Ma sodródunk vezér és vezérlés nélkül, és Sheppard csak bólogat, így kénytelenek vagyunk McKayre hagyatkozni. Sajnos kiderül, hogy McKaynek igaza van, pikkel rá az univerzum.

Az elveszésünket felidéző keserű képsorok után, újfent a skót doki utódjával nyitunk. A Kis Szentjánosbogárka azonban most nem rinyál és kérlel, hűvös és összefogott miközben Vezérasszonyunk életéért küzd. Weirnek épp leáll a szíve, a pupillái pedig lassan reagálnak. Aki látott már legalább egy orvosi sorozatot, az tudja ez semmi jót nem jelent, és ha a szívét újra is sikerül indítani, a fejét is iszonyatosan beverhette, amikor a sugár súrolta a tornyot, és berobbantak a díszüvegek, így lehet, hogy csak csinos dísznövényként hasznosítható a továbbiakban.

Nincs azonban időnk ezen merengeni, a baj jellegéből adódóan, lehet, hogy ez mit sem fog számítani. A sugár mégsem csak felületi károkat okozott, és nem csak a szubtérkommunikációt vesztettük el, folyamatosan veszítjük az energiát is. McKay hadar, Sheppard és Teyla pedig értetlen. McKay egyszerűsít. A torony oldalában futó kábelek, olyanok, mint egy slag, ami tiszta lyuk lett. Mivel sok érzékelő is megsérült, a központ megfeszített erővel nyomja az energiát, hogy minden rendszernek jusson, de a sérült vezetékeken át ez elvész, és nem jut el a létfontosságú hiperhajtóműhöz, és később a pajzshoz sem. Le kell kapcsolni a felesleges rendszereket.

Közben Ronon nem veszi komolyan a szilánkját, de nagyon komolyan veszi Vezérasszonyunk állapotát. Aggódik. A Kis Szentjánosbogárka is, hisz Vezérasszonyunk újra és újra összeomlik, és még addig sem jut el, hogy megnézhesse szkennerrel, egyáltalán érdemes-e kínlódni vele, vagy teljesen agyhalott a betege.

Érdekes párhuzamként kiderül, hogy a vezérlőműt ki lehet dobni a fenébe, a Város is tulajdonképp agyhalott. McKay közben folyamatosan pánikol, de ő legalább tudja, hogy miért. Sheppard elveszetten téblábol és csak kérdezésre és merev arcra futja tőle.

Ettől viszont McKay kezd némileg magához térni. Mire mindent elmagyaráz a barátjának, aki tulajdonképp most a Nagyfőnök, lassan tisztába is jön a teendőkkel. Nincs mit tenni, bizonyos rendszereket kimenve, a város távolabbi részeiben, helyben kell lekapcsolni. Végre van mit tenni, Sheppard katonákat vezényel ki lekapcsolni a felesleges rendszereket. Haladunk! …és Főcím!

Újabb csevejjel folytatjuk, McKay újra összefoglalja a Nagyfőnöknek, a helyzetet, majd annak arra a kérdésére, hogy hogy állunk, könnyelműen azt válaszolja, hogy a nem fontos rendszerek nagy része már le van állítva így tulajdonképpen jól állunk. Erre újra felvijjognak a szirénák, mert a Város úgy döntött, hogy lezárja a perifériáit. Összébb húzza a pajzsot, hogy azon belül fenntartsa a normál működést. Ami a vészprotokoll által meghatározott határon kívül van, nos az… hát az nem az ő problémája. A Város nem gondolkodik, és nem tudhatja, hogy utasai nem ismerik a vészprotokollokat, így nincsenek felkészülve erre a fordulatra. Nekünk viszont még csapataink vannak a halálzónában.

Mielőtt lábra állhatna a dillemma, hogy kockáztassuk-e a pajzs teljes összeomlását, hogy megmentsük a kinn maradt embereinket, a Város dönt helyettünk; ezt a protokollt nem lehet leállítani.

Csak tehetetlenül nézhetjük embereink halálát. Ezt Sheppard viseli jobban, némileg magához tér, és katonásan reagál. A leállítások folytatódjanak, muszáj kockáztatni, de McKay utasítsa a katonákat, hogy siessenek.

Váltunk, és a Félút űrállomásra kapcsolunk, ahol O'Neill kedvenc nemzeti kincse végez épp valamiféle kutatásokat, amikor hírt kap, hogy elvesztünk. Jól megnőtt a haja mióta nem láttuk, és már alezredes. Míg ezeket összegezzük magunkban kiderül, hogy Elis ezredesnek mégiscsak a szívéhez nőttünk, eléggé aggódik, hogy nem voltunk ott a találkozási ponton, a megadott időben.

A Városban a két erős ember téblábolásával folytatjuk; Ronon a műtő ajtaját őrzi, és lesi a híreket Vezérasszonyunk állapotáról, Sheppard pedig Weir irodájában tipródik, ki tudja min rágódva. McKay és a Kis Szentjánosbogárka is nagy beavatkozásra határozza el magát. Keller doki kraniotómiát hajt végre Weiren,

McKay pedig összehúzza a pajzsot, hogy az csak a tornyot védje, hogy legyen ideje megoldani azokat a problémákat, amelyek idő előtti halálunkat okozhatják. Sheppard jelenleg csak a bólogatásra képes, míg várja a híreket a műtőből.

Szerencsére McKay a lehetetlen helyzetek specialistája, így mondhatni elemében van. Rájön, hogy a hiperhajtómű nem romlott el, és ha sikerül összefoltozni a vezetékeket mielőtt a minimum szint alá esne az energia, újra indíthatjuk, és elérhetünk valahová, ahol leszállva, meg tudjuk javítani a rendszereket. Mellesleg nem fulladunk meg vagy végez velünk a vákuum.

Míg tehetetlenül várakozik, Sheppard lemegy a műtőhöz. Csak. Keller éppen végez a műtéttel, és azonnal tájékoztatja Vezérasszonyunk állapotáról. Még nem tudjuk mit fog mondani, de nyájas bizakodó arca, anyás mozdulata, amivel bátorítóan Sheppard vállát fogja bátorítóan sugallja, a hírek szörnyűek lesznek. Vezérasszonyunk él, de az a jó hír. Ha életben is marad, és ez egy erős ha, az agyi ödéma miatt, már soha nem lesz az az Elizabeth, akit ismertünk. És Sheppard bólogat. Keller folytatja, hogy nem maradhat, hogy sok a sebesült, és sajnálja… és Sheppard csak bólogat.

Közben Zelenka és McKay jól halad, és Rodney elragadtatottan kijelenti, hogy extázisban van. Most nem a szirénák bőgnek fel, hanem az ügyeletes aggodalmas hangja folytja bele a bizakodást, amivel a vezérlőbe hívja. Jól sejti, hogy az univerzum össze van esküdve ellene. Egy aszteroida öv van előttünk, nekünk pedig a pajzsunk csak a tornyot védi. Két választásunk van, vagy pajzs nélkül vágunk át rajta, és szétesünk, vagy felhúzzuk a pajzsot arra az időre, míg átvágunk az aszteroida övön, de akkor Zelenka munkája vész kárba, és a plusz energia-felhasználás miatt, nem tudjuk beindítani a hiperhajtást, és itt ragadunk, és 36 óra múlva így is, úgy is meghalunk.

Ó, majd beleülök a székbe és… - bizakodik Sheppard. Hát, a szék a pajzson kívül van… - lombozza le Rodney a Nagyfőnököt. Mekkorák ezek a sziklák? – töpreng el Sheppard. Hát körülbelül. háznyiak… - jön a tétova válasz. Nos, akkor szálljunk be az ugrókba, és lőjünk magunknak egy ösvényt! Ő… ne már! – tiltakozik McKay. Tudsz jobbat? Ő… mindjárt! nincs időnk! – zárja le a vitát Sheppard, mi pedig fellélegzünk, hogy végre nem csak bólogat. A csapat némileg vegyes, van, aki csak szimulátoron lőtt még, és van, akinek még ott sem ment. (McKayről van szó…) Sheppard nem kicsiny hitű, és a barátjára fontos célpontokat bíz, és Rodney méltó a bizalomra.

Kisebb, a Város szélén jelentkező becsapódásoktól eltekintve, megússzuk a kalandot. McKay eufórikus. Megint. Nem kellene! Most Zelenka a rossz hír hozója; most viszont tényleg megsérült a hiperhajtómű, és sajnos csak helyben lehet megjavítani. A pajzson kívül. Zelenka és Sheppard öltözik be. Ja, 15 percünk van. Túl könnyű is lett volna. McKay miután ránk sózta a feladatot, megkönnyebbülten fújva indul vissza. A Kis Szentjánosbogárka állítja meg. Elizabeth haldoklik, ő már nem tehet érte semmit, de Rodney még megpróbálhatna valamit… McKay kap az alkalmon. Weir testében ott maradtak a nanitok anno és, ha Rodney át tudná programozni őket, azok talán-talán még meg tudnák menteni őt. McKay rögvest lelkesen szól a Nagyfőnöknek, hogy min fog dolgozni – bár eddigelé nem jelentgetett folyvást – és Sheppard elég hisztérikusan reagál. Leginkább „szó sem lehet róla”-nak lehetne rövidíteni a kitörését. Mindegy is. McKay nanitokat programoz, Sheppard meg Zelenkának megy segíteni, hiperhajtóművet javítani.

Közben intermezzóként Ronon megköszöni Vezérasszonyunknak, hogy hitt benne, hogy befogadta.

A javítás kalandosra sikerül, először is van egy "pici" sérülés, amin át kell repülniük, aztán Zelenkát találja el egy mikrometeorit, aztán meg Sheppardnek kell befejeznie a javítást. McKay közben – Keller csodáló pillantásaitól megtáltosodva – átprogramozza a nanitokat, és bár erősen hezitál, mert így Weir élete végéig részben replikátor lesz, de nem lehet tovább várni, mert Vezérasszonyunk végleg összeomlik, így be is indítja őket.

Sheppard visszaérve két dologgal szembesül; egyrészt elkéstek, a hiperhajtás hiába jó, immár nincs elég energiája a ZPM-nek, nem lehet beindítani, vagyis itt ragadtunk a semmi közepén, és 28 óránk van hátra, másrészt pedig McKay beindította Weir nanitjait. Hogy fogalmazzak finoman? Nem fogadja jól.

Az első – és egyben utolsó – komoly vitája következik a két kisfőnöknek. Sheppard emelt hangon kérdezi McKayt, hogy mit művelt, Rodney meg konokul győzködi, hogy ártalmatlanok a nanitok, kellőleg lebutította őket. Sheppard nem mer kockáztatni, még Elizabeth miatt sem. McKay hiába győzködi, hogy Elizabeth is megtenné érte ugyanezt. Akkor te nem ismered őt jól! Ő sose tenne ilyet! – állítja némileg kicsiny hitűleg Sheppard. Lehet, hogy én nem ismerem annyira, jön a szenvedélyes válasz, de nem állítja le, mert az Elizabeth halálát jelentené.

Sheppardből kitör a katona és parancsolgatni kezd, de McKay állja a sarat. A vitának egy sikoly vet véget. Berohanva Weirhez, eláll a szavunk; Vezérasszonyunk magához tért, sőt fel is ül, és teljes szellemi frissességgel érdeklődik, hogy mi a franc folyik itt?

A két kisfőnök meg csak néz egymásra, hogy akkor most mit is mondjanak?!

Rövid szkennelés és némi vizsgálódás után megállapítjuk, hogy Weir jól van, sőt több mint jól van, ellenben részben replikátor. A kisfőnökök kibékülnek, Weir pedig berág, hogy inkább meghalt volna. Na, már csak az a kérdés, hogy Sheppard honnan a fenéből ismerte ilyen jól Vezérasszonyunk viszonyulását a nanitosdihoz? Elmélkedésünk inkább csak időtöltés a biztos halálig, hisz el vagyunk veszve, és bár az Apolló Carter segítségével lázasan keres minket, de ez körülbelül annyira vigasztaló, mint, hogy a hollandok rúghattak volna még vagy két gólt, de még sem tették.

Lássuk, mivel múlatjuk az időt a biztos halál torkában! Zelenka a hiperhajtóművet akarja beindítani, kiiktatva a biztonsági protokollt, McKay pedig aktívan hülyézi őt. Sheppard tanácstalan, de aztán McKay eszébe jut, hogy van egy ugró, amit a felemelkedést segítő gép hatására, majdnem felspécizett már hiperhajtással. Ja, de jó, irány az Apolló! – könnyebbül meg Sheppard. Azt nem lehet, mert csak nem tud olyan messzire menni. Jó, akkor hordja le a legénységet a Városból valami közeli bolygóra. Azt sem lehet, mert csak 1-2 ugrás lehet benne. Sheppardnek erőst kezd elege lenni a megszorító körülményekből, amikor McKaynek a közeli címeket látva mentő ötlete támad. Itt van a replikátorok anyavilága, több tucat ZPM-mel. Lopjunk egyet! Végül is mit veszíthetünk?

… és innen folytatjuk legközelebb!