Sorozatunk az U.S.S. Enterprise (NCC-1701) űrhajó és annak legénységének történetét meséli el 3 évadon és sok filmen keresztül. Vágjunk is bele a pilot epizódba, amelyben még Christopher Pike a kapitány és Mr. Spock csak tudományos tiszt.

Történetünk a hajó hídján kezdődik, ahol gyorsan végig ellenőrzik a berendezéseket, mert valami közeledik és fogalmuk sincs róla mi az. Megszólal a vörös riadó jelzés, mindenki aggódó arccal, de nagyon nyugodtan várja mi jön feléjük fénysebességgel. A kapitány bátran mondja, hogy nem térnek ki előle, még akkor sem ha a reflektor nem tudja eltéríteni, amit jól is tesznek, hiszen csak egy régi típusú segélykérőhívást kaptak. A segélykérő hajó a Talos naprendszerben végzett kényszerleszállást, egy bizonyos S.S. Columbia, amely 18 éve tűnt el és a hívás csak most ért el hozzájuk. Mr. Spock tart nekünk egy kis előadást a naprendszerről, majd közli, hogy ahol a hajó lezuhant az M típusú bolygó, azaz oxigén légkörrel rendelkezik, szóval akár túl is élhették. Spock menne megnézni, hogy tényleg túlélték-e, de Pike kapitány először a saját sebesültjeikről akar gondoskodni.

Pike elhagyja a hidat, majd az orvost kéreti a kabinjába, de nem kivizsgálásra, hanem kikéri a véleményét a segélykérő hívásról. A doki összeönt egy kis langyos martinit, a kapitány rögtön leitatásra gondol, pedig a doktor csak arra céloz, hogy az emberek a bárpincérnek többet elmondanak mint a saját orvosuknak, milyen bölcs. Végre meg tudjuk, hogy miért a sok sérült, sőt a csatában emberek is meghaltak, Christopher kicsit feldúlt és fáradt, sok neki a 203 emberért felelni. Doki egy kis szabadságot javasol a kapitánynak, de ő inkább már leszerelésen gondolkozik, már el is kezdte tervezgetni, hogy mit csinálna a kapitányság után. A beszélgetést Mr. Spock zavarja meg, új üzenetet kaptak, ezek szerint vannak túlélők.

11 túlélő van a bolygón, a kapitány végül úgy dönt, hogy 7-es fokozattal megyünk megmenteni őket. 6 fős csapattal megy le a kapitány a bolygóra, de a hadnagynőt Pike otthagyja a hajón, azzal a szöveggel, hogy szeretné, ha legtapasztaltabb embere fedezné a hátsóját, éljen az egyenjogúság a jövőben! A tábortól kicsivel messzebb teleportálják le magukat, így jut idejük megcsodálni a bolygó növényvilágát is, mire végül rátalálnak a kicsit megöregedett túlélőkre, illetve a fiatal Vina nevű lányra, aki a baleset előtt született nem sokkal. Ekkor derül ki, hogy figyelik őket valamilyen idegen lények, akik igen csak örülnek az új jövevényeknek, ebből baj lesz. Lassan elkezdik a tábor felsugárzását, Vina pedig megdicséri a kapitányt, hogy remek példány. Az egyik öreg bocsánatot kér a lány szóhasználata miatt, miközben a lány szeretné ha felfednék a titkukat. Pike egyedül követi Vinát, majd a lány és a tábor eltűnik, a kapitányt elrabolják az idegenek, a legénység pedig nem ér oda időben.

Christopher egy barlangcellában ébred fel, de nincs egyedül, a mellette lévő cellákban különböző idegenek vannak szintén bebörtönözve. A fogva tartók jönnek felmérni az új példány intelligenciáját, amelyet igen csekélynek titulálnak, kedvesek. A kis tudományos csoport, akik egymással telepátia útján kommunikálnak, felmérik kapitányunkat, és végül megállapítják, hogy csak lehet valamit kezdeni vele, kezdhetik a kísérletet.

Közben az Enterprise hajón összeül a válságstáb, Mr. Spock megint tudományos értekezést tart a bolygóról és annak lakóiról. A doki figyelmeztet, hogy nem szabad alulbecsülni az idegeneket, mert kivételes képességgel rendelkeznek, képesek illúziót kelteni bármiről, az emberek emlékeiben tudnak turkálni. A tisztek nem tudják mire vélni, hogy miért rabolták el a kapitányt, csak egy biztos, meg kell menteni. A hadnagynő dönt, szétlövik a barlang bejáratát.

Közben a bolygó belsejében elkezdik a kísérletet, rögtön a legfrissebb emlékkel kezdik, csak valami értékesebb védelmezni valót adnak a kapitánynak. Pike a legutóbbi csatába csöppen bele, de itt Vinát kell megvédenie. Azonnal le is esik neki, hogy az idegenek az emlékeiben turkálnak, a két héttel ezelőtti csatát idézték meg, ellenkezik is, hogy ő nem akar részt venni ebben a játékban. Sajnos azonban nincs választása, meg kell újra küzdenie az ellenfelével. A kapitánynak végül sikerül legyőznie, és újra a cellában találja magát Vinával. Hibába kérdezi a lányt, hogy mi ő, képzelet vagy valóság, Vina csak kitérő válaszokat ad.

A legénység készen áll a bejárat kilövésére, de az csak nem akarja megadni magát. A hadnagy elégedetlen, legalább a sziklát át kellett volna vágniuk, de a doki szerint nem lehetnek biztosak abban amit látnak, akár át is vághatták, csak az idegenek nem akarják, hogy lássák.

Vina próbálna közelebb kerülni a kapitányhoz, egy kérdés megválaszolása után Pike-nak emléket kell választania. Christophert az a kérdés foglalkoztatja, hogy az idegenek mennyire urai a gondolatainak, a lány szerint nem kényszeríthetik semmire, de meg tudják őt fájdalmasan büntetni. Kiderül, hogy a talosiak egy háború miatt kerültek a földfelszín alá, szellemi képességeiket fejlesztették, közben elfelejtettek élni, mások emlékein kezdtek el szórakozni, Pike pedig kész színház nekik. Az emlékek miatt gyűjtötték be az idegen lényeket is, ekkor esik le a kapitánynak, hogy azért párok, mert szaporítani akarják őket, de az emberpár hiányzik, azt honnan veszik majd? Kiderül, hogy Vina húsvér nő, ők lesznek majd az új Ádám és Éva, de a lány a mondandóját már nem fejezi be, mert az elöljáró megbünteti a fecsegésért.

Pike szökni próbál sikertelenül, ekkor megjelenik a főidegen, ételt hozott. A kapitány gondolkozik az éhenhaláson is, de ekkor a talosi megmutatja milyen a büntetés jár az ellenkezésért. Pike nem ijed meg, rá is kérdez, hogy miért nem ébreszt ellenállhatatlan éhséget az elöljáró? De meg is válaszolja, mert nem tud, mert meg vannak a korlátaik az idegeneknek. A talosi kezd ideges lenni, meg is fenyegeti Pike-ot, hogy kegyetlenebb büntetésben lehet része, ha nem engedelmeskedik. A kapitány végül megissza a táplálékot, majd nekirohan az üvegrácsnak, az elöljáró pedig ijedten hátrál meg, szóval nem tud a talosi a gondolatában olvasni. Az idegen elmeséli, hogy valóban ide zuhant le a Columbia, csak a lány élte túl, akit megmentettek, de szükségessé vált egy pár beszerzése, hogy elégedettek legyenek a mintapéldányok. Pike szerint ez nagy hazugság, inkább egy egész emberi társadalmat akarnak a talosiak létrehozni. Hevesen tiltakozik Vina megbüntetése miatt is, az elöljáró ezt csak mosolyogva veszi tudomásul, kezd a kapitány érzelmileg kötődni a lányhoz.

Új emlékben vagyis inkább elképzelésben járunk, hiszen Pike így képzelte el a jövőjét a leszerelés után, a birtokán két lovával, csak ez most kiegészült Vinával. A helyzet nagyon idilli, de Pike nem érzi jól magát, hisz ez csak egy elképzelt hely, valójában nincsenek is ott. El kezdi fejtegetni Vinának, hogy csak arra kellenek nekik, hogy kiszolgálják őket, és rájött, hogy talán az erős érzelmek, mint a gyűlölet, elfedik a gondolatokat előlük. Vina végül be is ismeri, hogy az idegenek a legprimitívebb érzelmeken nem látnak át, de nem lehet azokat örökre fenntartani, végül mindenki megtör és a szolgájukká válik. A beszélgetés félbe marad, a kapitány új emlékbe kerül, ahol a kapitánynak palotája van és Vina mint zöld színű ember táncol neki és a vendégeinek.

Végre újra a hajó fedélzetén, a legénység arra készül, hogy a település központjába transzportálják magukat, hacsak nem illúziók a helyes adatok, mert akkor még rosszul is járhatnak. Készülődnek, amikor is a két nő, a hadnagy és a segédtiszt eltűnnek, miközben a többiek ott maradtak. A kapitány cellájában kötnek ki, Pike rögtön a fegyverekért nyúl, amik persze nem működnek. Vina el kezd féltékenykedni, a segédtiszt értetlenkedik, a hadnagy pedig Vina korát próbálja kiszámolni. A cicaharcnak az elöljáró vet véget, hozott még két nőt, mert úgy látja Vina nem tetszett a kapitánynak. A hadnagytól intelligens gyerekei születhetnek, a segédtiszt viszont fiatal és nőies, szóval mindkettő mellett állnak érvek. Közben Pike a primitív érzelmeket gyakorolja, amiért a főtalosi meg is bünteti, ezzel mutatva példát a nők előtt.

Újra a hídon, Mr. Spock átvette az irányítást, a legénység biztonsága miatt visszavonulót fúj, de a hajó nem mozdul, a berendezések sorra állnak le. Közben a bolygón a cellából az elöljáró el akarja vinni a fegyvereket, de a kapitány időben észreveszi, el is kezdi fojtogatni, hogy nyugton maradjon. A talosi megfenyegeti azzal, hogy elpusztítja a hajót, de Pike szerint túl intelligens ez a faj az ok nélküli pusztításhoz. Megpróbálja kilőni az üveget, de nem sikerül, megfenyegeti az elöljárót, hogy most az ő fején próbálja ki a fegyvert, erre vége az illúziónak, a fézer működött, szabad az út. Kiérve a felszínre kiderül, hogy a bejáratot is sikerült kivágniuk, de a hajót nem érik el, a menekülésnek nem volt értelme. A talosi felszólítja a kapitányt, hogy válasszon párt és népesítse be a bolygót. Pike próbál alkudozni a legénysége életéért, de az elöljáró nem is figyel rá, már azon mereng, hogy az eljövendő nemzedékeket, hogy tanítják majd meg minden hasznosra, ami az ő javukat szolgálják. A hadnagynak nem tetszik a szolgaság, ezért a fegyverét túltölti, inkább halljon meg mindenki, de nem lesz senki se rabszolga. A kapitány elküldi Vinát és elengedi a talosit is, de a lány inkább maradna, ne legyen esélye a talosiaknak új párt keresni. Ekkor jelenik meg még két talosi, akik az elöljárót arra kérik, hogy dolgozza fel a hajóról letöltött adatokat. Megdöbbenve veszi tudomásul, hogy az emberek nem tűrik a korlátozást, még ha az jó indulatú is, inkább a halált választják, ezért nem lesznek jók a talosiak céljára, túl erőszakosak vagyunk (és ezt eddig nem vették észre?). Az emberek mehetnek szabadon, de ezzel a talosiak halálra lettek ítélve, mert eddig nem találtak megfelelő példányokat, akik kiszolgálnák őket, szegények. Pike felajánlana segítséget, kereskedjenek, de az elöljáró elutasítja ezt az ajánlatot. A transzporter újra működik, a nők újra hajón vannak, csak a kapitány marad lent, hogy rávegye Vinát, hogy menjen velük. A lány nem akar menni, vége az illúziónak, kiderül, hogy a talosiak kicsit rosszul építették újra, mert nem láttak előtte még embert, így a talosiak nélkül mindenki a valódi énjét látná. Vina a bolygón marad, újra szép lesz, sőt még egy képzelt kapitányt is kap, szóval Pike mehet békével.

A hídon a kapitány közli a dokival, hogy most már ne szekálja, mert pihent és még otthon is volt. Segédtiszt kíváncsian kérdezi a kapitányt, hogy kit választott volna Évának, mire a hadnagy felháborodva küldi el a lányt a hídról. De már elindult a lavina, doki is kíváncsiskodik, hogy az Ádám és Éva sztoriról van-e szó, mire Pike lehűti, hogy piszkos a fantáziája. Végül kiadja az indulásra a parancsot a következő kaland felé.