Ha a következő sorokat olvasva zavart érzel az erőben és/vagy túl nagy a katyvasz, az nem csak a poszt írójának vétke. Már az előző részeket is gyakran darabosnak és következetlennek tartottam, most is lesz ebben részünk, nem kevés… De a végén kapunk egy olyan triplacsavart, amiért mégis érdemes végigküzdeni a történéseket. Lássuk.

Heti áldozatunk egy fiatal nő lesz, aki rögtön az epizód elején telefonos hazugságba keveredik hollétéről. Egy bárban ücsörög, vár valakit. Vajon a szeretőjét? Észreveszi, hogy ellopták a tárcáját, elrohan.

Jeant közben számon kérik a rendőrségen a drog-részleg buzgó emberei… Hogy is van az, hogy Yannick csaknem Jean veje? És hogy emberünk véletlenül nem a maffiával randevúzott a leszámolás estéjén, hanem a rendőrségen hűsölt? A nyomozó flegma, nem veszi komolyan a baszogatást, úgy érzi nem tartozik számadással a tenyérbemászó kollégáknak.

A bárban ülő csajt szétvert fejjel látjuk viszont egy sikátorban. Bár a cuccai nincsenek meg, a sérülései nem rablásnak, sokkal inkább erős felindulásból elkövetett gyilkosságnak a következményei lehetnek. Első körben meg kell fejteni az áldozat személyazonosságát. A bárban, ahonnan a csaj menekült egy régi kesztyűt hagy maga után, ottfelejtette. Jobb lenne, ha a tárcája lenne meg, akkor könnyebb lenne azonosítani. Végül Jean és Bayard lefülelnek egy-két zsebest a bár szomszédságában, meg lesz a tárca is rögvest.

Az halott nő Marie-Eve, a régiségkereskedő. Otthon egy balfasz férj keresi már órák óta. A pasi az a típus, akinek az sem tűnt volna fel, ha a csaj az orra előtt dug a szeretőjével. Mint ahogy az sem tűnt fel neki, hogy a régiségüzlet halódik, épp készülnek tönkremenni. Nem, ez az ember nem gyilkos, az tuti.

Valószínűsítik, hogy Marie-Eve üzleti ügy miatt randizott idegen helyen. Kezében, még halála után is egy cetlit szorongat, rajta egy felirat: „A sötétben ott a fény”. A telefonján pedig egy üzenet, egy bizonyos Davidtól, aki a randi-partner lett volna a nő halála napján és aki valami miatt eltévedt és lekéste a találkát.

Nosza, felkeressük Davidet, aki egy idős, Amerikába szakadt zsidó férfi, francia származással. A férfi üzletelni kívánt a régiségkereskedővel, a kesztyű, amelyet a csaj a bárban hagyott, nem ismerős neki. Legalább is azt hazudja….

Állítólag Marie-Eve holokauszt tárgyakat talált munkája során és ezeket akarta átadni a férfinek. A találka végül is nem jött létre, a férfi elkésett.

Marie-Eve az utolsó napját egy levéltárban töltötte, a Dussaux nevű, szintén zsidó család után kutakodott, azon belül Jacqueline Dussaux élete érdekelte. Jacqueline francia ellenálló volt, akit a náci uralom alatt nyögő Párizsban végeztek ki 1943-ban, zsidómentésért. A nő akkor csak 22 éves volt. Egykori cellatársa még most is él, Marie-Eve őt is felkereste. Bármit is keresett, alapos volt, az tuti. A cellatárs hölgy beszámolt Jeannak arról, amit korábban Marie-Evenek is elmondott: a Jacqueline által megmentett utolsó család egy rabbi volt feleségestől, gyerekestől. A feleség és a rabbi Amerikába csempésződött, mivel a gyerek egy potenciális lebukásforrás volt, itt maradt apácáknál, a megszáll Párizsban. A gyerek akkor 2 éves volt. A gyerek mellett egy bőröndöt is hátrahagyott a rabbi, ez nagyon érdekelte a régiségkereskedőt. Bár valószínűleg ez már Marie-Eve tulajdonában volt ekkor, mert csak maga a tény érdekelte, a tartalma nem…

Most a maffián a sor, hogy számon kérje Jeant a Yannick-sztori miatt. Charlie, a főnök nagyon pipa, úgy tűnik kész teljesen felrúgni a közte és a zsaru között lévő íratlan szabályokat. Gyerekkori barátok voltak, életük eddigi részében tiszteletben tartották, hogy egyikük a fény, másikuk a sötétség szolgája lett, de ez az ügy most végleg közéjük állhat. Jean tökös, nem hátrál, Charlie végül is megelégszik egy gyomrossal és Jean beteg szívére bízza a halál eljövetelét.

Másnap Bayarddal együtt felkeresik Jacqueline családját. Ha valakiknek, nekik tudniuk kell a kufferről. Tagadnak, de elég átlátszó a helyzet. Közben Marie üzletében megtalálnak egy hanukalámpa-fényképet, rajta az ominózus felirattal. Tovább infókért Davidhez fordulnak, elvégre, ha valaki, ő ért a zsidó kegytárgyakhoz. Sőt! Jobban ért, mint gondolnánk: a férfi maga a Párizsban hagyott kisfiú, a kuffer és a lámpa az ő öröksége. Csakhogy jelenleg azok épp nem vannak meg, és nem mellesleg 900ezer eurót érnek….

A randi a rendőrőrsön folytatódik. David elég vehemens. Neki kell az a lámpa, JOGA VAN HOZZÁ. Minimum, hogy elvárja, hogy az egész francia rendőrség dobjon ki mindent a kezéből és azt keresse! Marie-Eve halála előtt neki szánta azt a lámpát, „kötelességének érezte”, hogy ezt az örökséget megkapja az egykor üldözött zsidó ember. Cuddy próbál tárgyilagos lenni, talán gyilkos megtalálása egy pöttyet fontosabb, de David nem tágít. Épp csak nem fasisztázza le a rendőrséget, de lehet, hogy mégis?

David elrobog, a zsaruk meg arra jutnak, lehet, hogy ott a lámpa, ahol a gyilkos. Visszatérnek Jacqueline családjához, azokhoz, akik a bőröndöt őrizték. Talán megszorultak és el akarták adni, de mivel ők csak megőrzők voltak és nem jogos tulajdonosok, fű alatt akarták Marie-vel eladatni. De Marie kiszagolta a cselt és át akarta adni a szajrét Davidnek, így inkább megölték….. Így történt?

Nos, egyelőre csak annyi derül ki, hogy a lámpa mégis csak ott lapul a kiscsaládnál, Jacqueline unokahúgánál. Elég egy kis házkutatással való fenyegetőzés és elő is kerül. David nagyon boldog, én meg az órát nézem, félidőben vagyunk, lesz még itt egy két csavar…

Most, hogy megvan a hanukalámpa, Jean és Bayard keresik a gyilkost. Az elsőszámú gyanúsított a szajrét rejtegető család. Csakhogy ők már kaptak 40ezer eurot a lámpáért (Marie le volt égve, a cége bukóban, honnan volt pénze előlegre?), nem volt okuk gyilkolni, remélték a lámpa eladását és belőle busás hasznot. (De akkor mennyit is ér a lámpa? Tisztán 900ezret, de mivel feketén készülnek eladni csak 100-at ,ez utóbbihoz kaptak 40ezer euró előleget.)

Jean egyre kócosabbnak látja Marie szerepét a sztoriban: ha meg akarta venni a lámpát a családtól, sőt, ha adott 40ezer eurot a nem létező pénzéből érte, aligha hihető, hogy pusztán szívjóságból ingyen vissza akarta adni az örökséget Davidnek….

Közben Jeant kezdi utolérni Yannick ügye. Most épp egy jószándékú ügyész-ismerőse figyelmezteti, kezd képbe kerülni a drogos-osztagnál. Nyomozónk bepöccen, kérdőre vonja a drogügyes kollégát, a viszonyuk végleg elmérgesedik. Nem épp diplomata módszer és talán nem is célravezető. A kolléga már Jean személyes szerepét firtatja, különös tekintettel a maffiafőnökkel való kapcsolatára.

Hamar megvan a 40ezer euró forrása: egy másik régiségkereskedő, aki baráti szívességből segítette ki a csőd felé haladó Marie-t. Ez a férfi is tud a hanukalámpáról, úgy volt, ő segít eladni a cuccot, de a halála előtt a nő örömmel értesítette: van már vevője, mintegy 800ezer euróért. Nocsak. A zsaruk is arra gondolnak, amire mi: mi van, ha Marie mégsem önként és dalolva, emberbaráti szívességből akarta Davidnek adni a lámpát? Hanem mondjuk 800ezer euróért? És mi van, ha ezen az öreg bekattant és egy-kétszer a falhoz csapkodta a mohó nő fejecskéjét?

David kikéri magának ezt a vádaskodást és bizonyíték után kiállt, vagy ha az nincs, akkor hazazavarja a zsarukat. Jean és társa biztosak a dolgukban, nincs mit tenni, meg kell találni a bizonyítékot.

Jean még iccaka is a kuffert bújja, kicsit rámozdul Cuddyra, de aztán megint visszatér a múltba. Érdekesebbnél érdekesebb tárgyakra bukkan és úgy tűnik megvan, amit keresett. Másnap a kihallgatószobában szembesítik az öreget a bőröndben talált tárgyakkal, köztük egy korabeli inhalátorral. Merthogy a kisfiú asztmás volt. Csakhogy David nem volt asztmás soha. Vagyis David nem az egykor Párizsban hagyott fiúcska. Valaki valamit elkavart valamikor.

Szegény ember, szánom. Ki tudja hányadjára veszti el az identitását ebben az életben. Nagyon felkavarja az új infó, teljesen kifordul önmagából, összeomlik. A végső szavakat Jean mondja ki: „Maga nem a rabbi fia, a lámpa nem magát illeti. A semmiért ölt.”

Az epizód végén Jean újra helyszínelni siet – csakhogy ezúttal személyesen is érintett a dologban… Az őrjöngő Adele fogadja. Valaki megtámadta Yannickot. Talán még él. Innen folytatjuk.