Hogy volt?

Csillagkapu Atlantisz - 04x06 Tiszta lap

2014. január 08. 09:00 - Segna

Indításként McKay beszél McKayhez a laptopján keresztül, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy már megint egy rémálom. Rodney több mint rémült, masszív pánikban van, még szerencse, hogy van, aki nyugtatgassa; önmaga az. A pánikra minden oka meg is van, bontakozik ki a bonyodalom, Rodney nem emlékszik semmire. Még jó, hogy ezt tudva, korábban odakötözte magát az az asztalához, és a laptopján üzent magának, bár az üzenet nem túl megnyugtató; vagy megtalálja Teylát (kép mellékelve magának) vagy százak fognak meghalni, köztük ő is. Na, ezt nevezem én motivációnak! …és Főcím!

001_1.jpg

14 órával korábban nyitunk, bájteljes botanikusunk, úgy is, mint Rodney „barátnője” épp egy dudvát ajándékoz szíve kedvenc fizikusának. A gaz legfőbb vonzereje, hogy új fajú lévén, Kate McKay-ről nevezte el. Zsepit ide ízibe! Mi mást is várhatunk egy botanikustól, könyvet nem írhat keble kedvencéről. Bár ez Rodneytól is meglepő volt anno…

01_1.jpg

Vajon miért épp ezt a dudvát nevezte el Rodneyról?

Sajnos a közös ebédből nem lesz semmi, a kishölgy rosszul érzi magát, és Rodney elkíséri a gyengélkedőre. Húha, komoly az ügy, mármint a botanikussal, hisz Rodney, mint hivatásos hipochonder, betegesen irtózik a betegektől. A gyengélkedőn további rossz hírek fogadnak bennünket, Kate már a negyedik beteg, és Keller Rodneyt is ott fogja menten. Aztán előrelátóan karantént rendel el, bár a betegség enyhének mutatkozik, mint egy nátha, de ijesztően gyorsan terjed. Eddig nem arról volt szó, hogy a Város nem enged be vírusokat? Valaki nem frissítette az új bolygóhoz az adatbázist? Kérdezünk, mivel még nem ittunk semmit.

Újra váltunk, és a mostban vagyunk, McKay bolyong a folyosón, és találkozik a totál homály Zelenkával. A mélynövésű cseh kollega semmire sem emlékszik, se arra ki ő, se arra, hogy kicsoda Rodney, de azt azért tudja, hogy katonák vannak itt, akik üldöznek minket. Senki nem emlékszik senkire. Érdekes egy betegség. Gondolatkísérletnek mindenesetre megteszi. Mi marad meg az emberi kapcsolatokból, ha nincsenek emlékeink.

Újra ugrunk, hogy lássuk, hogy harapózik el a járvány, de egyelőre csak azt látjuk, hogy kedvenc fizikusunk a hipochonder lelke mélyén vonzódik az új dokihoz, habár az lány, és cseppet sem hasonlít se Becketthez, se Sheppardhez. Kellert egyelőre roppant mód idegesíti McKay. A fejlemények kezdenek aggasztóak lenni, a fertőzöttek száma jóval nagyobb a becsültnél, ráadásul nem is olyan ártalmatlan a betegség, mint vélték. Katen, a McKay –bolond botanikus lányon láthatjuk a lefolyást. Először azt felejti el, hogy már kért teát, aztán már Rodneyt sem ismeri fel.

03_1.jpg

Ám nincs időnk merengeni, máris a mostban vagyunk, és Lorne őrnagyék elkapják a kóválygó Rodneyt és szó nélkül lelövik kábítóval. A szépsegszemű őrnagy valami élénkítő bogyóval tömi magát, így talán ők még tudják, mit csinálnak. Mindenesetre McKay elhagyja a laptopját Teyla képével. Talán ez a mélypont. Bezárják az átalakított ebédlőbe, a többi zokni közé. Ott van Carter és Keller is, valamint Kate a fizikus-bolond botanikus, de ez már nem hatja meg McKayt, mert egyikre sem emlékszik. Carterre sem!

02_1_1.jpg

Vissza nyolc órával korábbra, csak azért, hogy lássuk, hogy Cartertől és Sheppartől csak aggódásra futja, valamint a reményre, hogy Keller csak talál valamit az adatbázisban erre a nyavalyára. Ronon értetlenkedik egy sort mellesleg, hogy a Város miért nem rendelt el zárlatot. Jó kérdés, de mivel nem tudjuk megmagyarázni, így hallatlanná tesszük a megjegyzését. A két helybélinek mindenesetre szöget üt a fejébe, hogy ők még mindig nem betegek. Mi van, ha ők, mint helybéliek immunisak? A kérdés jó, így Ronon Kellerhez indul.

02_2.jpg

Újra a mostban vagyunk, és McKay az ellenállást szervezi. Mint forradalmár a barrikádon, áll egy ágyon, és agitálja a zoknikat, hogy segítsenek neki. A karjára írja a nem elfelejtendő dolgokat. Ki kell jutnia, mert arra emlékszik, hogy valami nőt meg kell keresnie. Teylát – segíti ki Carter. Nocsak, nocsak, a fertőzés után leáll az amnézia? Új emlékek képződhetnek? Tehát tiszta lappal indulhatunk. Na lássuk, ki mit kezd ezzel a „nagyszerű” lehetőséggel! McKay szökni akar, neki Teyla kell.

Újra ugrunk, és figyeljük, ahogy elhatalmasodik a felejtés, most épp Kelleren, aki már arra sem emlékszik, hogy Ronontól már vett vért, mert talán immunis. Hát, nem lesz egyszerű ellenszert találnia…

04.jpg

A mostban közben Rodney sikeresen fellázította a zoknikat, akik, hogy ő megszökhessen, kitörnek az ebédlőből. Szegény katonák ímmel-ámmal tartják vissza őket. McKay rögtön Carterhez csapódik, együtt lógnak meg. Hmmm… van, amire még ekkor is emlékezünk? Tűnődhetünk vigyorogva. Romantikus az elgondolás, bár nem túl valószínű. Carter mindenesetre mélyebben amnéziás, mert nem tiltakozik McKay társasága ellen.

De már megint ugrunk, vagy nyolc órával korábbra. Már kezd eldurvulni a helyzet, de Sheppardnek még van egy ötlete de, hogy mi, azt nem tudjuk meg rögtön, mert már megint ugrunk. Engem már rohadtul idegesít ez az ugrálás, de hát én olyan eccerű lineáris, mondhatni analóg lélek vagyok, nyilván nem a magamfajtának írták ezt a részt. Szóval most Carter és McKay andalgását követhetjük körbe-körbe a folyosókon. Tegyünk jeleket, javasolja McKay, hogy ne járjunk körbe-körbe. Mi van, ha nem fogunk emlékezni arra, hogy mi tettük a jeleket? – veti fel Carter. Na, akkor ezek szerint arra legalább emlékszünk, hogy nem emlékszünk. Aztán találkozunk Zelankával, akire már megint csak homályosan emlékszik McKay. Akkor most mégse tiszta lap, hanem folyamatos homály? Jó lenne, ha eldöntenék már az írók. Persze aztán a laptopjára megint emlékszik McKay. Hiába itt az Y kromoszóma lehet a hibás, a nevére nem, de a kütyüjére emlékszik. Férfiak! Sőt arra is, hogy hogyan kell bekapcsolni. Fizikusok! Hát persze.

Kezdek fáradni. Nehéz meló ez a filozófia. … és már megint ugrunk! Végre már látszik a fény az alagút végén, Keller, némi noszogatásra, csak eljut addig, hogy a vírus nagggyyyon hasonlít egy helyi gyerekbetegség vírusára, amin a helyiek már átestek. Sőt valami dudva használ is ellene. Oké keressük meg! – szusszant megkönnyebbülve Sheppard. Aha, lekapcsoltuk a kaput, és eldugtuk a kristályt. Tényleg? – csodálkozik nagy szemekkel Carter. Jaj, ne! Ez a rész egyre súlyosabb! Mondjuk az mókás, hogy jelenleg Ronon a csapat esze.

De van egy tervünk. ISMÉT. Teyla McKayre vigyáz, aki kitalálja, hogy hogyan lehet elterjeszteni az ellenszert a Városban, ha Ronon és Sheppard megszerzi ennek a bolygónak a szárazföldjéről. Irány az ugró! És Ronon humorizál! Beszállva az ugróba, Sheppard kissé tétován nézi a konzolokat, mire Nagyszabású barátja biztatja; „Tudod vezetni! A véredben van! Szó szerint!” Hát ez súlyos.

Aztán Teylával és a leépülő Rodneyval folytatjuk. McKay azon aggódik, hogy neki alapból kupis a memóriája, és ha még abból is felejteni fog… Sose emlékezett az anyák napjára, de Teyla megnyugtatja, hogy ettől még nem rossz ember. Komolyan, most ezzel a nyavalygással töltjük az időt? Valami fajsúlyosabbat vártam ettől a Tiszta laptól…

Mire végképp felhúzhatnám magam, visszatérünk a szárazföldre, türelmes és szaporabeszédű barátunkhoz és kedvenc keltánkhoz. A fonalat ott vesszük fel, hogy Sheppard leszállt az ugróval – hisz azt álmában is tudja vezetni, vagyis a repülésben semmi intellektuális nincs (hahh) és kiszállva megkérdi Ronont, hogy mit is keresnek? Nem tudni mennyi az út a Várostól a szárazulatig, de Ronon arcából ítélve Sheppard állapota sokat romlott az úton, és ez a kérdés is elhangozhatott egy párszor. Ronon egyszerű ember, és katona. Katonásan reagál.

05.jpg

Kábítóra állított pisztollyal lelövi Sheppardet, aki értetlen arccal, de engedelmesen kiterül.

05_1_1.jpg

Ronon eztán kéjes vigyorral hozzáteszi; ezt sosem unom meg! Ki, min szórakozik, ugye. Aztán alaposan meg is kötözi.

06.jpg

Hölgyeim figyelem, jó kis csomózási technikákat lehet elsajátítani Nagyszabású barátunktól. Szó se róla, Shepparden én is szívesen kipróbálnám őket.

Na, elég a mókából, vissza a Városba! Lorne őrnagynak a stimulánsok mennek az agyára, és már Teylát is el akarja fogni. Az athosiak királynője, foggal-körömmel illetve lábbal-ököllel és kábító puskával tiltakozik az ötlet ellen. Na, az ő kis magán-csatájukat is megnézném szívesen, lévén, hogy Lorne Teyla másik gyengéje!

07_1.jpg

Hé, Őrnagy, kézifegyverekkel nem ér! McKay védelmező nélkül maradva megkötözi magát, és diktálja magának az elején látott szöveget.

A fogdában folytatjuk, a mostban, ahol Lorne eléggé hisztérikus hangnemben kéri számon Teylán, hogy mit tett a többiekkel?! Szerencsére befut a Carter – Zelenka – Rodney hármas – honnan és hogyan?! – majd Carter kábítóval lelövi Lornet. Aha, honnan is szerzeték? Ja, Zelenkának volt, de eddig senkinek nem adta oda. Carter biztos szépen kérte, merthogy ő a katona meg ő ért hozzá. Hoppá! Ezt honnan is tudja?! Mellesleg, Carter miért is van épp ma civilben? Máskor soha, de ma épp nem praktizál, nehogy rájöjjenek, hogy ő is katona. De akkor miért adta neki oda Zelenka az eleddig féltve őrzött fegyvert? Mellesleg ő miért nem segített Rodneynak programot írni? Bahhh… hagyjuk a következetlenségeket, mert még a végén még felbontok hozzá, valami jó erős cseh barna sört, hogy bírjam a fordulatokat.

Vissza a szárazulatra! Ronon ér vissza a két zsáknyi dudvával, halleluja! Ám korai a megkönnyebbülésünk, hogy mindjárt vége ennek a zagyvaságnak, mert Sheppard közben kiszabadította magát – oké, beleverték, félkábán is megy neki – kinyitotta az ugrót, és fegyvert is magához véve, elkapta Ronont. Jaj. És persze kérdez, ki maga?! Na, hol az a barna sör?! Mindjárt jövök!

08_1.jpg

Előrelátásom meghozta a gyümölcsét, ugyanis Ronon katartikus monológjához bőven kell a sör, de gyengébb idegzetűek inkább valami erősebbel érzéstelenítsenek; Idézet következik, mert ezt muszáj. „Mi barátok vagyunk, emlékezz, ezt semmilyen járvány nem törölheti el!” (a sallangos részeket kivágtam a kissé hosszabb lélegzetvételű monológból, egészségügyi okokból) Szerencsére Sheppard nem emlékszik, és csak azzal lehet meggyőzni, hogy oké akkor lőj le, és bolyongj itt ebben a sötét erdőben egyedül, emlékek nélkül. Na, ennek legalább van valami értelme. Megegyeznek, és mi máris ugrunk. Komolyan tengeri beteg leszek ezektől az állandó váltásoktól, még jó, hogy nem vagyok epilepsziás, már rég berohamoztam volna.

A Városban vagyunk, és Teyla győzködi a totál homály Rodneyt, hogy fejezze be a felülíró programot, mert „a tudás ott van benned” Ne már, akkor most van a csávónak amnéziája, vagy nincs? Vagy a tudatalattijában tárol Rodney valami tudományos infót, aminek a segítségével be tudja fejezni a programot? Én úgy tudtam, hogy ilyen magasabb agyi funkciókhoz kell a cortex, de hát hagyjuk az én fixációimat, Carl Sagan meg csak nyugodtan sírdogáljon a sarokban, itten most tudatalatti gondolkodás következik, az akarat diadala a tiszta ész felett. A szent amerikai mantra, mégpedig HA NAGYON AKAROD, AKKOR MINDEN MEGY, és kész! … és Forrest Gump is lehet nemzeti hős.

ÉS akkor Rodney megnyomja az enter gombot, és minden elindul a gépen, amit órákkal ezelőtt ottan hagyott, nem kapcsolt ki, nem védte le magát, így nem kért belépési jelszót, csak hirtelen futni kezd, és voilá!

09_1.jpg

értesít minket előzékenyen. Már röhögni sincs erőm. Öröm, bódogság!

Na, Sheppardék visszaérnek, és a katonák fegyverrel fogadják őket, nem tudván kik is ők. Ez eddig oké. Stockhause, immár hadnagyként várja őket, majd hívják Lorne-t aki közben magához tért nyilván a börtönblokkban, majd mintha mi sem történt volna, elősétál a nagy büdös felejtésből. Szerencsére Sheppard korábban meg nem mutatott ötlete az volt, hogy lefényképezte magát és ráírta, ez itten Sheppard alezredes, a főnököd, nagyfülű! Ronon meg emlékezett rá, hogy Lorne melyik zsebébe pakolta a képet. … és továbbra is Ronon a csapat esze!

Hál’ istennek később vagyunk, legalább egy nappal, és Sheppard magához kókadását követhetjük nyomon a gyengélkedőn. Nincs panasz, ez után a rész után, szívesen elnézegetjük a decens kórházi pizsijében a Kisfőnököt. (Mondjuk ki öltöztette át és minek, és miért van bedrótozva, a szíve is beteg? de hagyjuk.)

Aztán a rész vitathatatlan cukisága következik (ohne Medve) amikor Teyla arról beszél, hogy ha később juttatták volna be a szellőzőn keresztül az ellenszer-növényt, akkor több halott lett volna, kedvenc keltánk az aggodalomtól sápadtan egyből annyit kérdez; hol van McKay?! Aranyosak a fiúk.

10_1.jpg

A részt Kate, a fizikus-bolond botanikus lány ágyánál zárjuk, ahol McKay virraszt. Őneki nem kellett pizsibe bújnia, és várhatja a barátnője magához tértét tudós-egyenben is. Keller jóval enyhültebben beszél kedvenc hipochonderével. Apropó, ő is szolgálatban van, ő sem nyomja az ágyat, akkor Sheppard miért? Ja, csak. Értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja?

Katarzissal zárunk, Kate is magához tér, és meg is ismeri Rodneyt. Hál’ istennek, vége a járványnak. Hál’istennek.

Azt hiszem, iszom még egy sört. Ide minimum valami 6% -s kell!

Címkék: atlantisz
1 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lorelai21 · http://thepeoplewithdisabilities.wordpress.com/ 2014.04.17. 14:07:52

Látom, ez a rész kicsit kivágta a biztosítékot... Amúgy lehet, hogy a Pegazus-galaxisban még az amnézia is másmilyen... :)) De amúgy ez a nyűglődős stílusod is tetszett! :)