Jó széllel hasítunk az Osborne fedélzetén Fucsou felé, ami a kínai teakereskedelem korabeli központja, James elégedetten közli Baines-szel, hogy legalább két nap az előnyük Fogarty hajójával, a Pandorával szemben. James még Liverpoolból sürgönyzött a kínai ügynöknek, hogy készítsen elő tízezer láda teát, így a berakodással nem vesztenek időt. Elsőnek érünk Fucsouba és mire Fogarty befut, mi már be is rakodtunk és indulunk visszafelé, mondja bizakodva James. Majd lesiet Anne-hez a kabinba és vele is közli a jó hírt, de beszélgetésükből még más is kiderül. Anne ugyanis újra terhes, és mivel az út oda-vissza kb. 8 hónap, azt tervezik, hogy a kicsi már Liverpoolban fog megszületni. James bizakodó, ha ő nyer, visszaszerzi az irányítást az Onedin Gőzhajózási Társaságban. És a céget majd a fiunk fogja örökölni, szorítja meg mosolyogva Anne kezét.
A Pandorán nem ilyen vidám a hangulat, Emma ugyanis folyamatosan durcizik: Hónapokig a tengeren, durva matrózoktól körülvéve, sehol egy ruhabolt vagy parfüméria, hát milyen nászút ez? Ráadásul az én pénzemet kockáztatod, teszi még hozzá. A mi pénzünket, drágám, világosítja fel a szakállas, majd fejtegetni kezdi a versennyel kapcsolatos elméletét. Szerinte utolérik Onedinéket, de ha mégsem, arra is van titkos terve. Emmát ez a legkevésbé sem érdekli, csak a saját sérelmeit hajtogatja. Talán el akartad hozni a barátnőidet is?, vigyorog Fogarty, de nincs sikere, Emma dühösen kiviharzik a kabinból.
Az Osborne kiköt Fucsouban, Lin Csen, az ügynök mosolyogva biztosítja Jamest, hogy a teásládák berakodásra készen várnak a raktárban. Majd közli, hogy értesülései szerint egy Callon érdekeltségű hajó, a Jokohamából érkezett Vipera kapitánya is kapott sürgönyt Liverpoolból, miszerint berakodva várakozzon és ha Mr. Fogarty megérkezik, adja át neki a hajót. James dühösen elrohan és Baines-szel tart válságmegbeszélést. Tudhattam volna, hogy Fogarty ki fog találni valamit, így neki lesz majd kétnapi előnye, szitkozódik James, de Baines nem látja ilyen sötéten a dolgot. Jön a monszun, a közeli folyóból bemossa a hordalékot az öbölbe, így legalább fél nap, amíg a széles törzsű Vipera kinavigálja magát a nyílt vízre. A fürge Osborne valahol az Indiai-óceánon így utol fogja majd érni, ráadásul az öreg tud egy-két trükköt a vitorlákkal is, nem kell aggódni.
Megérkezik a Pandora is, Emma és Fogarty heves vitatkozása felveri a kikötőben békésen szendergő kulikat. Négy hónapig csak vizet láttam és most egyből át kell szállnom egy másik hajóra, ki sem mehetek a partra?!, méltatlankodik Emma dúlt kebellel. (Csak hogy róla is írjam már ezt, ne mindig Elizabethről.) Daniel igyekszik hozni az észérveket, a reggeli dagállyal muszáj indulnunk, verseny, győzelem, stb. Pont leszarom, nekem változatosságra van szükségem, megyek és veszek magamnak pár tucat zsabót, mondja erre Emma, bár az igaz, hogy nem ezekkel a szavakkal. Sőt odáig fajul a dolog, hogy kifejezetten megtiltja Fogartynak a másnapi indulást, erre aztán a szakállas is felhorgad: Mostantól én vagyok a Callon Vállalat, reggel indulunk és kész!, közli határozottan b. nejével.
A helyi orvos megvizsgálja Anne-t, a gyerekkel minden rendben, a doki is inkább Anne miatt aggódik, át is ad egy üveg kínai keveréket, ebből vegyen be, ha útközben fájdalmai lennének. Azon azért meglepődik, hogy Anne nem tájékoztatta Jamest arról, milyen veszélyeket rejt rá nézve a terhesség, mindazonáltal igyekszik megnyugtatni Anne-t (és talán magát is): Az orvostudomány sokat fejlődött az én ifjúkorom óta, Liverpoolban már kimondottan magas színvonalú, ott jó kezekben lesz, asszonyom, mondja a doki búcsúzóul.
A rakodópart alsó kövén ülve James és Baines nézi, hogy úszik el a dinnyehéj és a Vipera, Fogarty nem titkolt vigyorral ácsorog a fedélzeten, örülve a kettős diadalnak: legalább másfél napi előnnyel hajózik ki Onedinhez képest, és sikerült megtörnie Emmát is, aki lemondó arccal ücsörög a nyugágyban és nem boldog. Megérkezik a Baines által jelzett monszun, a Vipera kénytelen lassan és óvatosan manőverezni. Végül két nap múlva Onedinék is végeznek a berakodással, és az Osborne is elindulhat.
Ebben a részben még nem is jártunk Liverpoolban, nézzük hát meg, mi történik ezalatt a Beatles leendő szülővárosában. A hajógyárban Robert, Albert és Elizabeth beszélget, ezúttal nem a kohó által termelt hő és az arcbőr feszessége közti összefüggésről, hanem az épülő Aranyrögről. Robert megütközve hallja, hogy Albert bérbe vette a Névtelen nevű gőzöst és fel-alá hajókázik vele a part mentén csak azért, hogy megfigyelhesse a gőzgép és a kormányszerkezet működését. De hát így csak költségeid vannak és semmi bevételed, veti fel a nyilvánvaló tényt Robert, majd tőle szokatlanul életrevaló javaslattal áll elő. A Névtelent vegye bérbe az Onedin Vállalat, így nemcsak a költségeket lehetne leírni, hanem szállíthatnának vele Írországba szenet vagy akár utasokat is. Ezzel bevételt termelnének és közben annyit vizsgálhatja Albert a gép működését, amennyit akarja. Az utasok élelmezését pedig természetesen az én boltom biztosítja tisztességes árért, vigyorog a szakállába, és már siet is, hogy kiváltsa a szükséges hajózási okmányokat. Albert elismerően néz utána.
Hamarosan Elizabeth is elbúcsúzik csókkal, újra nagy a szerelem, úgy látszik: Én előremegyek, nem kell kocsi, majd elsétálok hazáig, úgyis olyan enyhe az idő. Mire azonban elindul, hirtelen este lesz, a szépasszony ezért némileg riadozva botorkál az erdei ösvényen, akárcsak Tutajos a Tüskevárban. Szokatlan neszek, ismeretlen zajok, éjszakai állatok, Sz Sz szeme folyamatosan jár körbe, már majdnem a fülén jön ki az adrenalin, amikor váratlanul egy erős kéz kapja el hátulról. Elizabeth megijed, én is kis híján feldöntöm a stampedlispoharat, de a kéz ismerős alakhoz tartozik: Jessop az, a sztrájkszervező matróz, akit még az évad elején a sztrájk letörése után börtönbe zártak és most megszökött. Ő is megismeri Elizabethet, nem akarja bántani, de a fák közül már hallatszik az üldözők hangja, menekülnie kell tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve Sz Sz felajánlja Jessopnak, hogy elbújtatja a házuk istállójában.
A hazaérkező Albert enyhén szólva nem örül ennek a fejleménynek, Elizabeth emlékezteti, hogy Jessopot jogtalanul zárták börtönbe. Időközben a felesége meghalt tüdőgyulladásban, a gyerekei meg szegényházba kerültek, segíteni kell rajta valahogy. Te biztos kitalálsz valamit, mondja hízelgő mosollyal Albertnek. Nehéz ügy, mert ugye a csávónak nincsenek papírjai, Frazer jó darabig gondolkodik, végül mentő ötlete támad: átcsempészik Írországba, és útközben segíthet a Névtelen gőzgépénél, dupla haszon.
És már látjuk is, amint Jessop a hajó kazánja körül ügyködik, lapátolja a szenet, figyeli a nyomást, Albert elégedett lehet. Az egyik ellenőrzés során Albert észreveszi, hogy ereszt az egyik tömítés, és hívja Jessopot segíteni. A nagy munka közben azonban nem figyelnek a kazánnyomásra, Albert csak az utolsó pillanatban veszi észre a veszélyt. Jessop odaugrik a szelephez, hogy lazítson rajta, de a túlnyomás miatt vastag gőzoszlop csap ki, ami a szerencsétlen fél hátát leforrázza. Albert azonnal utasítja a kapitányt, hogy forduljon vissza Liverpoolba. Alig kötnek azonban ki, máris feltűnik két rendőr és elkapja a partra lépő Jessopot, jól működik a feljelentő rendszer itt is, biztos volt magyar a matrózok között. Frazerék szomorúan nézik, amint Jessopot elvezetik, Albert biztatólag utánaszól: Szerzek magának orvost és ügyvédet is, a pénz nem akadály!
Vissza a tengerre, a gyenge szélben a Vipera alig halad, a jóval könnyebb Osborne így aztán hamarosan utoléri. Fogarty döbbent arccal nézi, amint vetélytársa közelít, majd lassan el is hagyja. Hamarosan vihar támad, Onedin azonban nem engedi a vitorlákat kurtítani, nehogy elveszítse az előnyt, sőt parancsot ad a csúcsvitorla felhúzására is. A hullámok össze-vissza dobálják a klippert, szegény Anne hiába kapaszkodik a kabinban, többször is a padlóra esik, és még a kínai üveg is eltört, nincs több fájdalomcsillapítója. Végül nagy nehezen sikerül bebotorkálnia az ágyba, ekkor érkezik James megnézni, hogy bírja Anne a vihart. A jó asszony persze egy szóval sem panaszkodik, sőt még ő aggódik James fejsérülése láttán. Eltört a kormánykerék, le kell horgonyoznunk, amíg megjavítjuk, mondja James, Anne hamarosan el is küldi, hogy felügyelje a javítási munkálatokat, ő majd ellesz a kabinban jól.
Tehát ismét a Vipera az élen, Fogarty örül is, mint (szakállas) majom a farkának, több ízben csókot is vált Emmával. Az új asszony ezt az alkalmat ragadja meg annak a fontos kérdésnek a tisztázására, vajon szereti-e még Daniel Elizabethet. Akkoriban szerettem, de most már nem, válaszolja Daniel, mert azt azért mégsem mondhatja, hogy egy édeshármast még most is el tudna képzelni. Emma továbbmegy és azt kéri, Daniel hagyja abba ezt az ostoba versengést, de Fogarty azért ennyire nem enyhült meg. Ha most Onedin nyer, néhány év múlva nem lesz Callon Vállalat, vázolja fel a sötét jövőt.
Elkészül az összetákolt kormánykerék, olyan amilyen, most a praktikum számít, nem a forma, így az Osborne továbbindulhat. Úgy tűnik, Anne is jobban érzi magát, de azért Baines-től ígéretet vesz, hogy mindig James mellett fog állni. Hát ez csak természetes, mondja a vén tengeri medve, aki kicsit megütközik, vajon miért kér ilyet tőle kedvenc Mrs. Onedinje. Hamarosan utolérik a Viperát, Fogarty ismét sötét pillantással kénytelen figyelni, amint vetélytársa hajója megelőzi. Már feltűnik Liverpool, amikor Anne-nél beindul a szülés, minél előbb partot kell tehát érni. James úgy dönt, a hatósági előírásokat megszegve nem várja meg a révkalauzt, hanem egyenesen behajózik a kikötőbe. Anne tiltakozik, mert így Fogarty nyeri a versenyt, de James gyengéden leinti: Nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni.
Az Osborne kiköt és hamarosan mentőkocsi érkezik, Anne-t beemelik és indulnak vele haza. James szorítja Anne kezét, ő is menne vele, de Anne szerint most fontosabb, hogy Mr. Mitchell-lel intézze el az üzleti ügyeket, a szülésnél úgysem tud segíteni. Így hát James a teakereskedőhöz indul, ahol már győzelme tudatában diadalmas mosollyal várakozik Fogarty. Kikötői előírások ide vagy oda, Mitchell a versenymegállapodást nézegetve kijelenti, abban csak az szerepel, hogy amelyik hajó elsőnek köt ki, az nyeri a versenyt. Révkalauzról nincs benne egy szó sem, így tehát a győztes James Onedin, neki adja el a részvénycsomagot. Mitchell gratulál a minden kockázatot vállaló nyertesnek, Fogarty mérgesen rágja a szakállát.
Az Onedin-házba megérkezik doktor Collister és a bába, a lánya ágya mellett ülő Webstert gyengéden kiküldik, a doki előkészül. Nehéz szülés lesz, figyelmezteti újra Anne-t, aki ezzel nyilvánvalóan tisztában van. A földszinti társalgóban az összes rokon összegyűlik, természetesen Baines is itt van, mindenki biztató mosollyal figyeli a fel-alá járkáló Jamest. Hosszú idő eltelte után az emeleti szobából felhangzik a várva-várt gyereksírás, a rokonság egy emberként gratulál az apukának. Belép a doki és engedélyt ad, hogy James is felmehessen, de arcán nem látszik öröm. James ezt persze nem veszi észre, kettesével szedi a lépcsőfokokat és boldogan nyit be a hálószobába. Az ágyban holtan fekszik Anne, James arcán az örömöt fokozatosan felváltja a megdöbbenés, nem is hallja a bába szavait: Gyönyörű kislánya született, uram.
Egy darabig szótlanul áll, majd sarkon fordul és kimegy a házból, a bába így az öreg Webster kezébe adja az újszülöttet. Jamest a kikötőbe viszi a lába, a felkelő nap fényében merev arccal nézi a tengert, miközben lassan beúszik a zenekar helyett csupán vonósokra áthangszerelt főcímzene.
Facebook kommentek