Ma kiderül, hogy a hidegfront még a hogyvolt írókat is szétszórttá és filozófikussá teszi, továbbá, hogy a kötelező megemlékezések ilyen pocsék sorozat részeket – is – szülnek. Szeptember 11-i emlékműsorunk következik. Április4-e vagy November7-e jártasság, mindenképp előny a fogyasztása közben.

Rendhagyó visszatekintéssel kezdünk, New Yersey-t láthatjuk madártávlatból. 2001.-t írunk, még állnak a tornyok, még tart az ezredforduló eufóriája, magunk mögött hagytuk végre a véres XX. századot. Még repül az Atlantisz, szorgalmasan küldi képeit a Hubble távcső, a TV-ben pedig az X-akták és a Csillagkapu fut. Bízunk benne, hogy mi emberek jobbra vagyunk hivatottak, talán kitárul előttünk a világ, felfedi sorra a titkait az univerzum, és hisszük, hogy ott kinn a csillagok közt valaki vár ránk. …de a zene az a régi, és a Nagy Alma nem változik, szinte érezzük hideg-bűzös leheletét a tarkónkon. Williams nyomozót láthatjuk tökös, elbűvölő társával, egy kicsit sem elbűvölő helyre behatolni. Benn horror díszletek, elhagyott húsüzem, kokót pakoló dílerrel. Dannóék becserkészik, ám hiába az óvatosság, csapdába sétálnak. Gusztustalan jelenet következik; a magukat a fegyvertől erősnek érző helyi szánalmasok és a két rendőr közt, előbbiek élvezik az erőszakot, a hatalmat, az utóbbiak tűrnek és várnak, majd Williams nyomozó kap egy irgalmatlan pofont, puskatussal…

…és máris a mában vagyunk, kedvenceink valakire várnak a kocsiban. A tag eléggé görögös arcélű – és itt most nem Nagy Sándorra gondolunk, inkább a lovára – és őt megpillantva Dannó kiugrik a kocsiból és azonnal azonosítja magát, majd megadásra szólít fel. A tag persze menten futásnak ered. Párosunk a nyomában, a várakozásokkal szemben, a Hauleval az élen. Bár messziről kezdték a vágtát, a hosszúléptű tag nem és nem tudja lerázni a Keleti Partit, az szinte repül.

Ninjánk kerül csalafintán elébe, és nem akarván igyekvő társa mögött lemaradni, ő is bemutat egy levegő elemet. Egy fél magyar vándornak nézem. El kell ismerni, hogy Csollány Szilveszternek elegánsabb a lábtartása, de a magassággal itt sincs semmi baj.

A futkosó tag lassan összerakja, hogy nem tudja lerázni a két bulldoggal keresztezett rendőr-félét, így pisztolyt ránt. A Haule szokásával ellentétben, nem lacafacázik, szíven lövi Buchephalus egyenes-ági leszármazottját. Ahogy a tag elomlik, kinyílik a dzsekije, és menten kiderül, hogy Fortuna istenasszony Dannó irányában is meglehetősen gyengéd érzelmeket táplál, hisz a lófejűn beélesített robbanószer van, mégsem robbant fel! Ez már nem is gyengéd érzemény, ez már szerelem. …és Főcím!

Máris 9 órával korábban vagyunk, az ég és az óceán előírásosan gyönyör-kék, a bikinis csajok nyálcsorgatók, Dannó pedig a kicsinyded gyermekével vásárol. Sőt shoppingol. Pörgős ruhát vesznek, perszehogy rózsaszínben. Na, ezt a jelenetet is egy olyan pasi írta, akinek nincs lánygyereke! Ez a leendő apák titkos vágyálma; hogy majd ők győnyőrűű, pörgős habos-babos ruhácskát fognak léánkájuknak vásárlani, az pediglen ragyogó mosollyal hálálja ezt meg. A valóság ezzel szemben az, hogy a gyermek vagy nagyon nem akar semmilyen kényelmetlen és dögunalmas felnőtt eseményre való ruhát venni, vagy épp akar, de csakis kalózosat, sárkányosat, vagy olyat, amin Windu mester, esetleg Anakin Skywalker is látható valamilyen formában. Míg futtatjuk az eszmét, Dannó mézesen elköszön az eladótól, de szerencsére ekkor már csörög a telefon, esetre!

Egy durva tűzesetnél gyülekszik a csapat, és az áldozat. Maxé a feladat, hogy összerakva az emberi puzzle-t, és ezzel támpontot nyújtson a csapatnak. A csapat, ellensúlyozandó a helyszín borzalmait, Grace táncestélyéről beszél, és ugratja Dannót. Helyes, a lelki egyensúly igen fontos. Lassan persze az is kiderül, hogy mit keresnek a tűzesetnél. Itt bizony bomba robbant. Ninjánk rövid turkálás után, házilagos gyártmánynak és elfuseráltnak nyilvánítja. A baj az, hogy felmerül a kérdés nem készül-e másik e helyett? Maxhoz sietünk a támpontért, és némi undorkodás árán megtudhatjuk, hogy sikerült DNS alapján azonosítani, Quaseem Ramzi volt a néhai. Hát kézenfekvő, bomba = terrorista = arab. Azért egy kis előítéletért, finoman vésegetett rasszizmusért és ellenségkép csiszolásért az amcsiknak sem kell messzire menniük. Remélem, hogy lesz valami fordulat, mert azt a dézsát már igen sokszor láttuk, én a magam részéről már rohadtul unom. Értem én, hogy a vietnámi fiaskó sokkja, kismiska volt a 2001-es pofonhoz képest, de lassan lapozhatnának már.

De, hagyjuk a komor gondolatokat, New York messze van innen, nézzük inkább a kócos pálmákat, a kéklő eget, és a még kéklőbb koktélokat, és ninjánk élete mézét bikiniben. Én nem tudom, hogy a hideg front teszi-e, de most mintha gebébb lenne... Látszanak a bordái, a kulcscsontja, és úgy éljek, én még ilyen ronda suprasterialis mélyedést még nem láttam! Ebbe sem szeretne bele az angol beteg. Rejtély, hogy mit eszik rajta a ninjánk. De rögvest megtudhatjuk, mert máris csörög a csaj féltévényi maroktelefonja. Nehéz mosollyal veszi fel, és bemutatkozik, mint a tengerészet hivatalos sorállományú hadnagya, és azt kérdezi, hogy miben kell segítenie. Dannó a kocsiban meg sem kísérli visszafogni nyihogó röhögését. McGarrett persze tiltakozik, majd persze kér. Szívességet. A csávó kiszámítható, mint a monszun. Még egy kicsit beszélgetnek a kocsiban, Dannó szorong a lánya jövője miatt, szóval semmi lényeges.

A főhadkvártélyon közben, a csapat civilben házas fele gyülekszik a csodaasztalnál. Elhangzik a két paráztató bűvszó, Afganisztán és Irak, a háttérben bombaalkatrészek illusztrálják az amerikai paranoia meglétét. Szó se róla, egyik hadszíntér sem az a kimondott siker sztori. Lassan rövid pórázra kellene fogni az Államoknak mind az olaj-, mind pedig a katonai lobbiját, ha nem akarnak az Asszír Birodalom sorsára jutni. Valamit kezdeni is kellene a megszállt területekkel, a kirablásán kívül. Már persze, ha ragaszkodnak, a mi vagyunk a jó fiúk, a szabadság meg a demokrácia elhozói doktrínához. A háború művészete, laza iparos-munka a béke-teremtéshez képest. Ebben, lássuk be, nem nagyon villog mostanság a „szabad világ vezetője.” Persze, ha paradigmát váltanának, úgy eccerűbb lenne. Kell. Oda mentem, és elvettem. Oszt’ jónapot. Tuti a hidegfront. Nem tudok ma semminek se örülni.

A csodaasztal nyomai egy kevéssé bájos, a farostlemez és bádog szerelem-gyerekének látszó házhoz vezetnek. A házban fegyveres, párosunk dettó homlokig kevlárban… és már megint nincs kit kikérdezni. Sóhaj. Nem ez lesz a kedvenc részem… Chin szerencsére bombát talál, mi több bombakészítő műhelyt… és én megszaggatom a pizsim gombjait, egy kézikönyvet a robbanószerkezetek gyártásáról!

Na, valami laza csajos koktélt gondoltam a végére, de kénytelen leszek most inni valamit epeömlés ellen. Mondjuk egy jó libafröccsöt? OFF Tudatlanoknak, ez egy kisebb pohár víz, és egy nagyobbacska kanál szódabikarbóna keverékét jelenti. OFF, én beszéltem!

Fortuna továbbra is Dannó buksikáját simogatja, mert a terrorista csoport – mint az egy ostoba ellenséghez illik – a falon, gondosan feliratozva és kiemelve, elénk tárja a célpontjait. Helyszínek, időpontok stb. Kupaktanácsot tartunk, és megvárjuk az aktívállományú tengerészhadnagyot, aki be is gurul egy kék csodában. Na, ezt a jelenetet is valami fejlődésben visszamaradt kelet-európai sóvárgó pasi írta, akinek a fantáziájában ennyi Amerika, jó bigék és nagy kocsik.

A jó bigék csakis ilyen kocsival járhatnak, hogy elvihessenek minket rajta haza, majd orális örömökben részesíthessenek. Persze hülyeség haza menni, ebben a verdában már útközben megoldható az örömszerzés. Aztán persze a legmodernebb kütyü is előkerül. Na, ez a rész bosszú a két héttel ezelőtti félmeztelen ninjás jelenetért!

Míg kedves férfi nézőink ábrándoznak – bár eléggé lelombozó a csaj semmilyen-barna felsője – mi halljuk Kate mondanivalóját. Már régóta figyelték ezeket az embereket, sőt együttműködnek az MI-5 is. Máris feszülten figyelünk mi is, és némám fohászkodunk egy crossoverért mondjuk a Válaszcsapással. Bár a kelta szegély legszebb ügynökét már kinyírták belőle, és csak AaannaaA tartja életben az emlékét, az Észak és Déllel, így már nem olyan vonzó a gondolat. Az eszmefuttatást kutyaugatás zavarja meg – vagyis a csaj nem tudott semmi lényegeset, de nem jutott eszükbe jobb jelenetzárás – és még több robbanószert találnak. C4, tipikus. Dannó máris hazatelefonál, mint ET, hogy élete női, maradjanak otthon. Haladjunk!

Máris indul a hajsza, szerencse, hogy jeladó van a gaz terrorista kocsijában, amely épp a katonai bázisnál van, utána! A bázison épp valamiféle tisztavatás zajlik, ebbe szirénázik bele párosunk. Az ünneplő sereg fegyelmezetten szétfut, minden civil is tudja, hogy mi a teendő ilyenkor, senki sem marad le. Hát persze... Párosunk megtalálja az autót – és fel is nyitja, miért is várnának a tűzszerészekre?! – és ott is van. Nagy bomba van a csomagtartóban. 2:0 a Hawaii Five-0 csapatának. Aztán, csak megvárjuk az utászokat. A fő utász csitt-csatt szétkapja a bombuskát nekünk. Ráadásul a bomba mellett hagyott mobiltelcsi GPS-e fecseg is, hogy hol használták, így a csapat megpróbálja megelőzni a terroristákat. A házban ahonnan a legtöbbet fecsegett a távrecsegő, útlevelek szana és szét, és ninjánk máris utasítja Konót, hogy zárassa le a reptereket és a kikötőket. A fiúk meg kocsiba ülnek és várnak. És persze beszélgetnek. Kiderül, hogy Dannó a volt new yorki társáról nevezte el a lányát…

…újra 2001-ben vagyunk egy rendőrőrsön. Az a sztereotípiáknak megfelelően lepukkant, lehangoló, de Williams nyomozó csillogó szemmel telefonál akkori feleségének, hogy siet haza este, majd bemegy vallatni. Máris ugrunk a mába, sőt a nyitó-képsorokba… lófejű lát, fut, és hal. Ott tartunk, hogy a Haule lerántja a cipzárját a dzsekijén… nem kellene, a bombuskán van egy vörös lézersugár, amely ha nem érzékel az útjában akadályt, magyarul, ha valaki lehúzza a cipzárt, robbantja bombát. Mondom én, hogy Fortuna szerelmes! Ott áll Dannó mellett és szorongatja a kezét. A kereső lézer a kedvenc Keleti Partink mellkasán állapodik meg, így tehát együtt várja a holttal a tűzszerészeket. Tudták, hogy utász alakulatok legelőször az oszmán török hadseregben voltak? Lagundzsiknak hívták őket. Közbevetőleg, míg arra várunk, hogy az utász kollega felöltse bombabiztos toalettjét. Dannó erőst kezd közben pánikolni, búcsúzkodna Gracetől, de McGarrett lehurrogja. Hogy jobban menjen az idő, Williams nyomozó a régi szép időkről mesél.

Épp a pofozkodástól veszi fel a fonalat, és ahol az elején elhagytuk. Nigger csávó ököllel üti immár a megkötözött Dannót, amit az jobbára hassal és arccal hárít. Aztán a csaj is sorra kerül, csúnyán bucira pofozzák mindkettőt. Aztán az eredménytelenség láttán az egyik hasba lövi Dannó társát, majd húsvágó bárdot vesz a kezébe, hogy folytassa a kikérdezést, amikor végre megszólalnak a közelben a szirénák. Az egyik fegyveres kimegy megnézni mi a helyzet és Dannó ugrik – székestül neki a hasbalövősnek. Annak meg épp a kezében maradt a bárd, és épp beleesik. Fortuna már akkor is… Aztán Dannó pisztolyt szerez, lerázza magáról a széket és lő. Nem habozik, nem moralizál, lő. Háromból három. Aztán rohan a szirénák felé…

… de az utász végre beöltözött, így félre tesszük keleti parti emlékeinket és lássuk mi lesz a végkifejlet a bombánál. Hát ez hosszú lesz, nyugtatja meg őket az utász, majd munkához lát. Dannó feltett kézzel ácsorog, McGarrett meg mellette, persze egy szál, lobogó kék ingben. Ha valami nem sikerül, hát rögvest két embert veszítsünk!

Na, vissza a new yorki idillbe! Dannó rohan ki az utcára, száguldanak a rendőrautók, a tűzoltók, vijjognak a szirénák, de senki nem áll meg az összevert, vérző embernek. Aztán kilép a ház takarásából és meglátja a füstöt. – Szól a monumentális zene, facsarog a szív, és emelkedik a gyomorsav és az ikertornyok kitűnnek a new yorki látképből.

Közben a mában a bomba trükkösebb, mint gondolták, így immár a tűzszerésszel ketten rimánkodik Dannó ninjánknak, hogy menjen már onnan a fenébe. Az persze nem megy. Mi ez, ha nem szerelem?!

Itt minden jó, ha jó a vége, ott a társ emlékét csak a „kismajom” őrzi.

Mit is igyunk erre? Talán mákumot, ami szilvapálinka mák ágyon - már csak az opium kedvelő arabok kedvéért is -  és, hogy biztos zsibbasszon! Egészségünkre!