Na, el sem hiszem, de én vagyok az a „szerencsés” flótás, aki felveszi az X-Faktor hogyvoltjainak fonalát és továbbviszem Candyparfumegirls szellemi örökségét. Előre szólok, hogy én nem ő vagyok, viszont a műsor iránt érzett ellenszenvemet visszafojtom annyira, hogy akik, amúgy bírják ezt az énekes tehetségkutatós műfajt, azok ne pártoljanak el a hogyvoltoktól. Na, de kezdődjön ez a nehéz szülés.

Egyből kitérhetnék arra, hogy minek kell a második résznél is két percen keresztül mutogatni a semmit, azt hogy jönnek a szponzor Audikkal a mentorok, hogy fél Magyarország eljött, hogy feltotyoghasson a világot jelentő funérlapokra, szóval hagyjuk is, mert máris itt van Hegyi Ákos, akit a bejárati ajtótól követünk egészen a stúdióig, mert olyan szívből idegesítően tolja 15 másodpercenként, hogy „X-Faktor”. Fellép a színpadra és már kezdi is a „Gyerünk emberek, taps, a Színpadon az a bizonyos Hegyi Ákos, aki még semmit nem csinált de már itt van.” Remegő hangon énekel valamit, futkározik, idegesítően arcoskodik, majdnem lecsókolja Alföldi ujjáról a brillgyűrűt és teszi az agyát még vagy két percig. Egyedül Szikora mondja meg az igazságot, hogy ez szar volt, a többiek meg szabadkoznak, hogy ez lehetett volna jó is, de nem lett, ugye. Szerintem akkor lett volna jó, ha otthon marad a francba. De  Hegyi "Valakinek a valakije" Ákos három igennel továbbjut.

De jönnek a határ nagy balfasszok. Hol van ilyenkor egy kis forró ólom, amit a fülembe önthetek? Originality 90-es évekbeli rímfaragást gondolja 21. századinak, mehetnek is haza gyakorolni. De Kocsis Alex is feleslegesen utazott idáig, hiába a menőzés, hogy „Nem csak a nevemben van x.” Hát, apukám, onnan is ki kellene venni és ksz-re cserélni. Volt aztán, aki Celine Diont énekelt botrány szarul, meg még két figuravarjú is, akik a lesújtó kritikát némán tűrve elkullogtak szépen. Na, de itt a srác, aki a Honfoglalást tolja, de a KOZMIX-verziót ám, hé! Kevésbé jutott tovább.

Szikora Robi rövid stand upja következik, amikor egy kedves lány adatlapjára pillantva, elduruzsolja az összes ilyenkor elhangzó közhelyeket. Látom budapesti vagy, itt is nőttél fel, jól van, azért jöttél, hogy mindenkinek megmutasd kitűnő tehetséged, ha ez nem sikerül, akkor nagyjából nincs is értelme az életednek, jól mondom, rendben aranyom, akkor halljuk hát. A színvonaltalan énekprodukciót meg inkább hagyjuk is.

Fat Phoenix-től Tóth Gabi meg Magyarország összes asszonya és kislánya menten állva huggyozik, erre kár is szót fecsérelni, szimplán jó volt az előadott George Michael-féle nyúlásuk. Aztán zanzásítva megkapjuk azokat a versenyzőket akik mind megkapták a négy igent, ezekre hadd ne térjek ki külön-külön. Batánovics Lilit elnézve viszont kapásból azt mondtam, hogy csak úgy ömleni fog a torkából a szar, mert eddig csak anyuka támogatta, meg az énektanár, aki el is kísérte. Még szép. Egy két tehetségtelen énekkórusost elkísért már a tanár nénije, szóval van miből táplálni a rosszmájú előítéleteket, de Lili leénekli mindenki haját, csak az az indokolatlan áriázást ne csinálta volna. De ettől még jár a négy igen.

Dr. Sárkány Gergely feszeng a színpadon, aki nem nőgyógyász doktor, hanem jogász doktor. Az énektudás nem egy Phd színvonal, de a védőbeszéd már annál inkább. „magas volt a mikrofon hangja.” Az bazmeg, pedig anyuka a háttérben jól hallotta, hogy arany ömlik a fia torkából. Istenes Bence meg még lök a szakadék szélén álló gyereken, hogy pedig milyen jó is volt ez, ugye, bezzeg a nyomorék zsűrinek nincs file a jóhoz. Na, de most jönnek a tavaly kibukott arcok, akikre most is ugyanez a dicsfénytől mentes sors vár, így Krautheim Norbertnek sem kell többször jönnie, és sorstársa Tóth Viktor is az esélytelenek nyugalmával tiplizhet elfelé, hiába énekli a „Most élsz” című számot. De a teljes mélypontot végül az anya lánya kombó Párduc lányok formáció biztosítja. A kedves mama úgy megsértődött az elutasítástól, hogy a színfalak mögött el is küldte Tóth Gabit a búsba. A sok szarra végül megérkezik a sárkány lány, Majoros Tünde Zsuzsanna, aki faszán eltolja az Anasztázia című mese egyik dalát.

A jó énekesek táborát erősíti Tóth Marcell is, aki úgy lenyomja James Arthus Impossible című számát, mint az álom. Van egy tippem, hogy hány női nézi térde remegett bele a produkcióba. Ezt persze egy botrány rossz énekessel és annak páratlan dalválasztásával lehet megfejelni. Jön Lukácsi László és Copy Con egy Shagy-feldolgozása, az Angyal az égből. Ha a produkció vicc faktorát nézzük, akkor egyértelműen zseniális volt, amúgy meg nem. Aztán meleg váltásban jött az MDC, két gitáros + egy énekes felállásban, nekem nem tetszett kimondottan, de azért továbbjutottak és az aranyhangú énekesek zanzásított örömtánca jön az RTL klub vágószobájának jóvoltából. De a lényeg: Karsai Kata, aki amúgy a Fat Phoenix frontemberének a nője. A háztartásbeli asszonyok és kiégett harmincas titkárnők tévékészülékei valahol itt sötétülhettek el. Még egy cuki facér pasival kevesebb, basszameg. De az ének amúgy hibátlan (Cee lo Green: Forget You), csak hát erőtlen volt, nem látszott rajta, hogy akarja az X-Faktoros pompát és csillogást, ami szünetmentesen beragyoghatja mindennapjait. Alföldi is megmondja, hogy az ilyen színészeket zokszó nélkül bassza ki a meghallgatásokról, de neki most megkegyelmez és meg is lesz az a négy IGEN.

És a végére pedig egy hibátlan dal, amit ki is lehetne tenni az X-Faktor előcsarnokába, mint követendő példa. Szabó Ádám énekli a Skyfall főcímdalát. Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, mintha leszállt volna az angyalok kara és Ádám torkába költözött volna erre a produkcióra, olyan magasztosan zengett Adele dala. Következő héten ugyanitt.