Kedves páciensek, mai témánk a teljesítési kényszer, amint arra az epizód címe is utal, nézzük, hogy áll ezzel kedvenc nyomozópárosunk. Most éppen valami feltételezett rabló után nyomoznak egy parkolóház előtt várakozva, Travis szerint tutira erre fog jönni a fazon, neki mindig megbízhatóak az információi. Wes fogadást ajánl, 20 dolcsi a tét, de alighogy kimondja, feltűnik a gyanúsított, nyomában szirénázó rendőrautó. Wesék kiugranak a saját kocsijukból és üldözőbe veszik a felső szint felé menekülőt, aki kétségbeesésében át akar ugrani a szomszédos háztetőre, de nem sikerül neki teljes mértékben és lógva marad a tető szélébe kapaszkodva. Rugóláb nyomozóink persze sikeresen megugorják a távot és a kétségbeesetten csimpaszkodó gyanúsított fölött azon kezdenek vitatkozni, melyikük ugrott messzebbre. A felérkező rendőrök sürgetnék a férfi kimentését, de Travis ezt elintézi egy „kevesebb a papírmunka, ha lezuhan” beszólással. A gyanúsított ekkora közöny láttán mindent bevall, csak mentsék már meg, a beismerés jutalmaként végül Wes és Travis nagylelkűen felhúzza a tetőre és bilincset kattint a megkönnyebbült bűnöző csuklójára.

Váltunk a csoportterápiára, ahol az egyik fiatal pár, Peter és Dakota mesél a készülő gyerekprojektről, próbálkozásuk azonban egyelőre eredménytelen, a nőnek nem sikerül teherbe esnie. Sőt szegény Peternek előző este még merevedést sem sikerült produkálnia, hát igen, ez a teljesítési kényszer, bólint dr. Ryan. Krikett és baseball szakszavak röpködnek, kilences lyuk, hazafutás, én egyik sporthoz se értek, de a párhuzam így is nyilvánvaló, a dokinéni fel is teszi a többi hímneműnek a kérdést: Mondtak márt csődöt nyomás alatt? Nem, én sem, á dehogy, rázzák a fejüket a pasik, Peter csüggedten köszöni meg nekik az együttérző szavakat. A város másik részében eközben középkorú pár lép be valami felkapott szórakozóhelyre, a nagy tömegben és zajban azonban a bongyorhajú pultoscsaj meg sem hallja a férfi rendelését. Az egy darabig még próbálkozik, majd pisztolyt ránt és többször a levegőbe lő. Mindenki sikoltozva a földre veti magát, az ember pedig ismét kikéri az almás martinit, és ezúttal meg is kapja.

Vissza az őrsre, ahol ünneplés készülődik, Wes és Travis 398 letartóztatást foganatosított eddig, új rekord készül, Sutton parancsnok ki is tesz egy plakátot a falra, rajta a nyomozók arcképe és egy nagy 2-es. Ez lesz a visszaszámláló, jelenti ki a többi nyomozó tapsa közepette, még két elfogás és meglesz a 400. Erre jó az esély, mert befut a hír a bárban történt esti lövöldözésről, a páros már indul is kihallgatni a pultost. A bongyorhajú szépség szerint a lövöldözők 15 000-t vittek el, a pasi akcentusa meg az általa használt kifejezések alapján másik államból jöttek, és mindkettőjük csuklóján olyan karkötő volt, amin franciakártyás mintájú bizgentyűk lógtak. A tanúvallomás végeztével a pultos még meghívja West egy italra, amiért a szőke nyomozó bármikor beugorhat tetszőleges időpontban. (Majd ad neked aggyistenbiri állandó kommentelőnk, kisanyám!) Wes arcán önelégült mosoly terül szét, Travis hitetlenkedve csóválja a fejét.

A kapitányságon Wes először azt fejtegeti Travisnek, hogy a pultos lány nem is az esete (ez a csávó vagy vak, vagy ízlésficamos), majd igyekszik más témára terelni a beszélgetést: szerinte a leírásnak megfelelő karkötőt bridzsversenyek győzteseinek szoktak adni, míg Travis szerint a fickó által használt kifejezések északnyugat Texasra jellemzőek, ő pár éve járt egy odavalósi csajjal (mily meglepő). Rá is keresnek a neten a közelmúlt eseményeire és bingó, az egyik hír arról szól, hogy Jim és Maria Bergen a közelmúltban megnyerte a texasi bridzsversenyt. A rablás miatt hitelkártyát nyilván nem használnak, ezért gyerünk lenyomozni, melyik szállodában fizettek texasiak kápéval. (Amúgy ha Texas, akkor ZZ Top, szúrom közbe csak úgy önkényesen.)

Rövid nyomozás után meg is találják a hotelt, egy egész rendőrosztag kíséri el őket a rajtaütésre, bár a fiúk mintha kissé stresszelnék magukat, hiszen sikeres letartóztatás esetén már meg is van a 400-as rekord. Én elölről, te hátulról a csapatoddal, egyeznek meg, a nagy egyeztetés vége aztán az, hogy mindketten a bejárati ajtó elé érkeznek. De hát mondtam, hogy te a hátsó ajtóhoz menj, igen, de ez a hátsó, a medencés szállóknál a másik ajtó az első, huzakodnak hosszasan, ennyi idő pont elég, hogy a gyanúsítottak a valódi hátsó kijáraton át meglépjenek. Na tessék, itt a teljesítési kényszer, amit dr. Ryan emlegetett, hadonászik mérgesen a stukkerével Travis.

A terápián tehát megvan a téma, Travis megértően közli, hogy most már át tudja érezni Peter és Dakota problémáját, mert ezúttal az ő társa nem tudott teljesíteni, ezért kudarcot vallottak. Dehogynem tudtam teljesíteni, te nem tudtál, úgyhogy ebben a szituban most én voltam Dakota, tiltakozik Wes. Dr. Ryan szerint rendesen kell kommunikálni, nem egyből a másikat hibáztatni, és akkor beindul a folyamat, de a felpaprikázott nyomozók szerint ők eddig mindig úgy dolgoztak, hogy nem dumáltak közben feleslegesen és az be is vált. Igen, egészen ma délutánig, szúrja közbe a dokinéni. A nap végén Wes a szálloda éttermében vacsorázik, merengve a kudarcon, amikor dekoratív szőke lép oda hozzá: Mit érdemes itt enni? A nő Carine Thompson, valami kereskedelmi cég alelnöke és folyton utazik, Wes, mivel már lassan egy éve a szállodában lakik, ismeri a kínálatot, így aztán szó szót követ, végül megállapodnak egy másnap esti közös vacsiban. (Aggyistenbiri már készítheti a sodrófát.)

A feldobott Wes másnap reggel holdvilág mosollyal lép be az irodába és dugja Travis orra alá a csaj névjegykártyáját: Itt aztán nem lesz semmi teljesítési kényszer, mondja vigyorogva. Új bejelentés érkezik, Bergenék kiraboltak egy luxusruha áruházat, szerencsére kamera is rögzítette az akciót. A felvételt elemezve a nyomozóknak feltűnik, hogy a nő teljes passzivitással vesz részt az akcióban, sőt úgy tűnik, mintha a férje erőszakkal vinné magával. Sutton behívatja magához a fiúkat, hogy beszéljen velük az előző napi kudarcról. Maguk közt pont olyan a kapcsolat, mint Liz Taylor és Richard Burton között, utálják egymást és folyton veszekednek, de egymás nélkül nem tudnak meglenni. És melyikünk Liz?, kérdez közbe Travis, majd Weshez fordulva meg is adja a választ: Tegnap azt mondtad, hogy te vagy Dakota, akkor most legyél Liz is, és légy rá büszke. Az egész kapitányság hasonlóképpen gondolhatja, mert mire elhagyják Sutton irodáját, a visszaszámláló plakáton jóindulatú kezek már ki is dekorálták a két nyomozó képét: Wesnek dús fekete hajat és „Taylor” feliratot rajzoltak, Travis szájába meg füstölgő cigit és „Burton” feliratú nyilat.

Travis gépére megérkezik Jim Bergen háttéranyaga, amiből kiderül, hogy a férfi 20 éven át kárbecslőként dolgozott, de a cég nemrég csődbe ment, Bergen munkanélküli lett, ráadásul az igazgató elsikkasztotta a dolgozók teljes nyugdíjalapját. (Micsoda mázlisták ezek az amcsik, más országokban ezt a teljes népességgel megcsinálják, nem csak egy-két céggel.) To make matters worse, Bergenék házát pár hónapja lefoglalta a bank, és megszűnt a betegbiztosítása is, mindezek alapján nem igazán tűnnek profi bűnözőknek. Wesnek korábban már sikerült elérnie Maria Bergen nővérét, a nő most visszahívja és megadja azt a mobilszámot, amin Mariát el lehet érni, végre valami haladás az ügyben. Máris hívják a számot, a túlsó végén Maria rémült hangon szól bele, majd megörül a rendőröknek és gyorsan elhadarja a címet, ahol a férjével vannak. Wesék máris indulnak, de mire odaérnek, csak egy, a nő által hátrahagyott cédulát találnak a földön: Jim szörnyűbb, mint valaha, folyton a végről beszél. Az egyik szobából kis zacskóban pár szem gyógyszer is előkerül, a nyomozók indulnak vele Jonelle-hez, a boncolóorvoshoz, hogy segítsen beazonosítani a bogyókat. A csaj szerint aszpirin, halolajkapszula és egy erős gyulladáscsökkentő van a csomagban, az egyik Bergen tehát komoly beteg lehet. Később a kórházi adatokból ki is derül, hogy Jimet fél éve leukémiával diagnosztizálták.

Ismét este, ismét vacsi, Wes és Carine beszélget, a nőt elhagyta a vőlegénye, amikor előléptették, most nyilván alkalmi kalandot keres, Wes viszont folyton Alexről, a volt feleségéről beszél, a hülyéje. Ezért aztán csak ő csodálkozik, hogy végül nem perfektuálódik a randi, másnap reggel Travis csak rápillant Wes feldúlt vonásaira és egyből leveszi, hogy társának sikerült elcsesznie a tuti dolgot. Később a terápián kiderül, hogy mindkét nyomozót egyre jobban nyomasztja a visszaszámlálási projekt, és a nagy beszélgetés közben már olyan is elhangzik, hogy lehet, hogy mégsem a másik volt a hibás a kudarcba fulladt szállodai elfogásnál. Megtudjuk még, hogy Peternek ismét felállt, sőt Dakota vett magának egy csábító pomponlány ruhát, tehát a gyerekprojekt ismét sínre került, Peter már nem vaktölténnyel lövöldöz. Ettől a szótól Travis megvilágosodik, mint doktor House: a rablási helyszíneken sehol sem találtak töltényhüvelyt, tehát Jim pisztolyában csak vaktöltény van. Közben befut egy új hívás, a Bergenek kiraboltak egy puccos éttermet. A főpincér szerint a páros úgy ült be, mint normális vendég, de a nő egész idő alatt egy szót sem szólt. Sőt Mariának lett volna lehetősége lelépni is, amíg a férje kiment a mosdóba, de mégsem tette, ez meg azt mutatja, hogy esetleg nem is akarata ellenére hurcolja magával Jim rablásról rablásra.

Mindent összevetve ez az egész nem is rablássorozatnak, hanem nyaralásnak tűnik, aminek során Jim a feleségének gyűjti össze a pénzt arra az időre, amikor ő már nem lesz. A Bergenek a neten található „Mit nézzünk meg LA-ben?” oldalon felsorolt látnivalók alapján haladnak, az első három pont (felkapott bár, luxusruha bolt, puccos étterem) kipipálva, hátra van még a Hírességek Sétánya, a Mulholland Drive, a Santa Monica Boulevard és a Modern Művészetek Múzeuma. Wes kiosztja a rendőröknek, hogy ki melyik helyszínen járőrözzön, ő Travis-szel a múzeumhoz megy, mert a megérzése azt sugallja, ott fog felbukkanni a páros, mert valami híresemberek programot hirdettek oda. És igaza is lesz, hamarosan megérkezik Jim és Maria, az egyik túlbuzgó álruhás rendőr máris nyúl a pisztolyáért, amit Jim észrevesz. Fenyegetőzve maga elé rántja Mariát, Wes és Travis egymás szavába vágva igyekszik őt lebeszélni és elmondják, hogy ismerik az élettörténetét, tudnak a betegségéről, adja meg magát és mindenki jól jár. Bergen némi habozás után elfogadja az ajánlatot és elengedi Mariát.

Később a rendőrségen kihallgatják az asszonyt, akinél megtalálták az összes rabolt pénzt, ráadásul az ő kézírásával voltak megjelölve a kirabolni szándékozott látnivalók. Megállapodnak a nővel, hogy a pénzt visszajuttatják a tulajdonosoknak, a jelentésbe viszont azt írják, hogy Mariát a férje kényszerítette a részvételre. Jim fegyveres rablás miatt amúgy is börtönbe kerül, de ott legalább megkapja a szükséges orvosi kezeléseket, a nőt viszont kegyelemből elengedik. Így aztán a visszaszámlálón a nyomozók csak egy számot tépnek le, tehát a rekordot még nem sikerült elérni, viszont így talán elmúlik róluk a teljesítménykényszer.

És újból vacsora Carine-nel, Wes most már jobban adja elő magát és a csaj részéről el is hangzik a „folytassuk a beszélgetést a szobámban egy ital mellett” alsónadrág-duzzasztó mondat. Carine telója pont ekkor becsörög, a beszélgetés hangvételéből azonban Wes kitalálja, hogy Carine a vőlegényével beszélt, akivel nem is szakított, az erkölcscsősz nyomozót így viszont már nem érdekli az egyéjszakás kaland lehetősége. A másnapi terápián mindazonáltal úgy adja elő a dolgot, hogy sikeresen becsajozott, mert kidolgozta az akciót, és csak rajta múlt, hogy a végén nem élt a lehetőséggel. Travis persze egyből tiltakozik, ez így nem is igazi becsajozás, szex nélkül nem beszélhetünk sikeres randiról, a társaság helyeslően bólogat. Dakotáék viszont örömhírrel szolgálnak, a csaj terhességi tesztje végre pozitív, használt tehát a megöntözés, a pártos honfivér, szúrok be egy nem egészen ide illő versrészletet.

Zárásul a kapitányság egyik félreeső szobájában Travis szobai kosárlabdával gyakorol, tízből tízet bedob, random kollégája elismerően bólogat. Belép Wes és fogadást ajánl: mi van akkor, ha csak egy dobása van Travisnek és ha azt nem dobja be, akkor veszít? Travis elnézően mosolyog és dobáshoz készül, közben Wes újabb és újabb közbeszólással igyekszik megzavarni, 20, 50, majd 100 dolcsira emeli a tétet. Travis elfordítja szemét a kosárról, erősen fixírozni kezdi West, majd oda sem nézve elereszti a dobást és a labda csont nélkül landol a kosárban.

Csendet kérünk, itt most megalázó terápiás foglalkozás zajlik.