Az évadzáró duplaepizód előző része úgy ért véget, hogy Sherlock azzal gyanúsítja szívszerelmét, Irene-t, hogy Moriarty-nak dolgozik, mire a nő megsértődik, lelép, és soha többé nem akarja látni Holmes-t. Hát akkor ennyit a sírig tartó örök szerelemről, ez a nő úgyis egy kicsit őrült volt, meg aztán ott egy másik, aki régóta epekedik, Watson ugyebár. Az élet visszatér a rendes kerékvágásba, Holmes hazamegy és épp találkozót egyeztetne Watsonnal, amikor a II. világháborús rohambilire hajazó, foncsorozott lámpabúrában észrevesz egy bajuszos ürgét, aki ölési szándékkal látogatta meg. Isaac Proctor az, aki még az előző részben megígérte, hogy kicsinálja főhősünket, hogy így álljon bosszút Moriarty-n, aki mindenáron életben akarta tartani Holmes-t. Proctor oldalba találja Sherlockot, de a lövés nem halálos, rövid verekedést követően a detektív bezárkózik egy szobába. Ezért ne költözzetek a harmadikra: az ablakon át kísérel meg távozni, de kivételesen nincs tűzlétra az ablak alatt, pedig szorult helyzetekben minden New York-i házban szokott lenni egy. Proctor betör a szobába, és mielőtt leadná a halálos lövést, elárulja, hogy Moriarty nő. Mielőtt azonban részletesen kifejtené, kire gondolt, valaki négyszer hátba lövi. Irénke az, szexi katonazubbonyban, sportosan copfba fogott hajjal. Nem lett volna jobb elhúzni velem melegebb éghajlatra, drágám? - kérdi. És ekkor leesik Sherlocknak a húszfillér: Irénke egyenlő Moriarty, egyenlő idióta voltál édes fiam.

A világ legokosabb bűnözője, a kegyetlen Moriarty, aki szívfájdalom nélkül megöl vagy megölet bárkit és legalább tucatszor elkövette minden ország büntető törvénykönyvének minden tényállását: Holmes egyetlen szerelme. Ez azért igencsak súlyos trauma. Moriarty (az Irénke megszólítástól fájó szívvel búcsúznunk kell), elárulja, hogy azért bohóckodott Sherlockkal éveken át, mert a detektív még Angliában megakadályozta jó néhány tervbe vett orgyilkosságát. Először nyilván meg akarta ölni, hiszen az a legegyszerűbb, de aztán megtetszett neki, hogy van még valaki, aki majdnem annyira okos, mint ő, és akivel hasonlítanak egymásra. Holmes véleménye eltér, szerinte körül-belül annyi közös van bennük, mint amennyi benne és egy ganajtúró bogárban. Ezt minden férfi átérzi: ha a szerelmed átvert a palánkon, hamar feltűnik, mennyire hasonlít egy ganajtúróra. És hogy a nő miért jött vissza New Yorkba? Valami "üzleti" ügye van, amit Sherlock - ha a nő életben hagyja -, minden erejével meg fog akadályozni. Bármennyire is rászolgált az akadékoskodásával, Moriarty nem akarja megölni Holmes-t, legfeljebb megkínozza egy kicsit. Sherlock jobban tenné, ha nem akadályozná a műveleteit.

Végre egy feladat! Kapjuk el Moriarty-t és dugjuk örökre rács mögé. Kezdődhet a forró nyomos hajsza, de előbb Watson kiszedi a golyót Sherlock hátából, mert anélkül mégiscsak kényelmesebb a nyomozósdi. Holmes annyira kemény legény, hogy lábon kihordja a sérülést, kórházba sem hajlandó menni, sőt fájdalomcsillapítót sem szed be. Ömlik a képernyőről a tesztoszteron, romantikusabb hölgynézőink még jobban beleszeretnek ebbe a kemény fickóba, Watsonról nem is beszélve. A detektív annak örül a legjobban, hogy végre minden megtudott Irene "haláláról", elszállt a szeme elől a köd, és képességei teljes birtokában nyomozhat.

Watsonék Proctor holtteste fölött tanakodnak a boncteremben. Egyelőre sehol egy nyom, amin el lehetne indulni. Milyen jó lenne, találni valamit... Például egy-két módosított telefont, amilyeneket Moriarty osztogat az embereinek? Micsoda szerencse, hogy a hulla mellett álló zsúrkocsin épp van belőle néhány. A kórboncnok szerint a telók két cirill betűs tetkókkal kivarrt "páciens" tulajdonát képezték, akiket tegnap este ért utol a végzet. A telefonokban ott van M. kódolt üzenete: "BN23 Makedón Nap". Hogy kiderítse, mi a nyűt jelent ez, Holmes a szokásos taktikát alkalmazza: teleragaszt egy szobát post-itekkel. Ez általában beválik, és most is: a név egy irgalmatlan méretű teherhajót jelöl, aminek a tulajdonosa Christos Theophilus, másnevén "a Narvál". A narvál egy csodálatos állatka, tengeri unikornisnak is nevezik. Úgy néz ki, mint egy delfin, aminek az orrába valaki beleszúrt egy felmosófát. A pasas a nyolcvanas években csempészéssel kereste a kenyerét, de állítólag mostanra már tisztességes üzletemberré és görög nacionalistává változott. Sherlock szerint az ürge M. ideális partnere, mivel több száz hajó fölött diszponál világszerte és a csempészéshez is ért: bárhova le tudja szállítani az aktuális bérgyilkost, vagy fegyvert. A Makedón Nap ma este érkezik, irány a kikötő.

Régen volt már fánkevős, megfigyelős jelenet, úgyhogy most lesz egy: Bell, Watson és Holmes a kikötőben nézik a behajózást. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az égvilágon semmi érdekes nem történik, egészen addig, amíg Bell meg nem unja és elindulna hazafelé, ekkor ugyanis megérkezik a Narvál. (Akit egyébként régi kedvencünk, a Múmiát alakító Arnold Vosloo játszik.) Azért jött, hogy átvegyen egy titokzatos ládát, amiben valamit Amerikába csempészett. Most megvagy Moriarty! A zsaruk rárontanak, kinyitják a ládát és... Mire kell Moriarty-nak két gyűrűsfarkú maki? Lukra futottunk, drága barátaim.

Az őrsön minden kiderül, mert a Narvál kitálal. A lemúrokat a lányának hozta, aki - mint egy modern Noé -, minden állatból begyűjt kettőt a farmjára. Elég soványka nyom, de mivel más nincs, Holmes-ék meglátogatják a Narvál vejét a farmon, a lányka ugyanis épp Kenyában nyaral. Sajnos Watson nem tud velük tartani. A bátyja hívja: a mamája állítólag elesett és beütötte a fejét, úgyhogy Watson bemegy hozzá a kórházba és csak később nézi meg az állatokat. Szerencsére ez így ebben a formában nem igaz: a mutter jól van, Moriarty hívta a bátyót, mert találkozni akart Watsonnal. Egy étterembe mennek, és baráti hangnemben beszélgetnek egy kicsit, miközben W. legszívesebben motorosfűrésszel dolgozna M. arcvonásain. A gyilkosnő mosolyában ott bujkál a ki nem mondott fenyegetés: ha Sherlock nem száll le rólam, te leszel az első áldozat, akit élve kibelezek.

Mindeközben a vágy tárgya a farmon nyitogatja a szekrényeket, hátha talál valami érdekeset. Például egy doboz napi adagolású gyógyszert, amit a Narvál-ivadék egy hete nem vett be? Az ember enélkül ritkán utazik el: hová lett a feleséged, drága vejkó? A pasas bevallja mi történt: egy hete két maszkos fazon elrabolta a nejét. A zsaruknak nem szólhattak, az ügyet a Narvál intézi. Az emberrablókon a férj egyetlen különös ismertetőjelet fedezett fel: egyiküknek cirill betűs tetkói voltak. Tehát Moriarty gorillái rabolták el a lányt, azok, akikkel a boncteremben találkoztunk. Tisztul a kép.

Az biztos, hogy M. nem egyszerűen zsarolási célból raboltatta el a lányt. Ennél azért ő kifinomultabb. Ez is valamilyen nagyobb terv része - következteti ki Holmes. Bell időközben letöltötte a Narvál és M. levelezését. A nő egy képet küldött, amin egy jóképű pasas látható, már ha valakinek a szőr a gusztusa. A részleteket személyesen, egy parkban beszélik meg. A feladat egyszerű: Theopilos kicsinálja a fazont, cserébe visszakapja a lányát. Még a gyilkos fegyvert is megkapja hozzá.

Másnap reggel. Amíg Watson aludt, Holmes kikövetkeztette Moriarty tervét. Mr. Szőr igazi neve Andrej Bacera, az édesanyja pedig nem más, mint a Makedón Köztársaság parlamentjének elnöke. A mama egy igazi reformer politikus és nagyon népszerű odahaza, csakúgy, mint Mr. Szőr, az ország aranyifja. Makedónia - magyarázza Holmes - mostanában szeretne csatlakozni az EU-hoz, de amíg nem tudnak Görögországgal megállapodni a névhasználatban, erre biztos nem kerül sor. (Zárójelben: ez nagyjából meg is felel a valóságnak.) A görögök ugyanis azt állítják, hogy a Makedónia elnevezés Görögország egy tájegységét jelzi és nem fogják átadni ezeknek a jugoszláv bitorlóknak. A gordiuszi csomót (!) Mrs. Szőr, vagyis Bacera-mama fogja feloldani: kitalálta ugyanis, hogy az országot hívják mostantól Új-Makedón Köztársaságnak. Ha a névváltoztatás megszavazzák az állampolgárok, a görögök is hozzájárulnak az EU-tagsághoz és eljön az örökké tartó kánaán, meg a csillió eurónyi agrártámogatás. Most jön a logikai bukfenc: mi a buli ebben Moriarty-nak? Sherlock szerint ha Új Makedónia belép az EU-ba, az eddigi pénzük, a dínár értéktelenné válik, mert azonnal bevezetik az eurót. (Ezen ne akadjunk fenn, mert ez csak egy mesefilm.) Ennek ellenére valaki irgalmatlan mennyiségű dínárt vásárolt két nappal ezelőtt. Ha ugyanis nem jön be a befektetők várakozása és az ország mégsem lép be az EU-ba, a dínár árfolyama szárnyalni fog Moriarty - mert nyilván róla van szó - pedig nyilván keres az üzleten megszámlálhatatlan mennyiségű dollárt. És hogyan oldaná ezt meg M.? Például úgy, ha egy híres görög nacionalista - a Narvál - meggyilkolná az ország kedvenc fiát, Mr. Szőrt. A makedónok ettől annyira bepipulnának, hogy lemondanának az összes EU-s lóvéról és ehelyett görög zászlókból rakott máglyák tüzénél melegednének telente.

Szerencsére Holmes-ék még nem késtek el, Gregson figyelmezteti a Bacerát, hogy mi készül. Sajnos a szőrt leborotválta magáról, így nagyjából úgy néz ki, mint a fiatal Surda. Gregson Jordan Conroy-jal, Szőrék biztonsági főnökével beszéli meg a teendőket: ne engedjenek be senkit, amíg a zsernyákok meg nem érkeznek. Conroy megígéri, hogy Szőrtelent és Szőrtelennét a pánikszobába dugja. A Narvál közben megérkezik a lakáshoz, a "biztonsági főnök" viszont ahelyett, hogy becsapná előtte az ajtót, beengedi. Conroy Moriarty embere, juj, most mi lesz! Az lesz, hogy Narvál lelövi Bacerát és a feleségét, a lányát elengedik, aztán Conroy lelövi őt is. Minden M. terve szerint alakul. Útját hullák szegélyezik. Jó nagy disznó ez a Moriarty.

Snitt. Conroy a rendőrségen hazudozik. Sajnos túl későn lőtte le a Narvált - állítja - és nem tudta megmenteni szegény Szőrtelenéket. Holmes-nak azonban nem jár túl az eszén, mert a detektív már tudja, hogy korábban M. biztonsági cégénél, a Sutternél dolgozott, vagyis biztos, hogy Moriarty bízta meg azzal, hogy engedje be a gyilkost Baceráék házába. Conroy nem ért egyet ezzel a vélekedését, amit egy parasztlengővel nyomatékosít. Sherlockot azonban nem ez zavarja, hanem az, hogy Moriarty nyert. Teljesítette a tervet, annak ellenére, hogy Holmes rájött, mi az. Sőt, ami ennél is rosszabb, Watson is azt mondja neki, hogy adja fel és hagyja M-et nyerni. Lószart, mama!

Holmes még mindig fel van dúlva. Hazamegy, bezárkózik a fürdőbe, megnyitja a csapot, de nem zuhanyzik le. Elege van mindenből és mindenkiből. Látszik, hogy egyetlen dologra tud gondolni, ami kihúzza a szarból: az őrült, a finom, a csodálatos heroinra. Gregson odaszól Bellnek, aki Holmes lakásában őrködik, hogy a detektív most rabolta ki a sarki drogdílert és elvett tőle néhány adaggal. Nem ártana rápillantani. Mire Bell rátöri a fürdő ajtaját, már késő, Sherlock túladagolta magát. Ennyit a leszokásról. Szomorú történet ez.

Nem purcant ki, szerencsére, de kórházba kellett szállítani. Azért nem marad látogató nélkül: Moriarty jön el hozzá, bár nem hoz sem virágot, sem csokit, még egy löttyedt narancsot sem. Holmes és M. megbeszélik mi történt. A nő elismeri, hogy megölette Baceráékat és így nyert egy csomó pénzt, de azt nem akarta, hogy Sherlock visszaessen a függőségbe és kórházba kerüljön. M. megmagyarázza azt is, hogy miért tett úgy, mintha meghalt volna. Azért, hogy Holmest így "kivonja a forgalomból" és tudjon nyugodtan "dolgozni". Arra azonban nem számított, hogy Sherlock drogfüggő lesz. Ezzel meglepte Moriarty-t és ő az egyetlen a földön, aki képes erre. Ezért szerelmes belé a nő. És ezért hívja, hogy menjenek el együtt valami távoli országba. A bűnöző és a detektív szerelme. Ez még akár szép is lehetne. Sherlock másként látja a dolgokat. Szerinte a szerelem butít, ezért mindketten elbutultak. És Moriarty ezért nem vette észre, hogy Watson - a szerencsétlen, butuska Watson - túljárt az eszén. Ő mondta meg Sherlocknak, hogy M. szerelmes belé. Ő találta ki a csapdát is: Holmes tegyen úgy, mintha M. megnyerte volna a játszmát, mintha túladagolta volna magát. Kamu az egész, lárifári, bullshit, átverés! Úgy tűnik van még valaki, aki meg tudja lepni Moriarty-t. Éééééés, kérem szépen, ennyi, az ügy lezárva, az egész évad lezárva, mehetünk mindannyian mocskosul lerészegedni, éljen a happy end, még az sem baj, ha elénk ül! A legvégén még Sherlock elnevez egy méhet Watsonról, milyen kedves tőle, de úgy tűnik szex már nem lesz ebben az évadban. Talán jövőre.

Az egész évadot illetően vegyes érzéseim vannak. A végére felpörgött a sorozat, nyilván voltak benne butaságok, de azért kellőképpen izgalmas volt. A középső részek közül azonban elég sok bugyuta vagy érdektelen volt. Szerintem többet is ki lehetett volna hozni, ebből a sztoriból. Szerintetek? Kösz a figyelmet mindenkinek, jövőre találkozunk.