Trópusi útról hajózik hazafelé a Charlotte Rhodes, a vasember James elég ramatyul néz ki, összeszedett valami nyavalyát és a parancsnoki kabinban elgyötört arccal nyeli az orvosságot, ami a színe alapján brandy is lehetne, sőt lehet, hogy pont az. (De ha mégsem, akkor szatmári szilva.) Belép a még Jamesnél is keményebb iron man, Baines kapitány, neki semmi baja, és nekilát a vacsorának, marhahús krumplival, Onedin rá se bír nézni. Legalább egy kis császármorzsát egyen, miszter Onedin, tuti recept, a hogyvoltíró Gabbától kaptam, biztatja a vén tengeri medve, de James csak a fejét rázza. Az üzletet persze ilyen állapotban sem hanyagolja és arról beszél Bainesnek, hogy rá kell hajtani a Brazil Államvasutakkal kötendő szerződésre, nekik most minden mennyiségben szénre és acélra van szükségük. Odahaza Liverpoolban Frazer szenior is erre a következtetésre jut, és Caroline társaságában éppen arról faggatja Fogartyt, hogy van-e gőzhajóra is kapitányi engedélye, merthogy gőzössel fel lehet hajózni az Amazonason. A szakállas kissé értetlenül bólint, engedélye ugyan van, de rutinja még nincs, az öreg azonban egyelőre nem mond többet a terveiről.

Váltunk Lisszabonba a Braganza-házba, ahol az amorózó külsejű borkereskedő a harmadik évad tiszteletére szakállt növesztett, jó döntés, így már kevésbé emlékeztet Frankensteinre. Sok öröme azonban nincs az arcszőrzetben, legszívesebben szálanként tépné kifelé mérgében, mert éppen fiával, a hetyke bajszú délceg Joséval vitatkozik. A fiú ugyanis nem akar Angliába menni, ahol apja a családi vállalkozás ügynökeként kívánja őt alkalmazni. Josét jobban érdeklik a trópusi halak, kagylók, növények, felőle ugyan maradhatnak a boroshordók, ahol vannak, ő szarik bele. Nem így mondja, de ezt gondolja, és közben keményen mereszti hegyesre pödört bajszát, hiába, nehéz a serdülőkkel, főleg, ha már legalább huszonegy évesek, mint ez is itt.

Az élet Onedinéknél sem habostorta, Robert teljesen átadta magát politikai karrierjének, mással nem foglalkozik, most is valami beszédre készül, meg sem hallja az öreg Webster szavait, aki az üzletről és a nemrég vízre bocsátott Anne Onedinről faggatja. A gőzös ugyanis eltűnt a kikötőből, Robert azonban csak felkapja jegyzeteit és elviharzik a városi tanácsba. A szomszéd szobában hangosan sír a kis Charlotte, gondoskodó nagyapja elégedetten hallgatja, ez az kicsikém, így erősödik a hangocskád, mondja és tölt magának az asztalon álló vörösborból. Belép Sarah és vasvilla szemekkel mered az üvegre, az udvarias Webster borízű hangon meg is kínálja egy pohárkával. Ez persze csak olaj a tűzre, Sarah kertelés nélkül közli, hogy az öreg most már húzzon el tőlük, hiába van itt az unokája, úgysem foglalkozik vele, mindent neki, Sarahnak kell intéznie, elege van ebből.

Megérkezik a Charlotte Rhodes, a kikötőben senki sem várja, nem úgy van, mint régen, mondja melankolikusan Baines. James hazamegy, az üres házban céltalanul tesz-vesz a kandalló fölött lógó nagyméretű Anne portré alatt, amikor belép Leonora. Vettem egy csokor virágot, megvarrtam a párnahuzatokat és főztem ebédre finom császármorzsát, csacsogja, de James oda se figyel. Levél érkezett senhor Braganzától, inkább azt kezdi bontogatni, ne törődjön velem, veti oda Miss Biddulphnak. Nem lesz ennek jó vége, James, ha ennyire nem olvasod a nyilvánvaló jeleket, morgunk magunkban. Belép Sarah, a nem családtag Leonorát rövid úton elküldi és panaszáradatban tör ki. Minden rámarad, Robert nem foglalkozik az üzlettel, csak a politikával és a rezsicsökkentéssel, a gőzös eltűnt a kikötőből, az öreg Webster meg egy két lábon járó szeszkazán. Persze pont végszóra belép az emlegetett, ki is kéri magának az eposzi jelzőt, de a nyelve olyan nehezen forog, hogy alig lehet érteni a szavait. James az egész szóáradatból persze csak a gőzösre vonatkozó infókat hallja meg, de egyelőre nem aggódik, biztos próbaúton van a hajó.

Azért a Webster-problémára is kitalál valamit: Baines a Charlotte Rhodes-zal elhajózik Braganzához áruért, Webster meg vele megy és majd ő tárgyal a portugállal, ezt én nem nevezném az évszázad döntésének, de hát nem is vagyok vadkapitalista. Az öreg alkoholista gyorsan beöltözik kapitányi egyenruhájába és már a fedélzetre lépve arcoskodni kezd Baines-szel, aki többször nyomatékosan figyelmezteti, hogy a hajón ő parancsol, Webster csak Lisszabonban jogosult intézkedni, addig egyszerű utas. Ez a hajó valamikor az enyém volt!, pattog Webster, Baines tenyere viszketni kezd, de aztán inkább a legénységgel foglalkozik. Persze ott sem megy minden simán, két matróz, ahogy megtudja, hogy az alkoholista Webster is a hajón van, azonnal visszamondja a szerződést. Kijelentették, hogy akkor sem hajóznának magával, ha maga lenne Noé, közli Baines alig titkolt elégedettséggel a hangjában, Webster csak morog.

Elizabeth meglátogatja Robertéket és újból szóba kerül az eltűnt gőzös, Robert azonban továbbra is úgy tesz, mint aki semmiről nem tud semmit, és ismét elhúz. Elizabeth közli, hogy Caroline Maudsleytól úgy tudja, Frazer szenior szintén a brazil vasutasokra akar ráhajtani, ott látja a tuti üzleti lehetőséget. Szerintem egyébként Robert titkol valamit, én jól ismerem, közli Sarahval. További infók reményében Sz Sz ismét felkeresi újdonsült barátosnéját, Caroline elmondja, hogy nagybátyja és Fogarty valami gőzhajózási engedélyről is beszéltek, Elizabeth okos fejében kezd összeállni a kép. Amúgy nekem nagyon rokonszenves ez a Fogarty kapitány, maga ismeri?, kérdezi Caroline. Csak felületesen, válaszolja Elizabeth és gyorsan távozik, még mielőtt leszakadna a plafon.

Sz Sz felkeresi Danielt, de a szakállas átlát a szitán és nem hajlandó semmit sem elárulni Jack Frazer terveiről. James is nyomoz, először Robertet faggatja, de az csak hebeg-habog, ezért James úgy dönt, egyenesen a fejhez megy. Frazer szenior magabiztosan közli, hogy igen, ő tüntette el a gőzöst, de minden törvényes volt. Igaz, hogy Albert James megbízásából építette a hajót, James viszont mindmáig csak két részszámlát fizetett ki. És bár az is igaz, hogy kápé helyett adott részvényeket is, de a teljes vételár még mindig nincs rendezve. Így ő, mint a Frazer Hajógyár vezetője és egyben részvényese az Onedin Társaságnak is, eladta a gőzöst egy újonnan alakult hajózási vállalatnak 16 500 fontért. Az eladás ellen egyetlen részvényes (értsd: Robert Onedin) sem tiltakozott, a vételárból Frazer levonta a tartozást, így maradt 5000, ezt elosztják három részre, Albert Frazer, Jack Frazer és James Onedin között. Ja igen, ebből még lejön az ilyen-olyan kezelési költség és a pókos nyolcszáz, úgyhogy marad fejenként 1000 font, nem is olyan rossz pénz ilyen nehéz időkben. James leizzad, kezd rajta kitörni a láz, ezért nem vágja arcon Frazert egy random péklapáttal, hanem elbotorkál. Rosszul állnak az ügyei, pedig amúgy nem tehetségtelen a fickó, mondja szenvtelenül Frazer az éppen érkező Caroline-nak.

James odahaza a kandalló előtt ücsörögve lázasan gondolkodik (he-he), majd másnap felkeresi Elizabethet. Caroline is ott van, James közli, kinyomozta, hogy az emlegetett új hajózási vállalatnak Frazer szenior a fő részvényese, tehát ő volt egy személyben a vevő és az eladó. Ez megérne egy csinos pert is, arra azonban Jamesnek nincs ideje, ő másképp szereti megoldani az ügyeit. Frazer nyilván a gőzössel akar felhajózni az Amazonason, de én nem szeretem, ha kijátszanak, jelenti ki a nőknek. Az is kiderül, hogy Frazer átneveztette a hajót Skót Lányra (Scottish Lass), ez persze csak még jobban felpiszkálja Jamest. Pont ekkor lép be Robert, James egyből nekiesik: Hát nem vetted észre, mire készül Frazer, te szerencsétlen, neked nincs jogod elveszíteni az én pénzemet! Robert tiltakozik: Nincs jogod elmarasztalni engem, nem is akarok ezzel foglalkozni, mert fényes karrier előtt állok! A testvéri szeretet jegyében James kis híján bátyja fejére zúdítja a lábasból a frissen elkészült forró császármorzsát.

Nézzünk ki kis időre a tengerre, a Charlotte Rhodes hajózik Portugália felé, az öreg Webster persze folyamatosan morog mindenért, de Baines folyamatosan rászegeződő vasvilla tekintete miatt csak úgy magában. Persze egy csöpp gyógypálinka sincs itt, csukja vissza csalódott arccal az egészségügyi szekrényke ajtaját. Kikötnek Lisszabonban, Webster átöltözik és frakkban-cilinderben beállít Braganzához. Meg is köti vele az üzletet, majd két napig ki sem mozdul a vendégszobából, és végigkóstolja a borkereskedő teljes szortimentjét. Az amorózó külsejű Braganza felkeresi Bainest a fedélzeten és megbeszéli vele a Webstert és Josét érintő teendőket. De én nem vihetem erőszakkal magammal a fiát Angliába, tiltakozik Baines, de az elszánt Braganza nyomatékul teljes hajórakományokat ígér az Onedin társaságnak  Dél-Amerikába, most úgyis az a nagy lehetőségek hazája.

Pénz beszél, kutya ugat, ezt tudja Baines is, ezért viszonylag hamar hagyja magát meggyőzni. Elmegy a Braganza-házba és arra kéri Josét, segítsen a félig üres portóis palack mellett szundikáló Webstert a hajóra vinni. Baines a hóna alatt ragadja meg, José a lábánál fogva, így cipelik ki a házból. Vigyázzon, büfög!, figyelmezteti Baines előrelátóan Josét. A fedélzetről aztán nem engedi távozni, magának velem kell jönnie Angliába, magyarázza a bajszát fenyegetően meresztő ficsúrnak. Az azonban a tettek embere, bemos egyet Bainesnek és már ugrana a partra, de az öreg tengeri medve elkapja és a falhoz keni, joccakát.

Liverpoolban James házában Caroline sétálgat fel-alá, amikor belép Leonora. (Nem tudom, hogy van ez, de egyedülálló férfi házába csak úgy ki-be járogatnak mindenféle úrinők, hát milyen viktoriánus kor ez?) Korábban még nem találkoztak személyesen, de ennek ellenére egyből leveszik, hogy a másik potenciális vetélytárs lehet. Kötetlen beszélgetés örve alatt alaposan be is szólogatnak egymásnak, én kibicként rendkívül jól szórakozom. Belép James, kezében Braganzától érkezett levél, benne a jövőbeni fuvarok ígérete: párolt só Új-Fundlandba, onnan szárított hal Brazíliába, lesz itt forgalom több hajómnak is, örvendezik a jó hírnek, ami mellett eltörpül, hogy két nő is várja, hogy közelebbi kapcsolatba lépjen velük.

James elrohan Frazerhez és közli, hogy tud a Skót Lányról. Engem csak egyszer tudott átverni, mert a bátyám hülye, de többször nem fog, jelenti ki magabiztosan. Az öreg Frazer hívatja Fogartyt és a gőzössel máris útnak indítja Brazíliába, hogy mielőbb kösse meg a szerződést a vasutasokkal, James a kikötőből nézi, ahogy a boldogult felesége nevétől megfosztott gőzös kihajózik. Hamarosan megérkezik a Charlotte Rhodes, a tiltakozó Josét Onedin rövid úton megnyugtatja: Az Amazonashoz megyünk, nekem kellene oda egy jó ügynök, ha elvállalja, ott kiélheti természetbúvár hajlamait is, és összeköti a kellemeset a hasznossal. José kicsit gondolkodik, pont ekkor lép a fedélzetre Elizabeth, James gyorsan bemutatja a huginak Braganza juniort, a két szempár összeakad és hosszú másodpercekig el sem szakad egymástól. José hódolatteljes kézcsókkal köszönti Sz Sz-t, bajsza vége tüzesen felmered (egyéb testrészeit a kamera nem mutatja). James ezt nem veszi észre, mert közben Baines-szel beszélget a brazil szerződésről. Ön szerint van még esélyünk?, kérdezi a hűséges tengeri medve, James bizakodva bólint: Talán még van, hála magának.