Őshazájában már a második évaddal fut a CW 2012-ben indult produkciója, a Szépség és a szörnyeteg, nálunk két hete rajtolt az első. Ennek kapcsán pedig lehetőségünk van egy új hogyvolt beindítására, vágjunk is a közepébe!

Adott egy elég hófehérkésen kinéző (ja, nem csak én mondom, volt is ő Hófehérke tizenpár éve) lány, a neve Lana Lang Catherine (Cat) Chandler. 2003-mal indítunk, a lánynak idétlen copfja van, tehát egyetemista, aki joghallgatói létét bármunkával finanszírozza. Rosszat sejtető sötét éjszaka van, Cat főnöke épp randira készül, ő pedig a nap hőseként vállalja, hogy egyedül zár be. A központi elhelyezkedésűnek és megfelelő közvilágítással ellátottnak semmiféleképpen nem nevezhető környéken a csajon kívül természetesen csak az éppen lerobbanó autója van jelen. O-óóó. Fel vagyok készülve arra, hogy lemerül a telefonja vagy nincs térerő, de aggodalmaim szerencsére alaptalanok. Egy rövid hívást követően megjelenik Cat édesanyja. Már éppen autóba szállnának, amikor megérkezik két igencsak mogorva úriember, akik bemutatkozás helyett csak csúnyán néznek. Anyu ért ebből is, próbálja a lányt a kocsi felé terelni, de késő, mert azok fegyvert rántanak, és lelövik Cat anyukáját.

A lány azonban sértetlen, és minimális gondolati rövidzárlat után futásnak ered. Én eddig azt hittem, New York a helyszín, de innen elég gyorsan megérkezünk az alig klisés erdős-bokros területre, a legkülönfélébb filmes bűncselekmények kedvelt helyszínére. Cat is tisztában van ezzel, nem hülye a lány. Érezheti is a végét, mert jól felborul szaladás közben, ezzel is segítve üldözőit, akik már gyilkolásra készen állnak felette, amikor… megérkezik a Szörnyeteg, aki fél kézzel és bekötött szemmel elbánik a gonoszokkal, majd jól elszalad ő is. A sztorinak ezt a részét utóbb persze senki nem hiszi el a nyilvánvalóan megzavarodott lánynak, így megsimogatják a kis feje búbját és rákenik a poszt-traumás stresszre. De Cat nem nyugszik. Tattattattaaaaam.

Ezzel el is telik a következő évtized. Napjaink New York-jában Catherine Chandler sikeres nyomozó, aki a végzetes éjszaka óta a gyilkosok nyomában jár, ezzel próbálva saját frusztrációját csökkenteni. Sikertelenül. Merthogy frusztrált ő, nem is kicsit, pláne, amikor új ügyének kapcsán hirtelen újra szembekerül a múlttal. Egy hotelben holtan találják az egyik híres picsamagazin szerkesztőjét, mobilján egy halott orvos ujjlenyomatával, ruháján pedig egyfajta szennyezett génállománnyal rendelkező haj (szőr?) szállal. Ugyanazzal, amelyet anno Cat esetében is találtak. „Talán mégsem vagy olyan dilis” jelzi az egyébként igen sármos brit akcentussal és szexis homloktáji ráncokkal rendelkező Evan, minden sorozat-kórboncnokok legszebbike. Aki nem mellesleg nyomul Cat-re, mert miért ne.

Cat problémás életéhez asszisztál továbbá társa, Tess Vargas, akivel nagyon egy húron pendülnek, és rögtön az elején kiviláglik, hogy egyfajta véd- és dacszövetség keretében a kisebb-nagyobb szabálytalanságok során is fedezik egymást. Van a csapatban még néhány nyomozó, akiket majd alkalomadtán bemutatunk, illetve Joe, a Vezír. Ez utóbbi egyébként a kemény-vicces-igazságos koordináta-rendszerben elég jól helyezkedik, ami jótékonyan hat a közhangulatra - nincs itt semmi a gyilkoselmékes morcból, vagy a CSI-os tesztoszteronlökésekből, egyelőre az okos-erős-szép lányok uralják a terepet, remélhetőleg a férfi nyomozók karaktereit is felépítik azért picit a jövőben.

Megkezdődik tehát a hajsza a hotelban megölt lány gyilkosa után, melynek során Cat hamar vágányt vált. Az ujjlenyomat trekkelése során ugyanis egy elhagyatott gyárépületbe keveredik, ahol JT, a háklis biokémikus fogadja. Nem véletlenül patáliázik rossz feleségként az öreg DzséjTí, hiszen majd’ tíz éve dugdossa sikeresen halott(nak hitt) barátját, a jóképű orvos Vincentet, a (padlás)Szörnyet. Erre jön ez a csaj, és felfordítja víg agglegényéletüket, melybe legfeljebb az újabb verziós Xbox-ok megjelenése hoz némi színt.

Vincent lelepleződését követően eleinte igen morcos, majd egyre több infót szivárogtat magáról, az Ikertornyokban rekedt két testvéréről (nem, jelentem, még mindig nem szálltunk le erről), majd saját afganisztáni küldetéséről (nem, erről sem), ahol csúnya rosszarcú emberek szupergyilkos génkezelt katonát csináltak belőle és cimboráiból. Aztán amikor látták, hogy ez mégsem olyan menő, meg úgy alapjában vesztették el felettük a kontrollt, akkor megszabadultak tőlük. Nincsen rendszer hiba nélkül, ebben Vincent volt az, aki valahogy meglépett, és azóta a gyárban sunyul. Azonban a Muirfield (jegyezd meg, lesz még róla szó) emberei, azok a gonosz rosszarcúak, most már őt és Cat-et is üldözik. Például a metróban, ahol Cat küzdősport-bemutatója után a Szörnyeteg kevéssé elegánsan széjjel is szedi őket darabokra.

Na de vissza az egész, ki ölte meg a szerkesztőt? A féltékeny majdnem-szerkesztő? Az asszisztens? A férje? És miért? Mert nem ő lett a szerkesztő? Mert ő csak az asszisztens? Mert megcsalta? Ja, hogy az asszisztenssel is? És ki terhes? És ha nem, akkor miért volt nála ipari mennyiségű teszt? A méreg a hajfestékben vagy más kozmetikumban volt? Hogy tudja Vincent kiszagolni a mérget? Cat rengeteg kérdéssel kerül szembe és sok ember egymásra mutogatását nézi végig, ráadásul most már Vincent titkát is őrizgeti lelkesen. Természetesen a végére minden kiderül: a szerkesztő, a csalfa férj és a tőle (már nem) terhes asszisztens szerelmi háromszöge ennél jóval több szereplős volt, csak a lány annyira rápörgött arra, hogy ő az igazi, hogy amíg a pasi őt is csalta a többiekkel, addig megmérgezte az asszonyt. Majd hiába várta, hogy megszöktesse a hercege, hoppá.

A végén Cat belső monológjával búcsúzunk, valószínűleg rendszeresített lesz egy hasonló coelhói mélységekbe alászálló utóspricc. Nagy baj nincs vele, mert rövid, és alapvetően Vincent és Cat kapcsolatára vonatkoztatva fogalmazza meg az aznapi magvas tékhóm messzidzset. A téma valós, kettejük között már most eléggé serceg az éter. Villant némi bőr is, amikor éppen a lány felhorzsolt térdét szakértette meg, lehet fogadásokat kötni, hányadik részre jönnek össze. Az első epizód alapján elmondható, hogy a sorozat igazi vasárnap délutáni csemege lehet a Bella Swan sokdecibeles sóhajtozásán felnevelkedett, de Edward Cullen napfényben világító testétől már hidegrázást kapó, viszont az ambivalens szerelmi történetekre még mindig kiéhezett nézők számára. Én viszont azt remélem, hogy ennél kicsit többre lesz hivatott. Meglátjuk.