Ez a survivor nem az a Survivor, nem szigeten nyomulunk, hanem tengeren hányódunk, valami mentőcsónakban két hajótörött hever aléltan. Semmi árnyék, semmi kaja, semmi innivaló, még nem zombik, de már majdnem: a fiatalabbik zavaros tekintettel közelít az idősebb felé, az öreg az evezővel igyekszik távol tartani magától, így egyelőre a nyíltszíni kannibalizmus elmarad. Kínába váltunk, az egyik kikötővárosban Onedinünk rakodik jófajta kínai teát, amivel három hónapon belül Liverpoolba kell érnie, mert utána már nem lehet jó haszonnal eladni. James az Osiris nevű klippert bérelte ki erre az útra és Bainesre bízta a parancsnokságot, ő csak megfigyelőként van jelen, na persze. Költséghatékonysági szempontból máris vétót emel Baines élelmiszerbeszerzési terve ellen: nem kell annyi friss kaja, mert az drága, feleúttól jó lesz a legénységnek majd a sózott hús is, különben is a sok kajától csak ellustulnak a matrózok. Eközben Anne a piacon néz szét és alig tudja elhárítani a sok kedvező ajánlatot: sorra kínálják neki a friss rákot, fonott kosarat, élő malacot, minden nagyon óccó itt.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.