A Romaso gödörnél –aminél nagyobb bukó nincs a világon – már a harmadik lyukat ássák, ahol még csak nem is kapirgálják az aranyban gazdag felszín tetejét. Magyarán: szopó van Lalikám. A helyi munkások tutira nem fognak agyvérzést kapni, mert ha van arany, ha nincs, ők stabilba fizetve vannak. Embereinknél lassan elpattan a cérna, közeleg az idő, hogy dobbantsanak erről a bányáról, de még ehhez a bejelentéshez is össze kell szedni a visszahúzódott golyóikat. De egyszer csak Chris szeme elé kerülnek és jól megmondják neki, hogy: jó szelet kapitány, mi elhagyjuk a deficit termelő Romaso gödröt. Scott és George zsebében már csak 40 000 dollár maradt,amivel elég szűkösen lehet kiskirályt játszani Ghánában.
George elmegy találkozni egy vérbeli üzletemberrel, de még mielőtt a bizniszre terelődne a szó, Jenki aranyásónknak be kell ugrania a gödörbe, hogy fülig sárosan ásson a feketemunkásokkal. Elmagyarázza a folyamatot, ami nagyon fasza, csak hát kézzel kell csinálni ugye, amitől könnyen bebüdösödik az ember, pláne, ha alapból viszket a kétkezi munkától. 8 óra alatt durván nyolcszáz dolcsit mosnak tisztára a helyi vagányok. A biznisz egyelőre bukó, mert Marknak nem sikerül barterba odaadni a parlagon heverő dobszitát, de George legalább a tiszteletüket kivívta azzal, hogy tökig gányosan robotolt a munkásokkal. És a főni elismerő pillantása az, ami gecifontos ebben a szakmában. Később még jó lesz ez, hogy vastagbélig hatolóan benyalta magát George ennél az ombrénél.