James kiköt Baltimore-ban az Osirisszal és magával hozta Caroline-t, aki még mindig néhai férje üzleti ügyeit számolja fel, úgy látszik, a megboldogult eléggé szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezett Dél-és Észak-Amerika szerte. James 55 dolcsi költőpénzt ad át Caroline-nak, itt írja alá, dugja orra alá a számlakönyvet. Ez ám a bizalom, mosolyog Caroline, mire James kijelenti: Ez egyszerű könyvelési lépés, semmi köze a bizalomhoz. Gáláns lovag, ért a nők nyelvén, ezt kénytelen vagyok újból megállapítani. Belép Baines, aki a magával már nehezen bíró legénység részére kér kikötői kocsmázásra pénzt, 5 dollár elég lesz nekik fejenként, mondja James, úgyis csak piára és szajhákra költik. Majd egy szakállas fazon, Mr. Draygon érkezik, aki Londonba keres postajáratot, mert az erre rendszeresített gőzös meghibásodott és nem tudják másikkal pótolni. A vitorlással 15 nap alatt kellene odaérni, de a rakomány nem csak levelek, hanem 1 millió dollár értékű arany is. James szinte meg sem lepődik, szállított ő már lekváros buktát is, így ezt a fuvart is elvállalja, utasként Draygon is velük megy.

A hajó széfjébe elzárják az értékes rakományt, két megbízható matróz őrt áll éjjel-nappal. Lassan viszont elő kéne keríteni a kimaradásra távozott legénységet, na, ez a nehéz feladat, mert a kricsmikben nyomuk sincs. Persze James fél-alvilági kapcsolatokkal is rendelkezik, tudja, kihez kell fordulni, és Baines-szel együtt felkeresi a Bartholomew nevű gusztustalan figurát. A tolókocsiban ücsörgő ronda uzsorás még hajósinas korából ismeri Onedint, a nevére is emlékszik, következetesen Jimmy Undine-nek szólítja. Azt is tudja, hogy postaszállítmánnyal készül kihajózni, viszont kiderül, hogy a lerészegedett legénységet eladta egy bálnavadász hajóra, de James fejenként 10 dolcsiért visszavásárolhatja őket. Ez a kiadás nem szerepel a költségvetésben, így James inkább alkudozni kezd, végül megállapodnak, hogy az alvilági főnök új matrózokat szerez neki  $ 5 / head áron. Másnap reggel részeg gajdolással meg is érkeznek, aggyistenbiri, köszönnek Caroline-nak két csuklás között, a fedélzetmester sokat sejtetően összenéz az egyikükkel, nem lesz ez könnyed hajókázás, van egy olyan érzésem.

Odahaza Liverpoolban Fogarty az öreg Frazernek beszél Albert egyik szabadalmáról, a hidraulikus kormányműről, ami az Anne Onedinben kiválóan bevált és a Frazer hajógyár ráállhatna a sorozatgyártásra. Eközben a női vonal úgy dönt, amíg James távol van, lecserélik Leonora ruhatárát és kicsinosítják, így a hazaérkező James nem fog tudni ellenállni neki és tuti meg fogja kérni a kezét. Új frizura, új kalap, új fűző, sőt új lovag, akivel addig is eljárhat szórakozni, hadd pletykáljanak csak a népek. A gavallér szerepére ideális választás lesz Richard, az Onedinek unokaöccse, ő jómódú és megbízható. Mi tagadás, a szoros fűzőben szépen domborodnak a domborulatok, szemünk kocsányon lóg, vérünk többek között a fülünkbe tódul, emiatt alig halljuk Leonora elhaló hangját, miszerint: Így alig kapok levegőt.

A hölgyek megszervezik az első fogadást, itt van minden ismerős és ismeretlen, Mr. Biddulphot éppen az öreg Webster kínálgatja jófajta tütükével. Közben borízű hangján dicséri a csinos Leonorát, igazi harmatos virágszál, az apának viszont nem tetszik lánya szabados viselkedése és ruházkodása, és közli Websterrel, hogy hamarosan férjhez adja Jameshez. Az öreg alkoholista majdnem kilöttyenti a portóit és nem győz ellenkezni: Elment az esze, ahhoz a goromba, fösvény fickóhoz?!, de Biddulph nem hagyja magát eltéríteni, neki James a célszemély, mint AaannnaaA-nál Főncsi. A terem másik sarkában Fogarty és Frazer szenior beszélget Albert szabadalmáról, aminek érvényessége két hét múlva lejár és újra kell hosszabbítani. Mivel jelenleg Albert Argentínában, James pedig Amerikában van, Fogarty vállalja, hogy elintézi a szükséges tennivalókat, így a hosszabbítással nem az Onedin Vállalathoz, hanem a Frazer gyárhoz kerülne a szabadalmi jog és dőlni fog a pénz. A szakállas viszont új életet akar kezdeni Ausztráliában, ezért 1000 fontért hajlandó lemondani a rá eső részről. A véletlenül arra bóklászó Robert meghall pár szót a beszélgetésből és gyanút fog, Hoppácska, mire készülnek ezek?, gondolja magában.

Elizabeth odavezeti Leonorát az egyik vendéghez, ez lesz a Richard gyerek, aki egy másik liverpooli híresség, bizonyos John Lennonéra hajazó szemüvegben ücsörög magányosan egy fotelben. (A csávó a sokoldalú Peter Gilmore alakításának köszönhetőn pont úgy néz ki, mint James lenyalt hajjal.) Sz Sz bemutatja őket egymásnak majd diszkréten lelép, Leonorán látszik, hogy nem nagyon van oda a lovagért. Richard bevallja, hogy ő nem az a kimondott társasági ember, mindazonáltal felkéri táncolni Leonorát, de miután fél perc alatt vagy húszszor a lábára lép, Leonora úgy dönt, inkább üljenek le, mert nem akar vagyonokat költeni ortopéd cipőre. Lassan indul a beszélgetés, unalmas vagyok, így Richard, igaza van, így Leonora. Aztán a szemüveges mentegetőzni kezd, de olyan szavakkal, amik csajozós dumának is beválnának, mint pl.: Igazából csak a szebbik nem társaságában vagyok ilyen, és minél szebb a hölgy, annál rosszabb ez a helyzet. Amúgy három nagy vállalat elnöke vagyok, az igazgatóim szerint kemény üzletember, amúgy az olvasás a hobbim és James a példaképem. A páros apránként kezd összemelegedni, és úgy tűnik, Leonora már el is felejtette, hogy nem sokkal korában még meg akart fulladni a szoros fűzőben. Másfajta fűzés folyik ezalatt Elizabethnél a terem túlfelén, neki ugyanis Fogarty éppen nagyszabású tervét ismerteti: hamarosan pénzhez jut, amivel új életet kezdhetnek Ausztráliában.

Vissza a tengerre, ahol az út eleinte eseménytelen, James Caroline-nak mutogatja a térképen, hol járnak éppen. Caroline szóba hozza James lányát, meg hogy gyakrabban kellene meglátogatnia. Szóba kerül még a korábbi lánykérés meg esetleg egy második házassági ajánlat lehetősége is, de úgy tűnik ezt egyikük sem veszi komolyan. Később Caroline a térképszobában rajtakapja Draygont, aki a koordinátákat másolja ki magának, de amikor a nő rákérdez, csak zavartan motyog valamit arról, hogy ő is tengerész volt korábban, és kimegy.

Caroline elmondja Jamesnek a szakállas gyanús viselkedését, de Jamesnek még hümmögni sincs ideje, amikor a fedélzetről szokatlan zajokat hall. A fegyverszekrényből két pisztolyt kap elő, kisiet a kabinból és látja, hogy Hogan fedélzetmester pisztollyal sakkban tartja Bainest, a kormányos már véresen fekszik a kormány mellett. Lázadás ez, erről kár lenne vitát nyitni, és bár a zendülők túlerőben vannak, James habozás nélkül lő. Kitör az általános lövöldözés és verekedés, az érkező Caroline is kap egy pisztolyt, a csetepaté közben James Tarzant megszégyenítő módon, kötélen lendülve lerúgja Hogant. Draygon halálos lövést kap, úgy tűnik, közel a győzelem, de végül a túlerő legyűri Onedinéket. James magabiztossága töretlen, egyből átlátja, hogy Draygon volt a navigátor, de most, hogy felvette a néhai előnevet, már nem tud a zendülőknek segíteni. A térképet viszont Hogan is ismeri, és megmutatja Jamesnek, hol fognak találkozni egy másik hajóval. Vezessen oda minket négy nap alatt, de semmi trükk!, közli fenyegetően. Az is kiderül még, hogy a rakományért fejenként 1000 dollárt ígértek nekik az ismeretlen megbízók, és a lázadásban részt venni nem akaró matrózokat bezárták a fedélközbe.

Liverpoolban Fogarty Elizabeth-et győzködi, hagyjanak itt mindent és Williammel együtt irány Ausztrália, Albert úgysem jön vissza Argentínából, miért várna rá? Ott down under majd jól meggazdagszunk birkatenyésztésből, a gyapjú és az ürühús tuti üzlet, egy szál gyapjúsálba burkolózva esszük majd a gyrost és közben P. Mobilt hallgatunk, mint fofofo. Sz Sz nem túl lelkes, amint maga elé képzeli a birkaszarral pettyezett jövőt, de Fogarty megnyugtatja, hogy neki semmit sem kell csinálnia, majd ő elvégzi az összes munkát. Szavai végleg megnyugtatják Pácsó Ármándó kedvencét, és szőke fejét elhaló „óh, Daniel" sóhajjal hajtja Fogarty férfiasch mellkasára.

A boldog jövő napfényes egén azonban felhők gyülekeznek, merthogy Robert éjt nappallá téve bújja a hajózási vállalat iratait, munkáját viszont lassítja, hogy fogalma sincs arról, milyen alkatrész szabadalmi joga után kell kutakodnia. Kérd meg _Mollyt, ő biztos kikutatja neked, javasolnám, de a kitartó munka végül enélkül is meghozza gyümölcsét, mert egyik éjjel Albert jegyzetfüzetében megtalálja a hidraulikus kormánymű leírását. Tessék, itt van, a szabadalmat ötévente meg kell hosszabbítani, a mostani szeptember 15-én jár le, mutatja diadalmasan Sarahnak. Eközben Richard és Leonora rendszeresen eljár kettesben mindenhova, Mr. Biddulph meglehetősen indignáltan számon is kéri Richardtól, mit akar a lányától. A látszólag tutyimutyi Onedin jól leoltja a fatert kijelentve, hogy ő nem akar James vetélytársa lenni, de bármiféle döntés meghozatalát bízzuk inkább Leonorára. Majd arra is felhívja a bányatulajdonos figyelmét, hogy információi szerint Biddulph egy olyan szénmező megvásárlását fontolgatja, aminek a papírjai Richard tulajdonában vannak, úgyhogy jobb lesz, ha nem veri magát túlságosan. Az utolsó szavakat az ajtó mögött Leonora is hallja, majd vidám arccal belép és így szól: Indulhatunk, Richard kedves. (Bakker James, rendezd le azt a piti lázadást mielőbb és siess haza!)

A barkókirály nyilván igyekszik megfogadni a tanácsomat, éppen most érkezik meg a hajóval a kijelölt találkahelyre. Hogan jelzésképpen vörös vitorlát húzat fel egyik emberével, és hamarosan fel is tűnik a várt szkúner. Amíg a lázadók a közeledő hajót figyelik, James összenéz Baines-szel és az összeszokott páros máris akcióba lendül. Fél perc alatt legyűrik a meglepett zendülőket, akik közül hármat megölnek, a maradék hármat pedig csónakba ültetik és magukra hagyják a tengeren. Nekem nincs időm bírósági tárgyalásra, majd a barátai felveszik, kiáltja oda James búcsúzóul Hogannek. A fogoly matrózokat kiszabadítják és James kiadja a parancsot Bainesnek: Nughopot a kormányhoz, irány Liverpool 11 nap alatt!

Amikor kikötnek, Caroline elbúcsúzik Jamestől, Londonba készül és örül annak, hogy James végül nem kérte meg másodszor. Hiba lenne összeházasodnunk, ezt maga is tudja, de azért jó barátok maradhatunk, mondja és hozzáteszi: Magának odaadó feleség kell, én meg mindig csak kritizálom. Kétszer adta vissza az életemet, másodszor most, nősüljön meg gyorsan, vegye el Leonorát! Igen, én is úgy gondolom, hogy ő megfelel, ért egyet James. Kezet fognak és Caroline kilép a kabinból, ezzel véglegesen kilépve James és a sorozat életéből is.

Frazer szenior érkezik Elizabeth-hez és meglepődve látja, hogy Sz Sz csomagol, ruhák, családi emléktárgyak, kedves receptek (köztük a Gabba-féle túrógombócé, császármorzsáé és tojásrántottáé) kerülnek a ládákba, amiket Fogarty zár lefele. Frazer tájékoztat, hogy Robert a határidő lejárta előtt bejelentette az Onedin Vállalat nevében az igényt a szabadalomra, így Fogarty terve kútba esett. Miféle terv, hiszen mi úgyis elutazunk Ausztráliába, kérdezi mit sem sejtve Elizabeth, mire Frazer kiakad: A férje pénzéből akar megszökni a szeretőjével, egy szajhában is több szemérem van! Elizabeth nem sértődik meg, hanem tovább értetlenkedik és Frazer szavai nyomán lassan összeáll csinos fejében a kép: a hős lovag Fogarty nem mondta el neki, hogy az Albert találmánya után járó jogdíj egy kis részével akart vele új életet kezdeni. A szabadalomból viszont a feleség jogán neki rendszeres és komoly összegű bevétele származik, majd hülye lesz ezt a biztos pénzt becserélni birkaszarlapátolásra. Frazer mindenesetre átadja az 1000 fontról szóló váltót Fogartynak, hiszen ebben már korábban megállapodtak, de aztán Elizabeth-tel az oldalán lelép, magára hagyva a dúlt arccal néző amorózót.

James elegáns zöld szerkóban beszélget Robertékkal, akik beszámolnak arról, hogy figyeltek és vigyáztak Leonorára, az elmúlt hetekben Richard kuzin kísérgette. Az jó, mert meg akarom kérni, mondja erre James, végszóra pont belép az emlegetett. Hogy van, kellemes útja volt?, csipogja sugárzó arccal, igen, olyan, mint a többi, válaszol szórakozottan James. Majd gyorsan kiböki, amit már vagy hat résszel ezelőtt kellett volna: Legyen a feleségem! Leonorában bennakad a hang, majd zavartan magyarázkodni kezd: Nem számítottam rá, és nagy megtiszteltetés, igazán, de a jövő vasárnap kihirdetnek engem és Richardot, össze fogunk házasodni. Egy darabig szótlanul állnak, majd Leonora futó csókot lehel James arcára és kilép az ajtón, és ezzel ő is örökre távozik James és a sorozat életéből. (Vigasztalhatatlan vagyok.)

Tíz perc alatt két meghatározó nőt elveszíteni, ez mindenképpen sorozatrekord, mélázik a magára hagyott James. Elgondolkodva nézegeti Anne kandalló fölött lógó arcképét, amikor kopognak és belép a kis Charlotte. Odamegy Jameshez és megmutatja neki új hajasbabáját, mire a morcos arcon eddig még sosem látott kifejezés tűnik fel, amit úgy hívnak: apai mosoly.

Kedves olvasók, köszönöm az eddigi figyelmet, az eredeti sugárzásban több, mint két év szünet telt el a 4. évad kezdetéig, de itt a blogon csak pár hetet kell várni a folytatásra, amíg a hogyvoltíró szusszan párat és Kate Nelligan miatt néhányszor újranézi A tű a szénakazalbant.