A Nagy Evő szigorú tekintetével megfűszerezve köszöntök mindenkit a második évad első részével. Igen, tudom, hogy már a sokadiknál tart a sorozat, annyira, hogy már nem is Mr. Bélpoklos zabálja halálba magát, hanem az idióta rajongók. A lényeg, hogy Adam Richman is back! Első állomásunk San Antonio, Texas.

Hurrikán van készülőben Floridában, így Walter erősítgeti a Világvége védelmét, akármit is jelentsen ez, miközben Willára is lesújt egy természeti csapás: a pártfogótisztje, aki szerencsésen nem veszi észre a lakókocsiban sunnyogó Timot, viszont az érkező ítéletidőben a bárban ragad. Igen mókásnak ígérkezik így ez a vihar, csak Isabel mondja le a programot. Walter ezen búslakodik egy sort, de csak míg a hírekben nem hall egy eltűnt lányról, és bingó, rá is tört a keresési láz, innen nincs megállás.

Amilyen szomorú volt az előző epizód vége, olyan vidáman kezdődik a mostani: házavató van a mi utcánkban, James és Anne Onedin végre új házba költözött. James jóformán mindenkit meghívott, akit az eddigi részekben láttunk, kellemes a hangulat, személyzet hordja körbe az italokat, a meghívottak kis csoportokban beszélgetnek. Elizabeth és Albert kissé elkésik, mert megint a szokásos témán veszekednek: ki hidegült el a másiktól és mik a feleség kötelességei, itt nem lesz mostanában forrón erotikus házasélet, az biztos. Pedig James a figyelmes Anne javaslatára éppen a hugi házassági évfordulójára szervezte a házavatót, Frazerék meg is lepődnek, mert egyikőjüknek sem jutott eszébe, milyen jeles nap is van ma. Amúgy Anne szinte ragyog, mosolyogva jár csoporttól csoportig, vagy tényleg sikerült túltennie magát a vetélésen, vagy csak úgy tesz. Robert szerint itt van Liverpool krémje, ennek örömére sorra üríti a sherryspoharakat.

Azzal zártunk, hogy van egy tervünk, de alkalmazkodva a körülményekhez úgy váltogatjuk őket, mint Kim Kardashian a Luis Vutton táskákat. Ennek következtében kiderül, hogy nincs ember a két galaxisban, aki csípné Woolseyt, de azért még ő is használható valamire. Zárásként pedig O’neill, bár Cartert hiányolja, mégis Weirt ölelgeti.

Helikopterrel elrepülnek a Ewingok, hogy megtudják mi történt Jockeyval. Drogkartellekkel konzultált, tippel egy rosszat a törzsőrmester, de az sem kizárt, hogy a helyi regulárok kiszúrták a pénzes Jockeyt és kirabolták. Johnny rövid és tömör válaszban csak annyit, mondana, hogy a lónak a faszát, had lám azt a holttestet. Hát ha ezt kérik az urak, akkor tessék. A korboncnok lerántja a leplet, mire mindenki sírva fakad, csak Bobby őrzi meg hidegvérét.Bobby máris pampog az ügyészségen, hogy adják már ki Jockey testét had vigye haza, aztán Johnny torkának is nekiugrik, hogy mit tud erről az egészről, de nem tud ő se lófaszt se, most is a műkönnyekkel küszködik, ha nem tűnt volna fel, aztán megjelenik Carlos, az meg amúgy ki a here, a család barátja és majd ő jól megoldja a dolgokat.

A paraszti logika szerint, ha a semmit megfelezzük, akkor még kevesebb semmi történik majd, viszont az Éjjel-nappal Budapest alkotói elérték, hogy legalább annyi semmi történjen 25 perc alatt, mint korábban 48 alatt. Bravúros, mondhatom! Na, ott zökkentünk vissza a mi kis alternatív valóságunkból a könyörtelen, árvíz sújtotta létbe, hogy Pumukli és Gabi hot-dogos talicskájának új helyet kell keresni, Nóra meg kitálalt Balázsnak a Lófejű-Tudjukki vegyes páros érzelmi életéről. Nagyon bejött az élet Lalleréknek, pörög a döglött kutyás buli. De hát ki merné azt mondani egy habzó szájú elmeroggyantnak, hogy nem éhes? Közben befut a palacsintás maffia is, mert hát milyen dolog az már, hogy random befoglalják a teret Gabiék? Végül nem kerül sor mustártámadásra, mindenki megnyugszik.

Na, akkor egyből csapjunk is bele a hatodik évadba. Az évadnyitó az évadzáró folytatása is egyben, bevágják nekünk, ahogy Matt Spicer nyomozót lelövik, majd elrabolják a lányát. A következő pillanatban már egy idilli képet nézünk, egy kisfiú és a mamája áll egy búzamező közepén és mikor a gyerek elmosolyodik, kivillan egy sötétbarna fogsor, nahát, csak nem elmebetegünk képzelgéseiben járunk?

Van egy csórónak tűnő, enyhén zavart öltönyös faszink, aki gyanakvóan figyeli a fekete parkoló autót az utcán, de nem sokáig, mert ahogy megkönnyebbülten beül a saját kocsijába, az már fel is robban. Ennyit a megkönnyebbülésről. Castle homokozót csinált a nappalijából, ahol tankosat játszik, én már semmin nem lepődök meg. Ők viszont meglepődnek azon, hogy mire odaérnek a helyszínre, az autót már le is foglalták a szövetségiek. Guerrero ügynök nem sokat szarozik, közli velük, hogy letartóztatják őket, ha akadályozzák a nyomozásukat, úgyhogy köszihogyittvoltatok. A fekete parkoló autóban J és K ügynök ücsörög, de bevarrták a szájukat, úgyhogy egyelőre nem tudjuk meg, miért figyelték a szerencsétlen robbantott fickónkat. Most akkor nincs helyszín, nincs szemtanú, nincs hulla, mehetünk fánkot enni?

Van viszont egy újabb öltönyös, aki ott mászkál a kordonon belül és szuggerálja Beckettet, és megvan a hulla igazolványa is, ami a robbanás után tökéletes épségben szálldosott ki a zsebéből egy gyanútlan járókelő lába elé, na persze. Dale Tanner, aki anonim informátorként küzdött az esélytelenekért. Castle ismeri a weboldalát, hát persze, hogy ismeri. A pasi leleplezett már egy pár olyan ügyet, ami miatt számot tartott a kormány élénk érdeklődésére, megpróbálták rávenni, hogy köpje be a forrásait. Emiatt elköltözött otthonról, mert féltette a családját, hát, joggal. Épp roppantul felkavaró doksikat készült közzétenni, meg kéne őket találni. Meg a társát, akiről szintén nem tudunk semmit. A fia szerint mindenesetre a kormány nyírta ki az apját, úgyhogy kapják be. Mivel a szövetségiek szarnak segíteni, ezért magukban kell boldogulniuk, nem újdonság. Tannernek elég sok van a rovásán, csak a múlt évben tett közzé egy csomó olyan infót, amibe belerokkantak vállalatok, kormányzati ügynökségek, politikusok. Bátor ember. Vagy tök hülye.

Az előző részben Watson első alkalommal nyomozott egyedül, egy eltűnt nőt keresett, Holmes pedig egy olyan gyilkost hajkurászott, aki a metró alá lökött egy nőt. Ráadásul Alfredo is visszatért. Az a rész egész jó volt, lássuk milyen lesz az eheti.

Közeleg a tél. Nagy vihar készülődik. Nemsokára hármas erősségű hurrikán éri el a várost, ami akár kétszáz km/h sebességű széllökésekkel is járhat. Az irodaházban dolgozó biztonsági őrt azonban nem zsibbasztja a dolog, elmélyülten olvasgat, miközben hallgatja a híreket. Az esti csendéletet egy nő szakítja meg, aki az utcán segítségért kiabál. Amikor azonban az őr kiszalad, hogy segítsen neki, a nő fegyvert fog rá és arra kényszeríti, hogy nyissa ki az iroda ajtaját. Nemsokára jönnek a haverok is, az a terv, hogy ellopnak valamit az épületből. A nő lelövi a biztonsági őrt. Az őr – mielőtt végleg elpatkolna – még lead egy lövést a tolvajokra.

Szóval Nórának poszttraumás stressz-szindrómája van, aki ezt kimondja egymás után ötször, az jutalmat kap. New Bartha sikeresen megdugta Alizt, mert a kis szőke azt hitte, hogy Non-Stop megint félrekúrt. Úgyhogy ennek örömére ő tényleg félrekúrt, míg Non-Stop kivételesen kordában tartotta a farkát. Atikám pedig megpróbált Jamie Olivert játszani a konyhában, de sajnos elég eredménytelenül, mert még egy bazi egyszerű csokis kekszet se sikerült megsütnie. Na nézzük, miből élünk.