Akcióval nyitunk, emberrablás van a mi utcánkban, a tettes kirabolt egy italboltot majd az egyik női alkalmazottat túszul ejtve felmenekült egy ház harmadik emeletére, onnan hadonászik pisztollyal. Az utca tele zsarukkal, Wes és Travis is megérkezik védőmellényben, a különleges egység is bevetésre kész, de addig kis időre el kellene vonni a túszejtő figyelmét. Wes megszavazza, hogy ehhez Travis ért legjobban, és bár társa nem túl lelkes a feladattól, a kezébe nyom egy hangosanbeszélőt, hajrá. Be van ez kapcsolva?, kérdezi Travis, a házfalak visszhangozva verik vissza a szavait. Tehát be van, konstatálja barátunk és belevág a beszédbe. A túszejtő a zsaru jó szándékának igazolására kéri, hogy Travis tegye le fegyverét és védőmellényét, így tárgyaljon vele.  A nyomozó teljesíti a kérést és miközben beszél, közelebb lép a házhoz. A túszejtő azonban be van kattanva, tovább fenyegetőzik, majd rálő a fegyvertelen zsarura. Wes rémülten rohan oda társához, aki falfehér arccal közli, eltalálták. Csak rád lőttek, nagy különbség, nyugtatja meg Wes, és ujját átdugja a Travis leffegő ingén ütötte lyukon. Az elterelés viszont sikeres volt, a rohamcsapat a lövöldözés alatt behatolt az épületbe és lekapcsolta a túszejtőt. Travis lába azonban még mindig remeg, nem csodálom.

A csoportterápián a bizalom a téma, az egyik páros nőtagja éppen bevallja, hogy férje jelszavával titokban részvényeket vett a brókerneten, és egy hónap alatt 3%-os hozamot sepert be. A férj meglepődik, új oldaláról ismerte meg párját, lehet, ezek után az asszonyra kéne bízni a családi kassza feltöltését. Wesre és Travisra kerül a sor, ők persze húzódoznak, munkájuk során napi szinten kell megbízniuk egymásban mindenféle akció közben, minek erről itt beszélni. A súlyom amúgy kb. 73 000 gramm, próbálja Wes elviccelni a dolgot, szerencsére az idő pont ekkor lejár, mert megérkezik az aerobik csapat, dr Ryan azonban nem hagyja futni a srácokat. Házi feladatot ad nekik: a következő egy hétben minden nap mondjanak el a társuknak valami olyat magukról, amit a társ még nem tud róluk. Ez a nő egyre ravaszabb lesz, morognak a nyomozók egymás közt.

Újabb helyszín, babaálarcos csoport készül kirabolni egy bazi nagy kertes házat az éj leple alatt, punkfrizurás vezetőjükkel az élen gépfegyvert szegezve hatolnak be a kertbe, az őrt leütik, a széfet kirámolják és már ott sincsenek, gyors munka. Reggel a kertben nyüzsögnek a zsernyákok, Wes és Travis is megérkezik, Travis a házi feladat keretében éppen valamelyik nőjéről mesél, közben a tornácon kiszúr két jellegzetes napszemüveget viselő alakot. Mit keres itt az FBI?, néznek egymásra a nyomozók. A csinosabbikról kiderül, hogy ő a vezető, a neve Carrie D’Amico különleges ügynök, a társa meg Tom Mills ügynök, ez utóbbi nekem nem esetem, de nem azért, mert barna a haja. Kiderül, hogy az elkövetők már több megyében követtek el hasonló rablásokat, mindig babaálarcban dolgoznak és plasztikkal robbantják fel a széfeket. Tom mutatja a fantomrajzokat, közben elmondja, hogy már kikérdezték a szomszédokat, de senki sem látott semmit. És beszéltek a szomszéd fiával is?, int Wes egy függöny mögül leskelődő tini srác felé. D’Amico különleges ügynök szeme megvillan, hát ezt buktátok kedves szövetségiek, ugye hogy a helyi zsaruknak is lehetnek jó ötleteik?

A srácot Miltonnak hívják és persze tud újdonsággal szolgálni. Mivel jól rajzol, gyorsan felskicceli az álarcos rablókat és fegyvereiket, sőt hozzáteszi, hogy a támadók katonai jelbeszéddel kommunikáltak egymással. Így meg így?, mutatja Travis, a srác buzgón bólogat. Maga szolgált a seregben?, néz elismerően Carrie Travisre. Nem, de online nyomom a Purple Heartot, válaszolja az, és máris elmerül a játék részleteiben a szintén rajongó Miltonnal. Később a kapitányságon a két nyomozó újból az esetről beszél, pontosabban arról, hogy a csinos D’Amico ügynöknek melyikük jön be. Végszóra belép a vörös démon, a fiúk gyorsan témát váltanak, Wes a neten keresgél bőszen és hamarosan rátalál a Milton által rajzolt fegyverre: MP 5-ös géppisztoly, a rohamosztagosoknál (rangerek) van rendszeresítve. Carrie gratulál Wesnek, Travis hitetlenkedve csóválja a fejét. Feladat: utánanézni az elmúlt két évben leszerelt rangereknek. Travis tud egy gyorsabb megoldást: adják oda neki a neveket és ő leszállítja az elkövetőket. Hogyan?, néz rá Wes, de Travis csak annyit mond: Gyere velem, de köss fel partedlit!

Irány Travis fogadott családjának háza, ahol a mama éppen kerti partit tart a nemrég hazatért másik fia, Jason ünneplésére. Jason is ranger volt, két hónapja szerelt le, azóta a veteránok beilleszkedésével foglalkozik, munkát szerez nekik, intézi az adminisztrációs ügyeiket, ilyesmi. Travis bemutatja West: Á, a karótnyelt, mosolyog vidáman a mama, Wes inkább kényszeredetten. Jason is odalép, nagy az öröm, egyből fel is idézi, tinikorukban milyen jó motoros gyorsulási versenyeket tartottak, amiket persze mindig ő nyert meg. Segíteni viszont nem nagyon akar, mert volt katonatársainak nem akar a besúgója lenni, hiába mutogatja neki Travis a leszerelt rangerek fényképeit. Távozáskor Wes kissé csalódott is emiatt, de Travis szerint van egy halvány nyom: Jason mintha túl sokáig nézegette volna egy bizonyos Richard Novell képét.

Felkeresik a tag házát, erdő széli elhagyatott környék, ez sem az a partiállat típus, az már biztos. Travis újabb nőügyről kezd mesélni, komolyan veszi ezt a házi feladat dolgot, de nem jut a téma végére, mert Wes lába alatt valami kattan. Taposóakna, bakker, most akkor itt szobrozzak, amíg megérkeznek a bombaszakértők?, kérdezi Wes, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Ez olyan típus, ami másfél perc múlva robban, közli Travis, és rohamtempóban keresgélni kezd a kertben valami ellensúlyt. Hány kiló vagy?, kérdezi közben, Wes lázasan próbálja átszámolni a 73 000 grammot fontra. Travis két lyukas vödröt talál, ezeket megtölti vízzel és egy életem-egy halálom (pontosabban Wes egy élete-egy halála) felkiáltással ráteszi az aknára, miközben Wes lelép róla. Rohannak az erdő felé, a vödrökből folyik a víz kifelé, és mikor a súly a 73 000 gramm alá csökken, az akna felrobban. Tekinthetjük gyanúsítottnak a csávót?, teszi fel a költői kérdést Travis a rájuk záporozó földdarabok alól.

A kiérkező bombaszakértők átnézik a kertet, több aknát nem találnak, de a ház pincéjében annyi fegyver és gránát van felhalmozva, amivel simán haza lehetne vágni a Magyar Néphadsereg teljes állományát. A kapitányságon a nyomozók beszámolnak az esetről, most már csak meg kell találni Novellt, Carrie gratulál a nyomozók eddigi munkájához Sutton századosnak. Igen, ők a legjobb embereim, és most még hatékonyabbak, amióta párterápiára járnak, közli a százados, ezt hallva D’Amico különleges ügynök szemöldöke a háta közepéig szalad fel. Wesék zavartan hümmögnek, most mi van, nem kell ezt szégyellni, önti tovább Sutton az olajat a tűzre. Később Carrie vált pár szót Travis-szel a fogadott családról, nehéz életről, stb. Igen, ez hosszú történet, egy egész vacsora kell, hogy elmondhassam, indít óvatos támadást Travis, de erre nincs is nagyon szükség. Carrie ugyanis minden további nélkül megadja a telefonszámát, csak azt kéri, hogy a vacsira a nyomozás lezárultáig ne kerüljön sor. Addig ez maradjon köztünk, kéri, Travis hevesen bólogat: Bennem bízhat. Ezt kétlem, búcsúzik félkacéran az ügynöknő, Travis arcára meg kiül a „sure thing” győzelmi vigyor.

A csoportterápián dr Ryan továbbra sem elégedett az eredménnyel, Travis különböző nőügyei és Wes különböző lakcímei nem bizalmat építő infók, be is rág a nyomozókra: Nem ez volt a feladat, uraim!, emeli fel a hangját, úgyhogy most arról beszéljen, Wes, hogy annak idején miért rántott fegyvert Travisre, elvégre amiatt kezdtek terápiára járni! Wes zavartan topog, de szerencséjükre SMS érkezik: megvan Novell, a nyomozók megkönnyebbülten lelépnek. Ennyivel nem ússzák meg!, szól utánuk a dokinéni (feldúlt kebellel, írnám, ha egy másik posztban volnánk.) A rendőrségen D’Amico és Mills ügynökök már javában faggatják Novellt, amikor megérkezik Wes és Travis. Négyen együtt aztán némi büntetésenyhítés ígéretével kiszedik a csávóból, hogy ő csak beszállító, a rablásokban nem vett részt, és ő is csak a babaálarcban látta őket, viszont punkfrizurás vezetőjüknek van egy Zippo öngyújtója, amivel a beszélgetés közben mindig trükközni szokott. Travis arcán felismerés suhan át, de ezt a többiek nem veszik észre.

Még aznap este felkeresi Jasont, aki éppen a motorját bütyköli. És bizony kiderül, hogy Jasonnak még megvan a régi Zippo öngyújtója és továbbra is szokott vele trükkösen figurázni. Travis nem boldog. Másnap reggel titokban követi fogadott tesóját a Veteránhivatalig, majd onnan tovább, de Jason kiszúrja és leáll vele dumálni. Travis aggódik, hogy tesója rossz társaságba keveredett, de Jason megnyugtatja: Nem vagyok a betörőbanda tagja, de ha az lennék, akkor sem tudnál elkapni, mint ahogy anno a gyorsulási versenyen sem. Travis továbbra sem boldog. A kapitányságon ezalatt D’Amico különleges ügynök Wes-szel beszélget és bevallja, hogy inkább a szőke nyomozó társaságát választotta, semmint hogy el kelljen fogadnia Sutton százados meghívását némi irodai meditációra. Wes elhívná reggelizni, de Carrie elhárítja, mondván, hogy ezzel inkább várják meg a nyomozás lezárását. Addig ez maradjon köztünk, kéri, miközben megadja Wesnek a telefonszámát. A szőke nyomozó egyből szűknek kezdi érezni a nadrágját, és miközben a nő távozik, az ő arcára is kiül a „sure thing” győzelmi vigyor.

A zsaruk lekapcsolják Richard Novell egyik ügyfelét, és már éppen kezdik kihallgatni, amikor Sutton százados jelenti, hogy újabb rablás történt, tehát akkor ez a fickó nem az ő emberük. Indulnak a helyszínre, szokásos nagy kertes ház, őr leütve, széf berobbantva és kirámolva, egy tárgyat viszont a rablók hátrahagytak a páncélban: egy régi Zippo öngyújtót. Ez nekem szól, morogja Travis és most már egyáltalán nem boldog. Wes persze észreveszi és faggatni kezdi, Travis vonakodva bevallja, hogy Jason a fő gyanúsítottja, követte is, de erről nem akart beszélni Wes-szel. A társad vagyok, nem titkolózhatsz előlem, tessék, most élesben megcsinálhatjuk dr Ryan házi feladatát, mondja Wes, és bevallja, mindig féltékeny volt arra, hogy Travisnek testvérei vannak, még ha csak fogadottak is, mert ő egyke és nincs családja sem. A lelkifröccs végére Travis is összeszedi magát, oké, akkor kapjuk el a mocskokat, adja ki az ukázt Wes.

Travis még egyszer felkeresi mostohaanyját, te munkanélküli vagy, Jason meg szociális munkás, abból a fizuból nem lehetne ilyen házat fenntartani, mondja neki. A mama bevallja, hogy tudja, mi folyik a háttérben, mert egyik alkalommal belenézett Jason számítógépébe és megtalálta öt ház címét és alaprajzát, amik közül négyet már kiraboltak. Az ötödikhez hamarosan megérkeznek a babamaszkos rablók, az őrt szokás szerint leütik és már hatolnának be az ojjektumba, amikor hatalmas szirénázással rendőrök és FBI-osok érkeznek, a teraszról meg Wes és Travis szegez rájuk puskát. A rablók lövöldözve szétszóródnak, de a zsaruknak sikerül egyenként ártalmatlanítani őket. A punkfrizurás menekül, Travis üldözi és végül sikeresen földre rántja. Az álarc lehull és tényleg Jason van alatta, a két tesó pisztolyt szegezve áll egymással szemben. Váratlanul lövés dörren, Jason vállát találja el, a ház sarka mögül Wes lép elő. Én is meghúztam volna a ravaszt, bizonygatja Travis. Tudom, de azért voltam itt, hogy ne kelljen megtenned, válaszolja Wes.

A terápián a nyomozók diadalmasan bejelentik, hogy komolyan vették és megcsinálták a házi feladatot. Akarnak róla beszélni?, jön az obligát kérdés a dokitól, mire Travis csak annyit mond: Wes bebizonyította, hogy számíthatok rá, de a többi a kettőnk dolga. Wes is vallomást tesz: Randizni fogok az FBI ügynökkel, Travis döbbenten néz: De hát én is. Erre aztán felbolydul a foglalkozás, a páciensek Shakespeare nyomán remekül szórakoznak a felsült szerelmeseken. Dr Ryan igyekszik megőrizni komolyságát és kijelenti, hogy az eset nagyon egyszerű: a csinos ügynöknőre biztos folyamatosan ráhajtanak a kollégái, ezért ő így akarta megelőzni a nyomozók esetleges csalódását randi ügyben. Tapasztalatom szerint a férfiakat elég könnyű manipulálni, viszi be a végső csapást szívem hölgye. Wes és Travis fejüket csóválva ülnek a széken, tényleg ilyen hülyék vagyunk?, kérdezik egymástól.

Mi meg lépjünk le csendben, hiszen itt most ismét komoly terápiás foglalkozás zajlik.