Nos, a cím alapján a társaság várhatóan karácsonyi kalamajkákba keveredik, Lily pedig grincseskedik majd, akármit is jelentsen ez a szó, már amennyiben létezik ilyen, persze. Mindenesetre elöljáróban csak remélni tudom, hogy filmes utalások nem futnak nagyon vakvágányra, mert amióta a Skyfallban még a James Bond-brandet is képes volt bekebelezni a „Reszkessetek, betörők”-féle franchise, nem alszom többé nyugodtan, ha egyszer a karácsonyi ünnepek idején játszódó filmek beindítják a negatív asszociációk láncát. Node, lelkivilágunk páncélja az optimizmus, ráadásul még csak 2006 karácsonyánál tartunk, amikor John  McClain legendás szentestei kalandjait még nem becstelenítették meg a Die Hard félresikeredett későbbi részei, tehát joggal bízhatunk egy fasza ünnepi epizódban, lássuk.

Alaptézis, hogy a karácsonyt az ember jobbára a szeretteivel, rokonaival tölti. Ha szerencséje van, akkor a két kategória között még több-kevesebb átfedés is előfordul. Ted 2006 decemberében három opció közül is választhatott: az egyes bőröndben anyu plusz Clint névre hallgató új pasija lapul; a kettes ajtó mögött apu+új barátnő+házi sörfőzde kombináció rejtőzik; Staten Islanden pedig a szupervallásos unokatestvér várja vagy féltucatra való, egyenformára imádkozott gyerekkel. Utóbbi rokonok egyrészt tutira tarolnának a világ leggázabb családi üdvözlőlapja verseny közönségszavazásán, másrészt megkérdőjelezhetetlen érveket szolgáltatnának a kötelező hittan és védekezés nélküli családtervezést ellenzői számára. Lábikrámba a rozsdás fakanállal, hogy lesz valami szerepük, mert ilyen kompozíciót nem találnak ki potyára a sorozat alkotói, mutatjuk is.

Ted úgy dönt, hogy Manhattanben marad a haverokkal, az igazi családjával. Az apartmanban indítunk, ha pozitív vagyok, akkor azt mondom, hogy a varázslatos ünnepi díszítés a magasztosan fennkölt hangulat kézzelfogható fényével ragyogja be a lakást. Ha viszont geci kritikus akarok lenni, akkor a lakás az olcsó vásári giccsrengeteg és a túlcsorduló gejl filléres sziruppal nyakonöntött, zavaros masszájában fulladozik. Hóember, mikulássapka, világító hópehelyfüzérek, Rudolf és a többiek tobzódva ülnek tort a stílusosan mértéktartó ünnepi díszítés halálán, pedig még csak a nappali felét láttuk.

Lily meg egyre csak rakja a díszeket rendületlen, miközben Marshall vaksin bóklászik kifelé a nappaliból. Még mielőtt túlzottan becsülnénk emiatt, nem a jóízlés tartatja vele csukva a szemeit, hanem most lesz az utolsó vizsgája az egyetemen, s csak utána akarja látni a lakást. Nocsak, egy tárgyújrafelvétellel járó várható bukás miatt büntetné magát? Nem, a lakás téli csodavilága lesz a jutalma a sikeres vizsgáért. Hát, ízlések és pofonok. Marshall jobbra el, hagyjatok sütit és ne mossátok el a krémestálat!

Lily a nagy pakolás közepette rábukkan a régi üzenetrögzítőre, Ted elmondja, hogy leszerelték, mert Marshallt arra emlékeztette, hogy Lily hogyan hagyott rajta üzeneteket. Eléggé odavolt a srác, ugye. Sebaj, rég volt, welcome back, Lily, állítsuk hadba hát ismét a rögzítőt. S azon lendülettel le is hallgatják a rajta maradt üzeneteket. Az első érdektelen, Ted apja hagyta, országos nagy cimborájával, Clinttel megy horgászni. Igen, ugyanazzal a Clinttel, aki most már a feleségével hetyeg, majd elbeszélgetnek a tökéletes csaliról. A következőn Ted üzen Marshallnak: hé, haver, otthon fekszel és Lily miatt keseregsz? Fejezd be, nem éri meg a csaj, túl kell tenned magad azon a Grincsen. Ezt hallva mindketten lefagynak, mert Ted valójában nem a Grincs szót használta. Hanem valami nagyon-nagyon csúnyát. Upssz, ez most az az eset, amikor a szar és a ventillátor egy nagy adag palacsinta mellett kerülnek fájdalmas kölcsönhatásba. Lily szeme elkerekedik, Ted száján meg kiszalad egy Ó, hogy massza meggy.

Szóval valójában Ted lehülyepicsázta Lily-t (ez innentől kezdve szinonim a grinccsel), majd amikor kiderült, bazmegolt egy egészségeset. Ezt a két viszonylag egyszerű kifejezést azért kellett ilyen nyakatekert módon megfogalmaznia, hogy vigyázzon Kids lelkivilágára, merthogy a kerettörténet szerint most is nekik mesél, ugye. Lily kifakad, minek neveztél? Ted bősz szabadkozásba kezd, nem is én voltam, Barney volt, Marshall volt, nem is azt mondtam, torzít a rögzítő, épp csak a képzeletbeli ikertesóját nem rántja maga elé pajzsnak. Lily nem tágít, miért mondtad ezt rám? Jogos a kérdés, a Lilywelcomeback hangulatból flashback a szakítást követő időkre: azt ugye nehéz kiverni az emlékezetünkből, hogy Marshall hogyan kesergett folyton, amiért elvesztette a tökéletes nőt. Tednek egy nap elege lett a nyüszögésből, az életben nem leszel túl a csajon, ha folyton piedesztára emeled. Most azonnal mondj egy rossz tulajdonságot, addig nincs több jégkrém. Ekkora szigor láttán Drakón is csak pislogna, mint csiga a kilakoltatási moratórium lejártakor. Úgyhogy ezzel vette kezdetét „a romboljuk le Marshall Lily-istennő mítoszát, és cibáljuk le a csajt az elefántcsonttoronyból a földszintre” névre keresztelt futam.

Ted ellövi a startpisztolyt: Hogy neveznéd, amit Lily csinált? Marshallnál akadozva indul a motor: Szenvedélyesen független?! Bátor?! Na, jó, talán egy kicsit önző volt… Megy ez, Ted noszogatja, ügyes fiú vagy te, na, még egy menetet a körhintán? Ez volt a kezdet, később Marshall belemelegedett, s a bárban már a másik két sráccal együtt számolatlanul sorolta a vöröske hibáit: milyen festő már, akinek még svájcisapkája sincsen, lúzer volt az activity-ben is.  Barney szerint amúgy is mindenen nevetett, egy igazi vigyorprosti volt, egyszer azt hitték, hogy a Hóbortos hétvégén röhög annyit, miközben a Hóbortos hétvége 2-t nézte. Ezért a finom poénért most külön köszönet az alkotóknak, bár a legszebb az lett volna, ha az Amerikai Pite folytatásokat döngölik a földbe Lily-gyalázás gyanánt. Bár Lily-t már így is valahol a szuterén és mélygarázs környékére küldték le.

Ugrunk vissza a jelenbe, Ted magyarázkodik, csak segíteni akart, elvégre ez a legjobb barátok dolga. Lily kételkedik: és ez azzal jár, hogy legrincsezel engem? Ted feje egy tanulmány, amint mélyen Lily szemébe nézve válaszolja, hogy igen, ez a legjobb barát feladata. Meggyőződésből mondja, nem viccel. Ugrunk a bárba, ahol Robin osztja Tedet, hülyeséget csináltál, de legalább bocsánatot kértél, ugye? UGYE?!?!??!

Ted hallgatására Robin szeme úgy szórja a villámokat, hogy ha nem kért bocsánatot, akkor a srácot most csak egy profi földelés mentheti meg a szenesedéstől, vagy az, hogy a Jóistennek a családi születésnapi zsúrok idején köztudottan enyhe hangulata. Ted szabadkozik, hát, az első, ami elhagyta a számat, az a Neharagudj volt… kár, hogy azzal folytatódott, hogy … „de nem fogok bocsánatot kérni, mert akkor nyáron tényleg egy igazi nagy grincs voltál”. Lily számára ez volt az utolsó hajtás a beszólásbringán, Ted, ezt még csúnyán meg fogod bánni. A bárban azért Ted elmereng a bocsánatkérés lehetőségén, elvégre szenteste van.

Közben Barney elkezd vadul tüsszögni, csak rá kell nézni, egy merő nátha a srác, de váltig tagadja. Sőt, csajozással is próbálkozik, de közben orrán-száján dőlnek belőle a vírusos testnedvek, az meg nem egy jó ómen esemény előtt, szóval gyorsan lepattintják, mintha spalding lenne a streetball-bajnokságon. Útban fel az apartmanba még össze is esik, hogy látványosan beleremeg a kartonból kivágott díszletfolyosó. Ted egy korsó sörrel sasszézik át a betegen fetrengő Barney-n, Lily-nek hozta engesztelésül, ez normál üzletmenetben mindig működni szokott. Hát, ezúttal nem, mert csak az üres nappali tátog vissza rájuk, de a sört azért Ted legurítja bánatában. Azért kicsit most is segített.

Lily ráadásul összepakolta az összes dekorációt mikulásostul, rénszarvasostul, egy árva fia csillagszórót nem hagyott mutatóba. Mekkora egy grincs már a csaj. (Ezúttal tényleg ezt mondta Ted.) Ted hívja Lily-t, hangtárcsázással, így kapunk egy kis intermezzot, mert egy Billy nevű haver veszi fel, akinek valami nagyon rossz dolog történt az életében. Hja, a karácsony nehéz időszak mindenki számára, azt tudom elképzelni, hogy az illető vagy egy töküres lakásba ment haza szenteste magányosan, vagy Lily hozzá pakolta át a külön-bejáratú Betlehem és az Északi-sark ízléstelen ötvözetének felturbózott mását.

Ted végre eléri Lily-t, hé, hova lettek a díszek. Hát, itt vannak a saját albérletemben. És valóban, Lily lepukkant albérlete úgy néz ki, mint egy nyitásra készülő stand a józsefvárosi piacon bronzvasárnap reggelén, a lakás csordulásig telve díszekkel, Rudolf a Mikulás sapkájából rágcsálja az ádventi koszorút. Ted próbál hatni a csajra, hogy jöjjön vissza, díszestül, hóemberestül, de Lily hajthatatlan. Az óviban már rég felhívta volna a delikvens szüleit, ha valamelyik gyerek ilyet szót kimond előtte. Hogy nyomatékosítsa a mondandóját, Tedet leseggarcozza egy párszor. Majd letesz, visszahív, de nem békél, csak annyit mond, vegyétek ki a süteményt a sütőből 20 perc múlva. Pragmatikus csaj, hiába, az igazi háziasszony, az két seggfejezés között is háziasszony marad, ez már igaz. Mindegy, mert ha Marshall hazaér, sehol egy Lily, sehol egy téli varázsvilág, úgyhogy Ted úgy dönt, lelép, inkább apja házi sörfőzdéjében vészeli át a karácsonyt. A süteményről meg ennyit.

Barney állapota időközben rosszabbodott, amin az sem segített, hogy kiment szivarozni a tetőre a vaskos mínuszokba. Reszket, maga egy hidegrázás a srác, de szóban kétségbeesetten igyekszik tartani magát. Az elme hatalmáról hadovál a test felett, majd egy wait-for-it közben elalszik. Később Robintól kap egy levest, amit meg is kell fújni neki, mert Barney hisztizik, mint egyszeri celeb, akit nem hívtak meg a havi Blikk-sztárbulira. Amúgy ez az egész beteg-Barney-s történetszál kicsit érthetetlen, lóg a levegőben. Az egész leginkább egy félbemaradt állami beruházásra emlékeztet, mintha csak a hazai webbankos sztorit látnánk. Biztos egy haver bedobta az ötletet, kapott érte fasza sikerdíjat, az alkotók immel-ámmal elkezdték tolni a projektet, aztán félúton rájöttek, hogy valójában nettó hülyeség, hagyjuk inkább a francba az egészet. Nem lennék meglepve, ha a rész írója most éppen légitársaságot próbálna összegründolni Közép-Európában.

Ted úton van, közben úgy kapja a telefonokat, hogy Jack Bauer két atombomba között a fasorban nincs hozzá képest. Elsőként Marshall jelentkezik be, mesélj nekem a karácsonyi csodavilágról, ami otthon vár. Hát otthon csuda egy világ várja majd, az biztos, de Ted próbálja menteni a menthetőt. De hát a karácsony végül is nem a külsőségekről szól, nem? Hát mégis mi a francról szólna, Marshall ki van éhezve, mint egy kisgyerek, mesélj minél többet a díszekről, a sütiről, abba nem hagyná, ha nem futna be a vonalba Ted anyja, rövid ideig a felmentősereg szerepét öltve magára. Ez csak az első mondatáig tart, Ted Evelyn Mosby, hogy mondhattál ilyen csúnya szót Lily-re?! A válásunk miatt vagy ilyen frusztrált? Tednek akkor lesz végleg elege, amikor Clint átveszi a telefont, és elkezdi taglalni, hogy bár Ted még nem tudja, de ők bizony országos nagy cimborák lesznek. Ez úgy hiányzik most Tednek, mint remetének a digitális átállás, válasz nélkül lerakja, van jobb dolga is.

Ted megérkezik Lily-hez, és a pizzafutár trükköt alkalmazva bejut. Sört is hozott volna, csak útközben a szeretet ünnepe jegyében egy hajléktalan elvette tőle. Ted nagyon erősen próbálkozik, elmondja, hogy mennyire sajnálja a legrincsezést. Még bocsánatot is kér, de Lily átlát a szitán, ismeri Tedet, ezt a békecigit kamuból sodorták, Ted valójában még mindig haragszik. Ted nekifut még egyszer a nemharagszomrád történetnek, de a metakommunikációja pont az ellenkezőjét mondja. Lily nem érti Ted hozzáállását, Marshall megbocsátott, továbbléptünk, te miért nem tudsz? Hát, mert tőlem nem kértél bocsánatot, pedig engem is itt hagytál akkor, pedig azt hittem, barátok vagyunk. Valahol érthető Ted kifakadása is, nyomatékosítja is,  abban az időben valóban egy jó nagy "grincs" voltál, Lily. Ted vagy tízszer elhadarja, hogy "grincs", mire kimegy a villany. Az isteni igazságszolgáltatás mindenhova elérő kezét a felső szomszéd, és egyben főbérlő testesíti meg, aki még leordít, hogy még egy grincs, és megy a víz is oda, ahová a villany távozott.   

Ted és Lily tovább vitatkozik, úgy látszik nem volt elég elrettentő a fenyegetés, biztos Lily albérletében nagyon kemény a víz, az meg kinek hiányzik a palackos víz feltalálása óta. Ted lezárja a vitát, Lily mehet nyugodtan az apartmanba karácsonyozni, mert ő nem lesz ott, szabadon hagyja a terepet a milliónyi csillagszóró és fényfüzér tombolásának. Hogy hova megy, hát a szupervallásos unokatestvérhez, na ugye, hogy előbukkannak azok a cuki piros kardigánok még.

Robin szörnyülködik egy sort a hír hallatán: Családdal szenteste?!?, Bébi, ezt még hallani is rossz. Felajánlja, hogy vele megy, de Ted ultrajófej, és szabadon hagyja a menekülő-útvonalat a csaja számára. A szeretet ünnepe valami ilyesmiről kell, hogy szóljon, azt hiszem. Ted magát is nyugtatgatja, nem annyira szörnyű az unokatesó családja, csak nincs ajándékozás, nincs karácsonyfa, a télapót meg az ördög alteregójának tartják, aki át akarja verni az embereket.  Rövid pillantás a Miújság-a-beteg-Barney-val mellékszálra: Robin nyugtatót kevert a teájába, most saját nyálában fekszik kiütve, annyira aktív, mint két betonba öntött nyugdíjas lajhár, az aranylábú nemzeti tizenegyünk is valami hasonlót tolhatott Amszterdamban meccs előtt.

Marshal hazaér egy ajándékcsomaggal, kiderül, hogy egész nap azt hajtotta, nem is ment miatta vizsgázni. Otthon karácsonyi hangulatban úszik a lakás, a Lily-Marshall páros teljes eufóriában. Marshall elmeséli a csomag történetét. Akinek volt már dolga a magyar postával, az nagyjából a teljesen megszokott ügymenetet képzelje, de azért dióhéjban: elvesztették, visszaküldték, várakoztatták, rossz számon iktatták, nem értették, átírták, elpakolták, s éppen útnak indították egy teljesen rossz elosztó-központ felé az ország másik végébe. Marshall a teherautó után rohant, elcsípte, és menetközben kikaparta a raktérben.

Marshall hálálkodott egy sort a sofőrnek, köszi, a menyasszonyom nagyon boldog lesz, én meg duplán hálás, amit ezért kapni fogok. A jótett helyébe jót várj elve meg a karácsonyi szeretetroham jegyében Marshall segít kihordani az ajándékokat a vastag késésben lévő csomagszállítónak. Kapunk egy zenés-vicces-burleszkjelenetekkel tarkított egyveleget arról, amint Marshall leszállítja a csomagokat, a cukiságkoktélban van kutya, aranyos kisgyerek, néhány szeretnivalóan esetlen szerencsétlenkedés, a karácsonyi sablonlavór kezd kicsordulni.

A csomagban egy házi süti-sütő játék lapul, pont amilyenre Lily-nek kislánykora óta vágyakozik. Honnan tudta? Flashback első szint, pár nappal korábban: Marshall saját magától jukeboxot vett volna, az ajándékötletet sörözés közben Tedtől kapta, aki szerint ettől el fog el fog olvadni Lily agya. Flashback második szint, 8 évvel ezelőtt: Ted és Lily füstfelhőben ülnek a koleszszobában, atombetépve, hogy kábé egyig nem tudnak elszámolni, s közben Lily elmeséli, hogy mennyire szeretett volna kislányként ilyet, csak a feminista anyja nem engedte, nehogy konzervatív női énképe legyen. Amúgy Ted haja önmagában merénylet a kaposvári rektor világképe ellen.

Marshall visszatér a szobába, ő is el van ázva rendesen, Ted kérdezi tőle, hogy milyen volt a koncert. A koncert?, ki sem találtam a koleszból (Azért elég szépen elhintik a sorozatban az életviteli tanácsokat. Ha jól értem, ezekből az a tanulság, hogy ha nem akarod, hogy drogozzon a gyereked, inkább vedd meg neki karácsonyra, amiért hisztizik, egyébként meg a drog rossz, lemaradsz miatta fősulis koncertekről. Thx.) Vissza a jelenbe, Lily teljesen elérzékenyül a történettől, főleg attól, hogy betépve mikre nem emlékszik Ted. Ha már Ted, Marshall is rákérdez, hol van a srác?   

Ted éppen Staten Islanden küzd a bigottizmus fiatal, ámde népes hadseregével. A kölyköket kisebb ajándékokkal akarja maga mellé állítani, azok azonban az első adandó alkalommal bemártják a szülőknél. Az unokatestvér maga a vallásosság Chuck Norrisa, előbb félkézzel leszereli Ted puccskísérletét (Ted ajándékait majd odaadjuk a rászorulóknak), majd rögtön támadásba lendül: Ted, mondanád ma Te az asztali áldást? Ted eléggé zavarba jön, látszik, hogy kedvenc bibliai részletét maximum a Ponyvaregény alapján tudná idézni, az meg ugye nem igazán illik be szeretethimnusznak. Szerencsére csöngetnek, mielőtt Isten tüzes haragja a képbe kerülne, Ted elmenekül ajtót nyitni.

A kapuban a banda többi tagja, még Barney is összekaparta magát, Lily kezében egy korsó sör, végszükség esetére. A „Kik azok” kérdésre Betlehemes énekesek a válasz, hárman elkezdik fahangon gajdolni a Csendeséjt. Ezzel ki van pipálva a Love Actually, megvolt a karácsonyi filmek vakkomondorára való utalás, túlestünk ezen is, köszönjük. Lily szintén bocsánatot kér, Ted részéről el van felejtve minden sérelem, amint megkapja a sört, egyébként meg ugorjunk már a megbocsátás részre, mert a bocsánatkérésbe kezd belefáradni mindenki.

Lily beismeri, hogy tényleg elég nagy "grincs" volt. Az egyik kölök meghallja az ominózus szót, az egész gyereksereg elkezdi kánonban kántálni, mintha a rózsafüzér második tizedénél megakadt volna a kántor lemezjátszója, anyu meg számolatlanul hányja magára a kereszteket. Ted inkább a többiekkel tartva elmenekül. Zárókép: Marshall kéjelgő fejjel maga elé veszi és kinyalja a krémestálat. A szórványosan előforduló giccszápor ellenére fasza kis rész volt ez.