Bevallom őszintén, hogy miután megnéztem ezt a részt, komolyan elgondolkodtam azon, hogyan írom meg róla a hogyvótot, mert valahogy nem nagyon akaródzott némelyik jelenetet újra látnom. A cím mellett ugyan van már egy 18-as karika, de elférne még mellé vagy három. Így jártam, bezzeg, ha a Szomszédokról írnék! Az csak unalmas, de legalább a szereplők nem csonkítják meg saját magukat. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A nyitó képsorokban alaptörténése, hogy Riario ismét Rómában van, és egy börtönben, egy titokzatos, csuklyás rabbal játszik. Szó szerint, valami táblajátékot. A fogoly a taktikára vonatkozó tanácsokkal látja el, miközben egy abesszíniai rabszolganő ellátmányt hoz a grófnak. A lány láthatóan odáig van Riarióért, amit valahol azért meg tudok érteni. A fura csak az, hogy a vonzalom kölcsönös. A gróf saját maga nevelte, tanította a lányt, és nagyon meg van elégedve, mert engedelmes, az Urat szolgálja és beszélni a nyelvet. Milyen igaza van, ezzel nagyjából le is írta a hittanos bulira nőszerzési céllal érkező legények főbb preferenciáit.
Miközben megy a játék és az okítás, rövid jelenetekben látjuk, mit csinál a többi szereplő. Lucrezia jelentést ír Riariónak, majd megszökik otthonról. A férj eléggé piperkőc, sőt Lucrezia elejtett szavaiból úgy tűnik, talán a másik kapura játszik. A nőnek tehát egyszerű dolga van, legalábbis ami a házból való kijutást illeti. Megtalálja a rejtekhelyet, magához veszi az új feladatot jelző iratot, és elhelyezi a mélyedésben a saját jelentését. Már épp elsietne, de Dragonetti, az őrség parancsnoka az útját állja, elvégre kijárási tilalom van, még a Lucreziának is. A nő nem ijed meg, csak emlékezteti a katonát arra a nyilvánvaló tényre, hogy az ő személye sokkal becsesebb Lorenzo Medici számára, mint a férfié, szóval csinálhat, amit akar, ebből büntetés ugyan nem lesz. Dragonetti el. A kijárási tilalom ellenére nagy a forgalom. Lucrezia útját egy rózsával ellátott hintó keresztezi. A nő felismeri a kocsit, és beszáll. Odabent már Lorenzo üldögél, aki isten tudja hogy talált pont oda, pont akkor, mindenesetre nagyon ki lehet éhezve, mert ott helyben elkezdi letépni a ruhát a szeretőjéről. Lucrezia ruhája veszélyes terület, a nő fejében rögtön megszólalna a „titkos üzenet, száll a szélben” című klasszikus, már ha ismerné, ezért inkább némi orális kényeztetést ajánl fel Lorenzónak. Így van ideje a sarujába csempészni az írást.
Leonardo a zsidó könyvéből kitépett lapokat bámulja. Az 1470-es éveket írjuk, ő még nem tudja, hogy Dél-Amerikát látja, úgyhogy egyre csak gondolkozik, miközben emberi tetemek oszladoznak békésen az asztalán. Becchi alkalmatlankodik, ideje lenne, hogy a művész úr megszemlélje a fegyverek tömeggyártását. A bűz neki is feltűnik, de Leo elhajtja. Egy kicsivel később már a műhelyben vagyunk, ahol javában gyártják az ágyúcsöveket. A vak öreg az előző részből ül a fő helyen, és az elkészült árut ellenőrzi kopogtatással. Giulianónak az isten több szépséget adott, mint eszet, ezért, mint a vadbarom veti rá magát Leonardóra, mert nem érti mi ez az egész. Leo felvilágosítja, hogy ha a csövek kongása megváltozik, az azt jelenti, hogy rossz minőségűek. És valóban; kiderül, hogy a jó szakik kevesebb ként használtak a gyártáshoz. A vita közben Leo egy kanállal védi az arcát, hogy Giuliano szájszagától-e, vagy valami mástól, azt nem tudjuk meg. Lorenzo csendre inti az öccsét, ami annak nagyon nincs ínyére.
Leo a feszkót levezetendő megint madarakat vesz a piacon, szabadon engedi, majd bámulja őket. Ezt nem tudom megunni – mondja. De én igen- nyöszörgöm a képernyő előtt csendesen. Lucrezia is odakerül valahogy, és próbálja újra behízelegni magát a férfihoz, de az ahelyett, hogy kapna az alkalmon, inkább féltékenykedik egy sort. A nagy vásári forgatagban egyszer csak egy borzalmas női sikoly hangzik fel. Egy mocskos és meglehetősen őrült apáca kelti a zajt, akit Vanessa rögtön felismer, mert egy zárdából jöttek. Giulianót is odaeszi a fene, vesztére, mert a nő erre őt és családját kezdi el átkozni, majd egy váratlan pillanatban magához ragadja az egyik őr tőrét, és kiszúrja a saját szemét. Nabazdmeg. Giuliano kezeli a helyzetet, lekever egy pofont az őrnek, akinél a tőr volt, és hazazavarja a nézelődőket. Egy rövid bejátszás erejéig ismét látjuk Riario játszmáját, csak hogy biztosak legyünk benne, az ő keze van a dologban.
Leo hazaér, és egy széttört tojás látványától megvilágosodik. Az ismeretlen földrész partvonala pont összeillik Afrikával és Európával, tehát egykor biztos egyben voltak, csak szétváltak, mint a tojáshéj. Lemeztektonika, bravó, a földrajztanárom, ha nézi, most nagyon örül. Andrea is, hogy Leo ilyen okos, de őt speciel jobban aggasztják az oszladozó hullák. Nico érkezik rohanvást, mert Vanessa visszament a zárdába, és tekintve az előbb történteket, talán jobb lenne érte menni, nehogy őt is megszállja a démon. Leo egy kis pöcs, már megint üvöltözik, hogy őt mindig, mindenki csak ugráltatja, pedig. Nico besértődik, és annyit kér tőle, hogy majd akkor is így sírjon a szája, amikor majd ismét őt, vagy Vanessát használja kísérleti alanynak.
Palazzo de Medici. Giuliano érkezik az őrült apáca hírével. Úgy kellett ez nekik, mint púp a hátukra. Róma hatalma erősödik, és most még itt van ez az Isten haragjával fenyegetőző őrült. A Szépfiú arra kéri a bátyját, hogy ezt hadd intézze ő. Lorenzo átgondolja, és „ugyan mi baj lehetne belőle” alapon elküldi az öcsit rendet tenni a démoni apácák között. Becchinek vannak kétségei a sikert illetően, de ennél nagyobb gond is akad. Az öreg tanácsos elbeszélget Lorenzóval a kémről. Róma túl bizalmas infókat tud, a téglát a családi barátok között kell keresni, mi több, lehet, hogy pont a famílián belül. Becchi finoman, de határozottan Clarice-t gyanúsítja meg, mert a nő Orsini bíboros rokona, és a családja Rómában él, talán a hozzájuk írt leveleiben kikotyogja a titkokat. Lorenzo kikéri magának a vádakat a felesége nevében is, ugyanakkor arra utasítja bizalmasát, hogy mindenkit hallgasson ki az ügyben.
Na most jön csak az igazán para rész. Giuliano a zárdába tart, amikor egy erdei úton egy őrült apáca megtámadja őt és kíséretét. Alig gyűrik le, előkerül egy újabb, akit csak úgy sikerül megállítani, hogy a Medici keresztülszúrja egy karddal. A zárda még gázabb, az udvaron egy levágott női kezet találnak. Az őrség egyik tagja megy is buzgón csókolgatni a helyi szent szobrának lábát, nehogy baj érje. A többiek folytatják útjukat az emeletre, ahol vagy egy tucat őrült és sikoltozó apáca vonaglik. A rendfőnöknő jön, és elzavar mindenkit, démon ez kérem, nincs itt semmi látnivaló, tessen menni imádkozni! Nem csípi Giuliánót, mert rossz a híre, de a váratlanul betoppanó Leonardót is legszívesebben a pokol kénköves tüzében látna viszont, mert elcsábította Vanessát, és tessék mi lett, ez is ott fetreng az egyik ágyon. Igazából nehéz eldönteni melyik az ijesztőbb, a zilált Vanessa, vagy a vén szipirtyó főapáca.
Lorenzo otthon nagy számolásban van, hogy eszünkbe juttassa, a Medici-család tulajdonképpen bankár família, valakinek a pénzügyekkel is foglalkoznia kell. A felesége jön, hízeleg. Amikor Lorenzo elmondja Becchi vádjait, Clarice azt javasolja, férje legyen óvatos, és ha rá gyanakszik, akkor nyugodtan olvassa el a leveleit, mert ott ugyan nem fog semmi kompromittálót találni. A nő felvilágosítja a férjét, hogy tud a Lucreziával folytatott viszonyáról, de nincs kifogása ellene. Elismeri, hogy valahol a férjének is ki kell engednie a fáradt gőz, és egyébként a végén, úgyis mindig visszajön hozzá. Szavainak egy kis meztelenséggel ad nyomatékot.
Zárda. Giuliano "kinek a micsodája a nagyobb" versenyt játszik Leóval. Mivel épkézláb ötlete nincs a megoldásra, Leonardo veszi a kezébe az irányítást. Átkutatják az erdőt mérges gomba és pókok után. Leonardo higanymérgezés jeleit kutatva még az apácák festményeit is végignyalogatja. Ez aztán az ügybuzgalom! Mivel semmi eredmény, ezért már ő is a gonosz közbeavatkozására gyanakszik. Erre a végszóra érkezik Mercuri és kis csapata. Naná, hogy ördögűzés lesz. A Vatikán talán rá van állva az ördög csatornájára, hogy tudták, mikor kell jönni?- hangzik el az első igazán vicces komment Leonardo szájából. A főnöknő lehűti, ők hívatták ide a szent különítményt. Mercuri bele is fog a „gyógyításba”, aminek persze fojtogatás lesz a vége. Sebaj – mondja buja örömmel az arcán Mercuri-, mielőtt a fedetlen keblekkel (hogy máshogy) szenvedő apáca meghalt, látta az igazi hit fényét felcsillanni a szemében. A következő szerencsés a sorban Vanessa lenne. A csajszi Leót hibáztatja, hogy a rossz útra csalta, és az általa ajánlott világban nincs is napfény, csak sötétség, majd lesmárolja hősünket. Leonardo hajnalig kap haladékot a kórság megállításra, különben Mercuri jön. Tisztítótűzzel.
Rég nem látott Riario jön rapportra a pápához. A zárdában a helyzet fokozódik, egyre több a halott. A Szentatyát nem izgatja a dolog, mindig vannak áldozatok. A Mediciek fegyverkeznek, és a pisai püspök kinevezését is akadályozzák, jogos hát az Isten büntetése. Riario egyetért, de Leonardónak kegyelmet szeretne kiharcolni, mert a szerkezetei még jól jöhetnének a Vatikánnak. Kicsit túllépi a hatáskörét, amikor arról tart kiselőadást a pápának, hogy mi lenne az Isten akarata, ezért a Szentatya rendreutasítja. Amikor Riario atyának szólítja Szentatya helyett (elszólás lenne?), megcsókoltatja vele a pápai gyűrűt, majd estére magához rendeli a gróf kedvenc szolganőjét, csak hogy Riario is érezze a törődést.
Csajbunyó, vagyis csak lenne, ha a kék sarokban nem a szentéletű Clarice állna. Mediciné a „szerelemhintó” (de szép is ez), segítségével magához csalja Lucreziát a kápolnába. Miközben a falon a saját és a Medici család tagjainak képmását szemléli, elmondja vetélytársának, hogy mindent tud a viszonyról, és egy percig se higgye, hogy jelent valamit a férjének, mert voltak már neki más szeretői is. Csak annyit kér, hogy most, amikor a kém miatt amúgy is feszült a helyzet húzza meg magát egy kicsit, és ne kompromittálja Lorenzót, mert az egy dolog, hogy az ő méltósága már oda, de a férje politikai előmenetelét ez a kis affér nem veszélyeztetheti. Lucrezia érdeklődik, hogyan képes megtűrni őt, mint szeretőt a férje mellett? Érkezik is nyomban a megsemmisítő válasz Clarice-től: azért, mert tudja, hogy Lucrezia képe soha nem lesz az oltárra festett alakok között. Hopp és kopp. Lucrezia már menne is, de Becchi feltartóztatja. Másnap délre kihallgatásra hívja a nőt és a férjét a kémkedés miatt. Lucrezia látszólag belemegy, de azért a kocsisnak meghagyja, hogy este jöjjön érte, mert Lorenzónak szüksége lesz rá.
Vanessa egyre aggasztóbb állapotban van, a szenvedésének úgy akar véget vetni, hogy egy kötéllel a nyakában leveti magát a kolostor tetejéről. Leo és Szépfiú megmentik. Igyekezni kéne azzal a megoldással! Hirtelen beesteledik, és Giuliano megy keménykedni egy sort az pápai őrséggel. Bár ne tenné, mert a nagy szájalásnak az lesz a vége, hogy kikotyogja, milyen fegyverei vannak a városnak. Kicsit arrébb Leo ostyával eteti a szerencsétlen Nicót, hátha abban van a méreg. Mikor a fiú megijed, hogy ez az őrült megöli, felhívja a figyelmét, hogy szerinte nincsenek veszélyben, mert érdekes módon csak a hívek pusztulnak, a maguk fajta eretnekek nem. Amint ez kimondja, ordítás hallatszik az udvarról, a Szent Antal bokáját csókolgató katona is megőrült. Gyorsan lefegyverzik, és végre Leonardo is rájön arra, amit mi már az elejétől fogva tudunk: a szobor lába valami méreggel van bekenve, ezért aki megcsókolgatta, az most mind odafent fekszik Mercuri „gyógykezelésére” várva. Leo szentjánosbogarakból eszkábál lámpát, és mint a CSI az UV lámpával, kimutatja a mérget a szobron. Gyorsan felrohan az emeletre, ahol még pont megállítja Mercurit. Tudja, hogy milyen növény okozta a mérgezést, és persze rögtön össze is írja, mi kell az ellenszerhez. Vanessa életben marad.
Lucrezia éjjel a Medici-kúriába viteti magát. Az egyik könyvespolcon kémkedésre utaló bizonyítékot (levél, római pénz és pápai pecsét) helyez el. Közben Lorenzo az istállóban van, és Becchivel beszélget. A téma a kémkedés, természetesen. Alig hagyja el a helyet az öreg, felbukkan Lucrezia, és Lorenzo tiltakozás ellenére felajánlkozik. Azzal győzi meg a férfit, hogy már úgyis mindenki látta, hogy a szeretőjével van, ha most egyedül kimegy, még azt hiszik, nem bírja már az iramot. Ez hat, Lorenzo nekiesik a nőnek, egy karámban, hátulról. Gyorsan túl is esnek a nem túl romantikus együttléten. Lucrezia kihasználja az alkalmat, és elülteti a bogarat Lorenzo fülébe, hogy az áruló biztos valaki olyan, aki nagyon közel áll hozzá, és akiről fel se merné tételezni a dolgot. Becchinek vagy Clarice-nek meszeltek.
Vanessa csókja nem múlt el nyomtalanul. Leonardo megmérgeződött, és most hallucinálni kezd. Egy sor ijesztő dolgot lát, az asztalán fekvő beszélő hulláktól kezdve, saját maga élve boncolásán át, a zombivá maszkírozott Riarióig. (Ahogy Blake Ritson alias Riario ebben a jelenetben kinéz, azzal meglett felnőtteket lehetne riogatni mellesleg.) A megmaradt apácák a környék összes piócáját ráaggatják hősünkre, hogy meggyógyítsák. Amikor magához tér, még arra is marad ereje, hogy egy pár mondatot váltson Mercurival. A lényege, hogy csókoltatja Riariót. Hazaérve megkéri Nicót, hogy Zoróval helyezzék végre örök nyugalomra a műhelyben oszladozó hullákat.
A rész végi kisszínesekből több dolog is kiderül. Először is az, hogy Lucrezia helyezte a mérget a szobor lábára, az anyag pedig abban a fiolában volt, amit Riario adott neki egy résszel korábban. Másrészt, hogy a nő, Becchi szobájában rejtette el az árulkodó nyomokat. Lorenzo persze bedől neki, és tömlöcbe záratja a régi bizalmast. Csak egy dolgot nem tudunk meg, ki Riario játszópajtása. A férfi a játék végeztével azt mondja a grófnak, hogy nagyon nehéz eldönteni, melyik stratégiát kövesse az ember, és csak hittel ezt nem lehet megoldani. Legalábbis ő nem tudná, ez a különbség kettejük között. Riario elegánsan megkocogtatja a börtön rácsait: valóban, de nem az egyetlen.
A Da Vinci démonai a comment:com-on:
Facebook kommentek