Ugye ott vagyunk, hogy nulla darab ember van a Földön és nélkülünk bizony elég bizarr dolgok történnek. Az állatok például pikk-pakk átveszik a hatalmat. 1 nappal az emberek után az Everglades Nemzeti Parkban máris mozgolódnak a kígyók. Ez még nem is lenne baj, de a mocsadékok az aligátorok napi betevőjét dézsmálják. Nem szép az ilyen? Más kajáját? Kivenni a másik szájából a kenyeret? Élet az ilyen? Egy nap az emberek nélkül és máris anarchia uralkodik az állatvilágban?

1 héttel később a növényzet elburjánzik. Nyílván nem a 100 éves tölgyek fognak egyeduralkodni picsafüstnyi egy hét után, hanem mondjuk a vizijácint. Ennek a növénynek van egy kellemetlen tulajdonsága, gecimód elszipkázza az oxigént a halak meg minden vízi állat elől. De. A penész is kezd terjeszkedni és akkor még nem is szóltunk a panelokban rekedt kutyákról, cicákról. Hát nekik nem lesz annyira jó, maradjunk annyiban. 10 nappal az emberek után. Ízlelgessük csak a gondolatot, hogy Floridában 10 agár megszökik bármelyik kutyafuttatóból és már igazi nyúlra, jobb híján patkányokra vadásznak. És ennyi. A Narrátor se tud több dolgot kihozni ebből a sztoriból ám, nem csak én vagyok a suta fasz. New Yorkban az ázsiai cincérek az istenek, akik szépen elroszogtatják a fákat.

1 hónappal később az éghajlat szopatja Phoenix városát. Mivel rohadt meleg van arra fele, ezért a vízkészlet simán elpárolog és aztán minden elrohad a gecibe. 6 hónappal később már egy tó sem marad Phoenixben. 1 évvel az emberek után. Az Everglades Nemzeti Parkban még mindig az aligátorok a császárok, de a burmai piton is már ott kopogtat a tápláléklánc csúcsa címért. Nem is kell sok ahhoz, hogy ők legyenek a ragadozók. Amerikától elrugaszkodva ránézünk Shanghai városára, merthogy ott van a harmadik legnagyobb tévétorony (?), meg még sok más gecimagas épület, amiknek a súlya szépen nyomja lefelé a talajt és egyszer csak beönt majd a víz.

5 évvel később. Miami is ugyanerre a sorsra jut majd, de addig azért sok víznek kell lefolynia a Dunán. A napsütötte Miami épületeit madarak és majmok lepik el. A csimpánzok szépen megöszögetnék a madártojásokat, de ha csak egy okosabb egyed is lenne az emberszabású hordában, és úgy enne, hogy jusson is és maradjon is máris meglenne a majmok általi állattenyésztés alappillére, ami a civilizáció legősibb jele ám. 10 évvel később ugyanúgy nincsenek még emberek, de már Phoenix sincs annyira, mert kajak megeszi a sivatag az egészet. Monszunok, szelek és más egyéb szopó tényezők fogják megölni a várost. A sár feltölti az üzleti negyedet, de ez még hagyján, mert a vízzel elegyedő föld egyik legkellemetlenebb tulajdonságának hála, miszerint nehezebb a sima, száraz földnél – köszönjük Egyértelmű Kapitány! – így az épületek nem fognak sokáig talpon maradni.

20 évvel az emberek után. Miamit nagy területen lepik el az agresszíven szaporodó növények, mint mondjuk a Brazil Bors, aminek hála a város dzsungel kinézetet fog kölcsönözni magának. De a kúszónövények is ugyanígy teszik a dolgukat és belepik a házakat. 65 évvel később. Na, itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy egy hatvan éve magára hagyott szellemvárost hozzuk fel iskolapéldának az épületek elrohadásának kiváló prezentálására. A szaki megmagyarázza, hogy a szú mennyire kezdte ki a tartógerendákat és így tovább, de nem ez a szopó, hanem a borzok, akik a falak alatt áskálódnak. 70 évvel az emberek után a Shanghai már 89 centi mínuszban van, a víz is betört már a citybe, szóval van mi áztassa az épületek tartóoszlopait, így ne is csodálkozzunk, hogy az a bizonyos világhíres tévétorony összeomlik a fenébe.

100 évvel az emberek után a Miamit és Florida Keys szigeteket összekötő híd nem fog jobban kinézni, mint most, sőt,az is megadja magát a természet erőinek. Ha már itt tartunk, akkor vessünk egy utolsó pillantást Phoenix városára, ami újabb viharok, meg miegymásoknak hála totál sivár vidékké nem lesz. A gátakat is megfúrják az állatok, szóval kábé mindent ellep majd a víz. Az aligátorok is vígan lébecolhatnak ott, ahol eddig az emberek tipródtak. Miami épületei is belehullanak az Atlanti-óceánba.

150 évvel később csak visszanézünk, hogy mi van Everglades területén. Hát a pitonok lettek a tuti befutók, kiütötték a krokodilokat a fenébe. 200 évvel az emberek után Arizóna egyes részein még áll néhány építmény. A Grand Canyon felé húzott U alakú híd, a Skywalk acél pillérei a 200 éves korróziónak hála meggyengülnek és hát nem nehéz kitalálni, hogy rövidtávon a mélybe fog zuhanni. Na, de nézzük, mi van a csimpánzokkal, akik anno tojásokat gyűjtögettek. Bennük lehet minden reményünk. Akár saját civilizációt is kialakíthatnak elvégre az eszközhasználat már nem áll távol tőlük, ahogy az állattenyésztés alapjait is örökölhették több generációval korábbi őseiktől. Majmok Bolygója érzésem van.

1000 év múlva, az örökkévalóságnak épített Taj Mahal egy földrengéstől atomjaira hullik. Nem is kell ezt nagyon ragozni. 2000 év múlva még mindig Phoenixnél járunk, ami hatalmas szavannává lett. Gazdag paradicsom, tele állatokkal, akik kedvükre ugrándozhatnak az embermentes világban. Hohó! Emlékezne ránk valaki? Tán a delfinek, akikkel anno a szafari parkban együtt úszkáltunk? Az egyik szaki azt mondja, hogy előfordulhat, hogy hangképekben úgy kommunikálhatnak rólunk, mint mi az istenekről. Nagyképűségnek érzem én ezt, de nincs is szakképesítésem a felesleges spekulációkhoz, szóval inkább befogom.

A lényeg, hogy minden állat küzdene a Földért, ami már most jobban hangzik, mint bármilyen „Védd a fákat, egyél harkályt!”- szintű természetvédő tevékenység.