroristák üzenni tudjanak bárhova is. Ezzel persze Kennexéket is elvágta, de nem is valószínű, hogy mostanában szeretne bájcsevegni velük a lépcsőzés során elégetett kalóriákról teszemazt.
A jelzavarás egy vicces mellékhatással is jár, most Robotzsaruhoz – mint az épületben maradt egyetlen még vételre alkalmas szerkezethez – fut be az összes hívás. Nem is rossz, gondolja Kennex, játsszunk telefonközpontot, hátha hallunk valami érdekeset. Segélyhívások jönnek persze mindenhonnan, hiszen kirobbant egy nagyobb darab az épületből, úgyhogy Robotzsaru kellemes tónusú női hangon közli mindenkivel, hogy nyugodjon le a picsába, a rendőrség nagy erőkkel rajta van az ügyön. Kennex szemöldöke ettől kicsit felszalad, pedig nincs mit csodálkozni, Robotzsaru tudja, hogy egy higgadt női hang megnyugtatóan hat az ideges emberekre, ha nagyon nagy baj lesz, pont így fogja közölni azt is, hogy „nyomják meg a piros gombot és nyugodjanak békében.” Na van egy betelefonálónk a vonalban, ez végre valami hasznos, a túszdráma helyszínén egy nő bebújt a szekrénybe, és onnan tudósítja most nekik az eseményeket. A túszok közt van amúgy a húga is, ami nem hat rá éppen megnyugtatólag, de így majd ő közvetít rendőreinknek, hányan vannak a túszejtők, milyen fegyverekkel, mit csinálnak éppen, meg hasonlók.
Túszejtők ekkor úgy döntenek, ideje kinyírni az egyik túszt, nem is szaroznak sokat, a holttestét meg egy üzenettel kihajítják az ablakon: „zsaruk haza!” Ezen most mindenki megakad egy kicsit, ideje lenne előállni valami tervvel, mert eddig csak néztek ki a fejükből a rendőrségen. Kapitány asszonyság tárgyalni akar, úgyhogy beküld egy drónt, azon keresztül fog tudni kommunikálni a túszejtőkkel. Főnökasszony nem szarozós típus, ez szimpatikus, egyből a lényegre tér, mit akartok azért cserébe, hogy abbahagyjátok azt, amit csináltok, de azonnal? Főterrorista ördögi mosollyal közli, hogy azon kívül, hogy húzzon el az összes zsaru a környékről, valami szuper high-tech cuccot, egy hasadásgyújtót akar, ami annyira veszélyesen és tudományosan hangzik, hogy Főnökasszony hirtelen azt se tudja, mi az. Helyszíni tudósítójuknak köszönhetően Kennexék is hallják ezt a beszélgetést, Robotzsaru el is oszlatja rögtön a kérdőjeleket, az a high-tech hangzású cucc lényegében egy több megatonnás robbanást előidézni képes gyújtószerkezet. Vagyis ne legyenek kétségeink: olyasmi aminek nagyon nem kéne olyan geciemberek kezébe kerülnie, akik azzal töltenek egy délelőttöt, hogy szimpatikus jómunkásembereket lőnek agyon, épületeket robbantanak keresztbe meg túszokat hajigálnak ki az ablakon még tízórai előtt.
Eközben a rendőrségen egy arcfelismerő szoftver segítségével sikerül beazonosítani a fő túszejtőt, valami nagyon hírhedt nyugatellenes terrorista csoport tagja, újabb remek hír. Közben Kennex Robotzsarut használva telefonnak barátkozik Paige-dzsel, a lánnyal, aki közvetít nekik a túszdráma helyszínéről, és jéghorgászatról mesél neki egy olyan unalmas történetet, amitől én személy szerint még idegesebb lennék. Nézzük meg, közben rendőreink mit kezdenek azzal a helyzettel, hogy terrorista kézbe kéne adni valami tömegpusztító fegyverhez a távkapcsolót, ha meg akarjuk menteni a túszokat. Geek Rudy jelentkezik, hogy kitalált valamit, ő olyan penge ezekben a dolgokban, hogy majd készít egy hamisítványt, amit ha felületesen néznek meg, olyan lesz, mint az igazi, úgysem értenek hozzá ezek a tanulatlan terroristák. Na ja, csak kipróbálni ne akarják rögtön, mert akkor cseszhetjük, mondja Főnökasszony, de mivel egyelőre ennél jobb ötletük nincs, Geek már neki is állhat a megvalósításnak.
Hogy Jócsajnak is meglegyen a pár perces képernyős jelenlét az epizódban, jelenti, hogy kinyomozta a túszejtő nevét, és a múltjáról is megtudott szaftos részleteket. Emberünk nem először csinált ilyesmit, és korábbi akciói során is bőven irtotta a túszokat, sőt a saját embereit sem kímélte, szóval pont olyan alak, akit nem kéne egy robbanószerkezet-hamisítvánnyal hülyére venni.
Már túl vagyunk az epizód felén, Kennexék már a 15. emeleten járnak, és hogy történjen végre itt is valami, két rosszarcú pont arra téved és lőni kezd rájuk. Jó kis tűzharc alakul ki pillanatok alatt, az egyik ellent lelövik, de Robotzsaru is beszed egy fejlövést, ilyenkor mi van? Meg kéne próbálni talán kikapcsolni, majd újra bekapcsolni, de előtte még szemrevételezik azt a kis piros baszt, amit a geciembernél találtak, egy kis korong START felirattal, na ez vajon mi lehet? Talány. Robotzsarunak már kicsit akadozik a szoftvere, de arra még futja, hogy beazonosítsa a lelőtt geciembert, ő is a Holy Reclamation Army terrorsejt tagja, de valami nem stimmel, és Robotzsaru ki is szúrja, hogy emberünk ÁLARCOT visel. És ezt itt szó szerint kell érteni, nem a saját arca van a fején, ugyanis van a nyakában egy nagyon spéci arcmódosító szerkezet, a jövő társkeresését mennyire megreformálhatta ez a cucc, amikor feltalálták. Érdekes, hogy ezek a noname bűnözők, akiket Robotzsaru nem tud beazonosítani, miért adják ki magukat nyugatellenes radikálisoknak, mit akarnak valójában? Robotzsaru már erősen system failure közeli állapotba kerül, de azt még beradarozza, hogy még hét hasonló álarcot viselő alak tartózkodik az épületben, ennyivel kéne elbánni, és jelenleg nagyon úgy fest, hogy Kennex nyomozó egyedül marad erre a feladatra.
Kennex elkezd izzadni, Robotzsarut meg kéne javítani sürgősen, úgyhogy fog egy használt fültisztítót meg egy körömcsipeszt (nem vicc!), és elkezdi találomra bütykölgetni a lyukat a fején, nézni sem bírom. Eközben Geek nagy erőkkel munkálkodik az álbomba előállításán, egy random robotember meg figyelni a műveletet. A jó munkához idő kell, na pont az az, ami nincs, és a kreatív folyamatot semmi nem tudja úgy akadályozni, mint az, ha meredten figyelik az embert közben, ezt a tudást viszont ebbe a statisztarobotba nem programozták bele. A tetthelyen Paige telefonál Kennexnek, hogy jó lenne sietni,mert a terroristák ki tudja miért, de menni készülnek, és nagyon nem tetszik neki, ahogy a húgát stírölik éppen. Kennex újabb megnyugtató sztori után kutat a családi emlék-adatbázisban, és miközben a Robotszaru fején lőtt lyukat próbálja befoltozni egy rágógumi segítségével, elmeséli, hogy a középső neve Reginald. Méghozzá Elton John miatt, akinek amúgy ez az igazi neve, erre Paige megkérdezi, hogy ki a tököm az az Elton John? Így múlik el a világ dicsősége.
Esemény van, mert az egyik rosszember, akivel Kennexék pár jelenettel ezelőtt lövöldözésbe keveredtek, most kicsit szétesve ugyan, de visszatér főnökeihez azzal a kellemetlen infóval, hogy van két zsaru az épületben. Terroristafőnök erre felhívja a rendőrfőkapitányt, hogy idegesítse kicsit, úgy tudtam, eltüntettétek a rendőröket az épületből, ehhez képest épp most nyírtam ki kettőt, ehhez mit szóltok? Főnökasszony annyira nem veszi ezt be, közben meg a Kennexéknek közvetítő Paige egyre idegesebb a szekrényben, nem bírja ő ezt tovább, kimegy a kishúga kezét szorongatni, mert a rosszemberek egyre csúnyábban néznek rá. Nem tűnik jó ötletnek, a terroristák is idegesek, jó esély van rá, hogy agyonlövik az első túszt, akit megmozdulni látnak. Paige hajthatatlan, és valahogy kilopózik észrevétlenül, mert a gazemberek udvariasan pont a panorámában gyönyörködnek a manőver alatt.
Geek végre megalkotta a mesterművet, jelentik is a terroristáknak, hogy megvan a gyújtószerkezet, mehet a csere, ha még áll az alku. Persze, jöhet. De már arról beszélnek – és ezt Paige telefonján keresztül Kennexék is hallják- hogy nem viszik magukkal a gyújtószerkezetet, és most valami másik csapatot kéne értesíteni. Ez sehogy sem illik az eddig megismert képbe. Legutolsó információink szerint kommunikálni továbbra sem lehet, meg különben is, milyen másik csapat? Hol? Minek? És egyáltalán? A rebootolt Robotzsarunak ekkor áll össze a kép, az a START feliratú kütyü fog jelezni valakiknek a közelben, vagyis lesz itt még valami akció, a túszejtés csak elterelés volt, és egyáltalán nem a gyújtószerkezet megszerzése volt a cél. Robotzsaru szkennelni kezdi a környéket, mi lehet itt a közelükben, amire geciembereknek fájhat a foga? Van itt egy palládiumra szakosodott mérőállomás, talán pont palládium kéne nekik, és ez az egész csak egy sima rablás?
Geciemberek úgy döntenek, azonnal aktiválnak egy bombát, és kivégeznek minden túszt, vagyis cselekedni kell, de azonnal. Robotzsaru a liftaknában felmászik, és szétlő mindenkit, akit ér, ez a leghatékonyabb terv, amit meg tudtak szülni ilyen rövid idő alatt. A főterrorista kivételével ki is iktat minden gazt, de az ilyen geciemberek pont azért vannak, hogy megnehezítsék hőseink dolgát még az utolsó pillanatban. Csökkentett módban üzemelő Robotzsaru a földön, de ekkor érkezik a mi hősünk, Kennex nyomozó, méghozzá az egyik elkobzott álarc segítségével terroristának álcázva magát, mert így még hatásosabb! Főterrrosita is kiiktatva, és álarc nélkül már ő is csak egy jelentéktelen piti kis fémtolvajnak tűnik, aki még annyira sem érdekes, hogy a nevét elárulja a sorozat. John jelez a kapitánynak, hogy a jelzavarás volt itt a lényeg, mert azzal blokkolták a palládiumraktár riasztóját, tehát azt kéne most azonnal kilőni. Meg is van, tolvajok lekapcsolva, Robotzsaru meg fél kézzel szétkapja a bombát eközben, és ezt szó szerint értem, mert ő ennyire tökös robot.
Ezek után már csak az össznépi örömködés van hátra, túszok kiszabadulnak, Paige John nyakába borul, és a diadalmas bevonulás a rendőrségre most még hatásosabb, már meg is tapsolják őket. Két epizód múlva lassított felvételben, félig leszaggatott ingben és konfettiesőben fognak vonulni, hatalmas szivarokat pöfékelve, ha így haladunk. Jócsaj is mosolyog, és már éppen alkalmas lenne a hangulat egy jó kis spontán céges bulihoz, amikor Kennexre ráront a felháborodott Geek. Hogy jutott eszedbe rágóval megbuherálni egy robotembert, tudod te, milyen finom szerkezet az és mennyibe került? Ettől momentán senkinek nem megy fel a vérnyomása, Kennex meg Robotzsaru inkább elmennek bekapni valamit. Kennexnek különösen jó üzlet, hogy a robotoknak nincs szükségünk táplálékra, így úriember módjára felajánlja, hogy fizet. Kocsiban még szorosabbra fűzik barátságuk szálait, Robotzsaru elmondja, hogy megismerte a halálfélelem érzését, majd bemutatja társának a frissen telepített beépített karaoke programját, természetesen egy Elton John dallal.
Minden, amit a sorozatról tudni lehet, itt megtalálható.
Az Emberi tényező a comment:com-on:
Facebook kommentek