A mai idézet Andersennek a Paradicsom kertje című meséjéből származik. A nyitó jelenetben – ami fél évvel korábban játszódik - egy férfi éppen a házastársi erőszakot gyakorolja asszonyán, mivel a nő nem azt a ruhát vette fel, amit az apjuk óhajtott vala. A veszekedés és a dulakodás odáig fajul kettejük között, hogy a pasas átváltozik oroszlánná, a nő egérkévé, majd a fickó haragjában egyszerűen átdobja a nőt az erkélykorláton. Az esés letális, a házvezetőnő viszont mindent végignézett. Vissza napjainkba, Nick és Monroe arról beszélgetnek, hogy a dúvad lesz szíves megmutatni Juliette-nek a lakókocsit, mivel nem akarják, hogy elköltözzön, Nick viszont nem elég bátor ehhez. A bíróságon a gyilkos oroszlán ügyét tárgyalják, az ügyész klasszul összefoglalja, mi történt. Az ügyvéd viszont valamilyen varázslást eszközöl nyitóbeszédében, a belőle áradó illattal simán befolyásolja az esküdteket – köztük Rosalee-t is. Julis épp matat otthon valamit, mikor Monroe felhívja, hogy menjenek most azonnal a lakókocsiba. A nő úgy örül, hogy még meg is öleli a dúvadat, és mielőtt bárki meggondolhatná magát, indulnak is. Főcím.

Julis tisztán emlékszik a lakókocsira, meg hogy szakadt az eső. Bent eleinte csak nézelődik, aztán hirtelen elkezdenek feltörni az emlékei. Monroe szegény nincs könnyű helyzetben, hiszen nem akarja igazán elmondani a Grimm-melót, de Juliette folyamatosan kérdésekkel bombázza. A fegyverszekrény és a kőmorzsoló-gift aztán teljesen beindítják Julis memóriáját, csak éppen az összes, Nick-kel kapcsolatos maradvány egyszerre tör elő belőle, amitől teljesen összezavarodik, és valójában egy szót sem ért abból, amit Nick mondani akart. Kirohan, és nyilván még két-három részig képesek lesznek elhúzni a megvilágosodását.

Rosalee a boltban fekszik az ágyon, és nem érzi jól magát. A belépő Monroe-nek elmeséli, hogy a tárgyaláson lett rosszul, ráadásul először szilárd érzései voltak az esettel kapcsolatban, most pedig éppen az ellenkezőjét gondolja. Monroe hazaküldi, vállalja, hogy ő zár majd be helyette, és másnap a bíróságra is elviszi. Nick vacsi közben az e-mailjeit olvasgatja, az egyik levél tárgya így szól: anya. A hazatérő Monroe-nak lelkesen el is meséli, hogy a kedves anyukája írt, jól van, és vigyáz az érmékre. Jee, ez tök jó, remélem, hamarosan visszatér, csípem az öreglányt! Monroe elmeséli a balszerencsés lakókocsi-vizitet, és hogy az eredmény, Mr. Tájfel, hogy úgy mondjam, félsiker. És hogy egy darabig hagyják békén a lányt, mert már így is besokallt. Juliette álmodik, például a fehér asszonyos részben megismert spanyol ajkú boszival, meg persze sokat Nick-kel. Jaj, ne, ez az egész rész róla fog szólni?

A bíróságon folyik tovább a bizonyítási eljárás, a házvezetőnő elmeséli az ügyésznőnek, hogy mit látott, a férj lehajította a feleséget. Aztán jön az ügyvéd, megint mindenféle illatok áradnak belőle, mire a nő emlékei teljesen megváltoznak, és azt mondja, amit az ügyvéd hallani akar: a férj csak segíteni akart, a feleség ugrott magától. Hoppá, ez azért nagy pálfordulás kettő percen belül. Az ebédszünetben a hallgatóság soraiban ülő Monroe kicsit nyomoz az ügyvéd után, konkrétan követi őt a mellékhelyiségbe. Izgi! Ott gyorsan kiderül, hogy a védő egy békaevő kéjencbak, fúj.

Főrendőr Hank-nek és Nick-nek meséli a múlt rész végén lepuffantott merénylőjét. A fickó igazából az Árulók embere, ami a királyi családok által létrehozott védőosztag, főleg vadászkopók alkotják. A bombát vagy neki, vagy annak szánták, akivel találkozott, vagy mindkettejüknek. Mindezt azért mesélte el nekik, hogy legyenek résen, mert az ellenfeleik már a merénylettől sem riadnak vissza. Cuki, ahogy vigyáz a „klubtagokra". Nick Hank kérdésére elmondja, hogy ő hisz a századosnak, de nem nagyon bízik benne. Telefonál gyorsan egyet, csak hogy menjen tovább a cselekmény, természetesen Monroe az, elmeséli az ügyvédet. Nick és Hank meg még természetesebben odamegy. A Grimm gyorsan felhomályosítja a társát a kéjencbakok természetéről, hiszen mikor a nőket szabadították a pincéből, akkor Hank még tudatlan volt.

A tárgyaláson éppen Wu-t hallgatják meg, ő ért ki legelőször anno a helyszínre. Számára nagyon feltűnő volt, hogy a férj mennyire közömbösen volt jelen a szituban, mindenféle érzelmi megnyilvánulások nélkül, ráadásul egy szót sem szólt. Az ügyvéd az ő emlékeit is átírja a szagával, és az őrmi a vád tanújából hirtelen a védelemé lesz: a férj a tetthelyen zokogott. Hank nem érti, hogy lehet ez, mire Monroe közli: ő megmondta, békát eszik. A fűszerüzletben a három pasi együtt várja az érkező Rosalee-t, és beavatják a védő üzelmeibe. Elhatározzák, hogy tesznek valamit ellene, és az idő is kevés, mert a záróbeszédet másnap tartják. (Imádom az angolszáz ítélkezést, nincs az, mint nálunk, hogy évekig folynak a perek, néhány nap alatt általában lezavarják – csak persze, náluk meg nagyon sok a fellebbezési lehetőség.)

Juliette a spanyol ajkú boszival találkozik, aki persze már várta a hívását. Elmeséli neki, hogy kezdenek visszatérni az emlékei, mire az közli, hogy két világ között áll, a sötétség és a világosság között, és hogy az utazás még csak most kezdődik (anyám, ha jósnőnek állnék, én is csupa ilyen remek közhelyet mondanék, milyen jól hangzik már, anélkül, hogy bármit is konkretizálna!). A három pasi és Rosalee a bolt könyveiben keresgél valami ellenszert az ügyvéd békái ellen. Persze a lányé a találat, készíteniük kell egy olyan főzetet, ami megbénítja a védő feromontermelő mirigyét, hogy az esküdtek egy szavát se higgyék el. Hoppá, a bájitalhoz szükség van az ügyvéd verejtékére is. Fúj.

Az ügyvéd úr csajozni készül, ehhez beveszi a nélkülözhetetlen békáját, fúj. Kisvártatva karján egy szőkével távozik a bárból, és az utcán sétálgatva fűzögeti tovább. Egyszerre egy dúvad ugrik elő egy kapualjból, mire a bátor ügyvéd simán otthagyja a nőt, és elszalad – a farkas meg utána. Nagyot fogócskáznak, az ügyvéd szerencséjére egy jegeshód éppen ott álldogál a kocsija mellett, és hallván, hogy a kecskét egy dúvad üldözi, gyorsan beülteti az autójába, és elmenekülnek. Nick és Hank felveszik Monroe-t, szegénynek a nagy kergetőzésben meghúzódott az ágyéka, de legalább az izzasztás sikerült. Bud a saját zsepijét adja kölcsön az ügyvédnek, hogy törölje le a verejtékét, majd kis bénázás árán azt is sikerül elérnie, hogy a kiszálló kecske nála hagyja a keszkenőt. A főzet készül, már csak az a kérdés, hogy fogják beadni a békának.

Az ügyvéd másnap reggel készül a tárgyalásra, mikor két nyomozó kopogtat be hozzá, az előző esti támadás részleteire kíváncsiak. Közben Rosalee a lelkére köti Monroe-nak, hogy a főzet csak egy adagra elegendő, az egészet be kell adnia a békának. Monroe az ügyvéd háta mögött beosonkodik a lakosztály másik szobájába, közben lenyúlja a kisasztalra készített aktatáskát. Igenám, de a táskában két béka van bedunsztolva, miközben neki csak egy adag ellenszere van. Hoppá. Ráadásul mikor megpróbálja az egyiket beinjekciózni, a brekkencs messzire ugrik, ki az elülső szobába, ahol az ügyvéd a támadás részleteit ecseteli, egyre idegesebben, hiszen indulnia kell. Monroe kis bénázás után végül elkapja a brekit, gyorsan beoltja, visszarakja – és éppen csak kisurran, mielőtt az ügyvéd végképp türelmét vesztené. Persze, ez még mindig nem oldja meg azt a problémát, hogy csak az egyik béka hatástalanít, a másik érintetlen.

A kecske a záróbeszédét tartja, látjuk, hogy árad belőle az illat az esküdtek felé. Az ő előadásában az agresszor férj persze ártatlan bárány, akit a közönyös igazságszolgáltatás tett meg bűnbakká. Rosalee arcáról nem lehet leolvasni, hogy melyik békát nyelte le. A családi kastélyban Adalind Eric herceggel beszélget, a hercig nem örül, hogy nincs meg a kulcs. Úgy véli, ideje beavatni a Grimmet a történésekbe, és mivel rég látta már a testvérét, ő személyesen akar felvilágosító előadást tartani. Hurrá, már alig várom. Eric kiszúrja, hogy Adalind valahogy megváltozott, valósággal ragyog. Buta pasi, még nem jött rá, a terhesség ezt teszi a nőkkel.

A három pasi izgatottan várja, hogy az esküdtek meghozzák a döntést, Hank szerint, ha bűnös, akkor sokáig fog tartani, ha ártatlan, akkor hamar végeznek. Nem jó jel, mert most nagyon hamar végeznek, már megyünk is vissza a tárgyalóterembe. A bírónő kéri a döntést, Rosalee pedig csengő hangon kijelenti: bűnös. Ezek szerint mégiscsak az oltott békát sikerült az ügyvédnek bekapnia – a védence ki is van akadva, mert nem erre számított, a kéjencbak meg láthatóan kamillázik, ilyen még nem történt vele.

Este az összeesküvők (a nyomozók, Monroe, Rosalee és Bud) pezsgőt bontanak ünneplésként. Mindenki nagyon örül, ám hallják, hogy vevő érkezik. Monroe kidzsal, hogy elküldje – de az ügyvéd úr áll ott, segítségért jött. A dúvad próbálna terelni, viszont Rosalee is bejön – mire a kecske megvadul, nekitámad a lánynak. Monroe megvédi, annyira, hogy Nick alig tudja lefeszegetni az ügyvédről. Látva mind az ötüket, a kecske rájön, hogy őt bizony tőrbe csalták. Nick gyorsan letartóztatja testi sértésért. A fogdában az ügyvéd úr szerencsés módon a volt védence melletti zárkába kerül, aki még mindig eléggé zabos rá.

Juliette továbbra is azzal szórakoztatja magát, hogy szimultán öt-hat Nick-et bámul egyszerre, az egyik a borotvakrémet hiányolja, a másik indul helyszínelni, a harmadik gitáron adja elő saját szerzeményét, és így tovább. Láthatóan elég nehezen viseli szegényke ezt a fajta emlék-felidézési módot. Itt a vége, fuss el véle.