A Revolution az a sorozat, amit - őszintén szólva - Billy Burke miatt kezdtem el nézni. Hogy aztán az egymásra halmozott klisék és a kamerába szomorú, bociszemekkel bámuló színészek láttán mégis miért nem hagytam abba az egészet, a jó ég sem tudja. Valahogy leragadtam. Van az úgy néha. J.J. Abrams (Lost, Alcatraz, Person of Interest) és Eric Kripke (Supernatural) rajongók nem fognak csalódni: kapunk rejtélyeket, flashbackeket minden mennyiségben. Akik pedig szeretnek posztapokaliptikus képekben tobzódni, azok sem fognak unatkozni. Az RTL Klub már a 18. résznél jár, és a nyakunkon a második évad (szeptember 25-én jön az NBC-re), ezért csapjunk is mindjárt a közepébe, oda, ahol más sorozatok befejeződni szoktak: és lőn sötétség!

Máris esti családi idillbe és egy rég látott Lost ismerősbe (Elizabeth Mitchell) botlunk, aki három-négyéves forma kislánya, Charlie figyelmét szeretné magára vonni, már amennyiben ez a TV-s esti mese mellett lehetséges. Van még egy csecsemőkorú kisfia is, őt csak egy pár pillanatra mutatják meg nekünk. Apa érkezik haza meglehetősen feldúltan, és feladatokat oszt menten. Tessék vízzel teliengedni a kádat! De nem azért mert strangcsere (nem panellakóknak: vízvezeték) lesz a házban, hanem mert hamarosan semmi sem lesz. Felesége csak ijedt tekintettel ránéz, hát mégis megtörténik? Na, ezek is nyakig benne vannak!

Benjamin, a férj hívja is rögtön a tesóját Miles-t (Billy Burke), aki éppen Bass (látszik, hogy nem gondoltak a magyar exportra) nevű haverjával tart hazafelé egy bázisra. Ben éppen csak annyit tud kinyögni, hogy minden le fog kapcsolódni, és soha nem jön majd vissza. A vonal persze megszakad, és rögtön látjuk, hogy ami mostantól nem lesz, és a világvége meg egy napig kell várni rá, hogy újra visszatérjen, az az elektromos áram. Egyébként soha nem értem a filmekben az utolsó perces telefonhívást. Persze a nagy ÖSSZEEKÜVÉS tudója nyilván ideges, meg az irodai cuccokat is össze kell pakolni, de nem hívhatta volna a családját még a munkahelyéről? Kád víz így nem lett, ellenben az utolsó percekben Ben még valami file-okat töltött le egy igen csicsás pendrive-ra. Fel is jegyzem magamnak, ha egyszer világvégére török, azt tuti valami design-os kütyüvel teszem, hogy ha később megfilmesítik, legyen mit beletenni a Happy Meal menübe.

Főcím után egy narrátor elmeséli nekünk, hogy mi is történt azóta a bizonyos este óta eltelt 15 évben. Persze kitört a káosz, a városlakók megszívták, csak az maradt meg, aki eljutott vidékre. A kormányok sorra megdőltek, katonai szervezetek (a Milícia) ragadták magukhoz a hatalmat és a fegyvereket. Meg gondolom a tudósokat is, ha 15 év alatt még egy nyamvadt napelemet sem sikerült összehozni. Kapunk sok-sok posztapokaliptikus Amerika-képet. És igen, a kiégett Capitoliumról is, de azt már csak azért se teszem be. Helyette álljon itt egy nem kevésbé hatásvadász Golden Gate-hidas.

A narrátorunk Hurley Aaron, egy nagydarab szemüveges geek, aki a középkorivá visszavedlett Amerikában a falusi gyerekeknek magyarázza az alapokat. A filetöltögetős Ben is feltűnik a színen, a gyerekeit keresi. Ugrunk is az erdőbe, ahova az imént emlegetett Charlie és Danny vadászni indult, de helyette inkább egy elhagyatott buszba másznak be. Charlie egy régi jégkrémes doboz láttán flashback-kel is egyet. Miután elment az áram mentették, ami menthető, értsd a kis család kiette az összes jégkrémet a hűtőből. Nagyon izgi.

Közben Dannyfiú nagy adag port zúdít magára egy tároló rekeszből, és persze asztmarohamot kap. Szerencsésen hazaérhettek, mert a következő pillanatban már azt látjuk, hogy egy szőke hajú nő gyógyítgatja a srácot valami orvossággal. Apa közben a szokásos fejmosást tartja Charlie-nek: nem megmondtam édes lányom, hogy ne mászkáljatok az erdőben egyedül, mert az NAGYON veszélyes! Charlie lázad, de csak szóban, mert az arcán nem igazán látszódnak az érzelmek. A doktorcsaj is beleszól a beszélgetésbe, persze Ben pártját fogja; vesztére, mert Charlie előjön a tinilányok kedvenc sértésével: csak azért, mert az apámmal dugsz, még nem vagy az anyám. Hoppácsak! Ben szavaiból rögtön kiderül, hogy a felesége még a vadonban meghalt. Na, kezd ez egyre érdekesebb lenni! Charlie dühösnek szánt lépésekkel elviharzik. Á, mondjuk inkább úgy, hogy elhagyja a szobát, és egy lepusztult vidámparkba megy búslakodni. Ffelül egy óriáskerékre, és szépen megkomponált képeken, lassú zenére, régi képeslapokat nézeget Chicagóról. Túlcsordult az érzelgősség mérő, de a jelenet tényleg hatásosan van összerakva.

Közben a faluban dráma van. Belovagol a Milícia, az élén Neville ezredessel (Gaincarlo Esposito – Breaking Bad, Once Upon a Time), aki a Monroe Köztársaság nevében magával vinné a Matheson testvéreket. Ben tudva, hogy neki igencsak vaj van a füle mögött, gyorsan Aaron gondjai bízza az első jelenetben látott medált. Minthogy az ezredes csak Bent találja ott, vinné őt is. Bent csak egy kicsit kell noszogatni (Esposito alakítása valami hihetetlen jó ebben a jelenetben), búcsúzkodik is a barátnőjétől, de ki nem fogjátok találni, hogy mi történik: a semmiből előugrik Dannyfiú egy íjpuskával, hogy megvédje az apját. A szándék nemes, de ebből csak baj lehet. Ben persze rögtön a fia és a katonák közé ugrik.

Megy egy kis erőfitogtatás a falusiak és a katonák között, majd a feszültség csúcspontján az egyik katona persze Bent lövi le. Danny meg a katonát, öldöklés indul. Az egésznek az ezredes vet véget, miután egymaga lelövöldözi a fél falut, és azt mondja: elég volt. És teszi ezt ezzel az arcberendezéssel:

Ha ló nincs, jó a szamár alapon Danny-t magával ragadja a Milícia. A szőke anyapótlék (Maggie) szerepe szerint próbálja ezt megakadályozni, de annyira erőtlen, mintha csak simogatná a katonákat. A puskalövésre felfigyelt Charlie is, és most futva érkezik. Még pár szót tud váltani haldokló apjával. Ben utolsó szavaival öccséhez, Miles-hoz küldi a lányt Chicago-ba, aki majd segíteni fog neki Danny kiszabadításában. Charlie bosszúszomjasan pakol, és indulna is egyedül (hogy máshogy, elvégre tizenéves, szőke és vasággyal együtt 40 kg), mire Maggie közli, hogy ő is vele tart, és erről nem nyit vitát. Elindulnak hát ketten. Meglepő fordulatként Aaron is csatlakozik hozzájuk. Még jó, az a medál még jó lesz valamire, hacsak Aaron előbb bele nem hal egy méhcsípésbe, ugyanis allergiás rá.

Váltunk az ezredes csapatára, akik épp pihenőt tartanak. Neville üzenetet küld valószínűleg magának Monroe tábornoknak (papíron, lovas futárral). Sejti, hogy a főnök kibírja majd röhögés nélkül, hogy az idősebb Matheson helyett hős fiacskáját gyűjtötték be. Danny kifejti, hogy reméli, az ezredest jól megbüntetik érte. Neville nem vevő az arcoskodására, lekever neki egyet, és lazán benyögi, hogy ficskám azt azért ne feledd, hogy te kezdted az egészet, az apád vére a kezeden szárad. Lehetne ezzel vitatkozni, hogy amíg a Milícia meg nem érkezett a faluba, addig nem volt semmi gond, de tény, hogy a hősködés, ritkán vezet jóra, legalábbis Hollywoodban.

Este tábortűz, de semmi érdekes azon kívül, hogy megtudjuk, hogy Miles nem lehetett valami gyakori vendég Charlie-éknál, mert a csaj csak annyit hallott róla, hogy jól megy neki a gyilkolászás. Másnap Charlie elmegy vízért, és egy tenyérbemászó képű sráccal, Nate-tel találkozik. Az új ismeretséget persze a többieknek nem említi. A csapat egy repülőtéren köt ki, aminek Aaron nagyon örül, mert lehet elsősegély-felszerelés a gépekben. Új infóként megtudjuk, hogy a geek-kel nem lőttünk mellé, ugyanis az elsötétedés előtt Aaron a Google-nél dolgozott. Volt neki repülője, meg 80 milliója a bankban, de ezt most mind elcserélné egy tekercs WC papírra. Közben a katonai táborban Danny meglazít egy csavart a lovaskocsi oldalán, és egy őrt leütve sikeresen kiszabadul. Na, még a végén kiderül, hogy nem is olyan töketlen.

A repülőn éjszakázó Charklie-ékat ezalatt megtámadja egy banda. Maggie meglepően profin kezeli a dolgot, és felajánlja a nála lévő whiskey-t a kedves látogatóknak. Ők persze köszönik szépen, és amíg a csapat egyik fele vidáman elkortyolgat, a főnök magával viszi Charlie-t megerőszakolás alapos szándékával. Jótanács minden útonállónak: idegen szőkenőtől, aki ráadásul orvos, sose fogadj el italt, mert bizony meglehet, hogy méreg van benne! Rosszarcok kimúlnak. Az erőszakoló sem húzza sokáig, egy nyílvessző teríti le. N vajon, ki a megmentő? Úgy van, a vadonban kószálás ellenére meglepően tiszta izompólóban feszítő Nate. Ezzel a hőstettel a srác el is nyerte a jogot, hogy csatlakozzon a csapathoz, pláne miután kiderül, hogy ő is Chicago-ba tart, hogy feljusson egy halászhajóra. Micsoda véletlen, nem igaz? Maggie gyanakszik, és hasonlóra bíztatja Charlie-t is. Maggie, orvos vagy az isten szerelmére, az hogy serdülőkor, meg nemi hormonok, neked csak mondanak valamit, nem? Charlie azzal oltja le a dokinőt, hogy talán pont neki nem kellene annyira bizalmatlannak lennie másokkal, elvégre a mérgezett alkohol azért nem alapfelszerelés minden világvégi vándor hátizsákjában.

Dannyfiú még mindig szabadlábon, de ahogy várható volt útközben elkapja egy köhögőroham, szerencsére pont egy takaros vidéki ház közvetlen szomszédságában. A csapat eközben beér Chicago-ba. Betérnek a hotelba, ahol feltételezhetően a másik Matheson-tesó dolgozik. Aaron mintegy mellékesen megjegyzi, hogy ismeri a helyet, mert annak idején itt nősült. Nocsak. Maggie feje priceless. Nem tudom min lepődött meg jobban: azon hogy ezen a helyen, vagy azon hogy egyáltalán nős. Beérnek a bárba, és megkérdezik minden infó tudóját, a csapost, hogy merre találják Miles-t. Ő persze tagadja, hogy ismerné, de mi már tudjuk az igazságot! A tagadás persze csak addig tart, amíg Charlie fel nem világosítja jövetelük okáról. Miles-ekkor félrehívja a csajszit. Nate persze játssza a hős lovagot, nem engedné a lányt, de amikor Miles megragadja a csuklójánál fogva, és kést tart a nyakához, rögtön meggondolja magát.

A nagy családi jelent előtt még megnézhetjük Dannyfiú megmenekülését. Egy Grace nevű nő találta meg, és a házába vitte, amíg magához nem tér. Danny, csuklóján bilinccsel nem túl bizalomgerjesztő látvány, ezért a fogadtatás sem az, mint ahogy ez a lenti képen is látható. Grace rendes nő, miután tisztázták a dolgokat, odaadja Danny-nek a fia asztmapipáját.

Vissza a családi összeborulásra, illetve annak hiányára, ugyanis hiába érvel Charlie azzal, hogy Miles-nak azért kell segíteni, mert ők rokonok, a férfi rámutat arra az egészen nyilvánvaló tényre, hogy nehezen lehetnének egy család úgy, hogy még csak azt sem tudták eddig egymásról, hogy a világon vannak. Miles bujkál, egyelőre nem tudjuk meg, hogy azért-e, mert Monroe tábornok azt hiszi, hogy ha a tesó tud valamit az elsötétedésről, akkor azt biztos megosztotta Miles-szal is, vagy valami más van a háttérben. A férfi hajthatatlan, Charlie feladja, és visszamegy a többiekhez. Ugye látjuk milyen nagyon csalódott?

A zaklatottan visszatérő Charlie újra előhozza Nate-ből a hőst, és már menne is elbeszélgetni Miles-szal. Mire az felvilágosít mindenkit, hogy a karján lévő tetkó alapján, Nate bizony Monroe embere. Ezúton is gratulálok az elgondoláshoz. Egy bazi nagy billog a csuklón nyilván megkönnyíti a beépített Monroe-ügynökök életét. Nate váratlanul lefejeli Miles-t, és távozik, feltehetően az övéihez. Miles álcájának ezúttal hivatalosan is annyi. A fickó nagyon bölcsen nem menekülőre fogja a dolgot, hanem leül egy üveg Whiskey-vel bevárni a Monroe csapatot. Charlie-t és barátait pedig egyszerűen kidobja. Na hiszen, láttunk már hollywood-i karón varjút.

Dannyre rájár a rúd, mert kopogtatnak Grace házának ajtaján, és a látogató nem más, mint a rendkívül bájos Neville ezredes, akiről megtudjuk, hogy az eredeti munkája biztosítási nyomozó volt, így egyből kiszúrja, ha valaki hazudik. Meg persze az ajtóig vezető lábnyomok is segítettek bizonyára. Danny újra fogoly lesz.

Váltunk a hotelra, ahová megérkezik Nate és kispajtásai. Miles persze már várt rájuk, és egy szál karddal legyakja az ellent. Majdnem mindet, de természetesen valahogy csak bekerítik. Ekkor váratlanul feltűnik Charlie, aki lenyilazza az egyik támadót. (Tök realisztikus, ahogy a többi katona megvárja, amíg lelövi a társukat, és elszalad. Igazuk is van, nem szabad egyből Miles-ra rontani, mert még a végén tényleg meg találják ölni.)

Szépen előkerül aztán Aaron és Maggie is, és hősiesen küzdenek. Charlie-t megtámadja egy katona, de persze nem tud egyből végezni a vékonyka tinilánnyal. Úgy látszik ezek a Monroe-katonák tényleg csak arra jók, hogy legyen kire rávarrni a kincstári tetkót. A dráma nem marad el, Charlie támadóját Nate öli meg, és otthagyja a csajt, és persze a saját embereit is. Igazán kedves tőle. Odabent Miles megküzd a főkatonával. Teljes a győzelem. Miles átgondolta a dolgot, és közli a csapattal, hogy most már neki úgyis mindegy, velük tart. Indulás előtt egy rövid flashback, Miles Bass haverja valójában Sebastian Monroe, a Monroe Köztársaság atyaúristene. Szóval ezek együtt lógtak, érdekes lesz ez a szál is.

Ha még emlékszünk Neville ezredes megírta levelét a tábornoknak, akit most teljes valójában is láthatunk, ott figyel a karján a tetkó. Azt a nárcisztikus úristenit neki!

Az utolsó percekre kapunk még az arcunkba. Grace, a nő, aki megmentette Danny-t, felmegy a padlásra egy titkos ajtón, elővesz egy medált, szó szerint beizzítja, és erre felgyullad a villanykörte a szobában. Leül egy számítógép elé, és valakivel üzenetet vált. A vonal másik oldalán ülő arról érdeklődik, hogy Neville megtalálta-e (gondolom a szobát), és akkor most hogyan tovább? Na ,ez az, amire mi is nagyon kíváncsiak vagyunk! Így az első rész végére legyen még egy tanulság: nem kell aggódni, hogy a fekete lyuk nyeli el a földet! Kereshetjük a svájci hegyek alatt a Higgs-bozont nyugodtan, végül úgyis egy áramszünetbe pusztulunk bele.