Ma kiderül, hogy ez lesz-e a legrövidebb hatodik évad a történelemben, vagy lesz ebből még hetedik is! Azt nem gondoljuk reális esélynek, hogy Castle nélkül folytatódjon a Castle, bár mondjuk ütős lépés lenne! Az egyetlen fiola ellenszert elvitték a vírussal együtt, naná, újat kitermelni meg egy hétbe telne, ami nekünk már túl késő, Castle-nak meg főleg. Kate közli vele, hogy nem hagyja meghalni, mert akkor simán megússza az újabb házasságot. Ideje lesz utánanézni ennek az Álomvilág dolognak, és Castle-hoz úgyis jött egy doki. Tehát van valakink, aki bemártotta Jack Bronsont, hogy úgy tűnjön, hogy ellopott valamit, hogy aztán ezalatt ő el tudjon lopni egy másik valamit, jelen esetben a toxint, majd kinyírta Jacket. Castle kap szurit, amitől majdnem egy órát is élhet még pluszban, hát az egy csomó idő. A vége felé gyenge lesz, légszomja lesz, aztán kampec, úgy tíz óra múlva, szuper.

Juhú, jel az Álomvilág létezéséről, egy Brad Parker nevű riporter próbált egy cikket közölni ezzel a címmel, de természetesen a cikket zárolták, viszont többször is beszélt telefonon Bronsonnal, tehát nyilván ő volt a forrása. Megkeressük? Meg hát! Castle közben előbukkant, és besegít a nyomozásba, végül is jelenleg valóban ő a legmotiváltabb közlegény a fedélzeten. Bradet viszonylag gyorsan meggyőzi a fénykép Bronson hullájáról, hogy beszéljen. Egy éve kezdett nyomozni az Álomvilág után, megtudta, hogy Afganisztánban van, hol máshol is lenne egyébként meg. Szupertitkosnál is szupertitkosabb katonai akciókat indítanak innen, de sosem tudta meg, hogy miket is pontosan, mert Bronson annyira be volt fosva, hogy egy szót sem árult el neki.

A cikkét pedig maga a védelmi miniszter hívta vissza, ami McCordnak fura, de nem az, ha Mr. Reed volt előtte a Központi Parancsnokság vezetője, tehát ő irányította az Álomvilág akcióit. Megkeressük őt is? Meg hát! Persze először lefutjuk a kötelező köröket arról, hogy ugyan már, az Álomvilág csak egy vicc, valójában az egy szipiszupi vidámpark a sivatagban, körhinta meg minden. De aztán sikerül meggyőzniük, hogy ennél azért ők már többet tudnak, mint hogy ezt bevegyék, úgyhogy jön a szigorúan bizalmas verzió. Azért én elmondom nektek, mert jó fej vagyok, meg mert úgysem tudok titkot tartani. Bronson egy darab akcióban vett részt, de azzal kiiktatták Anwar Zawarit, az Al-Kaida második emberét. Bronson jelentette, hogy a faszi bement a házba, majd egy lézerrel odairányította a rakétát. Ez mondjuk vélhetően elég az Al-Kaidának, hogy ne szeresse őket olyan nagyon. A védelmi miniszter nem gondolta, hogy bosszút állnak, mert már eltelt egy év is azóta, az ilyen ne menjen védelmi miniszternek. McCord állati vicces, közli, hogy ha rájuk eresztik a toxint, akkor sokkal több fog veszni, mint Castle, de aztán rájön, hogy mit mondott, öö, bocs.

Rá kell jönni, hogy hol akarják végrehajtani a támadást, ehhez első körben keresnek Washington környékén egy pár Al-Kaida rokont. Castle addig is elbúcsúzik a családtól (Pi-től nem, aki amúgy tök rendes, mert van tök jó fej ügyvéd ismerőse), amiről ők ugyan nem tudják biztosan, hogy ez most búcsú, de azért sejtik. Két uncsitesó a városban él, az egyik fényképe miatt konkrétan háromszor néztem vissza, és már a mosolyából nyilvánvaló, hogy ezt egyáltalán be sem kellett volna engedni az országba, mert kislányokat eszik reggelire. Bronsont nem ő, hanem a másik követte, aki nem mellesleg Zawari másodunokatesója, és nem csak Zawarit, hanem másik négy rokonát is kinyírták ugyanabban a légicsapásban. Lehet, hogy kicsit berágott, na. Rasheed már meg is van, nicsak! Ott sétálgat az utcán, hátizsákkal, mint a rendesebb fajta kisdiákok, egészen addig, míg ki nem szúrja a nagyon jól álcázott ügynököket, napszemüveg, sötét öltöny, füles, csak a hülye nem szúrná ki őket. De azért Beckett rávetődik a hátára, úgyhogy megvan a faszi, csak a toxin nincs egyenlőre, mert az nem volt a tatyóban.

A főnök igényt tart egy szerepre Castle következő regényében, már csak azért is meg kell találni azt az ellenmérget, mert különben oda a sikerpénzhírnév. Rasheed lakásán nem találnak semmit, és nagyon jól adja, hogy ő elítélte a tesói tevékenységét, és csakis az ő hibájuk, hogy kinyíratták magukat. Egészen addig, míg nem szembesítik vele, hogy tudják, hogy követte Bronsont. De nem ő követte Bronsont, hanem Bronson követte őt, mert volt egy közös titkuk. Mondom én, hogy a titkok csak bajt hoznak az ember fejére, jobb is, ha nem tartjátok magatokban őket. A támadás éjszakáján ő volt az első aki odaért a robbantás után és kereste a túlélőket, de túlélők helyett Bronsont találta, karjában egy fiatal cselédlány holttestével, a másik karjában meg egy pisztollyal, de nem lőtte le őt, csak beígérte, hogy megteszi, ha beszél. De mire kellett Bronsonnak a hulla? A reggeli kávé melletti konklúzió az, hogy valami egyéb drámának is kellett ott történnie a légicsapás éjszakáján, már csak rá kell jönni, hogy mi volt a dráma. Megkapják a küldetés eredeti anyagát, de persze minden második szó cenzúrázva van, úgyhogy esélytelen.

Már ha nem lenne velük egy híres író, de szerencsére van, úgyhogy így már sikerül rákeresniük a Valkűr szóra, ami szerepel is jó csomószor, de aztán végül ettől sem lesznek semennyire sem okosabbak, mégiscsak kéne az a cenzúrázatlan változat. Vagy a hangfelvétel, mondja Richmond a zseni, aki egészen véletlenül éppen az ottani légitámaszponton dolgozott egy ideig, így egészen véletlenül hozzá tud férni a hanganyagokhoz, ha akar. És most éppen akar. Martha hiába hívja Beckettet, az nem veszi fel, én se venném, mondjuk. Ryan azt hitte, hogy majd Espoval közösen járnak négyes randikra, aztán egyszerre házasodnak egy nagy közös és vidám esküvőn, aztán egy napon születnek majd a gyerekeik is, akik együtt fognak táborozni járni, hát, ez nem jött össze. Vagy Esponak nagyon bele kell húznia. Martha van itt, mert ha Castle kedves, akkor ott tuti baj van, úgyhogy légyszi mentsétek meg a fiamat abból a szarból, amibe már megint belekeveredett. Castle közben Rachel segítségével helyreteszi magában, hogy Kate-nek jó helye van itt, és ő lesz a város legjobb ügynöke.

Na, megvan a hangfelvétel, éljen-éljen hurrá. És, végre kiderül, hogy Valkűr egy amerikai hírszerző ügynök, akinek ki kellett volna jönni a házból, mielőtt ráeresztik a rakétát, de nem annyira sikerült neki ez. Ennek ellenére Reed miniszterünk kiadta a parancsot a végrehajtásra, majd Bronsonnak is kiadta, hogy tusolja el az ügyet. A főnök nem annyira örül, hogy egy miniszter a sáros egy ügynök megöletésében, és vélhetően egy másik ügynökében is, hogy soha ne derülhessen ki az igazság. Ráadásul konkrét bizonyítékuk sincs, így nem hallgathatják ki, bármennyire is szeretné Beckett. Mármint engedéllyel nem, de azért Kate odamegy a házához és letámadja, amikor épp ebédelni indulnának a jól fésült gyöngynyakláncos feleségével. Persze Reed nem mond semmit, helyette inkább fenyegetőzik, hogy kirúgatja. Ryan és Espo sem kapnak több infót Kate-től, mint Martha, azaz semmit, Castle-t meg már jógalégzésre tanítják, nem lesz ennek jó vége. A főnök először jól lebassza Kate-et, hogy máskor tán nem kéne a parancs ellen cselekedni, aztán meg jól megdicséri, hogy micsoda briliáns ötlet volt kiugratni a nyulat a bokorból, mert hogy Reed feljelentette Beckettet az Államügyésznél.

Azt meg nyilván nem tette volna, ha sáros lenne.  Na de ha nem a védelmi miniszter, akkor ki? Rasheed beazonosítja nekik egy fotón a beépített ügynököt, aki Farrah Usman civil kapcsolattartó, az amerikai konzulátuson dolgozott Kabulban. A jelentés szerint egy akna végzett vele, persze. Na és ki azonosította a holttestet? Na ki? A büdös életben nem jönnétek rá, Brad Parker, a riporter, aki a lány vőlegénye volt. És jól kamuzik, mint az már kiderült. Nyilván rájött, hogy a lány nem úgy halt meg ahogy mondták, így nekiállt nyomozni, aztán toxint lopni, aztán toxinnal bosszút állni a gyilkosokon. Ó, csak sima bosszúállás, semmi világvége vagy valami. Most viszont nincs sehun se, Castle-nak meg fogy az ideje, úgyhogy kezdhetnek gyorsabban keresgélni. Rajtaütnek a faszi lakásán, most Castle-val együtt, mert azt már nem ér rá megvárni, hogy visszavigyék neki az ellenszert. Brad nincs otthon, jé. Van viszont bizonyíték, hogy tényleg ő az emberük, meg arra is, hogy a következő célpontja Mr. Reed, aki húsz perc múlva fog elpatkolni egy katonai akadémián, előadástartás közben. Nehogy már vele hulljanak a kis kadétok is.

Mennek  mint az állat a nagy fekete autóikkal, Castle meg egyre szarabbul néz ki, de azért szerencsére gondolkodni még tud, így rájönnek, hogy Brad nem is ott van, ez is csak egy újabb figyelemelterelés. Mert nem Reedet akarja kinyírni, hanem azt a személyt aki a legfontosabb neki, azaz a jólfésült hajú, gyöngynyakláncos feleségét. Satufék, ellenkező irány. Brad már ott is van és teázik a nővel, aki nem veszi fel, amikor a Pentagon hívja. Azta. Na végre odaértek, mert én itt meg már szarrá izgulom magam, Castle meg már alig él, de tényleg. Kiszállni még kiszáll a kocsiból, de csak azért, hogy összeessen mellette. Kate bemegy a házba, elszánt arccal és fegyverrel a kezében, ha Bradnél nincs ott az ellenszer, akkor neki annyi! Mrs. Reed szintén a földön fekve, odavonszolhatnák mellé Castle-t is, biztos ami biztos. Braddel kicsit bújócskáznak a kertben, de aztán a pasi fog pisztolyt Kate-re, de aztán a legjobbkor feltűnő, és nagyon kék szemű McCord fog pisztolyt Bradre, úgyhogy máris jobban állunk. Castle magához tér, nem is csoda, hiszen Pi elvégzett rajta némi gyógyító reikit. Reed szenátort viszont nem vonják kérdőre a visszatartott információk miatt, mert DC-ben ez nem így megy. Kate-nek még lesz mit elfogadnia! Viszont lett egy igazán igazi társa, hogy legyen valami jó is ebben a városban.