Kislány-Hófehérke puncsos minyonnak öltözve, Velázquez-ért kiáltó testtartással tipeg Ragyogó Nádszálkisasszony anyukájához. A piros bútorkárpit-ruhát nagyon feldobja a 30 centis gyémánt szegély, és láthatjuk, hogy nemcsak szép mindenki, hanem jóságos is, valamint tökéletes. Oly édesek mindketten, hogy egyszerre kell betoljam az egész napi inzulinomat, nehogy cukorkómába essek.

A szépség és jóság palotájában mintha két karácsonyfadísz beszélgetne. Nemcsak kinézetre. Minifehérke egy ősi ajándékot fog kapni, ami az anyukájának az anyukájától származik. Itt a HIMYM egy ajándékozós epizódja villan be nekem, de bizti nem varrógép, lássuk mi lesz. Egy kerekded szolgáló kezében látjuk meg a csilivili ajándékot. Ezek a palotanépek mind ilyenek, minden rejtegetett kincset megtalálnak, és még játszanak is vele. Minifehérke ezt flottul szóvá is teszi: Johanna, de pimpós paraszt, ne pakold a tetves fejedre a koronámat. Anyukája fegyelmezni kezdi, Minifehérke meg nagyjából olyan arccal néz vissza rá, ami pofont ígér az ellentmondásért. Anyuka bemagyarázza Minifehérkének, hogy a szülinapi bulija nem őróla szól, hanem alkalom arra, hogy kifejezhesse odaadását és jó szándékát a nép felé. Nem tudom hány évesnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen magasröptű királyi maszlagot egészséggel bevegyen az ember, de láthatóan Minifehérke traumás úton tanulja meg, hogy az ő születésnapján a legkevésbé fontos személy ő maga. Valójában én csak azt sajnálom, hogy egy roppant hatékony gonosz királynő veszett el Hófehérkében ezen a napon. Persze felpróbálhatja a koronát, de hát, most már minek is. Hja, és Ragyogó Nádszálkirálykisasszony ebben a pillanatban rosszul lesz, hogy alaposan rögzüljön a jóság szívben tartásáról szóló parancs.

Mary Margaret a tükörben vet undorral vegyes gonosz pillantást saját magára. Általában én is pont így nézek rá, de ma megsajnálom kicsit az előzőek miatt. Persze erősen dolgozik rajta, hogy visszavonjam a sajnálatot. Leteremti a Hereceghet, amiért reggelit csinál neki, és rendkívül kelletlenül nyitja ki az ajándékdobozt, amit egy ismeretlen hagyott az ajtó előtt. Mert senki nem tudja, mikor van a szülinapja... ööö mert a szülinapja, amit országos bállal terveztek ünnepelni, egy eltitkolt napon volt. Ööö. Na mindegy, a dobozból előkerül a bizonyos kis korona. Aláírás Johanna, nahát, ki gondolta volna, hogy ő is Storybrooke-ban van... Mondok jobbat: ki gondolta volna, hogy egyáltalán LÉTEZIK??? Mi a francnak nekünk egy ilyen nulladik mellékszereplő ezen a ponton, ilyen gagyi párbeszéddel beerőltetve? Mindegy, Füleske elszalad, Herecegh meg szokásos pótserifke munkahelyére fütyörész be, ahol leütik egy kampósbottal, ahogy kell. A kampósbot másik végén Hook van persze, bocsánatot kér, csak a kampóját akarta visszavenni. A kapitány mindig tud váratlan meglepetést okozni, de továbbra is javaslom, hogy néha Fülinek is csapjon oda, ha erre jár.

Füleske megtalálja Johannát a hóvirágültetvényen. Micsoda örömteli viszontlátás. Áh, és megtudjuk, hogy került már megint az enyves kezeibe a korona: Gold boltjában találta. Áhá! Tehát ez a brit proli bolti tolvajként származott át Meseországból. Nem meglepő. Az anyukára való emlékezést valami fémes zaj zavarja meg. Füleske elmegy csekkolni, lazán beszalad az erdő közepéig ahonnan jött a zaj, és ott találja a fodrászszalon két bemutató-darabját, amint ásnak, a térkép alapján. Ha nem ismerném a harmadik évadot, azt mondanám ez a legrosszabbul megírt epizód. De szoros a verseny.

Herecegh békésen alszik a padlón, amikor Füleske beront az őrsre a hírrel, hogy kiöltözött némberek ásnak az erdőben. Kettesben hamar összerakják, hogy a Rumpi-féle tőr sok bajt okozhat, ha előkerül. És Emma sajnos nem veszi fel a mobilt, hát látjuk, a varázslat célravezetőbb lehetne, mint a technológia. Füleskének remek ötlete támad, beszélni fog Reginával, hogy kételyeket ébresszen benne az anyjával kapcsolatban.

Ezt az égést egyelőre megússzuk, átvillantunk New Yorkba, hogy kiderüljön, miért nem veszi fel a telót senki arrafelé. Mackófej, pizza, gyerek-sablonok, és két friss rokon, akik ugyanazon közös rokon miatt feszengnek. Ma bejön nekem Rumpi, ilyen apakomplexusos napom van.

Megállíthatatlanul kapjuk a Füleske-féle nagy beszélgetést a Nagyizóban. Oly szinten vág irritáló tudálékos arcot, hogy bármikor leönteném kávéval. Felajánl egy ixedik esélyt Reginának, hogy a jó oldalra álljon. Regina kimondottan türelmesebb nálam, és felveti, hogy talán mindvégig ő maga volt jó, és csak Hófehérke nevezte el „gonosz" királynőnek. És a helyi „jóság" egy kalap szmötyit sem ér, mint már bebizonyosodott. Persze akinek ennyire igaza van mint Reginának, annak nehéz megállni, hogy ne szóljon be valami bántót is, most például az anyai szeretetről. A gyermekkori jelenetekből mára frankón kiderült, hogy szerepcserében is elképzelhető ez a jó-rossz felállás, Regina mindig hunci-kiskamasz, Fehérke meg egy szétkényeztetett életképtelen Barbibaba.

Ezek után látnunk kell, hogy áll a Szépség és Jóság palotájában az egészségügyi fennforgás. Nádszálkisasszony kaméliás hölgyként szenved, Minifehérke halasztani akarja a bulit. Johanna, az egyszeri parasztasszony mágikus segítség igénybevételét javasolja. Elpletykálja, hogy egy nagyon nagyhatalmú varázsló segítette a Szépséges-jóságos királynét mindig is. Mielőtt Rumpira gyanakodhatnék, kiderül, hogy egy tündérről van szó, aki kívánságokat teljesít. Nagyszerű, ebben a részben minden van, amitől rámjön az érvagdalás. Valamiért az a kényszerképzetem, hogy Cicigombóc a félrekummantós, lusta és trükközős spinék védőangyala.

NYC, Henri idegesíti nagypapit, Macifejet viszont Storybrooke-ba csábítgatnák, de ez „komplikált". Após és menye nem sokat szomorkodhatnak ezen a közös visszautasításon, mert a fekete tengerész beakasztja a kampóját a családi folyamatba, pontosabban Gold mellkasába. Emma persze szokásuk szerint kupánvágja a boldogtalan kalózkapitányt, majd bezárja valami tárolóba; hamar kideríti azt is, hogy hajóval érkezett a Nagy Almába, és térkép volt nála.

Gold közben diagnosztizálja magán, hogy mérgezett kampóval történt a támadás, amihez az ellenszer csak otthon, a kisbótban létezik. Ez látványtechnikailag úgy néz ki, hogy a ketchup-alapú seb közepére a sminkes húzott egy mustárcsíkot. Elég gusztustalan.

Az egyetlen járulékos előny jelen helyzetből az, hogy Mackófej felvállalja, hogy elkormányozza a Jolly Roger-t Storybrooke-ba, mert az gyorsabb, mint kocsival lenne.

A serif-páros a Kék Istencsapásától kér segítséget, egy olyan párbeszédben, ami kb. szóról szóra a csillagok háborújából került át és csak arra jó, hogy még jobban megutáljunk mindenkit.

Minifehérke is rátalál erre a csodás kék lényre az éjszakában, és elgrimaszolja neki a bánatát. Egyébként a kérését olyan pszichopata metakommunikációval adja elő, hogy én Cicigombóc helyében frankón félnék, hogy kupánvág a lapionjával. Lehet, hogy tényleg berosált a kiscsajtól, mert most egy tündéreknek tiltott hipertitkos varázslatot ajánl fel, mivel az életbe visszahozás nagyon tiltott téma. Nyilván. Kétszínű varázsgyertyát kell gyújtani annak a szíve fölött, akinek az életét elvenné az anyuci életéért cserébe. Minifehérke egyelőre nem látja magát képesnek erre.

A sebesült körül pörög az élet. Mackófej fuvart szerez a kikötőhöz, és elmeséli, hogy Sohaországból származik a hajóstudománya. Henri feltölti a telefont és végre elolvashatják a hazaiak SMSét Cora tőrös törekvéseiről. Gold tökös módon veszélytelennek érzi Cora erőlködését, hiszen a tőr évszázadok óta biztonságban volt nála. Emma viszont felhívja a figyelmét arra, hogy bizony most meghalhat, és talán mégsem lenne jó, ha Cora véletlenül sikerrel járna és mégiscsak ekkora hatalomhoz jutna a családjával szemben. Az érvelés nem rossz, de azért remélem, hogy Gold nem most kezd el ennyi töketlen szerencsétlenben bízni.

Oh, a kemény mag harcol Storybrooke-ban. Kékapáca a kis varázsvesszőjével reméli feltörni Gold boltocskáját. Muhaha. A kudarc láttán Fülcsi azt javasolja, használjanak fekete mágiát, hiszen, ugye, különlegesen veszélyes helyzetekben ez teljesen jogos, kacsint oda. Láthatóan Kékapácának fogalma nincs milyen titkolózásra utal a kis Füles, és kezdem azt hinni, hogy lehet valami gonosz ikertestvére ennek a Cicigombócnak, aki rendszeresen átveri a hiszékenyeket. Ekkor azonban megcsörren a telefon, és az agyamhoz kapok, mert Gold képes volt engedni Emma rábeszélő-bravúrjának, és elárulta a rejtekhelyet a toronyban.

A megpróbáltatások sora folytatódik, Minifehérke elmeséli az anyjának, hogy a megmentő mágiát képtelen volt használni. Persze az „elmeséli" szót itt tisztán költői értelemben használom, mert amit Minifehérke véghez visz a fejszerkezetével, azt bekokszolt epilepsziások sem tudnák utánozni. Mindenesetre Nádszálkisasszony végighallgatja, megdícséri, jóságra inti, majd meghal.

A toronyban ismét Storybrooke legtalpraesettebb és legéletképesebb emberei akcióznak. Például pikk-pakk kiszedik a tőrt a toronyórából. Tök azt hittem egy pillanatra, hogy Herecegh le fogja pottyantani az utcára, de nem. Hanem megjelennek a kicsit életképesebb Szép Hajú Nők, és magukhoz varázsolják az évad legfontosabb szereplőjét, Johannát. Kit??? Ugye. Regina kiszedi a szívét, a Serifék meg légszomjat kapnak a látványtól.

Minifehérke feketében, a kis koronával a fején. A korona nehezebb, mint látszik, mondja, pont ahogy anyukája megmondta. Olyan szép vagy, mint egy új traktor, rebegné Johanna, ha meg merne szólalni. Nagy temetési szertartás, mindenki feketében. Kicsit szégyellem magam, amiért ilyen lelketlen és gyilkos érzések futkároznak bennem ilyen szomorú jelent közben is. De aztán elmúlik. A temetés is. Üres a terem, a hóvirággal díszített Nádszálkisasszony mellé berepül Cicigombóc és szépen Coramamivá változik. Áhhhh! Így már kicsit érthetőbb... vajon milyen gyakran használja ezt az alakját? A búcsúzó szavakból kiderül, hogy személyesen felelős a halálesetért, és minden csak azért történt, hogy a saját lánya lehessen a királynő, Hófehérke szíve majd megfeketedjen, és megéreztesse milyen egy molnár lányának lenni. Áhá, tehát már tudunk valamit Cora múltjáról is.

Az óratoronyban gyors és gonosz jelenet pörög le. Hófehérke összerakja, hogy Cora volt Cicigombóc a gyertyával, és az anyukája nem holmi véletlen tüdőgyusziban halt meg. Cora pedig tudja, hogy Hófehérke mindenképpen az oktondi fajta jóság mentén fog cselekedni, és valóban, hamar megkapja a tőrt Johannáért cserébe. Csakhogy a látszat csal, Johannát a szívével a testében simán kipenderíti az ablakon, aztán mindkét varázslónő szépen köddé válik. Hófehérke összeomlik.

A polgármesteri rezidencián a feszültségek tovább szikráznak. Regina is van olyan okos, mint Hófehérke, összerakja, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy királynő lehessen: a Nádszálkisasszony halála után a kis lovaglásos-megmentős jelenet is meg lett rendezve a leánykérés érdekében. Ezek után Regina aggódni kezd Henrivel kapcsolatos tervei miatt is, de Coramami csak megnyugtatóan cirógatja a tőrt, minden el lesz intézve.

New York utcáin Emma és Mackófej megegyeznek, hogy Hookot ott hagyják bezárva, elvégre eddig még mindenhonnan nagyon jól hazatalált. Hehe, csúnya dolog, de azért jó látni, hogy Emma nem szenved az anyai ágon öröklődő kényszeres jóságban. Hamarosan megtalálják az autót is, amivel a kikötőhöz juthatnak. A jó hír, hogy nem lopott autó, a rossz hír, hogy az odaérkező Naomi Campbell tulajdona, aki nem más, mint Mackófej menyasszonya. Hoppá.

Hófehérke hóvirágokat ültet Johanna sírjára. Ennyi haláleset, és én még mindig csak görény módra érzek itt belül. Herecegh együttérzőbb nálam, de ma semmi nem működik Hófehérkénél. Elhatározza, hogy újraértékeli régi tetteit, hagyja a jóság-maszlagot, és nem hagy több fájdalmat, hanem megváltozik, és megöli Coramamit. Na lássuk!