Az előző részben polihisztor hősünk megmentette Firenzét a háborútól, megfejtette Cosimo Medici titkát, cserébe jól börtönbe vonulhatott, mert egy névtelen feljelentő megvádolta, hogy szodómiát követett el. Régies kifejezésekben nem jártas olvasók számára mondom, hogy jól sejtik, ez az azonos neműekkel való szexuális viszonyt jelenti. Álszentség ide vagy oda, az 1400-as évek végén ezért minimum máglyahalál járt, csak hogy érezzük, van tétje a mai epizódnak. Leonardo a tömlöc padlóján fetreng rém csinos, meggypiros bőrzakójában, és egyre a gyermekkori emlékképek kísértik. A köztörvényesek között kapott helyet, ami az állandó baszogatás miatt annyira nincs ínyére, szívesebben menne magánzárkába, ahol társai csak a denevérek lennének. Íme, a reneszánsz Bruce Wayne! Bónusz kép szigorúan a hajtás után az érzékenyebb lelkűek kedvéért, illetve a meztelen férfitest látványában gyönyörködők nagy örömére. Forogjanak azokat a monitorok és tabletek!
Váltunk a még mindig bámulatosan mű Firenze utcáira, majd onnan a Medici-ház egyetlen, de láthatólag multifunkcionális helyiségre, ahol éppen egy sereg bankár körmöl serényen. Nagy nap van ma, a spanyol királyi pár jött látogatóba, némi bankolás reményében. Lorenzo nyomja is a PR-t rendesen, hol a munkásait, hol a saját családja megbízhatóságát dicsérve. Ferdinánd király hezitál, elvégre a nagyhírű Medici –család, már nem a Szentegyház bankára, ami nem túl jó ómen, meg ott van ugye ez a szodomita művész, a szégyentelenje! Lorenzo kivágja magát, és csak annyit kér őfelségétől, hadd mutathassa meg, mit tudnak. Például minden ügyletet fejben tartanak, még azt is, hogy a drága Szentatya 87.000 firenzei aranyforinttal lóg a banknak. Ejha!
Pár emelettel lejjebb Clarice küzd Izabella királynő kegyeiért. Nincs könnyű dolga, mert a nő olyan frigid, hogy egy pillantásától önként lakatolódik fel a szűzleányokra az erényöv. Egy buzgó pap is a kísértéhez tartozik, aki nem átallja Donatello Dávid-szobrát leerkölcstelenezni, így adva a királynő alá a lovat a bigottságban. Az illetlen szobrot le kell takarni, mert baj éri a felséges asszony szeme világát! Clarice csak néz a nagy szemeivel. Ő ugyan egx született Orsini, de azért ez még neki is sok.
Leonardo összebalhézik egy rabbal, hogy magánzárkát kapjon. Sikerül is neki. Az apja jön hozzá látogatóba, hogy a tárgyalás – mert természetesen lesz az is – részleteit megbeszéljék. Valószínűleg jó pár nap eltelhetett közben, mert a bőrancúg csak lerohadt hősünkről. Piero egy nagy zsák növénnyel érkezett, amiket a fia kért. Azt javasolja Leónak, hogy vallja magát bűnösnek, és próbálkozzanak a „be voltam drogozva, azt sem tudtam mit csinálok”- verzióval, hátha legalább a kasztrálást elkerülik. Leonardo bedühödik, ő nem fog alkudozni, teljes felmentést akar. Azt egy szóval sem mondja, hogy a bűnös tettet ne követte volna el, de szerinte az első részben már látott modellfiú, Jacopo Sartorelli egyáltalán nem volt áldozat. Az apja szemében ezzel a vallomással nem lett kedvesebb.
Az ajtó résein leskelődő Dragonetti elkobozná a rendelésre hozott növényeket, mire Leo elmagyarázza, hogy azért pont ezt a növényt kérte, mert denevértársaságra vágyik. A tudományos kiselőadás lényege, hogy az egyik növénynek olyan a levele, ami visszaveri és felerősíti a hangot, ami odavonzza a denevéreket. A meglepően cuki kis állatok kiszívják a nektárt, és a testükön magukkal szállítják a virágport a következő növényre. Win-win. Be is jön az okoskodás, Leo fog egy kis gombszeműt. Az apja erre csak annyit jegyez meg, hogy jól van, totál elmeroggyantságot is felhozhatják védekezésül.
Lorenzo és neje megbeszélik a nap tapasztalatait. Nem állnak túl jól. Ferdinánd pókerarcáról semmit sem lehet leolvasni, de most, hogy a Szentszék beintett, muszáj, hogy megnyerjék a spanyol udvart kliensnek. A férfi sejti, hogy Leonardo megvádolása mögött is a pápa állhat, mert túl jó az időzítés; akkor van a legnagyobb erkölcsi botrány a városban, amikor ez a két jókeresztény pont itt jár üzletelni. Clarice hozzáteszi, hogy a spanyoloknak is megvan a maga gondja, lázongás odahaza, gondok a portugálokkal, miegymás, talán csak egy kis figyelemelterelésre lenne szükségük. Ekkor kipattan a fejéből az isteni szikra: bízzák meg Giulianót, hogy rendezzen valami mulatságot, ami majd oldja a feszültséget, és bemutathatják, hogy a firenzei köztársaság mekkora királyság. Hehe. Lorenzo habozik, nem kéne a sorsukat az IQ bajnok fivére kezébe adni. Clarice magabiztos: Lorenzo hatással van az emberekre, de Giuliano képest elbűvölni őket, és most pont erre van szükségük.
Kezdetét veszi a tárgyalás. A látszólag egyre rosszabb mentális állapotban lévő Leo az asztalánál rajzolgat. A nézők között ott vannak a barátai Verrocchio mester, Nico, Zoro és persze Vanessa. Kicsivel távolabb a pórnéptől, pedig Lucrezia is. A vád késik, de még pont időben érezik. A szónokuk az ifjabb Pazzi, aki nem a jogi tanács tagja, vagyis csak nem volt, mert egy nappal írásban kérvényezte, és akkor ugye már lehet. Piero tiltakozása nem jött be tehát; kezdődhet a tárgyalás. Leo ártatlannak vallja magát, mire az egész terem a bíróval együtt felhördül. Hősünk kifejti, hogy nincs mit szégyellnie, őr csak az emberi természet izgatja, a többi csak politika, és abból ő köszöni, nem kér.
Folytatódik a meghallgatás, meglepő módon Izabella bilifrizurás papjával. Hogy ő hogy kaphatott szót, rejtély, de ha már így történt megragadja a remek alkalmat, hogy az erkölcsről prédikáljon. Aztán hány fiatal fiú várja otthon atyám, ha megkérdezhetem? Az atya azt fájlalja, hogy a Mediciek keze alatt ez a város annyira elpuhult, hogy ilyen főbenjáró bűnért max. pénzbüntetést szabnak ki, pedig a máglya lenne erre a megfelelő szankció. Azzal, hogy a pénzt belekeverték, a bűn árucikk lett, ebből gazdagszanak a Mediciek, a város örökkévaló szégyenéből. Na, erre már Piero is felugrik, és felteszi az egymillió forintos (Firenzében vagyunk, ugye) kérdést, mégis mi az istent prédikál egy külföldi pap a tárgyalóteremben. Pontosan azt! - pattan fel Pazzi is. Az erkölcs képviseletében kérte fel szólásra Torquemada atyát a mindenre odafigyelő nemesember. Még veszekednének egy sort id. da Vincivel, de a bíró pisiszüntet rendel el.
A tárgyalás közben Leo egyre csak firkálgatott. Most, hogy a terem kiürült, megkéri az apját, hogy adja oda ezt a bevásárló listát Zorónak. Nem irkafirka, titkosírás, és a haver érteni fogja. Azt is megemlíti az apjának, hogy a börtönben azt pletykálják, hogy Giuliano színházi előadást rendez. Ha még nincs ötlete, akkor ajánlja neki a Dekameront, abból is az ellopott disznó történetét, mert az jó. Piero undorodva kiviharzik a teremből.
Feszültségoldásként Verroccio műhelyébe váltunk, kivillanó mellű modellek közé, hogy a napi betevő meztelennő is meglegyen. Közben a történet is halad, mellesleg (hehe). Nem meglepő módon Giuliano nem találta még ki, mi legyen a színdarab. Szerencséjére megérkezik az idősebb da Vinci, hogy a műhelyben lézengő Zorónak átadja a listát –gondosan ügyelve, hogy nehogy véletlenül fiamnak nevezze Leót a papír átadásakor –, és bedobja a Dekameront a közösbe. Giuliano persze még nem hallott róla, de amikor Verrocchio felvilágosítja, hogy a darab erkölcstelen és sok benne a szexjelenet, akkor azonnal ráharap.
Folytatódik a móka a bíróságon. Az állítólag molesztált Sartorellit hívják tanúnak. A fiú elmondja, hogy meztelenül kellett modellt állnia Leonardónak, ami nem volt furcsa, mert már máskor is csinált ilyet, az viszont igen, hogy négy arany forintot fizetett neki érte. Pazzi nem mulasztja el felhívni rá a figyelmet, hogy ekkora összegért biztosan mást is kellett csinálni, és a tanú elbeszéléséből kiderül, hogy ezt nem extra munkáért, hanem a hallgatásáért kapta. Aztán Sartorelli megrendülve bevallja, hogy rajta bizony erőszakot követtek el. Elölről, hátulról, háromszor. Ezt már nem magától mondja, Piero kérdezi a fia által egy papírra firkantott infók alapján. Az egész arra megy ki, hogy id. da Vinci rámutasson arra, hogy ha ennyire nagy trauma érte a fiút, akkor hogy-hogy egymagában búslakodás, vagy orvosi segítség kérése helyett, inkább hangos tivornyázásba kezdett utána egy kocsmában? Pazzi felpattan, hogy védje a tanút. Az újabb kakaskodásnak a bíró vet véget, aki magához invitálja Pierót és suttyomban közli vele, hogy ne ugráljon, mert ez az ügy már előre le van zsírozva, a fia bűnös, és kész. Játssza jól a szerepét, és akkor talán őt nem éri hátrány a per miatt.
Piero a sunyi fenyegetés hallatán nyel egy nagyot, Sartorellihez fordul, és bocsánatot kér az előbbi kirohanásáért. Amikor a fiúcska erre azt feleli, hogy semmi baj, az „ügyvéd úr” is csak a munkáját végzi, akkor Pieróban eltörik valami, és fennhangon kiabálni kezd. Őrjöngésének lényege, hogy Sartorelliről köztudott, hogy prostituált, ne játssza itt az ártatlant! Vagy talán ezért is jól megfizetik? Leonardo veszettül jól szórakozik, a bíró berekeszti az ülést, és Pierónak büntetést helyez kilátásba. Amikor apa és fia ismét egyedül maradnak a teremben, Leo megköszöni az apjának, amit tett. Piero szeme villámokat szór, és felvilágosítja a fiát, hogy ezt nem miatta csinálta, mert undorodik tőle. Különben is megmondta, hogy nem lesz jó vége Leo szabados életvitelének, és tessék, igaza lett. Mellesleg, az ügye már el lett döntve, ott fog megrohadni a börtönben. Ahogy ezt mondja, egy pillanatra úgy tűnik, mintha egy kicsit azért sajnálná a dolgot.
A vád táborában válságtanács van. A bíró aggódik, hogy ha híre megy Sartorelli kenyérkereső foglalkozásnak, akkor nagyot fognak bukni, és ő a saját érdekében nem fogja Leonardót ártatlanul elítélni. Pazzi megnyugtatja, hogy Riario eleget fizet neki azért, hogy felülemelkedjen az erkölcsi gátakon. Na, helyben vagyunk. Közben Zoró és Nico beszerző körúton vannak. Magnézium és nagyító is van a listán, de egyik okos sem tudja, az vajon mire kell. Pazzi ezalatt beizzította az őrséget, hogy kutassák át Leonardo műhelyét. Találnak is egy titkos könyvecskét. Ajajj. Ugrunk is vissza a tárgyalásra rögvest. Pazzi férfi aktokat mutogat a bíróságnak nagy hévvel. Ezt még sikeresen kivédik a da Vincik: az emberi test ábrázolása az isten dicsérete; ám ekkor előkerül egy másik jegyzetfüzet is. Na, ebben van csak az igazi csámcsogni való: emberi test, állat fejjel (a kígyós szobor), ami ugye igencsak eretnekség, mi több, boszorkányság. Ennek a büntetése, pedig halál. (Mielőtt valaki felhördülne a lenti képen, csak megjegyzem, hogy bezzeg a kígyófejű szoborról nem volt közeli!)
A tárgyalóterem kiürül, Lucrezia jön panaszra. Riario csak börtönbe akarja küldeni Leonardót, nem a halálba. Pazzit ez nem hatja meg különösebben. Lucrezia még bepróbálkozik egy gyenge zsarolással Pazzi felesége és annak szolgálójával kapcsolatban. A további beszélgetésükből kiderül, hogy Lucrezia írta a névtelen levelet, valamint az is, hogy az ifjabb Pazzi szerint a nőnek nem kell félnie, ha Leonardo meghal, marad még elég férfi nemi szerv a városban, hogy a kedvére tegyen. Újra vissza Verrocchio műhelyébe, hogy a sorozat készítői tovább növelhessék az egy epizódra jutó fedetlen keblek számát. Ami ennél lényegesebb, hogy nagy sebbel-lobbal beviharzik Lorenzo, hogy leüvöltse Giuliano fejét, amiért a bigott királyi párt pont egy frivol darabbal kívánja szórakoztatni. A nagy ordibálásnak testvérbunyó lesz a vége, amit Giuliano nyer.
A denevérürülékkel vastagon megrakott vállú Leonardo helyzete válságosra fordul. Ha nem tesz beismerő vallomást, halállal lakol. A cellájába visszatérve az apja próbálja győzködni, hogy ne menjen a csökönyös feje után, valljon be mindent, amit kell. A konkrét ügyről aztán gyorsan a családi szennyes kiteregetésére váltanak. Leo rájön, hogy az apja azért nem tudja elviselni, mert az anyját juttatja mindig az eszébe, aki képest volt elhagyni őt. Piero morog magának: az a nő csak egy közember volt, azok meg csak úgy nem mondanak nemet egy magafajta nemesembernek. Leo rátapintott a lényegre. A Medici-lakban eközben Lucrezia érkezik látogatóba Lorenzóhoz. Entyem-pentyem most nem lesz, jó hogy, Izabella menten szívinfarktust kapna szégyenében, ha megtudná. A nő azért jött, hogy rávegye a szeretőjét, szóljon egy pár jó szót Leo érdekében a bíróságon. Ha meghal, ugyan ki festi meg a portréját? Lorenzo államérdekre hivatkozva ellenáll.
A Leonardo baráti kör nagyban szorgoskodik a mester hevenyészett útmutatásai alapján. Egy periszkóp készül, hogy miért, az később remélhetőleg kiderül. Van ott még egy kis kábító folyadék, és egy malac is, jó buli készülődik. Leo is szorgoskodik, denevérszarból kis golyókat gyúrogat. Kapunk is menten egy pár vázlatot, amolyan BBC-s Sherlock módjára, hogy mire is készül hősünk. Az ürülékben foszfor van, amivel remekül lehet robbantgatni, ha az ember ügyesen adagolja, és apró csomagokban a denevérek lábára köti. A nagy robbantgatásra kifutnak az őrök a börtönből, pont jókor, hogy az álruhás Zoró bejusson Leo cellájába. Ott ruhát cserélnek, majd hősünk észrevétlenül meglép a nagy zűrzavarban. Amikor Dragonetti visszatér ellenőrzésre, már csak a Leónak beöltöztetett Zorót találja a cellában. A félreértések elkerülés végett, az alábbi képen látható fiatalemberek éppen átöltöznek.
Leonardo végre hazatér, és Verrochio aggodalmai ellenére hozzálát a terv végrehajtásához, aminek célja a bírói tisztet ellátó magisztrátus hátsó fele. Hm. Közben Lorenzo is egy utolsó támadásra indul. Megmutatja a spanyoloknak az irodahelyiség melletti padot, ahol a panaszosok, kérvényezők, közrendűek szoktak várakozni. A pénznek szaga nincs, a Medicieknek pedig történelmi háttere, ezért nekik, Lorenzóéknak folyton újítani kell. Miközben az emberek a padon várakoznak vandálkodnak egy kicsit, és a náluk lévő ezüsttel jeleket vésnek a fába. Hogy mi ennek az egész szentbeszédnek a lényege? Az az apró kis rész, hogy Firenzének saját pénze van, mi ez, ha nem biztosíték? Azzal egy ezüstöt a pad karfájára téve otthagyja a spanyolokat. Ügyes húzás.
Giuliano is valami hasonlóra készül, bár nem biztos, hogy jól fog elsülni. A verekedés előtt a bátyja arra kérte, hogy hagyjanak ki „bizonyos” jeleneteket a darabból. Ezt fogják tenni, csakhogy a kéréssel ellentétben pont azokat mellőzik majd, amiben nincs disznóság, hadd szórakozzon a bigott bagázs. A színészek készülődnek, Vanessa pedig levegőzni viszi a Sixtus (!) nevű malacot. Nem megy vele messzire, csak a bíróságig, hogy ott egy egészen más jellegű jelenetben vegyen részt. Leo elkábítja a bírót, és mire az magához tér ott találja magát a tárgyalóterem közepén, meztelenül, négykézláb, a malac hátsó részéhez ragasztózva. A magnézium hasznos dolog, segítségével éjszaka is működtetni lehet egy camera obscurát, illetve villanófényt lehet csiholni belőle egy kompromittáló fotó elkészítéséhez. Ha a magisztrátus nem kívánja a képet viszontlátni a bíróságon, akkor lesz szíves négy papírt ellenjegyezni: 1. amiben felmenti Leonardót minden bűne alól; 2, amiben bevallja a jelen állatkínzást (vész esetére); 3, amiben 50 forintot adományoz Piero da Vinci számára, áldozatos munkája jutalmául és végül 4. amiben átadja Leónak a névtelen feljelentő levelét. Tom Riley színpadias ordibálása ez egyszer tényleg remekül működik. Meg is lesz a hatása: a Pazzik nagy döbbenetére másnap Leonardo szabadon távozhat a bíróságról. Az általános ujjongásban pedig még az öreg da Vinci is megereszt egy kis mosolyt a fia felé.
Adós vagyok még az előadáson történtekkel és két csókkal, illetve azok elmesélésével. A színdarab meglepő módon sikert arat, különösen az a része, amikor Leonardo a camera obscura segítségével az égre vetíti a disznós jelenetet, amit így minden firenzei polgár láthat. Amikor a darab lemegy az előadásra szépen kisminkelt Vanessa örömében Giuliano nyakába ugrik, aminek csók lesz a vége. Fernando jól szórakozott az előadáson. Végre jutott egy kis örömhöz a felesége mellett, akit csak politikai érdekből vette el. Az is tetszett neki, hogy Giuliano nevén szólított egy nézőt, milyen jó is ez a közvetlenség. Az ügylet megköttetik, a Mediciek lesznek a spanyol udvar bankárai.
Leonardo egy lebujban mulat, ahol a háttérben–el se hiszem, pedig már túl vagyunk egy ’s máson a sorozatban- félmeztelen nők bunyóznak. Sartorelli félrehívja hősünket, és visszakönyörögné magát Leonardo kegyeibe. A várttal ellentétben Leo nem küldi el a picsába, hanem bocsánatot kér tőle, hogy szórakozott vele, de hát ő már csak ilyen zseni, majd bénán megcsókolja.
Az előbb nem mondtam igazat, van egy harmadik csók is, de az már nem olyan meglepő. Lucrezia és Leo enyeleg a kádban. A nő dúdolászik, és a férfit borotválja. A beszélgetésüknek két érdekes momentuma van csak. Leo elmondja, hogy nála van a feljelentő levele, és ki fogja deríteni ki volt az. Lucrezia kibírja röhögés nélkül, de szerelme zálogául Leonardónak adja a kék köves gyűrűt.
Még egy rövid, de ütős jelenet van hátra. Leonardo egyedül van a műhelyben, amikor hirtelen felgyulladnak a lángok, és régen látott Török barátunk tért vissza, aki a szemfestést leszámítva esküszöm, totál úgy néz ki, mint Berényi Miki! Ő nem üzleti ajánlattal jön, csak arra akarja rávenni hősünket, hogy emlékezzen vissza börtönbeli rémálmaira. Kit látott a barlangban, ki volt az akasztott ember? Én magam- válaszolja Leo.
Minden, amit a sorozatról tudni lehet
A Da Vinci démonai a comment:com-on:
Facebook kommentek