Nekem annyi maradt meg a Gyűrük urából, hogy ha nem digitális szörnyek kaszabolják egymást pixelekből felhúzott várakban, erdőkben, vagy bányákban, akkor műszőrrel borított lábú fickók menetelnek lélegzetelállító hegygerinceken, miközben az operatőr helikopterrel köröz körülöttük. Fogalmam sincs, hogy mégis hogy telnek a békés hétköznapok Középföldén, de Új-Zélandot, ahol a filmtrilógiát forgatták, mindig így képzeltem: hogy az egyszeri új-zélandi felveszi a kabátot, meg sapka, sál, hogy anyukám elugrom egy doboz cigiért a boltba, meg lehet, hogy hozok vizes zsemlét is, aztán órákat caplat hegygerinceken át, miközben helikopterre kötözött operatőrök köröznek körülötte vészjóslóan.
Hát szemmel láthatóan Bear Grylls is, és a Discovery producerei is osztoznak a hegygerincek és köröző helikopterek iránti rajongásomat, merthogy a Túlélőpróba című valóságshow második része tulajdonképpen ennyiből áll: na jó, van még némi fűzabálás, rinya, a bonus track meg egy vödör, hízott földi giliszta. De a többi tényleg olyan, hogy bármikor elférne a Gyűrük ura extra dvd-jén.
A most éppen 18 lelkes amerikai állampolgárból álló csapat Bear Grylls parancsára a hegyekbe megy, hogy túléljenek egy estét egy olyan völgyben, ahol mindenhol elhullott tájképfestők és giccses képeslap fotósok maradványai hevernek. De persze először az Apokalipszis mostot idéző helikopterezés, kötelékben a táj fölött, szinte behallatszik, ahogy az operatőr felüvölt az orgazmustól.
Ez a rész leginkább Candenről és Donnáról szól majd, szőke anya, szőke lánya, született feleség mindkettő, egyenesen a Lila akác közből, olyanok, akik gondosan kivágják a kuponokat a reklámújságból. De azért ott van az a mosoly a szájuk szélén, amiből tudni lehet, hogy pontosan tudják, hogy vannak olyanok, akiknek nem tiszták a szándékaik, amikor bepötyögik a Google-keresőbe, hogy anya-lánya.
A helikopterezés után rögtön egy kis caplatás jön, hegyre fölfelé, nedves, süppedő fűben, és Donna, az anya szemmel láthatóan ekkor szembesül azzal, hogy hiába tolja 6-os fokozaton a Power Plate-et a gymben, azért csak ki fog rajta a friss levegő, meg a szintemelkedő. A legmeglepőbb, hogy a lánya nem túl megértő ezzel a felismeréssel: elhangzik, hogy nyerni jöttünk, nem azért, hogy a te picsogásod hallgassuk. Mintha csak az Amerika szépség második részéhez castingolták volna ezt a családot. Esmeralda sincs éppen jól, egyszerűen hisztérikus lesz a testmozgástól: így jár az, aki csokis fánk- és Oprah show-elvonásban szenved, és felelőtlenül bevállal egy kis kirándulást.
A helyzetet Rocye és Kyle menti meg, egyszerűen elveszik a csomagokat a két kifáradt nőtől, és felhámozott teknősben nyomják tovább a kaptatón. A szakasz végén Bear Grylls vár mindenkit, csak hogy elmondhassa: eddig volt a séta, meg a virágos réten kóválygás, most pedig meg kell mászni azt a hegyet, és végigmenni a gerincen, ami tényleg olyan vékony, mintha a Tokió elpusztításába kissé belefáradt Megagodzilla csigolyáin kéne óvatosan végiglépdelniük.
Itt aztán már mindenki ki van bukva, Donna már úgy vonszolja magát, mint egy másodvonalbeli Gollam egy gyűrűkereséssel és sziszegéssel töltött, dolgos munkanap után. Szerencsére hamar véget ér a hegygerincen menetelés, jön mémi meredeken alábucskázás, vagy másképp nyári bobozás, bob nélkül, seggen csúszva. És már ott is vannak a táborhelyen.
A hiszti itt teljesedik ki, Alice, a kerületi Pocahontas costplay-verseny döntőse úgy érzi már nem bírja, mert itt aztán minden olyan üde és friss és harmatos. De sehol egy kibaszott Starbucks, vagy legalább egy rendes Zara árleszállítással. A legjobb formáját mégis a hajóskapitány futja, aki lemarad a tűz meggyújtásáról, mert éppen fontoskodva arról nyilatkozik a kamerába, hogy mégis hogyan kéne meggyújtani a tüzet. De hogy ne legyen minden olyan kellemes, most hogy bepöccent a tűz is, feltűnik Bear Grylls egy nagy vödör élő gilisztával, hogy legyen mivel feldobni a dárdafű levest, ami vacsorára jut. Öklendezés, picsáskodás, van itt minden, de persze a stréber Louie nyeli, mintha csak tejfölös-zöldfűszeres chips lenne. Pedig az egész csak hiszti: a giliszta íze olyan mint a csigáé, azt pedig ugye ezüst étkészlettel, porcelántányéron, nagy borravalóval is. Amikor pár éve befaltam egy egész zacskó csípős tücsköt, nem éreztem azt, hogy igazi túlélő vagyok, ellenben rögtön venni akartam még egy zacskóval.
Másnap harmatban fürödve ébredtek, és alig indulnak el, Donna, a MILF megint feladja, lerogy és sajnáltatja magát. A lánya viszont egész egyszerűen közli, hogy nem azért jött, hogy a lelkét ápolja, hanem, hogy inspirálja. Ceolho feléd hajol, és lekever egy kurva nagy pofont, hogy szedd már össze magad. Következik a védettségi harc, ami ugye nem csak a kiesés ellen jó, de egy nagy zabálást is lehet nyerni vele: csúzlit kell összetákolniuk és azzal el kell találniuk legalább két szarvaskoponyát, amit valami érthetetlen okból fogva egy kerítésre tűztek a műsor díszlettervezői. Nem túl izgalmas a verseny, mert hiába csúzlizik mindenki, semmit nem találnak el. Szarvaskoponyát meg még annyit sem. Végül Ryan és Madeline, a jegyespár ér el két találatot: a többiek eredménye egy hatalmas, az erdő fölé terebélyesedő nulla csak.
Ryan és Madeline eddig nem sok vizet zavartak, de most a nagy zabálás közben megnézhetjük őket: vagy inkább Madeline-t, aki valamiért, vagy éppen a 12-es karika kedvéért bikiniben fürdik még ilyenkor is. A bónuszajándék egy dezodor, fogalmam sincs, hogy miért örülnek ennek ennyire, de mondjuk nem szagos tévén néztem ezt az epizódot.
És hogy ki esik ki? Donna, a végkimerüléssel küszködő MILF? Vagy a hajóskapitány, aki mindig lemarad mindenről? Esetleg Esmeralda, aki neheze viseli, hogy letörött a körme? Igen, az utóbbi, Esmeralda ráadásul nagyon hálás is, és még jól meg is dicséri a pasiját, hogy eddig kitartott mellette. Mindenki megint boldog, még azok is kiestek.
Facebook kommentek