Túl vagyunk már sírrabláson, ördögűzésen, lássuk, mit tartogat számunkra az eddig eléggé csapongó sorozat harmadik etapja. Tanmesét. Andrea Verrochio mester észosztást tart diákjainak, és elmeséli nekik, hogy amikor Leonardo még kamasz volt az apja azt a feladatot adta neki, hogy díszítsen fel megrendelésre egy pajzsot. A kis Leo összeszedett kígyót-békát, jó felboncolta őket, és ebből tervezte meg a díszítést. Az apja észrevette a tehetségét, egy gagyibb pajzsot adott a megrendelőnek, ezt pedig szép haszonnal továbbadta másnak. A pajzs ezután sok száz százalékos árréssel végül a megboldogult Sforzához került. Piero látva a nagy tálentumban rejlő lehetőséget, beadta a fiát Verrochióhoz diáknak. Tanulság? Sose hagyd, hogy a tanárod a társaid előtt dicsekedjen veled, mert a stréberek élete gyengébb képességű társaik között nem habostorta, hogy szépen fogalmazzak. Esetünkben a lányos arcú Boticelli az, aki nem bírja a konkurenciát.

Az előbb emlegetett Leonardo éppen remek bizonyítékát adja, hogy művészdumával jól lehet csajozni. Lucrezia portréját festi, azaz csak festené, mert helyette inkább a festészetről szóló filozofikus eszmefuttatással beszéli le a bugyit a nemesasszonyról. Jó, ez azért nem nagy kihívás Lucrezia esetében. A csábítás azonban csak az egyike annak, amit Leo egyszerre is képes művelni, mert közben folyamatosan a szobában lévő kígyós szobrot bámulja, aminek mását a Töröknél látta legutóbb. Ez a nőnek is feltűnik, de kérdésére, hogy mi van a szoborral, Leonardo csak homályos választ ad.

Kicsit kijjebb megyünk. A pápa közeledik gyaloghintón Firenzéhez. Mellette halad hűséges ölebe az ifjabb Pazzi és a középkori hipszternek öltöztetett Riario is, valami eszméletlen stüszivadász kalapban. A Szentatya éppen arról elmélkedik, milyen remek templomot is lehetne ide építeni az ő Úr dicsőségére. Pazzi rögtön lecsap a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra: ha pénz kell az építkezésre, hagyja ott a Medici bankot, és pártoljon át az ő családjához. Sixtus erre felvilágosítja a kis csúszómászót, hogy igazából nem csak egy templomot akar Firenzében, neki az egész város kell, kerül, amibe kerül. Ebben pedig Riario közreműködésére számít. Ha már különleges fejfedőknél tartunk, íme:

Rövid közjátékként látjuk, amint a két Medici fivér egymással ordibál „ki kell-e végeztetni Becchit” témakörben. Giuliano védené az öreget, de Lorenzo hajthatatlan. Ezután gyorsan váltunk Riarióra, aki megkezdte működését, elég hatékonyan ráadásul. A Firenze melletti timsó bányában ütötte föl tanyáját, és mire mi bekapcsolódunk, már legalább egy egész falu lakosságát kivégeztette azzal a faék egyszerűségű módszerrel, hogy aki nem tudja megmondani eredetileg hány igaz lelket ígért az Úrnak Ábrahám Szodoma és Gomora el nem pusztításáért, az ott helyben kardélre hányatik. Ez nagyon beteg. Na, kérem, ilyen az, amikor a gátlástalanság kreativitással párosul. Egy legény lesz csak talpon a vidéken (a helyes válasz egyébként 50), aki életben marad, és mehet is Isten, azaz Riario hírével a Mediciekhez. A vérengzés másik apropója, hogy az itt bányászott timsót használják szerte Európában a kelmék festéséhez, így minden eladott ruhadarab eladásából a Medicieknek bevétele van. A család még II. Piustól kapta a bányát ajándékba, most viszont a gróf hathatós közbenjárására visszakerült ahhoz, akit illet, azaz a Rómához.

Leonardót a Medici-házba szólítja az apja, mert történés van. Riario üzenete célba ért, és most Lorenzo tart szívhez szóló beszédet a város nagyjaihoz. Háború lesz, aki fél, az inkább most távozzon, nehogy később legyen áruló belőle, mert azt a Mediciek nem szívlelhetik. Példastatuálás gyanánt Lorenzo elő is hívatja azt a katonát, aki az üzenetet hozta. Ez nem az a munkásember, aki a bányában volt, hogy lehet akkor, hogy mégis pontosan ismeri a levél tartalmát? Hát mer’ felbontottam – mondja csöppet átgondolatlanul a hírnök. Meg is lesz a jutalma. Lorenzo levéltitok megsértéséért kerékbe töreti. Ezután jelképesen kiosztja a feladatokat: az őrség parancsnoka tartsa fent a rendet, Da Vinci ötleteljen, Giuliano pedig gyarapítsa a Medici örökséget. Várjunk csak, jól értem, az öcsinek csak szaporodni kell? Jól van, az menni fog. Amikor mindenki elhagyja a termet, és csak a Medici-tesók maradnak, az ifjabbik nem a szaporodásos részt kéri végül számon, hanem azt, hogy Lorenzo ártatlan embereket végeztet ki, főleg olyanokat, akitől az előbb elmondott szentbeszéd legalább felét tanulta. Lorenzo nem kér a kioktatásból.

A tömlöcben Becchi senyved, miközben odakint zajlik az élet. Zoro frissen kihantolt emberi maradványokat árul az utca népének, mint szent ereklyéket. A tömeg azonban más szórakozásra gyűlt össze. A hírnök kerékbe törésére. Fene a gusztusukat. A tömegben ott van Lucrezia is, aki a kivégzés mikéntjéről érdeklődik Verocchio mestertől. Elég brutális- mondja az-, és órákig is eltarthat. Az ég irgalmazzon azoknak, akik elárulják a Medicieket – teszi még hozzá. Lucrezia számára ez nem túl bíztató jövőkép.

Giuliano meglátogatja Becchit a börtönben. Sajnálkozik kicsinyég, de hát olyan az, mint halottnak a csók, attól még az öreg simán kivégződik másnap reggel. A tanácsadó megvallja, hogy nem ő az áruló, és különben is, ha ő lenne, hogy lett volna olyan hülye, hogy elöl hagyja az árulkodó nyomokat? Bár ez már mindegy is, mert Lorenzo úgysem hallgatja meg, viszont ettől függetlenül tényleg van egy kém az udvarban, aki még az ő kivégzése után is folytatja a cselszövést. Becchi arra kéri Giulianót, hogy füstölje ki az árulót, és nagyon vigyázzon a bátyjára. Szent ember, na.

Haditanács van Firenze utcáin. Az őrség parancsnoka aggódik, hogy Riario túlerőben van. Lorenzo a fegyverekben bízik, ezért még többet rendel Leonardótól. Leo próbálja meggyőzni, hogy talán máshogy kéne a gróffal szembeszállni, de hasztalan, Lorenzo csak a tűzerőben bízik. De most őszintén, majd pont egy ilyen kis kócos nyikhajban inkább, mi? Eljön a találka ideje. Leonardo is Lorenzóval tart, és üdvözlésképpen némi fajtájára jellemző bélproblémák felemlegetésével nevetség tárgyává teszi Riario Izabella, kasztíliai királynőtől kapott ménjét. A gróf már most jól szórakozik, de igazán csak akkor lesz vidám, amikor felolvassa a pápa feltételeit: 1. Firenze beleegyezik Francesco Salviati pisai püspökké való kinevezésébe; 2. a Medici bank elengedi a pápai udvar minden tartozását; 3. Firenze művészeket bocsát a pápa rendelkezésére, az új kápolna építéséhez. Erős a gyanúm, hogy ez utóbbi nem Sixtus kérése volt. Riario az übercool napszemüvegében felolvas egy pár nevet a papírjáról, kikre is lenne szükség, utolsóként Da Vinciét. Ej, te kis hamis, fogadjunk, hogy nem is volt más név a papíroson!

Leonardo: Inkább nyaldossák angolnák a golyóimat!

Riario: Megoldható.

Lorenzo a város nagy tűzerejének emlegetésével akarja a grófba belefojtani a szót, de az egy gyors fejszámolással és saját hatalmas seregének bemutatásával végül megnyeri a szópárbajt, és 24 órás haladékot ad az ultimátum elfogadására, különben kő kövön nem marad. Lorenzo még több fegyvert rendel Leonardótól.

Ugrunk egyet, már a Medici palota kertjében vagyunk, ahol Nico szórakozásból, vagy ki tudja, miért gránátalmát lövöldöz egy íjpuska, vagy mi a fene segítségével. Leonardo csak rajzolgatja a gyümölcsöt, és tudja, hogy valamit kezdenie kéne vele, de nem érti, hogy mit. Ember, a gyümölcs belseje, mint egy csomó puskagolyó, és pont most esett darabjaira melletted! Ezt még szerintem Giuliano is felfogná, pedig. Clarice érkezik egy olyan ruhában, ami bár nagyon csinos, de egész biztosan nem korhű. Mediciné a dolgozóba invitálja Leonardót, hogy összeszedjék a papírjait. Nem bírta szó nélkül hagyni ugyanis, hogy feltűnően sok vázlat készült a kígyós szoborról, amit még az öreg Cosimo, Lorenzo apja szerzett. A nagypapa volt a „mágus” Firenze nagy tiszteletnek örvendő elöljárója. Clarice megmutatja a férfiról készült festményt, amit Leonardo bármikor tanulmányozhat, de ha lehet, most inkább térjen vissza az ágyúk gyártásához. Ösztönzésként megkapja a szobrot. Nem az Oscart, a kígyósat.

Giuliano a legmegfelelőbb embernek kezd el mesélni a kémről: Lucreziának. Arra akarja rávenni a nőt, hogy győzze meg a testvérét, valaki mást kell keresni, ezért semmi szükség Becchi kivégeztetésére. Lucrezia próbál összebújni a tapétával, pedig ő nem is egy őrült. Hehe. Leónak dolgoznia kéne a fegyverzeten, de neki egyre csak a titokzatos szobron jár az esze. Zoro és Nico próbálja jó útra terelni némi bazdmegelés kíséretében, de még a mocskos beszéd sem hozza meg a kívánt sikert. Sőt, Leo fogja magát, és felrobbantja az egész műhelyt a picsába. Hogy miért? Mert ha ő most épít egy ágyút, akkor lehet, hogy győznek, de aztán majd visszajön a gróf még több ágyúval, és ennek az egész fegyverkezésnek sosem lesz vége. Ja, végül is igaza van, nem az ő pénze...

Lucrezia gyónni megy. Semmi érdekes, csak egyrészt nagyon be van rezelve a lebukástól, másrészt bántja a lelkiismeret, mert egy ártatlan ember hal meg miatta. A pap szerint már egyébként is annyira erkölcstelen, hogy neki már úgyis mindegy. Nesze neked feloldozás! Azért falból kioszthatott volna neki 10 Miatyánkot legalább. Az éj leple alatt Riario röplapokat küldet be Firenzébe, melyeken a Mediciek ellen uszítja a népet. Leo a kocsmában iszogat országos cimboráival, náluk is ez a téma, legalábbis addig, amíg Dragonetti kapitány bele nem köt hősünkbe, mondván minden sokkal jobb volt, amíg a művész úr el nem szegődött a Medici család szolgálatába. Leonardónál végül ott szakad el a cérna, amikor a város erkölcsi zülléséért is őt teszi felelőssé a parancsnok. Vérontás nem lesz a dologból, hősünk az utcára támolyog, és ott talán az elfogyasztott alkohol hatására (?) előbb Riariót hallucinálja, mert egy halom hullát, legjobb barátainak testét egy rakáson.

Leónak nagyon nem megy a munka. Lucrezia érkezik egy kis gyógyszexre. Miután adtak az élvezeteknek, együtt pihengetnek az ágyban. Leonardo még mindig azon pörög, hogy nem kéne több fegyvert gyártani, Lucrezia pedig azon, hogy ő milyen rossz ember, és meg sem érdemli Leót. A gránátalmákról beszélgetnek még egy sort, Lucrezia ismét szerelmet vall, ám ekkor a maga csendes módján betör a műhelybe Lorenzo. A szeretője persze észrevétlenül meglóg, a Medici pedig dühöngeni kezd, és hozzávág Leonardóhoz mindent, amit ér. Úgy van, gránátalmát is, ami beindítja végre a kerekeket Leónál is. És ezt onnan tudjuk, hogy Tom Riley ujjai rendellenes rángatózásba kezdenek. Mert ez az ember zseni. Értem?

Másnap találka Riarióval. A gróf kedélyesen üdvözli Nicót is a régi szép idők emlékére, de menten lehervad a mosoly az arcáról, amikor Leonardo a maga öntelt modorában elmagyarázza neki, mire jutott a gránátalmákkal az este. Apró robbanó tölteteket helyezett el egy baseball labda szerű tokba; azt ha meggyújtják, és kilövik egy íjpuskával, olyan rombolást idéz elő Riario seregében, hogy a helyi parasztok még évtizedek múltán is szedegethetik a cafatokat a környező réteken. Ja, nem ezek a kicsik, hanem azok a nagyobb labdacsok, amiket egy rettenetesen gagyin aminált hatalmas puskából lőnek majd ki. Elrettentésnek mindenesetre jó, mert Riario elvonul, bár előtte még megjegyzi, hogy egy háborút több fronton is lehet vívni. Ámen.

Általános az öröm a Medici-csapatban. Lorenzo nem is nagyon érti, hogy sikerült mindezt megépíteni egy éjszaka alatt? Úgy, hogy sehogy – feleli Leonardo. A nagyobbik íjpuska valójában nem is működik, csak hamarjában összetákolt díszlet. Lorenzo elképed, hogy egy blöff így bejött, és attól tart, hogy ez nem fog mindig működni. Leonardo optimista, és egyébként is az élet szent, még az árulóké is, ahogy ezt Cosimo Medici is jól megmondta. A lelki fröccs úgy tűnik, hatással van Lorenzóra. A kegyelem azonban sajnos már késő. Lucrezia álruhában belopódzik Becchi cellájába, és egy mérgezett tőrrel leszúrja. Előtte felfedi a kilétét az öreg tanácsosnak, aki azonban már semmi sem tud kezdeni ezzel a leleplezéssel. Lorenzo későn érkezik, már csak a halott Becchit találja a cellában. Lucrezia észrevétlenül meglép a tömlöcből. Ej, micsoda dolog már, itt csak úgy ki-be lehet járkálni! Giuliano is megérkezik, és kissé gúnyosan gratulál a bátyjának, az áruló halott, a város megvédve, minden rendben van a köztársaságban. Ahogy ezt kimondja, látjuk, hogy Pazzi egy névtelen feljelentést kézbesít az őrségnek, és Dragonetti szolgálati kötelességének felemlegetésével ráveszi a férfit az azonnali végrehajtásra.

Leonardo buliba készülődik, kinyalta magát, mint Szaros Pista Jézus neve napján, hogy úgy mondjam. Csak ő hivatalos a Medici-házba ma este, kétes erkölcsű haverját, Zorót nem viheti magával. Ezt utóbbi meglehetősen sérelmezi, pedig Leo sem az az ártatlan bárány, ha kicsapongásról van szó. Mielőtt a party megkezdődik, hősünk újra szemügyre veszi Cosimo arcképét, és az öreg kezében tartott kehelyből, a földet jelképező bikából, és a feje fölött ragyogó csillagokból rájön, hogy a nagypapi szintén Mithrász-tag volt. A nagy felfedezést, nagy terv követi: rá kell venni Lorenzót, hogy finanszírozza az útját az új földrészre. Az ünnepség elkezdődik, Lorenzo a Szent János-rend tagjává nevezi ki a Leót, aki köszönésképp már épp rátérne a Kolumbusz-küldetésre, amikor betör Dragonetti és kis csapata, élén a tenyérbemászó képű Pazzival. A névtelen feljelentő vádja a legsúlyosabb, mi lehet: szodómia. Leonardót letartóztatják, elvégre a Mediciek törvényei mindenkire vonatkoznak, ugye. Kedves olvasók, azt hiszem elkezdhetünk készülni lelkileg egy tárgyalótermi drámára, középkori style.