Ma kiderül, hogy nem is olyan könnyű orákulumnak lenni, és súlyos következményei lehetnek a Carter őrnagy, és a fizika iránti rajongásnak is.

Ma egy komoly erkölcsi dilemmával kezdünk McKay barátunk tálalásában; egy sínen egy kisbaba fekszik, egy másik sínen 15 ember ácsorog. Mi a helyes teendő? Feláldozhatunk-e egy gyermeket, hogy megmentsünk 15 embert. Mi van?! A csapat értetlen, és sorra rongáljuk Rodney idegeit, a "nem látják, hogy jön a vonat?" Illetve a "miért nem szólunk nekik, hogy menjenek arrébb, süketek is?" – jellegű kérdésekkel. Ekkor szerencsére szeretett Vezérasszonyunk szólítja Rodneyt. Lorne őrnagyék találtak egy bolygót, ami felett egy csomó műhold kering, noha a lakók nem azok a műhold-eregető fajták, legalábbis a következő 500 évben nem. Jó, majd megnézzük, int közönyösen Dr. Weir. Hát McKaynek kellene megnézni – köti az ebet a karóhoz Lorne. A városka zászlaján ugyanis McKay kevéssé jól sikerült, de felismerhető portréja díszeleg. Sheppard sokat mondóan hümmög, így a Főnök máris tudja, a kölykök rossz fát tettek a tűzre. Hát izé, ez a játék. –mondják kórusban. Milyen játék? – forszírozza anyai hangon a főnök. Hát már biztos beszéltünk róla – hebegi McKay, és bennünk megizmosodik a gyanú, hogy kedvenc szexi fizikusunk, és még szexibb repülősünk, nem egészen nőttek fel. De hát pont így szeressük őket.

Na, a játék egy birodalom-építő típusú, ahol államot kell építeni, törvényeket hozni, infrastruktúrát kiépíteni. Csak ugye az a bibi a játékkal, hogy ezt az Ősök építették – akik szerettek mindent nagyban csinálni, ugye – és egy egész bolygót alakítottak át játszótérré, és kísérleti laborrá. Mentségére legyen mondva kedvenceinknek, nekik meg sem fordult a fejükben, hogy perifériák is tartoznak a képernyőhöz, és az ő döntéseik hús-vér emberek sorsát befolyásolják. Weir elhajtja őket, hogy nézzék meg mi a helyzet odakinn. Sajnos az úton kiderül, hogy a fiúk azért véresen komolyan vették a játékot, és mindenen veszekednek, hogy ki csal, és ki akarja túl erős sereggel lerohanni a másik országát stb.

Geldárban kezdjük a látogatást, amelyet Rodney nevezett el egy lányról. A városkában épp valami tudományos konferencia-szerűség zajlik, a McKay által elképzelt kora-középkori módon. Ja, és minden csajnak Samantha Carter-frizurája van. Anyám borogass! McKay hamarosan kellemetlen feltűnést kelt, mint „orákulum”. Mély alázattal köszöntik. Rodney kissé feszeng. A legszebb szőke mély átéléssel mesél a mindenható bölcs istenségről, aki évezredek óta irányítja az életüket. Aztán, egyszer csak elhallgatott, hosszú-hosszú időre, de most újra itt van, és ímé, el is jött! Ronon és Sheppard epésen figyelik a megdicsőülést. Mi lesz ebből? Aztán meglátják az otthoni konzol mását itt is, és nincsenek kétségeik tovább, ez itt nem olyan egyszerű játék.

Másnap Sheppard elhozza az ő államának a vezetőjét, hogy tárgyaljanak, hiszen sok vitás kérdés is van a két ország között. Geldár szőke főnökasszonya, nem szeretne tárgyalni, és Sheppard marcona kapitánya sem tűnik túl hajlékonynak. Sheppard viszont forszírozná az egyezkedést. Látszik, hogy ő tanult stratégiát és taktikát, és az sem mellékes, hogy ő már küldött embereket a halálba, így nagyon is tisztában van vele, hogy mások életét irányítani korántsem játék. McKay nem látszik ezt megérteni, ő nyerni akar. Mindenáron! Aztán lassan csak kibontakozik a kép, hogy korábban békében éltek, csak mióta visszatért az orákulum, azóta van az ellenségeskedés. Most már McKay is nagyokat nyel.

Atlantiszon közben Zelenka rájön, kiterjedtebb volt az Ősök szociológiai kísérlete, sok ilyen világ van. Sok azóta, nem is fejlődött, mióta elmentek az Ősök. Sok kipusztult. És hamarosan lábra is áll a dilemma, hiszen van olyan világ, amely hamarosan kipusztulhat, mert az orákulumra vár, és nincs válasz. Szabad-e elpusztulni hagyni őket, csak azért, mert nem tartjuk etikusnak a beavatkozást? Hiszen korábban már beavatkoztak, és várják is a beavatkozást. Hol van T’Pol meg az Enterprise amikor kellene?!

A csapat felvilágosításba kezd, és elmagyarázzák, hogy mi is az az orákulum és, hogy sajnálják, hogy játéknak nézték. A vezetők érthetően értetlenek, és elutasítók, így elviszik Atlantiszra őket. Kemény este vár a fiúkra. McKay a szép szőkének magyarázkodik, és bizonygatja, hogy a legjobb szándék vezette, és a tudomány mindennek az alapja. Sheppardnek sem könnyű, mert az ő vezére segítséget kér tőle. Fegyver kellene neki. Sheppard elzárkózik. A vita elmérgesedik, és a fiúk anyához szaladnak segítségért, mert úgy tűnik háború lesz. Vezérasszonyunk nem boldog, de végül is ebben a legjobb, így közvetíteni kezd.

A tárgyalások nem haladnak fényesen, sőt mi több, sehogy se. A szöszi erősen McKay függő. Sajnos Rodney rájön, hogy az ő szavait szentírásnak venni eléggé veszélyes. Sheppard se áll túl jól, a vezére teljesen az ő esze járását követi, és például a háta mögött megindítja a McKay behatoló csapatait elszigetelő támadást. Miért? Csak. Mert így helyes! – Sheppard hirtelen átélheti, hogy milyen lehet a saját maga felettesének lenni.

Vezérasszonyunk visszazavar minket a bolygóra, hozzuk helyre a dolgot. Az események azonban már megindultak, Sheppard országának serege, a bánya elfoglalása után, Geldár egyik faluja ellen vonul. Még jó, hogy McKay olyan „harcias” így a serege is megfutamodik gyorsan. A szöszi azonban más fából van faragva, egy taktikai bomba segítségével akar válasz-csapást mérni. McKay elképed, hogy-hogy erről nem tud? Még nem tesztelték, de kész van, illetve léghajóval oda is tudják juttatni. Na, bakker! Az önállóság most visszaüt, kicsúszik az irányítás a kezéből. Sheppard ugróval lelövi ugyan a léghajót, de a népe ennek ellenére nem nyugszik a seggén, és általános támadást indít. Mellesleg Geldárnak további eltitkolt bombái vannak. Sakk-matt!

Ekkor szerencsére anyának mentő ötlete támad, és a helyszínre küldi a Daedalust. Sheppardnek pedig máris van egy terve! Amibe könnyedén belerángatja McKayt.

Aztán mintha mi sem történt volna, visszakerülnek a harcoló felekhez. Mindketten megpróbálják lebeszélni a vezetőket, csekély sikerrel. Aztán… aztán elszabadul a pokol. A konzolokon követhetjük, ahogy geldár léghajó-bombázói elérik a falukat, és a Nola seregei – így hívják Sheppard országát – körbezárják a geldári falvakat. A két vezető reménytelenül néz újra segélykérően a megtagadott orákulumokra. Aztán kihunynak a konzolok…

Ekkor kiderül a turpisság. McKay meghekkelte a Daedaluson a gépet, hogy mindkét félnek megmutassa a legrosszabb kimenetelt. Így láthatták, hogy hova vezethet egy háború. Atlantiszon zárunk, ahol Vezérasszonyunk közvetít ismét, immáron sikerrel, a két orákulum pedig játékot vált, immáron CSAK sakkoznak.

A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy Sheppard nyer. Sakk-matt!