Ahogy azt a múltkor a hülye fejemmel beígértem, most csupa szépet és jót fogok írni, történjen bármi a mostani X-Faktorban. Hazudni fogok, mint a vízfolyás, de nem biztos, hogy féken tudom tartani a köpködő atitűdömet és nem fog egy-két mondat erejéig elharapódzni a fröcsögő cinizmusom. A gyengébbek kedvéért vastagon kiszedem a kétértelmű gondolataimat. Vagy nem. Múlt héten esett meg az a sajnálatos dolog, hogy a By The Way fiúcsapat szégyen szemre kihullott a versenyből, miután Csordás Ákossal vívott énekpárbajukban kiváló teljesítésük ellenére, a mentorok döntésképtelensége okán - ami ilyen feszült helyzetben persze teljesen indokolt - , a szőrösszívű nézők szavazatai döntöttek, ami szerint rájuk jutott kevesebb feltöltőkártya a heveny sms-szavazás maratonon. DE! Van még remény és hit, hogy 2013-ban igenis érdemes fiúcsapatokban, redizájnolt Picasso Branch-ban gondolkodni, mert fájó hír ez ugyan, de Bozsek Márkra nagyobb szükség van a Barátok köztben, mint az X-Faktorban. Bizakodom - mivel az említett szappanopera, talán minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy legnagyobb rajongója vagyok - , hogy a Rózsa bisztró kerthelyiségében lesz majd egy csodás kis ki mit tud, ahol Márk odacsaphat a húrok közé és megmutathatja, hogy mekkora tehetség ő, majd teljesen spontánul, és kicsit sem átlátszóan, egy gyanúsan Geszti Péternek látszó lemezkiadós muki felfedezi és kibányássza a fiú torkában az aranyat és befuttatja jól, majd Miklós jól megfúrva a világot jelentő bizniszt, módszeresen szétbasz mindent, megint, ahogy illik. De visszatérve a Faktorhoz olyan döntés született, amit maga Márk is csak elcsukló hangon tud közölni a By The Way tagjaival. Ők térnek vissza, mint hamvából feltámadó főnixmadár. Fair play díjat és béke nobelt azonnal Márknak! Addig nem is kezdődhet a show.

Lilu és Bence készülődnek a nagy eseményre, Bence egy magazint olvas – az RTL-nek nem volt töke A Hatalom című könyvet adni a kezébe, pedig AZ vicces lett volna, lásd: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr- főkapitányság PC vész című oktatófilmje – Lilu pedig szerelmes levelet ír, majd egy pantomimes fickó, vagy egy pincér átnyújtja neki a kis X-Faktoros kártyákat. Hát, hajrá! A változatosság kedvéért a mentorok már a helyükön ficánkolnak és feszülten várják, hogy hallójárataikat elárasszák a csodás hangú énekespalánták torkaiból kiáradó lágy, de csakis zeneileg tiszta hangok és dallamok. Lilu tipeg lefelé a lépcsőn egy szeméremajkakig felsliccelt kisestélyiben, mellette Bence, aki most a lezser eleganci névjegyében lett felöltöztetve, semmi vékony, fekete nyakkendő, csak egy szürkés zakó, meg egy nyaknál kigombolt fehér ing és persze az atomtámadást is túlélő Taft sércó. Mindjárt sírok, hogy a még be sem forrt sebeket, amiket Márk távozása ejtett, most újra feltépik. Márk, élete legnehezebb döntését hozta meg, amikor szevaszt intett az X-Faktornak. A versenytársak is dobtak egy hátast, de senki sem tartotta vissza Márkot, hogy ugyan maradjon még egy rundó erejéig, énekeljen szarul, oszt essen ki úgy. Nem, Márk megőrizte emberi méltóságát, lemondott a pompáról, mert érezte, hogy ő ide kevés. Az ablakon kiszórt smsekről persze szó nem esik, nyilván sajnálja ő, hogy ennyi embernek csalódást okozott a múlt heti szar produkciójával – ő mondta, nem én, mert szerintem a torkát elhagyó, kiénekelt hangok bármelyikét simán etalonnak és többszörös platinalemezek alapanyagává lehetett volna tenni, de mindegy. Sajnálja, de majd a By The Way mindenkit kárpótolni fog.

Márk felnőtt, de leginkább emberi döntését a Mentorok is díjazzák, ki ki a maga módján, Geszti kicsit bánkódik, de nem tehet semmit azon túl, hogy otthon magzatpózban sírva nyüsszög órákon át a padlót püfölve, Istent ócsárolva. Szikora úgy örült ennek a váratlan fordulatnak, mintha hírtelen jogdíjat kapna a száján kihulló hülyeségekért – amik persze aranyba foglalandó, szépen összeegyeztetett nagy igazságok. Gabika műanyag kebleinek sugárzó szépségével árasztotta el a tévéképernyőt, ezzel is kanti mélységekben kifejezve, hogy mennyire örül a BTW visszatérésének. Alföldi pedig büszke Márkra, mint hollywoodi nyálfilmekben a favágó, bajszos apukák a balett táncot preferáló fiaikra.

Péterffy Lili kezdi a pompás estét, már szól is Cher Welcome to Burlesque című száma. Maradunk a sanzon-revű vonalon, ami kimondottan Lili asztala. Ezzel a kis beépített, kellően faszállítós riszácskával meg még izgalmasabb lett a lány egész egyénisége. Nyerő ez a gusztusos pajkosság, kár, hogy ez után Gabika tuning dudáit kapjuk az arcunkba.

Szabó Ádám szénné gyúrja magát a kisfilmben. Nem izzad, nem büdös, nem csúnya. A fejére aplikált telenoros fejhallgató is kiemeli igéző kék szemeit. Bereczki Zoltán Szállj velem! dalát hallva repülni támad kedvem, de csak úgy, hogy közben Ádám kezét fogom és együtt repülünk a rózsaszín habos felhőket gyengéden átszabva bele a napba, hogy ez legyen az utolsó katartikus élmény az életemben és. Ádám sugárzó tekintete keresi magyar lányok lelki g pontját, amit mostani produkciójával simogathat gyönyörközeli állapotba. És meg is találja, amikor szárnyakat növesztve, az angyalok karát letaszítva a mennyből énekli az utolsó passzusokat, hogy Szállj velem! A mentorok itt beszélhetnek bármit, legyen szó tézisről és antitézisről – bármit is jelentsen – ez maga volt az est fénypontja. Nem is beszélve Lilu szakemberi profizmust kenterbe vágó közbenjárásáról, hogy ő heggesztette le Ádám hátáról a textilszárnyakat.

Az első reklámblokkból visszatérve Bence beszól a tévé előtt tespedő kritikusoknak, hogy nesztek bazmeg, hát így UNALMAS ez a műsor, hogy pikk-pakk lecseréltek egy versenyzőt. Gondolt itt a cserepadról visszarendelt BTW-re. Ez amolyan kertévés bazdmeg volt Sixxnek címezve. Csordás Ákos Lovasi András Csík zenekarral feltupírozott Csillag vagy fecske című számot énekli. A Pál utcai fiúkos sityakban előadott népi sanzon egy az egyben Ákosra volt öntve, szabva. Senkinek egy rossz szava nem lehet, mert ha ezt elhallgatva senki nem akar vidéki vonatvégállomásokon a restikben ülve riherongy nőkről fogatlan alkeszokkal beszélgetni, hogy kicsit, legalább egy kicsit is átérezze azt, amit Ákos a szájával és istentelen jó hangjával előadott, akkor ott bajok vannak. A mentorok se köpni se nyelni nem tudnak.

Batánovics Lili érkezik és Anastacia Left Outside Alone-ja. Budapest Jazz Orchestránál megejtett hétközi próba kicsit bekurblizta a szerényke lányka önbizalmát, aminek hála megállíthatatlanul robban ki Liliből a…, a…, a minden. Egy szál maga áll a színpadon és mégis magába szippantja az egész teret. A ruhaválasztás is kiválóan kiemelte Lili hibátlan énekes tehetségét, aminek összhatásán még a konyhás nénis, hurka lábai és görcsös mozdulatai se tudtak rontani, a dal végén, aláfestő zene nélkül eltolt dacos, szénné hajlított, hosszan kitartott „HEY” áriája pedig igenis kellet még, hogy igazán nagyot üssön az amúgy is hiperfasza produkciója. A Rosszmájú mentorok persze nem így látták, de hát fasz a fülükbe ők nyilván jobban tudják, ugye.

Jön a világ legfaszább Fat Phoenixe, akik legalább annyira dillók, mint amennyire zseniális zenészek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint kisfilmjük, amiben a dobos Borat neonzöld tanga-egyberészes úszódresszébe/bugyogójába öltözve rohangált a Váci utcán. Destiny’s Child Surviver feldolgozásuk is teljesen hibátlan volt, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Pörgős, pattogós, odaszúrogatós dalocska lett ez, amire a mentorok se tudnak mit mondani, legfeljebb Geszti köpködi ki magából a nyakig érő rosszmájúsága által termelt savat, hogy Tomi gyatra szarul énekel. De ettől senki sem fog álmatlan éjszakákat végigizgulva forgolódni, mivel EZ ALJAS HAZUGSÁG. A Fat Phoenix a legjobb zenekar valaha, és nem túlzás olyat mondanom, hogy ők lesznek 2013 Black Sabbath-ja, a formabontó zenekar, aki a 21. századra újraírják a metál fogalmát.

Személyes Kedvencem Danics Dóra következik, aki némi Tally Welly prémium göncöt magára aggatva tölti csajos hétköznapjait újdonsült barátos néivel, Stylst Katával, akinek gagyi atom menő műanyag, aranyozott bikalánc feszít a nyakában JÉZUS és Krasznai Tündével, aki speciel a szponzortelón nyomatja a ruhapróba kínos csendjét megtörő cigánydiszkót. De jó. A produkcióra ráfedezve, Polyák Lilla Itt és most című száma újfent zsenéliásan lett eltolva, minden a helyén volt, a hosszú combok éjszakáján szépen tündököltek a reflektorfénybe tolt lábikók. Minden nagyon kúl és zsír, de annyira, hogy Alföldi is csak annyit mekeg-makog össze nagymonológ és véres ítélet helyett: hogy: "Maga egy szexistennő.” Ezt is megértük.

Sírok. De tényleg.Tündét felkereste ezer éve nem látott keresztapja. És ennél momentál egy cuki cicás poszt se lehet meghatóbb. Bonnie Tyler Total Eclipse of The Heart című számát egyszer és egyvalaki tudta jól feldolgozni, A Sulihuligánok című filmben. Gondoltam addig a pillanatig, amíg Krasznai Tünde neki nem látott saját verziójának, ahol szélnek eresztette hangját és mindenkit letaglózva adta át az utókornak az eredetinél is kifejezőbb szöveget és dallamot, na meg a gesztikulációt, az érzéki szolmizálgatást, meg mindent.

By The Waynek itt a helye ugye és ezt ők is kajak elhiszik és el is hitetik a nézőkkel. A világ összes smsét rájuk tolnám egy az egybe. Visszatérésük alkalmával egy remek kis tábortüzes nótácskát énekelnek, kicsit acapelában, kicsit gitáros alappal, de nyilván hibátlanul, kedvesen és aranyosan. Így kell tolni Bruno Mars Locked Out of Heavenjét, pláne, hogy 24 óra alatt rakták össze ilyen profi szinten ezt a szerény egy helyben toporgós, de végtelenül őszinte performance-ot.

Mivel amúgy is mindenki szupersztár, így teljesen tétnélküli a soron következő négy duett. Batánovics Lili és Szab Ádám nyitják a sort és teszik fel az eddiginél is magasabbra a mércét, természetesen a tökéletesség tetőfokának csücskére. Ezt csak Danics Dóra és Csordás Ákos 2x32 fogat villantó Colgate-mosollyal megtámogatott előadása tudja megfejelni. Bohókás vadnyugati hangulatot kölcsönözve a végtelenül komoly X-Faktor színbe a Fat Phoenix Krasznai Tünde közreműködésével előadja a Nyálon lőtt lány eredetijét (vagy nem), a Summer Wine-t.

Ha van olyan, hogy spagettiwestern, akkor ez gulyáswestern volt. (Szikora Róbert)

És amit szikora mond, az márpedig úgyis van. A vicceskedést hanyagolva Péterffy Lili és a By The way búcsúztatja az estét egy szépséges Jim Morrison nótával. Némi információszivárogtatás után lemegy a "mi volt eddig" szekció, aztán végül a sokadik új énekesnőjével operáló Sugarloaf zenekar húz lágy altatót mindannyiunk fülébe és int búcsút a szombati dömpingnek.