Monroe és Charlie elérték Willoughby-t, és most a falakon kívül távcsővel leskelődnek befelé. Van is mit, mert a városban felpörögtek az események, az előző esti események hatására. Truman parancsnoknak megmutatják az emberei az öngyulladásban elhalálozott katonákat. Néz is nagyot, hogy WTF, de jobb híján csak a folyóba dobatja a testeket. Mileszéknál is a tegnap esti halálesetek a téma. Rachel ugye megölte Kent, és jó barát módjára el is tüntette a hullát, meg a gyilkosság nyomait. Miles elismerően csettint. A legjobb pillanatban betoppan Aaron, hogy elmesélje, mit is tett pár órája szentjánosbogár képében. Na, ez már Milesnak is sok, de nem marad ideje ezen töprengeni, ugyanis újabb történés van a városban: egy csapat élén belovagol John Franklin Fry – innentől csak JFF-, aki ugyan nem egy Chuck Norris, de legalább egy texasi kopó. Tényleg. Rögtön keresztül is lőné Trumant és kedves kispajtásait, ugyanis amíg a Kormány szabadságát töltötte Kubában, Texas köszöni szépen, élt és virult, és Egyesült Államok ide vagy oda, nem tűrik a fegyverrel való behatolást az állam területére. Miles ismét elismerőn csettint, bár az örömbe némi üröm is vegyül. Még a Monroe Köztársaság idején volt egy kis konfliktusuk Texasszal, és akkor majdnem megölte ezt az embert, aki jelen pillanatban a legjobb, ha nem az egyetlen esélyük a Kormány elleni felkelés megindítására.
A menekült táborban is nyüzsgésre virradt a nap. A felfordulás oka, hogy a Kormány új, komfortosabb tábort nyitott Perrysburgben, és néhány szerencsést, most áthelyeznek oda. Neville is köztük lesz, épp most tudja meg a jó (?) hírt Allenfordtól, aki azért siet nyomatékosítani, hogy bizalomról szó sincs, egyszerűen csak emberhiánnyal küzdenek, ezért jutott hely az őrnagynak is a csapatban.
Truman nagyon be lehet szarva, mert szép szavakkal próbálja győzködni a kopót a jó szándékairól. JFF inkább csúszna végig egy üvegszilánkokkal felszórt úton meztelenül, mint hogy egy napnál többet eltöltsön a Kormány vendégeként, ezért kézfogás nélkül távozik a parancsnok irodájából, és csak annyit ígér, hogy másnap, ha hazatér Austinba, majd beszél a főnökével. Trumant ez nem nagyon nyugtatja meg, és máris kiadja a parancsot segédjének Scott-nak, hogy hagyják nyitva a kapukat, és feltétlenül kerítsék elő azt az embert, aki tegnap este a vasútállomáson járt. Ha tudná, hogy nincs is olyan messze, akit keres! Miles akcióba lendül, és beszélgetni hívja JFF-et. A párbeszéd fergeteges:
JFF: Miles? Mi a fenét keresel te itt?
M: Jó lenne, ha inkább Stu Redmannek szólítanál.
JFF: Rohadék!
M: Redman.
A kopó óvatos, de hajlik az okos szóra. Észrevették, hogy a Kormány földet harácsol magának keleten, de hivatalosan úgy tudják, hogy csak addig maradnak, amíg rendet tesznek délen, és aztán visszatérnek északra. Texas vezetője tárgyalást és megegyezést akar, nem egy újabb háborút. Ha pedig Milesnak ellenvetése van, akkor álljon elő az érveivel izibe, mert Texasnak bizonyíték kell, és nem ígéret. Egyelőre csak a másodikkal szolgálhat Miles: találkozó éjfélkor a Lasky malomnál. JFF egyedül jöjjön!
A sheriff irodájából hazafelé tartva Miles Charlie-ba botlik. Nagy az öröm. Ők ketten legalábbis örülnek egymásnak. Charlie - szokásához híven- szájalással kezdi; azért jött, hogy megmentse Mileszékat, megint. A férfi csak röhög rajta – ahogy mi is tennénk-, és már vinné is haza Charlie-t, aki megígéri, hogy rendesen fog viselkedni az anyjával, de előbb mutatnia kell valamit, azaz valakit. Feltéve, hogy Miles is rendesen fog viselkedni. Önuralomra szüksége is van, ugyanis Monroe a meglepi ember. Kettejük beszélgetése kissé feszült, amolyan háborús bűnösök egymás között. Miles még mindig lelőné egykori haverját, Bass pedig még mindig szerelmes belé. Jó, ezt nem mondja, de kb. erről van szó. Monroe segíteni akar, mert haverja keze még mindig törött, és ráadásul bosszút akar állni Phillyért, kettejük városáért. Miles beletörődik. Rachelnek azért lesz ehhez még egy-két szava, azt hiszem.
Aaron búsong odahaza egyedül. Egy gyerekjáték (csattogós fogsor) láttán felidézi, hogy ismerte meg Cynthiát. Egy tanári állásra jelentkezett, négy diplomájával és tanítási tapasztalattal úgy gondolta simán fog menni, pláne, hogy ő volt az egyetlen jelentkező. Cynthia tekintetében már a diploma említésénél ott van a „köszönjük, majd értesítjük”, de megvárja a monológ végét, mielőtt nemet mondana. A nő kissé egyszerű világában ugyanis kizáró ok, ha a tanár bácsinak átható alkoholszaga van, és NEM MOSOLYOG, mert még a végén elijeszti a gyerekeket. Hát, ilyen alapon én még az általános iskolát sem végeztem volna el, mert nem lett volna elég tanár, aki tanítson. Aaron megígéri, hogy megjavul, és dolgozik majd a mosolygáson is, de nem lesz egyszerű, mert mostanában nem igazán történtek vele olyan dolgok, amik felderítették volna. Lássuk csak, a felesége egy másik férfival él, akitől gyereke is van, és a segítségével két nagyvárosra is atombombát dobtak a közelmúltban. És hol volt akkor még a halálból való feltámadás, és a gondolattal való emberégetés, ugye. Aaron élete tehát szar. A geek ezt a tanulságot levonva visszatér a jelenbe, összecsomagol, és távozik.
Cynthia gyorsan észreveszi pasijának az eltűnését. Sírva könyörög Rachelnek, hogy segítsen megkeresni, mert ezek a nanoizék, a jó isten tudja, mit tettek vele. Rachel megnyugtatja a hisztérikus nőt, és elindul megkeresni Aaront. Cynthia közben flashbackkel egyet. Aaron csak felvevődött, és a nő egy szünetben ajándékkal kedveskedik neki, ami majd megkönnyíti az újdonsült tanár bácsi életét. Megtudtuk hát a csattogó fogak eredetét. Aaron először nem nagyon érti, de végül csak elmosolyodik, és ez volt a cél. Az enyelgés azonban nem tart sokáig, mert betoppan Cynthia vadállat férje, Carl, aki nem érti a poént, és úgy tűnik, ha értené sem tűrné. Asszonykáját elvezeti, és távozóban még bájosan rávicsorog az új tanerőre, csak a miheztartás végett.
Mileszék a vasútállomáson már csak egy alaposan kisikált vagont találnak. Nem túl jó jel ez az éjféli találka előtt. Monroe lelkes, talán túlságosan is. Ez Milesnak is feltűnik, és nyomban leállítja haverját, ne pattogjon, attól még, hogy most együtt dolgoznak, nem változik a helyzet. Nem lesznek barátok, mert Monroe Miles számára olyan, mint egy sötét üreg, amiből évekig próbált kimászni, és nem engedi meg, hogy Bass újra visszarántsa oda. Charlie talált egy szekérnyomot, úgyhogy továbbindulnak. A Kormány katonái persze végig lesben álltak, kifigyelték a triót.
Allenford és csapata az új tábor felé tart. Az úton egy másik Kormány-katonákból álló csapat tartóztatja fel őket. A vezetőjük csak annyit mond, hogy Allenfordért küldték őket, majd fegyver fog a nőre. Neville még idejében lelövi, mire lövöldözés tör ki. Neville és Allenford elmenekül, de a nőt lövés éri. Az őrnagy felajánlja a segítségét, cserébe néhány infóért arról, mi volt ez a hacacáré. A miniszter asszony elmondja, hogy levelet írt a vezetőségnek, mert nem tetszett neki, ami a menekült táborban folyik. A perrysburgi szekerekre csak a fiatalokat és egészségeseket engednek fel, és az eredeti úti cél helyett átprogramozó központokba viszik őket, ahol addig drogozzák őket, amíg a szép, új világról nem kezdenek el álmodozni. Neville kapcsol, rossz lóra tett. Így nem hazafi lesz, hanem menekült. Indul is, hogy magára hagyja a vérző nőt. Allenford beveti a jolly jokert: Jasont is egy ilyen táborba vitték, ha Neville segít neki, ő elviszi hozzá. Az alku megköttetik.
Aaron egy roncstelepig jutott, és a változatosság kedvéért ott búslakodik. Rachel rátalál, és hazahívja. Aaron nem nagyon akar kötélnek állni, mert úgy érzi ön- de főleg közveszélyes lett az utóbbi időben. Az öngyulladó katonák nem az elsők voltak a sorban. Öt hónappal korábban már történt vele hasonló. Hazafelé tartott a sötétben, amikor egy út szélén álló kocsiban, szexelő párra lett figyelmes. Természetesen Carl csalta éppen az asszonyt. A férfi meg is fenyegette Aaront, hogy tartsa a száját, majd visszatért a szeretőjéhez. Vesztére, ugyanis a felhergelt Aaron haragjában lángra lobbantotta Carlt, aki a nőjével együtt bennégett a kocsiban. Rachel erre nem tud mit mondani, kifogyott az érvekből, de könyörög Aaronnak, hogy jöjjön haza, Cynthiának és neki is szüksége van rá. A többit meg majd megoldják valahogyan.
Miles, Monroe és Charlie a szekér nyomát követve belesétálnak a katonák csapdájába, és egy első évadot idéző tűzpárbaj veszi kezdetét, amiben hőseink nyugodtan állhatnak az út közepén védtelenül a távcsöves (!) puskák kereszttüzében, mégsem esik bántódásuk. Miles és Bass félszavakból is megértik egymást, és amíg Charlie fedezi őket, belopóznak az ellenség háta mögé, és csendben sorra gyilkolnak mindenkit. Utoljára az az ember marad, aki anno eltörte Miles kezét. Őt nem ölik meg, hanem bizonyíték gyanánt magukkal viszik a malomhoz.
A találkán tuti lesz valami gebasz, mert Aaron a szökés közben rosszul lesz, és képeket lát bevillanni a trióról. Gyorsan a malomba sietnek. Amikor Rachel meglátja Monroe-t, rögtön fegyver után nyúl. Miles közéjük ugrik, és próbálja menteni a menthetőt. A feszültség nő, amin az sem segít, hogy Charlie is belepofázik a dolgokba. Miles végül – mint egy apa a rossz gyerekeket - Monroe kivételével felparancsol mindenkit az emeletre. Odafent anya és lánya egymás torkának ugrik. Rachel nem tudja elhinni, hogy lehet Charlie annyira hülye, hogy megbízik Monroe-ban. A csaj csak annyit felel, hogy nyilván hülye, ha képes volt hazajönni az anyjához. A veszekedést JFF érkezése szakítja félbe. A kopó végül nem jut bizonyítékhoz, ugyanis a fogoly közben ráharapott egy fogba rejtett ciánkapszulára. JFF panaszkodik, így nem fogja tudni meggyőzni a felettesét. A problémát Monroe oldja meg azzal, hogy hátba lövi a kopót. Miles ideges, ezt mégis minek, JFF volt az utolsó esélyük. Monroe magabiztos, csak rá kell, hogy fogják a gyilkosságot a hazafiakra, és már meg is van a háború Texasszal, amire Miles annyira vágyott. Ebben a pillanatban érkeznek meg a többiek az emeletről, Rachel arcán a kérdés Mileshoz: most már végre lelőhetem? Monroe kezdhet aggódni, mert nagyon úgy néz ki, nem Rachel az egyetlen a jelenlévők között, aki hidegvérrel lepuffantaná ott helyben.
Facebook kommentek