Végre! Végre! Végre megint itt az X-Faktor! És most mondanám, hogy sajnálom, amiért a múlt vasárnapi döntést nem hogyvoltoztam le, de akkor nagyot hazudnék. Kellett némi elhatárolódás a szombati élőzés okán, meg a vasárnapi döntés közel sem volt annyira érdekes, izgalmas, hajmeresztő információban tajtékzó show, hogy ne tudnám most egy rövid, de velős mondatban összefoglalni. Eckert Anikó kiesett, na bumm. Kanyarodjunk is rá a most hétvégi adásmenetre, mert ha már élvezhetőségében nem tudott olyat nyújtani, amit egy énekes műsortól elvárnánk, akkor legalább vesézzük ki a pináig felvarrt miniszoknyákat, feszülős ingeket és szexuális túlfűtöttségben tocsogó színpadi masztizásokat. (Ja, és ha lesz még valaki, aki felhozza a „ha nem tetszik, akkor minek nézed, te istentelen gyökér” dög unalmas hogyvolt-toposzt, akkor a következő adást, gusztustalanul ömlengős hangnemben fogom megírni. Így tessék kommentelni!)
Ha így hirtelen tippelnem kéne - ugye Gesztit kivéve mindegyik mentortól elvérzett már valaki - , hangilag figyelve a műsort a Fat Phoenixnek kellene elkopnia, de a Minek van?-kategóriában Bozsek Márk, Péterffy Lili és a Fat Phoenix megintcsak izomból harcol a hazamenetelért. A fene se tudja. Még nem hallottam egyik produkciót sem.
A Besenyő család. Boborján, Kancácska drága, Anti bácsi és Tompika
Az X-Faktor porondmesterei Lilu és Istenes Bence most tényleg konszolidáltan jól mutatnak egymás mellett, bár Bence zsakettes outfitje nagyon olyan érzést kölcsönöz, mintha minden egyes héten bankettre vinné Lilut, akibe annyira cefetül szerelmes, hogy csak csesztetni meri, de lekapni már nem. Lilu, bulvárlaposan mondva: falatnyi kis ruciban tipeg be mindenki nappalijába az X-Faktor-hétvégét megnyitva, és tény, kellően fekete és gyászos a ruha színe, hogy átadja a halottak napja hangulatát, meg a műsor eltemetését kábé. Zárójelben: a szemfülesek azt is észrevehetik, hogy Bence merre lógatja a monyeszt. Golyókat jobbra, szigonyt balra. Érkezik a négy zsúrpubi, akiknek kényszeres be kell állniuk abba a rájuk erőltetett karakterpózba, amit olyan jól kitaláltak nekik: Alföldi a direktor úr, Gabika a kéjsóvár díva, Szikora a kis szeleburdi, Geszti meg 100% szikla, faszagyerek. Ezt erősítik a ruhák is, mert Alföldi piros, bíbor bársony zakóját meglátva egyből Mephisto ugrik be, Gesztit nézegetve meg egy leszbikus vörhenyes James Bondra asszociálok, de ez utóbbi már talán az én aberráltságom és rossz ízlésem számlájára írható, mintsem Geszti örökölt génállományára. Hagyjuk.
Kötelező pofázatot Istenes Bence egy szevasztok, sziasztokkal nyitja meg, amiről az ultra retró Dévényi Tibi bácsis Elektor kalandoros SEGAsztok beköszönés jut eszembe, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ki érzi szarul magát Eckert Anikó távozásától. Leginkább senki. Geszti elmormol egy imát a szavazatokat adó emberek védőszentjének, mert a rezsidémontól elszipkázott pénzt az sms-szavazásra kiszóró emberek nélkül sehol se lenne ez a show, ámen.
Bilinek is fáj ez a dress.
Nyögvenyelősen, de azért csak-csak elkezdődik az énekes tehetségkutató műsor ÉNEKES része. Batánovics Lili kezd, de még mielőtt a színpadon bármi is történne, végig kell szenvedni egy nyomorúságosan vontatott kisfilmet, amiben csak az megy, hogy majd én megmutatom az Alföldi Úrnak, hogy jól döntött, amikor Anikóra szavazott, hogy húzzon innen a vérbe. Remek. Végre már duruzsol valami dal-szerűség, a heroinista Whitney Houstontól a Queen of the Night, amit Lili hibátlanul hoz, elhiszem, hogy ő az éjszaka királynője, de csak otthon a négy fal között, merthogy ebben az ezüstös fürdőruhaköpenyben senki nem költene szegény lányra még egy whisky kólát se, a parkolóban való reszelés reményében, az is ziher. Alföldi úgy élvezi dalt, hogy egy az egyben ki is meríti az ülve pogózás fogalmát. A mentorok is hozsannáznak, még Szikora is mond valami focis hasonlatot, hogy ez olyan volt, mint egy 11-es, a döntőben, a 89. percben, ami be lett rúgva. Alföldi persze még egyszer ellövi a Moncsicsis hasonlatot, hogy kerek legyen a történet.
Gyí Táltos! Gyí Villám! Gyí Táncos!
Csordás Ákos folytatja a jó multkor kis tigrisekkel felvezetett cukiság faktort és most egy lovon, nem hátra fel nyilazva, de majdnem, vadul vágtat és közben narrál, hogy a ló az megérzi a feszültséget (villanypásztorok közelébe nem is igen merészkednek, ugye) és ők ketten, a szabad vágta során a narancssárgán lángoló naplementében úgy összeforrtak, mint még a barátnőjével soha SE. Igen, állattenyésztők, lódoktorok is nyugodtan szavazhatnak Ákira, a ledér lovászra. Aztán a próbatermi flört mutogatása alatt felcsendül az Ace Ventura 2 Shikaka Theme songja, na meg pár Telenoros szponzor kütyü is megcsillan. Az INXS Never Tear Us Apart számának feldolgozásával csak egy gond van, hogy Ákos túl sok hajlítással bassza tönkre. Na, meg az, hogy cuki Áki és szexi Ákiként egyszerre próbálja eladni az RTL, ami annyira túl van erőltetve, hogy az már káros a kereslet, kínálat együtthatóra. „Voltak intonációs problémák.” - mondja az egyik mentor. Voltak. De ez már rég nem számít.
Szikora kicsit belezavarodik a ragokba (de blogger legyen a talpán, aki nem), amikor felkonferálja a Fat, lófaszt a By The Wayt. A nagyon beatles kisfilmben, a fiúcsapat kap egy kis kóstolót a rocksztár életből, mivel tök spontán a Corvin-sétányra lett rendelve egy cirka 50 fős, éretlen kislányokból álló rajongói horda, akiknek zenélni, meg autogramot osztani kellett, plusz eltűrni a közös fényképezkedéseket és a heveny simogatásokat. Ennél nem lehet rosszabb. De. A Srácok produkciójába, mivel az amúgy mega pop sláger Imagine Drangons Radioactive-jébe bele kellett tekernem, mert sem az újragondolt, lassú, lagymatag, talán acapela stílusában nem baszott oda a szó Péterffy Lilis értelmében véve, de még hangban sem volt hibátlan a dal. A mentorok is civakodnak, hogy mennyire volt fiúcsapatosan megcsinálva a produkció és mennyire nem, illetve, hogy ez mennyire rossz és mennyire nem. A végeredmény 2:2, Alföldi és Gabika köpködte a színpadra vitt művi koreográfiát, míg Szikora és Geszti lágyan kényeztette a fiúk lelkivilágát, hogy jó volt ez.
Krasznai Tünde mutatja meg jól, hogy mennyire az ő gyerekkoráról szól Pink Family Portrait dala. Az elképzelés ott bukik meg, hogy ez csak Pinknek áll jól, sőt, Pink-dalt csak Pink énekeljen, ezt be is vésetném a legközelebbi alkotmánymódosításba. A színpadon előadott szenvedés pedig nem szólt semmiről se, Tünde szó szerint ellihegte a számot, és csak állt ott egymaga, mint egy szerencsétlen, de nem úgy, mint akit elhagytak, leköptek, pornózásra kényszerítettek, hanem úgy, mint egy szerencsétlen hülye, aki jobb dolga híján pont ott szotyizott az X-Faktor díszletei között és kilökték a fénybe, közben azt gondolta magában: mindegy lófaszt, gubáért még lenyomom ezt a szettet. Ingyen jó tanács: legközelebb Tina Turnertől a Golden Eye-t énekelje, az hatalmas sms-mágnes lenne Tündének. De engem persze meghazudtolnak a mentorok, akik szerint ez azért így is jó volt.
A beszédes kép címe: Gabika húzogatja Ádámot.
Szabó Ádám érkezik, na meg a külisszák mögötti szexuális zaklatást példázó kisfilm, amiben Gabika már nem csak szemmel erőszakolja meg hamvas kis mentoráltját, hanem a szilikon csöcsök hatalmánál fogva hívja nászra a fiúkát. És erre jön a dal, ami minden, csak nem melankólikus. (Bár utólag belegondolva szerintem senki sem értette az estére kiszabott tematikát.) Zac Efron Ladie’s Choice című száma kellően rockabilis, pörgős bulis volt ahhoz, hogy megfeledkezzünk a produkció minden negatív tényezőjéről, szóval faszagányos volt, és ezt most a mentorok is megmondják. Ugorjunk.
ISZÁS
Szikora A Fat Phoenix próbatermébe pár prémium minőségű dobozos Becks sörrel érkezik, hogy megtanítsa mi és hogyan működik a színpadon. Az már más, hogy a szanaszét heverő, de amúgy gyanúsan előre elhelyezett üres pezsgős, piás üvegek, dzsuvás zsepik rusztikus kompozíciójában ő a művészetet látja. Tóth Gabi Budapest Éjjel-Nappal dalának feldolgozása még jó is lehetett volna, de sajnos teljesen értetlenkedő reakciót váltott ki a közönségből, mert a srácok egy teljesen modern zenét akartak elvinni a búcsúba. Igen, nos ez nem RTL-kompatibilis, mert mint mondta a közönség csak nézett, hogy ez itt akkor most mi a fasz. Szerintem ők eddig jutottak a versenyben.
Danics Dóra szarik a kritikákra, ő nem fogja vissza a lovakat, nem fog behódolni a Danics Dórátlanító aljadék gépezetnek. Erma Franklin Piace of My Heart című dalát szerintem sikerült jól, mit jól, hibátlanul visszaadni, ami szerintem untig ölíg. Tényleg jól állt neki ez a Janis Joplin-téma. Szikorát leszámítva a maradék három mentor szépen fogalmazott cirkományos mondatok formájában szopkodja egymás faszát, mert Dóra produkciója annyira non plusz ultra volt, hogy simán odavert mindennek, amit ma eddig hallottak.
Cukika, ahogy a franciák mondják.
Péterffy Lili Bozsek Már felszopója az est ultolsó előtti fellépőjeként. A dolog ott nehezedik, hogy egy köldökét verdeső kacshívó síppal, vagy mi a basszal a nyakában kell a csípőét tekergetnie egy narancssárga tülszoknyában a színpadon. Ja, meg franciául énekelte Zaz Je Veux számát, bár ez akár előny is lehet, mert itt legalább az angolban gyatrán hangzó krákogó kiejtés elég jól muzsikál. Mindenkinek tetszett. Így a műsor végére azért csak beakadt két élvezhető produkció, na.
Absolutely No Effect.
Bozsek Márk és tárogatózó lelkivilága jön, na meg a Color Féltelek slágere, ami már a megírás pillanatában is atom gáz volt, de hát ki vagyok én. Ehhez Mérten Márk is pocsékul tolja az ének-témát. Jó, ha nő lennék, tuti bekönnyeztem volna, de nekem legyen mondva GESZTI IS MEGMONDJA, HOGY NEM VOLT JÓ AZ ÉNEK. Nofene. A színpadi jelenlétről meg ne is beszéljünk, mert Márk e tekintetben ott se volt.
Na már csak pár perc és vége, de előtte, jetzt a színpadon tolja a pofázást Bence és Lilu, majd némi hírmorzsa csepegtetés, hogy jelen pillanatban ki mekkora szopóban van, végül pedig egy In Memorian Lou Reed passzus, ami után remegve várhatjuk a vasárnapot. JÉZUS!
Lilu Sado Mazo, domina latex szerkóban nyitja meg a vasárnap estét, de végtére is ez a ruha az eddigi legtesthezállóbb neki, minden értelemben. Muhaha. Ugyan tegnap elmondták, hogy melyik versenyző áll kiesés közeli állapotban, de minden ma fog eldőlni. A Postás Józsi, RTL-es borítékember most is ellátja a mai feladatát és hozza a papírt, amiben ott van a nagy igazság, ami persze a feszkó-generátornak köszöhetően annyi csak, hogy mindenkinek van félni valója. No, de jönnek a DÖNTŐSÖK, akik esküszöm, hogy eddigi legjobb közös számukat adták elő, a tavalyi X-Faktoros Fehér Zolitól a Nincs bajt. Pörgős volt és legalább magyarul mindenki jól tudta kiejteni a szép szavakat. Csak az egyet jobbra egyet balra totyogós koreográfia volt nagyon olcsó János megoldás. Jön a színfalak mögötti szessön, ahol az összes sablont ledarálják, mindenki szeret mindenkit, de volt aki tegnap szarabb volt a kelleténél, de lesz majd jobb is, ugye, kivéve Szikora zenekarai, mert ők már most zseniálisak. Hát hóóógyne
A védőbeszédekben a mentorok megvédik a versenyzők seggét, tudjuk hogy megy ez, áramlik a szeretet, meg az sms-mágnes szép szavak. No, Lilu és Istenes Bnece már kellemesen csipkelődnek és nem elfelejtve a tegnapi bakit reflektálnak egymásra.
Tchüs Bence"
Guten Tag, Lilu! Szép magyarosan, Guten Tag!
Muhaha, de kacagtató volt ez. Jön az Animal Cannibals és a legújabb slágerük (Minden változik, de a lényeg nem), amit már most rongyosra játszott az összes rádió, és meg is fogadtam magamnak, hogy egy betűt nem fogok írni róla, de ŐK tényleg jól működnek a színpadon, és így élőben elég faszán is szólt ez a kis nóta, úgyhogy ha valaki csak egy produkciót akar visszanézni a neten, akkor ez legyen az.
Foghúzós eredményhirdetés lényege: Csordi Áki és a BY The Way párbajozik. Előbbi kezdi a sort, aki Carameltől énekel valami tényleg faszagányos dalt, aminek megint csak az üvöltős részei illenek igazán Gumimacihoz, de ettől, vagyis leginkább mindentől függetlenül Gabika az ének 20. másodpercében kajak elkezd kérődzve bőgni. A By The Way az árnyjáték színházas Attraction csúcsra járatott dalát tolja, de árnyékok nélkül valahogy el is veszik a dolog. A közönség erőviszonyait nézve a taps- és sikításorkánt elhallgatva a By The Waynek Sanyi. Innentől már csak egyvalami van hátra: a döntés, amit a mentorok megint szépen elsumákolnak azzal, hogy jól kiikszelik a végeredményt. Szikora és Gabika egyértelműen a saját mentoráltját tolja, Alföldi a nagymonológja után a By The Wayt küldi haza, Geszti meg Csordás Ákit, így lett hát döntetlen. Jön a boríték, meg a dráma, meg a feszület, By The Waynek köszönjük a részvételt, Helo!
Facebook kommentek