Liverpoolban Callon érdekeltségű hajó köt ki, Franciaországból érkezett, kapitánya, a fess Fogarty mosolyogva búcsúzik a partra lépő utasoktól. Köztük Elizabeth-től, aki a legfrissebb párizsi modellbe öltözve lépked le a hajóhídról, a parton várakozó Albert örömmel köszönti nejét. Emma is itt van, ő viszont egyáltalán nem örül, hogy vőlegényjelöltje egy ilyen csapodár nőszeméllyel töltött egy teljes napot egy fedélzeten. Elizabeth Albertbe karol és közben Emma felé nézve jó hangosan közli, hogy soha többé nem fog krinolint viselni, mert az olyan formátlanná teszi a nőket. (Főleg ha naponta megesznek belőle egy kilót, teszem hozzá én a hűtőben matatva, de csak virslit találok.) Miután Frazerék elvonulnak, Emma még hozzáteszi: Ne haragudj, Daniel, de olyan féltékeny vagyok, ez a nő valahogy mindig az utadba kerül. Ennek csak egy ellenszere van, jelöld ki az esküvőnk napját, búgja a szakállas bájgúnár.

Az Onedin házban Anne-t éppen dr. Collister vizsgálja, mert az utóbbi időben elég sokszor van rosszul, gyengének érzi magát és hasi görcsök is kínozzák. A doki szerint ez összefüggésben van a közelmúltbeli vetéléssel, Anne pihenjen minél többet. Szülnie viszont többet nem szabad, a saját egészsége érdekében, ha a férj hazaérkezik, a doki hajlandó ezt vele is megbeszélni. Anne a hír hallatán keményen tartja magát, és közli, hogy majd ő beszél a dologról James-szel.

Az viszont nem mostanában lesz, mert Onedinünk jelenleg Zanzibárban tárgyal újabb szállítmányról, ahová az Osborne nevű bérelt klipperrel érkezett. Ennek fedélzetén beszélget egy másik hajó kapitányával, az amerikai Mr. Franks-szel a helyi lehetőségekről. Megtudjuk, hogy a szálakat valami Szaid bin Salaim mozgatja, ő a helyi tótumfaktum, sejknek nevezi magát, de Franks szerint közönséges gazember. Végszóra megérkezik az emlegetett, Franks egyből nekitámad, hogy az embereit vegye rá a gyorsabb kirakodásra, hiszen a baksist már kifizette neki, most már haladni kéne a munkával. A sejk mosolyogva megígér mindent, az amerikai mérgesen lelép. James limonádéval kínálja a sejket és kéri a segítségét a rakomány eladásához. Kenőpénzként 20 vég gyolcsot és két pár pisztolyt ajándékoz a burnuszosnak, így már nyilván nem lesz gond túladni cuccon.

Liverpoolban Robert és Sarah nagy munkában van, üzletbővítés és átalakítás, teljes felfordulás mindenhol. Ebbe a rumliba érkezik Mr. Mitchell, a testes teakereskedő, aki birtokában van 5000 db Onedin gőzhajózási részvénynek, pont egy ekkora csomag hiányzik ahhoz, hogy az Onedinek visszaszerezhessék a befolyásukat a részvénytársaságban. A Mitchell által kért 10 000 fontos ár azonban túl nagy, ennyi pénzük nincs Robertéknek. A kereskedő nincs elkenődve, indul tovább Mr. Frazerhez, aztán majd Mr. Fogartyhoz, neki mindegy ki veszi meg a csomagot, csak fizesse meg az általa kért összeget. Miután távozik, Robert úgy dönt, sürgönyöz Jamesnek, mert ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni.

Albert és Elizabeth látogatást tesz a hajógyárban, már készül az Aranyrög gerince, végre mégis valóság lesz ebből a gőzhajóból. Az irodában már várja őket Mr. Mitchell, de ajánlatát Frazer sem fogadja el, szerinte túl magas az ár. Elizabeth jó üzletasszonyként azt tanácsolja a teásnak, várja meg James visszaérkezését, mert őt biztosan érdekelni fogja a részvénycsomag. Mitchell bólint és elhúz, Alberték is indulnak kifelé, de a műhelycsarnokban Sz Sz-ből csak előbújik a Nő: Iszonyú ez a lárma, és ez a hőség teljesen tönkreteszi az arcbőrt. Ez milyen igaz, valszeg ezért nem dolgoznak nők az öntödékben és kovácsműhelyekben, bólintok a magam részéről egyetértően.

A gyárudvarra Fogarty lovagol be és így egyből magas lóról tud beszólni Albertnek. Sérelmezi, hogy Albert már kiadta az ukázt a hajótörzs megépítésére, és nem várta meg az ő hozzájárulását. Frazer visszaszól, hogy ő csak a másik igazgató, James írásos utasítása alapján intézkedett, ne vele pattogjon már a szakállas. Az indulatos Fogarty erre galléron ragadja Albertet (a lóról már korábban leszállt), de végül nem lesz verekedés, Albert és Elizabeth kart karba öltve hűvös nyugalommal elvonul. Fogarty feldúltan néz utánuk, kebelről most ne beszéljünk, maradjunk abban, hogy mellkasa zihál, mint a fújtató.

Nézzünk vissza Zanzibárba, ahol James sikeresen megalkudott a sejkkel és túladott a rakományon, most már a visszafuvar ügyében tárgyalnak. Kén, réz, nyersbőr és elefántcsont kellene, no problem, jelenti ki a burnuszos, viszont cserébe némi szívességet kér. Igazhitű muzulmánként segíteni szeretne egy csoport zarándoknak, hogy eljussanak Mekkába. Természetesen nem kéri ingyen, Jamesnek 2 fontot fizet értük fejenként, 250 embernél ez már azért elég jó pénz. James kicsit húzódozik, ő a Horn-fok megkerülésével akart hazajutni, de a sejk szerint a Szuezi-csatornán át hamarabb Angliába ér és Dzsiddában kiteheti a zarándokokat. Na de mennyi pénzt legombolnak a vitorlásokról azzal, hogy gőzhajóval vontatják végig őket a csatornán, méltatlankodik James. Ebben a pillanatban megérkezik Robert sürgönye, a kérdés ezzel eldőlt, Jamesnek mielőbb haza kell érnie, hogy megszerezhesse a részvényeket. Legyen fejenként 4 font a zarándokok útiköltsége, kápéban és előre fizetve, javasolja, a sejk mosolyogva beleegyezik.

Liverpoolban Anne még mindig az ágyat nyomja, az öreg Webster látogatja éppen. Fitymálóan nézi a doki által felírt orvosságokat, szerinte konyak vagy valami jófajta portói többet érne, mint ez a sok kotyvalék. Anne persze nem árul el neki sokat a betegségéről, ám amikor újabb görcsroham lepi meg, apja megijed és gyorsan kiadagolja a gyógyszert. Robertnek Baines jelenti, hogy Man szigetére készül egy rakomány téglával, a visszafuvart pedig majd az ottani kínálat alapján eldönti. (Az öreg teljes kapitányi uniformisban feszít, nyilván lejárt már az eltiltása, amit a 2x08-ban a koporsóhajó Pibroch elsüllyedése miatt kapott.) Robert azonban közli vele, hogy ő és Sarah is utaznak, és ő, mint a társaság egyik vezetője fogja majd eldönteni, mit szállítsanak visszaútban. Sarah máris Baines kezébe nyomja az útielemózsiával degeszre tömött fonott ládát, a vén tengeri medve nem boldog.

Mr. Mitchell úgy dönt, nem keres újabb vevőt, megvárja James hazaérkezését. Elizabeth meglátogatja Anne-t és jófajta erőlevest készít neki, közben elújságolja, hogy október 15-én lesz Fogarty és Emma Callon esküvője. Végszóra megérkezik Emma nagy csokor virággal, Anne hellyel kínálja, persze Elizabeth megint nem tudja megállni, hogy be ne szóljon a ruhájára. Ez a legújabb londoni divat, mondja sértődötten Emma, igen, de ahhoz előkelő tartás is kell, csipkelődik Sz Sz, szép ez a verbális catfight.

Az Osborne szélcsendben vesztegel valahol a Vörös-tenger közelében, a hajófenékben utazó zarándokoknak a sejk utasítására kaját osztanak. Jamesnek feltűnik, hogy a zarándokok mindegyike néger és a sejk nem engedi őket feljönni a fedélzetre. Ebből persze hamar levágja, hogy itt bizony rabszolgacsempészésbe akarják őt bevonni, le is ordítja emiatt a sejkről a burnuszt, ahogy kell. Az angolszász jog tiltja a rabszolgakereskedelmet, úgyhogy az első afrikai kikötőben kiteszem ezeket a feketéket, és ha sokat ugrál, akkor magát is velük, ilyen esetben a profit sem érdekel, mondja határozottan James. Rendben, maga nyert, én majd kiszállok Szuezben, de magának azt javaslom, soha többé ne térjen vissza Zanzibárba, néz a sejk fenyegetően Onedinre.

Az Ír-tengeren ezalatt a Charlotte Rhodes szépen halad Man felé, bár Sarah és Robert felváltva támolyog a korláthoz, hogy újabb és újabb kisrókát bocsásson útjára. Baines nehezen titkolt elégtétellel csemegézik a Sarah által csomagolt sült kappanból, és hangosan dicséri, mert ilyen finomat már régen evett. Partra szállva azért Robert már könnyebben mozog, a Baines által felhajtott birkaszállítmányt Sarah-val együtt vizsgálják meg, Sarah ugyanis tanyán nőtt fel, ért az állatokhoz. Megállapítják, hogy a birkák bizony betegek, fertőző körömfájás, ezzel nem lehet viccelni, Baines zavartan néz maga elé. Végül gabonát és burgonyát rakodnak be, hazaérve Baines be is számol minderről Anne-nek, aki már lábadozik és mindenáron dolgozni akar a cégben, hiába tiltakozik Baines.

Eljön az esküvő napja, szólnak a harangok, az ifjú férj a szertartás után körbevezeti újdonsült nejét a Callon flotta frissen felújított büszkeségén, a Pandora nevű klipperen. A kikötő másik részén kiköt az Osborne, Anne örömmel siet James karjába. James szokatlanul figyelmes, nem az út hasznáról kezd mesélni, hanem az érdekli, hogy van Anne és mit mondott az orvos. Anne igyekszik elbagatellizálni a dolgot és inkább Fogarty esküvőjéről kezd mesélni. James homloka kissé elborul, mert ez azt jelenti, hogy Fogarty most már az egész Callon társaság fölött rendelkezik, erős versenytárs lett így, ugyebár.

A Pandoráról Fogarty egyenesen a Mitchell-féle megbeszélésre indul, Emma kellőképpen ki is akad, hogy az esküvő napján férjikéje őhelyette üzleti ügyekkel akar foglalkozni. Daniel magyarázza, hogy így fontos, meg úgy az Onedin társaság feletti ellenőrzés, Emmát persze nem érdekli, neki más tervei voltak mára, mindazonáltal hosszas magyarázkodás után Fogarty végül távozhat. Egy óra múlva itt vagyok, drágám, búcsúzik, Emma szkeptikusan néz utána, nyilván ő is tudja, hogy ez a duma Láng Vincénél se jött be.

A három üzletember az Onedin irodában ül össze, megtudjuk, hogy Mitchell 2500-ért vásárolta fel a részvényeket, ehhez képest 10 000-ért akarja továbbadni, van bőr a képén, nem mondom. Fogarty persze alku nélkül is hajlandó lenne ennyit fizetni, de meglepetésükre James nem akar beszállni a licitálásba. Ehelyett ellenjavaslattal él: Kínában most van a teaszüret és az angol hajók már tömegesen indulnak oda bevásárolni. A Pandora és az Osborne is elmegy teáért, egy hajórakományon kb. 5 000 font a haszon. Visszafelé viszont a két hajó versenyezne, és amelyikük előbb ér Liverpoolba, Mitchell annak adja el a részvényeket 5 000 fontért, így a teakereskedőnek meglesz az összesen 10 000 font haszna. Mitchell egyetért, naná, ingyen kap egy hajónyi tealevelet, Fogartynak meg a kihívás tetszik, gyorsan be is szólnak egymásnak Onedinnel, hogy melyikőjüknek nagyobb a … vitorlázata.

Emma is utazik, akárcsak Anne, aki ezt azzal indokolja, hogy az orvos sok pihenést írt neki elő, és a hosszú úton erre lesz is módja. Természetesen Baines is a fedélzeten, a két klipper kihajózik és hamarosan csatlakozik a Kínába tartó flottához, persze James már a kikerülő manővert tervezgeti, amivel a sok bumburnyák elé vághat. Most aztán tényleg sok forog kockán, mondja a fedélzeten álló Anne-nek, majd levonul a kormányfülkébe. Így aztán nem is látja, amint Anne-re újabb görcsös roham tör rá, és fájdalmas arccal kapaszkodik a korlátba. Jövő héten évadzáró epizód, lesz izgalom, az garantálható.