A második részre a készítők érezhetően visszavettek a csöcsfaktorból, hogy helyette haladjon egy kicsit a történet is, de ne aggódjunk, kapunk helyette látványos robbanást, intrikát és Riario gróf személyében egy olyan babaarcú gonoszembert, akinek - a maga szadista módján- minden jelenete aranyat ér. Nosza, kezdünk is az egyetlen szereplővel, akinek még nem sikerült átlépnie érdeklődésem ingerküszöbét. Hogy ez pont Leonardo, azt inkább nem kommentálnám. Főhősünk az éjszaka közepén egy csónakban ül, és –bár ez elsőre nem esik le- az előző rész akasztott zsidójával beszélget. Elismétlik, amit az előző részben a Török mondott, majd az öregember még azt is hozzáteszi, hogy szerinte nagyon hasonlítanak egymásra. De itt nem áll meg sajnos, hanem misztikusnak szánt faszságok egész folyamát zúdítja Leonardóra. Olyan szépségeket, mint: nincs tegnap; és holnap sem; az idő az egyetlen örök folyam; látni fogod az örökkévalóságot, de szenvedni fogsz érte. Leonardo riadva ébred, merthogy álom volt csupán. Közben a haverjai akcióba lendültek. Vanessa erőszaktevők által megtámadott nőt játszik, és ezzel szépen elcsalja a zsidó temető elől az őröket. Nico és Zoro így hozzáláthat a sírrabláshoz. A zsidó sírja homokkal van felszórva, hogy legyen nyoma, ha valaki megbolygatja, és egy héberül írt felirat szerepel rajta: foglalt - ami azért lássuk be elég vicces.
A következő jelenetsor legyen örök tanulság, hogy miért is nem üljünk le vacsorázni egy film elé. Zoróék meghozzák a hullát, és Leonardo ott helyben nekiáll boncolni. Megvan a kötél helye, és Vanessa legnagyobb örömére azt is megmutatják nekünk, hogy a férfi autentikus zsidó volt, ami azt a bizonyos testrészét illeti. Kábeladón vagyunk, itt semmi sem szent, de tényleg. Mivel a Török azt mondta Leonardónak, hogy kezdje a keresést a lélek lakhelyénél, ezért rögtön a halott gyomrában kezd el kutatni. Kiderül, hogy a zsidó a halála előtt lenyelte a körmét, de még fel sem ocsúdunk a sokkból, amikor előkerül egy újabb lelet, egy kulcs.
Lorenzo és Lucrezia egy vidéki házban múlatja az időt, főleg szexszel, meg a politikai helyzet megtárgyalásával. A nő ujján ott virít az árulásáért kapott kék köves gyűrű, amiről csak annyit mond a szeretőjének, hogy családi hagyaték. Nocsak. Kiderül, hogy Riario meghívatta magát vendégségbe, és ez a Medicinek érthető okból nincs nagyon ínyére. Lorenzo meg is invitálja Lucreziát a bulira, igazán elszórakoztathatná a pápa unokaöccsét. A nő gyorsan témát vált, Mediciné is ott lesz? Persze, de cserébe Leonardo is kaphat meghívót – ajánlja Lorenzo. Ej, bonyolult már ez a szerelmi sokszög.
Firenzében esik az eső, és a képek tanulsága szerint ott még a szivárvány is kétszínű. Leonardo siet a Medici palotába az aláírt szerződésével. Apja megállítja, és figyelmezteti, hogy jobban tenné, ha előbb elolvasná, mit ír alá. A fia foghegyről odaveti neki, hogy ugyan mi baja lehetne ebből, mire az apja csak annyit jegyez meg, hogy nem a szerződés fogja börtönbe juttatni, hanem az alantas származása. Unalmas, haladjunk. Leonardo nagy sietségének az oka, hogy jött portét festeni, de valami nem stimmel, talán a nő megváltozott legutóbbi együttlétük óta? Lucrezia a hely szellemét okolja a feszült hangulatért. Leonardo tapogatózik, mit tud a nő a zsidó elfogásáról? Lucrezia annyit mond, hogy a férfit a könyvesboltban kapták el, mert valamit ellopott, de a boltból nem hiányzott semmi. Leonardo helyszíni látogatást helyez kilátásba, és még egy kis enyelgésre is sort kerítene, de nem jár sikerrel, mert Lorenzo pont betoppan a szeretőjéhez. Hősünk egy paraván mögül hallgatja ki, amint Lucrezia szerelméről biztosítja a másik férfit. Amikor Lorenzo elmegy Leonardo önelégülten közli, hogy a nő előbbi vallomásával ellentétben, azért van olyan testrésze, ami nem teljesen a Medicié, mire a nő megjegyzi, hogy igen, valóban nem CSAK az övé, de az övé ELSŐKÉNT. Szívás.
Nico megy robbanóanyagot beszerezni a szobrászműhelybe Andrea mesterhez. Szükség is van rá nagyon, mert Leonardónak fegyverbemutatót kell tartania. Ennek érdekében a legnagyobb eső közepén az erőbe csalja a Medicieket, akik - mint a nők a toalettre- csak csapatosan képesek közlekedni, úgy látszik. Giuliano igazi selyemfiú, állandóan azon sír a szája, hogy megfullad ebben a nagy vízben. Lorenzo is haladna már, mert elolvad ettől a kis esőtől. Leonardo háromsoros ágyúja sajnos jobban néz ki annál, mint amennyire üzembiztosan működik. Alig robban fel egy-két töltet, amikor az egész szerkezet a levegőbe repül. Becchi sajnálja a hiábavaló kísérletezésre a pénzt, Giuliano végre börtönbe küldené Leonardót, de Lorenzo megálljt parancsol. Az idősebb Medici láthatóan szimpatizál hősünkkel, és egy hét haladékot ad neki, hogy olyan fegyvert gyártson, ami az ellenséget öli, és nem a megrendelőt.
Nicót elkapja az őrség egyik tagja. A sírrablásról faggatja, mert a temetőben megtalálták cipőjének jellegzetes nyomait. A nagyobb baj az, hogy a katona Riariónak dolgozik, és le is szállítja a puttóformájú inasgyereket a grófnak, aki stílusosan egy elhagyatott romkertben rendezte be alkalmi főhadiszállását. A pszichopata főúr illedelmesen bemutatkozik Nicónak, majd amikor a katona a becsületes megtalálónak járó jutalmat követeli tőle, az egyik fogdmegjével tőből lecsapatja a nyomorult fejét. Nico gatyája most lesz csak igazán tele, pedig a java még hátra van. Riario azt akarja megtudni, mit talált Leonardo a zsidó testében. A rohadék elég különleges módját találta a kínzásnak. Az „özvegy könnye” nevű szerkezet egy doboz, amibe oldalt beteszik a delikvens kezét. A doboz tetején levő karhoz egy gyémánt tű tartozik, ami a kar elforgatására egyre mélyebben karcol az áldozat bőrébe. Nico a második körnél megtörik, és elmondja, hogy egy kulcs volt az akasztott embernél.
A gróf indul is az embereivel feltúratni Leonardo műhelyét. Nicónak csak a keze sérült és nem az esze, ezért eljátssza, hogy a keresett kulcs abban a ládában van, amit az előző részben már láttunk, és tudjuk róla, hogy ha nem a kódtárcsák elfogatásával akarják kinyitni, hanem erőszakkal, akkor robban (emlékszünk a Da Vinci kód című film vonatkozó jelenetére egy hasonló hengerrel, ugye?). A katonák persze nekiállnak püfölni, aminek meg is lesz az eredménye, mert a láda az égbe repül, magával ragadva néhány katona tisztátalan lelkét is. Riario túléli, és menten Nico nyakának ugrik, de menekülnie kell, mert a robbanásra megérkeznek Leonardo és pajtásai. Most már ők is tudomást szereztek a gróf ténykedéséről, ez még Leonardo malmára hajthatja a vizet.
Riario magához rendeli Lucreziát. A nő ki van akadva, hogy ha nem vigyáznak, lelepleződhet. A gróf egy pofonnal elhallgattatja, de a nő ebből sem ért, és megpróbál visszaütni. Én a helyében baromira meggondolnám. Riario rezzenéstelen arccal közli vele az új megbízást. (Néha egy kis mosoly fut át az arcán beszéd közben, ami, ha lehet még ijesztőbbé teszi.) Lucrezia kap egy listát a gróf által ellenőrzés alá vont firenzei házakról. Meg kell figyelnie Leonardót, és ha infója van, egy görög alfa jelet kell vésnie valamelyik védett házra. Ha a grófnak van közlendője, akkor ezt omega betűvel jelzi. A két betűt a nő mellére rajzolja a jó gróf, a miheztartás végett. Sajnos nem fejjel lefelé, pedig annak a nő nyilván nagyobb hasznát venné. Riario a zsidóról kérdezősködik, de a nő csak annyit tud mondani, hogy Leonardo valószínűleg visszamegy majd a tett helyszínére. A gróf örül, legalább lesz valaki, aki elvégzi helyettük a piszkos munkát. Riario még tesz egy keresetlen megjegyzést Lucrezia alfelére (igen, kimondja azt a bizonyos c betűs szót, aminél nagyobb sértés egy nőt, amerikai filmben nem érhet!), mire az cserébe lefattyúzza. A grófnak a szeme sem rebben a sértésre, igen valóban törvénytelen, de az ő családfáját, maga a pápa tervezte. Tudom, ez egy kicsit aggasztó, de én csípem ezt a pszichopatát.
Lorenzo és hűséges ölebei (értsd Becchi és Giuliano) Leonardo műhelyében vizitálnak. Egyből felismerik a pápai jelvényeket, és ki is vannak akadva rendesen. Leonardo szerint az általa tervezett fegyvereket keresték. Nyilván. Giuliano a humoránál van, hagyják csak, hadd találják meg, és saját magukat robbantsák fel vele. Lorenzo már most robban, leugatja a tesóját, őrséget állít a műhely köré, és elrendeli Leonardo szoros őrizetét is. Hősünknek pedig felhívja a figyelmét, hogy szedje össze magát, mert ha nem lesz meg a fegyver három napon belül, akkor az életével fizet érte. Miután a Mediciek elvonulnak Leonardo egy titkos átjárón keresztül kocsmázni indul haverjaival. Na, akkor ennyit az őrizetről. Az ivóban Vanessa áradozik, hogy sokkal jobb itt neki, mint a zárdában. Elhisszük. Leonardo azt próbálja megfejteni mibe való a kulcs. A Töröktől kapott pénzérme segítségével rájön, hogy valójában két kulcs nyitja a zárat. Zoró igyekszik a lelkére beszélni, jobb lenne, ha a munkára koncentrálna, és nem egy hülye mesére, Leonardo azonban meg se hallja, inkább helyszíni szemlére indul. (Azért elég nehéz lehet ezzel a Kisvakond fejjel érvényesülni, lássuk be, bár biztos van, akinek ez bejön.)
A sikátorban egy vak koldusra bukkannak, aki felidézi milyen hangokat és zajokat hallott aznap éjjel, amikor a zsidót elfogták. A német és jiddis szavakból Leonardo rájön, hogy a Vatikán svájci gárdistái üldözték a férfit, akinél egy könyv is volt. Ami ennél is lényegesebb, hogy a zsidó nem ellopni akart valamit, hanem elrejteni, valószínűleg a nála lévő könyvet. Mi is lehetne erre jobb hely, mint egy könyvesbolt. A trió be is megy a boltba, és amíg a simlisképű Zoro elvonja a tulaj figyelmét Leo és Nico a polcok között keresgél. A héber jobbról-balra olvasás alapján, meg a jiddis ABC-ből valahogy rá is jönnek pontosan hova rejtették a könyvet. Az agyam eldobom, nyilván menekülés közben a zsidó legnagyobb gondja egy rejtvény kitalálása volt! Na mindegy, meglesz a könyv, de nem jutnak vele messzire, mert az őrség elkapja őket. Leonardo egy közönséges dohányszelencével akarja őket átverni. Zoro próbál neki segíteni, de olyan ügyetlenül, hogy a gránát-kamu végül lelepleződik. Menekülés lesz a vége. Firenze vagy ekkora bazi nagy város, vagy az átlagosnál gyorsabban sötétedik ott délen, mert öreg éjszaka lesz, mire Leonardo elmenekül az üldözők elől, a dóm tetejére, hova máshova.
Riario bokros teendői közt végre csak eljut a Medici házba. Nem túl lelkes a fogadtatás. Jé, Lorenzo neje, Clarice Sherlock nője (Irene Adler alias Lara Pulver) a BBC sorozatból, bár itt kicsit több ruha van rajta. Megy az udvariaskodás oda-vissza, míg végül Lorenzo a dolgozószobájába rendeli a grófot. Ott aztán jól kérdőre vonja a műhelyben történtek miatt. Riario hárít, őszentsége hallott Leonardo művészetéről, azért volt a látogatás, balesetek pedig bármikor előfordulhatnak, ugye. A maga csendes gyilkos módján a gróf azt sem felejti el megemlíteni, hogy pontosan tudja mennyibe is fáj Leonardo szerencsétlenkedése a Medici- családnak. Ha már a pénzügyeknél tartanak, Lorenzo azzal vág vissza, hogy vajon a pápa vissza tudja-e majd fizetni a tartozását a Pazziknak? Az uzsora nem szép dolog, mondhatni egyenesen bűn - kontráz ügyesen Riario. Majd hozzáteszi, hogy bizalmas infója van arról, hogy a pápa az unokaöccs családjának egyik tagját helyezteti Pisa püspöki székébe. Na, ez már Lorenzónak is sok. Pisa Firenze uralma alatt áll ugyanis, ha a pápa a saját emberét akarja oda küldeni, hát tegye, de akkor háború lesz. Sforza meggyilkolásával Róma sütötte el a fegyvert először, viselje is annak következményeit! Így van – zárja le a beszélgetést hátborzongató mosollyal Riario -, és Róma fogja leadni az utolsó lövést is. Zseniális!
Leonardo Andrea mesterhez érkezik éjnek évadján. Az öreg jó tanácsokkal látja el, de cserébe hősünk indokolatlanul és meglehetősen színpadiasan ordibálni kezd. Értjük, nagy a nyomás. Leonardo kicsit lehiggad, és szóba hozza a Levelek Könyvét. Andrea segít lefordítani a héber szöveget a zsidó könyvében, de inkább azt tanácsolja Leonardónak, hogy hagyjon fel egy legenda hajszolásával. Leonardónak már megint az anyja miatt sír a szája. Ugorjunk. A Medici- házban bál van, amit Lucrezia azzal dob fel, hogy egy nevetséges szarvasagancsot tesz a fejére. Leonardo és apja verbális csatát folytatnak az ügyben, hogy mi az a két dolog, amit Leonardo egyszerre is tud csinálni. Piero szerint ez az ivászat és a saját sírjának ásása. Kezd szimpatikus lenni az öreg. Agancskirálynő békülni próbál Leonardóval kevés sikerrel. Lorenzo táncos előadást szervez a részvevőknek "Éden" témakörben. Van itt erdei nifma, kígyós és meztelen nő (természetesen), meg minden, ami kell, a vendégek félúton vannak az ámulat és a hányinger között. Aki nem hiszi, nézegesse a galériát! Az est fénypontja az, amikor a nagy nyilvánosság előtt Lorenzo egyszerűen lekígyózza Riariót, az est díszvendégét. A gróf fején látszik, hogy meglesz még ennek a böjtje.
A lépcsőházban aztán végre Riario és Leonardo is összefut végre. A gróf a kulcsot akarja, cserébe meghagyja hősünk életét. Leonardo ezt nem sokra tartja, és különben is a kulcs önmagában semmit sem ér, ha nincs meg a zár, aminek ő már tudja a helyét. Riario sandán Lucreziára pillant, talán az ő élete elég becses Leonardo számára? A gróf még tovább is megy, ha da Vinci csatlakozik hozzájuk, betekintést nyerhet a Titkos Levéltárba is. Hősünk fontolóra veszi a dolgot, és randira hívja a grófot. Lorenzóék kihallgatják a beszélgetést, és követik Leonardót.
A találka egy bányában van. A Mediciek azt hiszik, hogy Leonardo már most is Romának dolgozik. Kivéve Lorenzót, aki még mindig bízik benne. Odalent Riario és Leonardo egyezkedik. Mi a távolban már látjuk a letakart ágyút, ezért sejtjük a találkozó kimenetelét, de a gróf még nem. Kicsit még rugóznak azon, hogy ki mit kezdene a birtokába kerülő tudással. Végül Leonardo azzal vet véget az egésznek, hogy fennhangon megvallja hűségét Firenzének, hogy azt a Medici-fiúk is jól hallják, és leleplezi az ágyút, ami a legutóbbi szereplése óta jelentős ráncfelvarráson esett át, és most végre hibátlanul működik. Riario katonái hullanak, mint a legyek. A gróf elmenekül. Lorenzo elégedett.
Az idősebbik Medici találkára hívja Leonardót, a titkos szerelmi fészkébe. Elmondja neki a gyanúját, miszerint tégla van közöttük. Leonardo a bányabeli jelenetével kiírta magát a gyanúsítottak közül. Megállapodnak: Leonardo beindítja a fegyver tömeggyártását, Lorenzo pedig adja hozzá a pénzt. Remek taktikai érzékkel ekkor jelenik meg az ajtóban Lucrezia egy szál pendelyben. Lorenzónak jó napja lesz, Leonardónak kevésbé.
Riario hazafelé tart, és a történtek ellenére felveti a jókedv. Elmondja az elképedt Mercurinak, hogy a legjobb úton haladnak afelé, hogy Firenze Róma hatalma alá kerüljön, és ebben pont Leonardo fog segíteni neki. Nem baj, ha megtalálja a Levelek Könyvét, legalább tudni fogják, kinél van. Bár a megtalálásra a gróf kevés esélyt lát, ugyanis ahhoz kéne a másik kulcs is, ami történetesen egész idő alatt az ő nyakában lógott. Ezért volt hát az a furcsa érzésünk az egész rész során, hogy alig tudja elfojtani a kitörni készülő röhögőgörcsöt.
Leo a műhelyben a zsidó könyvét lapozgatja. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rájön, hogy a lapok egy titkos kódot rejtenek. Csak a megfelelő sorrendben kell kiteríteni őket egymás mellé, és máris megmutatják, hol kell keresni a Levelek Könyvét. Irány Dél-Amerika! Felőlem oké, de könyörgöm, vigyék magukkal Riariót is!
A Da Vinci démonai a comment:com-on:
Facebook kommentek