Hook kapitány világosban szereti csinálni. Óh, már többen kérdezték! mondja Naomi. Hetibeteg munkát ajánl. Hookie, anélkül hogy rákérdezne mi az, kinyilatkozza, hogy a krokodilja legyilkolásával a kielégülés olyan fokára emelkedett, amit se sötétben, se világosban még sose. Persze a két arc egyből megmutatja az egészségben és 2 plusz harisnyás lábbal cirkáló Zálogost, amitől a kapitány megint morcos lesz, és végighallgatja az ajánlatot. Mert ez a páros tudja, hogyan kell kiiktatni a varázs-teremtményeket, és csak annyi kell cserébe, hogy Kamion Fatert segítsen előkeríteni Regina karmaiból. Hook helyében én most nagyon sok mindent gondolnék erről a sakkpartiról egyszerre.

Miasszonyunk lecsap egy kis házikóra a lovaskatonái gyűrűjében, éjszaka, mint mindig. Kitereli a párát lehelve didergő falusiakat a ház elé, ahol Hófehérke bujdosott, és beszédet rögtönöz arról, hogy a királylány megmérgezte az apját, hogy trónra mászhasson. Elég meredek sztori, valszeg a népek akkor se vallanának, ha tudnának valamit. Úgyhogy parancs kiadva, kardélre hányni mindet!

Váltunk a kikötőbe, ahol a „tudom mit tettél tavaly nyáron” egyik fontos jelmeze gubbaszt a mólón, meg persze a királyi páros, akik ködben és fagypont környékén szeretnek éjszaka piknikezni, ezt már megszokhattuk. Jó hangosan beszélgetnek arról, hogy Reginát kellemetlen itt hagyni, de még kellemetlenebb magukkal vinni Meseországba. De azért mégis, talán adnak neki egy választási lehetőséget, kegyesen. Igen, jól gondoltuk, a horrorfilmes jelmez Reginát takarta, arcán az a Jóság-undor, amely az én szívemet is elöntötte ez utóbbi percekben.

Regina saját palotájában, Rumpeltiltskinnel alkudozva. Nem érti, hogy miért nem szeretik őt az alattvalók. Rumpi felhívja a figyelmét, hogy egy egész falu kiírtása joggal vonja maga után a „gonosz” királynő jelzőt. És hogy az alattvalói szeretet nem nagyon fog virágozni a romok fölött, amivé a királyság változik majd mire esetleg megkerül Hófehérke. Regina meg akar tanulni alakváltani, de mivel az csak Hermione-szintű lányoknak megy egyből, a manó sajátkezűleg varázsolja át, és megalkusznak, hogy segít rajta, ha a visszaváltoztatását kéri. Sőt az ár pusztán annyi, hogy Apakirállyal szakítsa meg a birodalom kapcsolatát. Na, ez kicit óccó vót. És Regina ronda parasztlányként nem tartalmaz varázserőt, fontos kis részlet. Ilyen lett, mutatom:

A mindig fess polgármester asszony Henrit keresi fel, és elmeséli neki a család Meseországba emmigrálós terveit, felmutatva egy paszulyt is. Henrinek persze nem tetszik az ötlet, hogy a nevelőanyja nélkül kéne menni. Viszont Regina terve sem százas. Most derül ki, így 2 epizóddal a zárás előtt, khm, hogy van egy beépített biztonsági önmegsemmisítő elem az Átokban, amelyet Regina aktiválni tervez. A végrehajtás egy idő-visszaforgatással felér, hátránya, hogy Storybrooke és benne mindenki eltűnik. Henrinek értelemszerűen ez sem tetszik. Regina számára csak az fontos, hogy végre a sok zavaró szereplő nélkül Henri ugyanúgy csak az övé legyen, mint régesrég. Henrinek már fárasztó lehet minden felnőttnek elmagyarázni, hogy milyen a valódi szeretet, és azt is megkérdezi, hogy egyáltalán miért mesél el egy ilyen sokkoló tervet neki a mami. Szívem szakad, mikor Regina azt feleli hogy azért, mert nincs senki akivel beszélhetne. Aztán mikor az is elhangzik, hogy Henri soha nem engedné meg, hogy ilyen szörnyűséget tegyen, előveszi a varázskönyvet és kitörli a fiú memóriájából az előző perceket, és újra indít mindent egy semleges barátkozással. Hát, nem egyszerű az élet.

Mátyás királyné első sétája a piactérre vezet, ahol meglehetősen primkó királynő-nyilazós játékot adnak elő a parasztok, ahogy ez szokás. Azt még megússza, hogy folyamatosan a gyűlölt királynőt védi, de egyszer csak megjelennek a lovaskatonák és felségsértésért őt magát hurcolják el. Igen ciki, hogy senki nem ismeri fel, de még kellemetlenebb, hogy nincs varázsereje.

Áh, Audienciára jelentkezik a Kampókezű Kalóz! Konkrétan védelmet kér, oh, nocsak. Igazából, ha két jöttment seggrepacsi fenyegetne engem, mint hosszú életű meselegendát, alighanem első körben én is visszahúznék a fajtámhoz, és a legerősebb kutya mellé ülnék vonyítani. Szóval eddig stimt. Váratlan az őszinteség, ahogy Hook mindent kitálal, és saját szövetséget szeretne a királynővel. Kicsit meglepődik, mikor kiderül, hogy eredeti pajtija, Cora meghalt, de ügyesen odabókol Reginának, hogy mivel anyukája az ő boldogságát tartotta mindig is legfontosabbnak, felajánlja kardját a bosszúhoz. Reginát meghatja amit hall, és megmutatja a bélyeggyűjteményét. Nem is, a pbaszulykáját! Jaj, összezavar ez a jelenet. Hooknak szinte könnybe lábad a szeme a gyönyörűségtől a kertészeti teljesítmény láttán, és örül, hogy a beépített biztonsági önmegsemmisítő elem aktiválása az ő ellenségét is kinyírja majd. Ez a szövetség a mennyben köttetett.

Naomi azt csinálja, ami jól megy: nekiütközik a Nagyizóba éppen belépő Emmába. Emma pedig felfedezi a mese-lény lajstromot, amit a leányzó magánál hordoz. Lazán kínlódós csevegés arról, hogy milyen is az élet itt az irrealitás határán, meg hogy milyen jó, hogy Mackófej így átvezeti a nehézségeken. Én is tudok ám ilyen mézédesen mosolyogni. Olyankor valaki nagyon nagyon át van verve és le van nézve. Emma viszont rögtön felfigyel tesztmondatra a megbízhatóságról, Naomi bizony hazudik. Ezt lesz nehéz elhitetni a többiekkel.

Bizony, első körben Hófehérke fa fejecskéjéről pattan vissza a figyelmeztetés, és persze jönnek a szokásos elvált szülős játszmás figyelmeztetések, hogy Henri mennyire szeretné ha apja-anyja összeállna, meg az el nem múló szerelem, meg minden. És hogy Emma hazugságdetektora nem mindig megbízható… állítom egyetlen példa sem jut eszembe amikor ez így lett volna. Emma jobban járt így, hogy egyedül nőtt fel, ebben egyre biztosabb vagyok.

És ekkor Henri, az elvált szülők örökbe adott gyermeke boldogan beperdül a jelenetbe, és a Kobra egyezmény folytatásaként felajánlja segítségét a gonosz betolakodó megfigyelésére.

Ismét itt állunk a zsé-kategóriás dupla bicikli-makettel vezérelt trabantkormányos barométeres hiperlift előtt. Melyet szerencsére ezúttal varázslattal irányít Regina, hogy leérjenek a két embert igénylő feladathoz.

Meseországban az álcázott királynőt kivégző osztag elé vonszolják. Regina Rumpi után kiállt, elvégre ez már azért sok a jóból, ám ekkor hős megmentője támad a tömegből, sajnos nem Robin Hood, hanem maga Hófehérke. Egy kicsit kretén fényben tűnteti fel Reginát, hogy folyton úgy érzi magát, mintha nem lenne rajta álca és nem is kéne lapuljon inkább. Meg elájul, há’ mitűl?

Lent a liftakna mélyén Hook kapitány bölcselkedik: talán ez az állandó hajsza a bosszú után az oka, hogy senki nem szereti őket. És elérve a bosszút, üresség vár, semmi nem kezdődik, hanem minden véget ér és nem marad vágy. Regina már hallott ilyen szöveget párszor, most kijelenti, hogy számára nem ez a helyzet… hiszen neki mindig ott lesz Henri miután Storybrooke elpusztul. Ennyi zen után szükségszerűen kibukik belőle az irigy kisgyerek, meglátja Hook csuklóján a paszulyfa-mászó felszerelést, és egyből visszaköveteli, mint családi örökséget. Hookie szerette volna megtartani emlékként, de nincs mese, nem az övé. Bírom azt, hogy Hook sose mond nemet, bejönnek az ilyen palik.

A titkos beépített biztonsági önmegsemmisítő elem természetesen jól elrejtve és őrizve van. Jelen esetben itt a barlangos vidéken egyetlen őrző jöhet számításba, a „régi jóbarát”, akit erőteljes varázslat tart meg minden formájában. Ajaj, múlt évadban is ugyanitt jártunk az évad vége táján. Nem szorult sok fantázia ebbe a sorozatba, ha tényleg az jön, amire gondolok. És igen, míg Regina intézi a beépített biztonsági önmegsemmisítő elemet, a kapitány elterelő művelethez kellett, és zsupsz, Hookie már le is van taszítva a szakadékba. Hogy még egyszer feljajdulhassunk, a sárkány itt bizarr gilisztaszájú aranybagolynőként áll össze hamvaiból. Az egész olyan, mint egy 70es évekbeli sci-fi, Hook porzik a barlang sziklái közt, Regina pedig egy poros tetejű űrkapszulát delejez. Igen, a titkos beépített biztonsági önmegsemmisítő elem rejtekhelye Hófehérke régi koporsójában volt.

Na, szenvedjünk egy kicsit. Regina magához tér Hófehérke erdei cserkész-sátrában, és elsőre megint nem tudja, hogy ő most át van változtatva. Persze, mi is csak a ruhájáról tudjuk, mert a ronda statiszta-csajt nem engedték próbálkozni a szereppel. És most beleláthatunk a királynő lelkébe: Hófehérke érdeklődésére azt feleli, a neve Vilma. Vilma! Ezer év alatt is ez lett volna az utolsó név, amit megtippelek. Hófi gyógyítgatja a királynő combsebét, látszólag vastag barna harisnyán keresztül, ami biztos gyorsítja a hegesedést. És közben figyelem-elterelés címén romantikus történetet mesél egy ismeretlen nőről, aki csak úgy hip-hop ismeretlenül is megmentette őt egy lovas balesetben. Regina enyhén ismeri a sztorit, és kicsit meghatódik, amikor az idegenről érdeklődve Hófi csak annyit mond, eltűnt, de remélhetőleg egy napon visszatér.

Storybrooke, sárga jármű, Nagyihotel-megfigyelés, Kobra hadművelet. Persze Henri azonnal új fedőnevet is akar, hiszen ez új projekt, és tetszik, hogy pont az jut eszébe, hogy „imádkozó sáska”. Ez valamennyi női mellékszereplő címerállata. És persze ügyesen átlát az anyukája elszólásán, és egyből vágja, hogy az óriás paszulyának jóvoltából megvan az út a varázslatos Meseországba. Igaz, okos kisrác. Ezen a ponton a Mackófejet is tartalmazó családegyesítő ábrándot megszakítja a célszemélyek megjelenése, majd Emma és Henri csapatmunkában feltöri a szoba ajtaját. Az azért egy kicsit blöáh, ahogy Henri tovább ragozza a szülők összejövetelét. Szerencsére az ajtó hamar megadja magát, Henri valami ritka béna álcázó manővert kap feladatul, Emma pedig keresgélni kezd. Ahogy lenni szokott, pont amikor talál valami furát a padlóban, akkor érkezik Neil, és persze eléggé átlátszó neki az ajtórugdosós módszer, elvégre ő maga tanította Emmanak. Kínos percek, nem túl hihető magyarázatok, de Mackófej annyira laza arc, hogy végignézi, hogy Emma felfeszíti a padlót és… nem talál semmit. A vesztesek kivonulnak.

Hófehérke fehér füstöt csinál a sátorkánál, nagyon fantasy a jelenet. Álcázott Regina meggyógyult, és máris rohanni kell, mert jönnek a fegyveresek. Óh, és fegyvert is kap. Szép nap ez a halálra, gondolja. Aztán mégsem súlyt le egyből, hanem kikérdezi a leendő áldozatot arról, hogy mennyire utálja a királynőt és megölné-e ha tehetné. Hófi előadja a szokásos jóságos szöveget arról, hogy valójában a gonoszok csak szenvednek, mert a szeretet kell és kész, és persze hogy azonnal családjává fogadná Reginát, ha őszintén megbánná a gonoszságát. Ez a legjobb pillanat arra, hogy megtekinthessük az előzőleg lemészárolt falu lakóit, és Hófehérke kijelentse, hogy nagy frászkarikát van jóság a gonosz királynőben. És persze, hogy Álcázott Regina elszólja magát a névtelen jótevő története kapcsán. Hófi nyílvesszőt ránt és egyből tudja kivel áll szemben. Viszont Regina is tudja kivel áll szemben, ezért nem igazán félti az életét. Az viszont kicsit bosszantó, hogy Rumpi második kiáltásra sem jelenik meg hogy visszaváltoztassa, ezért csak elszalad az erdőbe.

Liftajtó nyílik, Regina nagy meglepetésére Hook már ott vár rá. Én nem lepődtem meg a kapitány példás túlélési képességén, de azon eléggé, hogy menekülését a két pöcsipompomnak köszönheti. Regina pedig ebben az epizódban már biztos nem fog varázslatot használni, vajon mitől éppen.

A reggelizőpalotában anya és fia ezúttal cheerio helyett bánat-űző fagyizásba merül. Henri nem adja fel a boldog reményt, hogy hamarosan mind visszatérhetnek Meseországba.

A királyi páros és Roytörp is épp a Meseországba térés örömeit ragozza, midőn megérkeznek az ültetvényre és tönkretéve találják azt.

Regina elgyalogolt Rumpi palotájáig, szép teljesítmény. Elég zabos a vissza-nem-változtatós probléma miatt, de aztán megnyugszik szépséges saját formájában, amit akkor kap vissza, mikor igazolja Rumpi állítását, hogy soha nem fogja őt senki szeretni.

A liftnél Regina rájön, hogy a mágikus karkötő ezúttal varázsrontásra volt jó. Öhm, sőt a mágikus karkötőt a tiszta tudomány alkotta ám. Ilyet? Ez a Hetibeteg Viktordoktor országából jött esetleg? És mikor meg már vissza? A fekete szöcskéjével együtt? Attól, ahogyan ketten csekkolják a listában hogy melyik meseszereplőt fogták ki éppen, konkrétan epilepsziás rohamot kapok. Hook arcáról szeretném azt leolvasni, hogy már bánja, hogy két ilyen nyák-gombócnak adta ki a kedvenc nőmet, de félkezűeknél ezt sose lehet tudni.

Az epizód mélypontjaként Regina megkérdezi Hetibeteget, hogy miért van itt tulajdonképpen, ha nem az apucikája megtalálása miatt. Hetibeteg édesen nevetve azt feleli: „Nem mondom meg”.  Én meg viszontláttam az egész napi kajámat.