Az előző lelkizős rész után most egy egészen eseménydús epizód jön, az évadzáró előtt illik felpörgetni az eseményeket. Sötétben, reflektorfényben és szakadó esőben ásó emberekkel kezdünk, akik találnak egy koponyát. De nem az erdőben, vagy valami eldugott helyen, hanem egy pöpec kis építkezésen. Érkeznek a rendőrök is. Linden közben telefonon osztja le Jack apját amiatt, hogy a gyerek szó nélkül lépett le vele előző nap, de rövidre zárja, mert Holder mutat neki egy képet a 25 évesre maszkírozott Larsen lányról a kaszinóban. A főcím után Holder vázolja, amit megtudott: Rosie százasával akasztotta le a pénzt a számláról, amin majdnem hétezer dollár volt, de az nem az ő nevén fut.

A tizenkettedik napot a kaszinós törzsfőnöknő a tévében kezdi, hajnalban a polgármester csodás partfelújító programján találtak emberi koponyát. Adams kampányfőnöke a telefonon lóg, a kormányzót akarja elérni, de a polgármester leinti, nekünk befellegzett. A törzsfő is épp azt mondja a híradóban, hogy a munkálatok ezzel leállnak, ami azért gond a polgármesternek, mert ez volt a kampány zászlóshajója. Richmondék mája hízik, a kormányzó már nekik puncsol, csak Gwen nem tud örülni semminek. Azt sem hagyja, hogy Rich elmenjen Drexler partijára, nem mintha Rich annyira akarna menni, jó lesz oda Jamie is.

Mitch nyakig ül a cég aktáiban, de menten felpattan, ahogy a rögzítőn megszólal Janek Kovarsky, Stan régi maffiás főnöke. Előkapja Belkót, hogy számon kérje. Ő persze ellenáll, ezt a férjeddel kéne megbeszélned. Rossz döntés, mert Mitch-nek már egyébként is a bögyében van, és ennyi is elég, hogy kirúgja a férfit. Stan sem jár sokkal jobban, a börtönből csak az asszony hangpostáját éri el, aki ezek szerint az óvadéki tárgyalást is kihagyta.

Lindenék Terry néninél puhatolóznak, ugyanis az övé a hét ropis bankszámla, de állítja, semmit sem tud róla. A személyijét Rosie még régebben kérte kölcsön, hogy beengedjék egy klubba, na és, nem gyerek volt már. (Ja, az anyja is valami ilyesmit mondott az első epizódban, mielőtt megtalálták volna a holttestet.) Nem, nem tudja, mit keresett egy kaszinóban, pláne, hogy miért nézett ki úgy, de Rosie nem volt OLYAN lány, jó napot.

Gwen sétálgat a seattle-i verőfényben, mikor leparkol mellé Adams polgármester, hogy egy borítékot tukmáljon rá, ha akarja, ha nem. Az ajtó alá csúsztatták be (hát hogyne), és gondolta, pusztán szívjóságból, talán a nő is látni akarná. És igen, már ő is tudja, hogy kavar Richmonddal, de ezt már eddig is annyian elsütötték, nehéz számon tartani, hogy Adams köztük volt-e vagy sem.

Holderék egy sikátorban szednek fel egy szakadt cafkát, de nem kell megijedni, nem szolgálatban viszik el egy menetre, a nő beépített rendőr. Korábban a kaszinóban is bepróbálkozott, csak lebukott. Rosie nem ismerős neki, így ránézésre Beau Soleil-lánynak tűnik, ami egy netes escort szolgálat pénzeseknek, a kaszinóban ugyanis szabad a pálya. Szegényes francia szókincsem alapján ez Szép Napot jelent. Tavaly az egyik ribizli viszont egy ronda napot fogott ki, mert nagyon megverték, a tettes azóta sincs meg, csak a személyleírása. A lány neve persze szintén ismeretlen. 

Jamie befut Drexler medencés partijára, ahol a szerelmi szakmunkások kb. 16 évesek. A Beau Soleil itt is elhangzik, méghozzá Drexler szájából, aki nagyon laza most, hogy Adams polgármester eltűnni látszik a süllyesztőben. Magabiztos, hiszen 5 millióval támogatta Rich kampányát, ezért a politikus úgy is kimossa bármiből. A sorozat eredetije ugye dán, ennek fényében kicsit sem meglepő, hogy kiskorúak szexuális kihasználása kerül terítékre.

Stannek biztos nincs elég baja, Mitch jön a beszélőre, és borul a szaros bili a pénzzel meg Janekkel kapcsolatban. A nő nem hiszi, hogy az ura már leszámolt a maffiával, Stan viszont emlékezteti rá, miért is került rácsok mögé – mert ugye valaki picsogott, hogy verje péppé Bendzsót.

Megvan a tavalyi vallomás a kaszinós kurvaverésről, a személyleírás alapján az elkövető egy göndör hajú, kokós stadion fetisiszta, és ha nem szaladgál túl sok ilyen Seattle-ben, akkor ez jó eséllyel Drexler. Ő már egy ex-barátnőn is levezette a dühét korábban. Rosie számítógépén ezért még egy kört kell futni, de most már tudjuk is, mit keresünk: bármit, aminek köze lehet Drexlerhez vagy a Beau Soleilhez. Még egy kis magánélet: Jack apja beszélni akar Sarah-val. Örülne, ha gyakrabban láthatná a fiát, de Sarah zabos, hiszen a férfi hagyta el őket, ezért nem megy bele a kapcsolatépítésbe. Rosie gépén azt találják, hogy rengetegszer látogatta a B.S. weboldalát, utoljára szerda este, de nem tudni, ő is tag volt-e, mert a képeken arcok nem láthatóak. Ruha viszont igen, és az egyiken felfedezik azt a drága cipőt, ami a lány szekrényéből került elő. És van ott más is, amivel már találkoztak: Terry néni zakója. A nőt a munkahelyén, egy bárban keresik fel, aki szerdánként éjjelre van beosztva, szóval nem ért rá netezgetni. Emlékszik viszont valamelyik lány beszámolójára az üzenő falról, akit pár hete egy pasi elvitt a vízpartra, és érdeklődött, gondolt-e már a lány a fulladásra. Valódi nevek nyilván nincsenek, a csaj Céline-ként, a férfi Orpheusként nyomult.

Rich egy újságíró (?) kérdésére bokor arccal letagadja, hogy ők szivárogtattak Adams szeretőjéről. Még Gwen is meglepődik a szép alakításon, de hamar az arcára fagy a mosoly, mert a szerelme kivételesen hajlandó beszélni a nejéről. Richmond elárulja, hogy neki köszönheti, hogy megismerte a város proli részeit, és felfigyelt rájuk, szóval ha megválasztják, az mind Lily érdeme lesz. Ha lehet fokozni, Gwen ábrázata még savanyúbbá válik.

Sarah-ék érkeznek egy címre, elvileg itt kell lennie a Beau Soleil szervernek. Viszont csak egy cipőhamisító kisiparost találnak, meg pár ázsiai jómunkásasszonyt. Holder kicsit megfingatja a fickót, mire az kiböki, hogy a szerverek – természetesen – egy baráté, ő csak a weblapért felel. Ezt mindjárt gondoltuk, kell Céline igazi neve, meg minden, ami Orpheusról van. Oké, Céline még csak-csak akad, de Orpheus törölte magát, épp aznap, mikor Rosie meghalhatott, mindössze egy email cím maradt.

Mitch-nek ma a szar is keserű, a húga sem állhat meg előtte, elég annyi, ha jót feltételez Stanről, és máris devalválódik, hogy gyakorlatilag ő főz rájuk és látja el a gyerekeket. Hiszen ő csak egy bárban dolgozó senki. És ha Mitch-en múlik, Stan a börtönben rohad meg, mert nem csak, hogy nincs miből kifizetni az óvadékot, de momentán nincs is miért.

Sarah nagy lépésre szánja el magát: ír egy mailt Orpheusnak, TUDOM, MIT TETT témában, bár nem is biztos, hogy használja még a fiókját, így azért a kockázat is mérsékelt. Az üzenet amúgy üres. Közben Holder egy hotelszobában várja Céline-t, aki eredeti neve alapján szláv. Azért ez kicsit sokkoló infó, Seattle elég szomorú szeglete lehet Amerikának, ha még egy ruszki kurva is francia-kanadainak adja ki magát, hogy kellőképpen egzotikus legyen. Linden ekkor világosodik csak meg, hogy Drexler pénzeli Richmondot, és úgy dönt, felkeresi a tanácsost. Megérkezik Céline a hotelba, Holder előre fizet, de nem lányos zavarában, hanem hogy a prosti ne visszakozhasson. Úgyhogy a seksz helyett beszélgetés van, de Orpheusról semmi sem ugrik be neki. Akkor nézegess pár képet a halott Rosie-ról, hátha belátod, hogy te is lehettél volna abban a csomagtartóban. Rendben, Orpheus meglepő módon nem gyilkosnak nézett ki, kedves volt és szomorú, amíg a vízpartra nem értek. Többet viszont nem árul el, hiába látja rajta Holder, hogy tudja, ki volt az. Azért bedobja Tom Drexler nevét, de csak azt éri el, hogy Céline hanyatt-homlok menekül.

Stanhez kopognak, letették érte az óvadékot, egyelőre elmehet. Gondolom ennyire azért még Kovarsky-nak sem hiányzik. Nem is, mert Terry várja odakint. Lindennek még nem válaszolt Orpheus, neki viszont már benne van a bugi a lábában, ezért odarendel egy Ray nevű kollégát a gépe elé, ő meg lép Rich-hez. Holder még a hotelben puffog, mikor csörög a telefon: Céline az, aki tényleg be van rosálva, tanúskodásért cserébe védelmet akar, és stílusosan egy sarokra invitálja Holdert, hogy ott fedje fel, kicsoda Orpheus. Richmond magában ünnepel, mikor betoppan hozzá Sarah, aki ez alkalommal nem kér inni. Drexlerről akar beszélni úgy, hogy ő közben nem árulhat el semmit. Rich még lehet, hogy ezt el is fogadná, de elfoglalt ember, ki kell mennie telefonálni. Izzanak a vonalak, Ray is hívja Lindent, hogy Orpheus nem válaszolt ugyan, de elolvasta az emailt. Ez is valami, Sarah arra biztatja Ray-t, hogy küldje el megint ugyanazt.

Egy pillanattal később Rich lakásán csilingel valami. Ray bazmeg, küldjed megint – és újabb csengés. Holder a sarkon már szétázott, de prosti sehol, legalábbis a luxus fajtából. Üres telefonfülke mellétett kagylóval viszont van. Rich lakásán újabb csengetés, majd még egy, ahogy Ray elárasztja Orpheus postafiókját. A hangot követve Sarah megtalálja a számítógépet, érkeznek is a mailjei. Holder a telefonfülkében felfigyel valamire, amire Céline célozhatott: ez pedig a kilátás Richmond választási plakátjaira. Rich pedig már nem telefonál, hanem Sarah-tól érdeklődik, hogy mégis mit csinál az ő monitorja előtt. Gwen otthon végre kinyitja az Adamstől kapott borítékot, ami dugig van lesi fotókkal, ezzel dokumentálva Rich és (talán) Céline randiját.