Emlékeztek még arra a kellemes részre (e12), ahol a kopasz, nagydarab gyilkos, Sebastian Moran – becenevén M – háromlábú állványra akasztotta fel áldozatait? Később Holmes akasztotta fel M-et az állványra azt hívén, a pasas ölte meg a néhai barátnőjét. De az epizód végén kiderült, nem a kopasz ürge volt a tettes, hanem az igazi Moriarty. "To be continued..." – írták akkor a rész végén. Most folytatódik.
A nyitójelenetben egy idősebb, szakállas és szemüveges bácsi ül a kanapén, vélhetőleg Moriarty. Elmagyarázza, hogy minden pacemakernek van egy saját azonosítója. Aki ügyes, ezt feltörheti, és azt is megoldhatja, hogy a pacemaker többszáz volt feszültséget adjon le a viselőjének. Ezt demonstrálja is: az ölében lévő laptopon megnyomja a space gombot, és egy épp most hazaérő áldozata összeesik. Ha leveszi az ujját, az áldozat máris mindent megtesz neki. Moriarty annyit kér, hogy gyorsan adjon le egy szavazatot, valamilyen törvény visszavonásával kapcsolatban – ha ezt megteszi, akkor vége a kínzásnak. Emberünk leadja a szavazatot, és utána egy ujjat látunk, amint a space-t nyomja: vége a kínzásnak. Moran a börtönben értesül a híradóból Van Der Hoff haláláról, aki elvileg szívrohamban halt meg otthonában.
Ezúton szeretném megkérni kardiológus olvasóinkat, hogy a kommentekben biztosítsák pacemakeres olvasóinkat arról, hogy egy pacemakert nem lehet meghackelni.
Holmes a kényszerzubbonyból való szabadulást gyakorolja otthon, de kificamítja a vállát. Még jó, hogy ott van Watson, és visszaugrasztja neki. Telefonhívás a Yardról: Moran Holmessal szeretne beszélni azokról az áldozatokról, akiket Moriarty megbízásából kellett volna megölnie. Van Der Hoff is köztük volt - szóval most, hogy meghalt, megint Moriarty keze van a dologban. (Vagy ujja a space-n). Moran azért akarja kézre keríteni Moriarty-t, mert szerinte direkt rendezte úgy, hogy Holmes kapja el őt, és juttassa börtönbe. Hogy a beszélgetésüknek ne legyen tanúja, Moran a biztonság kedvéért a bilincse láncával megfojtja az őrt kifelé menet. Moriartynak mindenütt lehetnek kémei...
Van Der Hoff állítólag szívrohamban halt meg, ezért nem boncolták fel. Holmes és Watson betörnek a halottasházba, ahol szerencsére minden majdnem olyan, mint egy patológián, például az ágyak, meg a jupiterlámpa, hogy kényelmesen lehessen boncolni. A szükséges szerszámokat – például szikét – szerencsére hoztak magukkal. Az áldozat tenyerén vörös foltok vannak, mint amilyen a villámsújtotta, vagy a villamosszékben kivégzett embereken látható. Holmes, aki általában mindenhez ért, a boncoláshoz nem. El tudjuk ezt hinni? Ezért kénytelen Watson végrehajtani azt, mintás pólóban, szövetkabátban, és betöréshez ideális tűsarkúban. Kötény nincs, kesztyű van. A fűrész sajnos otthon maradt. De azt így is megállapítják, hogy olyan, mintha erős elektromos ingert kapott volna, mert buborékok vannak a vérében. Arról már nincs információnk, hogy hogyan sikerül eltüntetni a boncolás nyomait a holttestről, de talán a cérna és a tű nem maradt otthon. Hazaérve Holmes megtalálja a legnagyobb pacemaker-gyártó cég honlapját, ahol éppen kiadtak egy közleményt, hogy elkezdtek olyan pacemakerek kifejlesztésén dolgozni, amelyeket nem lehet meghackelni.
Másnap reggel Holmes az alkoholtilalom alatt működő titkos szalonokról beszél. Van egy épület, amelyben a húszas évek óta megőriztek eredeti állapotában egy ilyen szalont. Van Der Hoff egy olyan bizottság tagja volt, amely a műemléképületek védelmével foglalkozott. Az épület tulajdonosai, ahol ez a bizonyos Taggart Szalon és Múzeum üzemelt, többször kérvényezték, hogy az épület ne legyen többé műemlék, hogy fel lehessen újítani, és így több profitot termeljen. Minden kérvényezéskor a bizottság egyre több tagja szavazta meg, hogy az épület ne legyen műemlék. A szavazat után közvetlenül ezek a bizottsági tagok... nem, nem haltak meg. Felújították a lakásukat! A kivitelező mindig ugyanaz volt: Robert Baumann, egy feltűnően fehér fogú egyén, aki normál esetben felhőkarcolók építtetésével foglalkozik. Miért foglalkozik vajon felhőkarcolók helyett konyhabútorok lecserélésével? Arra is fény derül, hogy Van Der Hoff utolsó tette a halála előtt az volt, hogy megváltoztatta a szavazatát, és az övé volt az utolsó hiányzó szavazat.
Meg kéne látogatni Baumannt, hogy megtudják, vajon köze van-e Van Der Hoff meggyilkolásához. Ám ugyanaz a szakállas bácsi, aki a film elején a space gombot nyomta, most egy légkondicionálót ejt tökéletes időzítéssel az utcán sétálgató Baumann fejére, hogy az balesetnek tűnjön. Watson szerint ezt túl nehéz lenne kivitelezni, úgyhogy biztos a balszerencse műve az egész. Holmes azért kipróbálja otthon, és ledob egy légkondicionálót a tetőről a belső udvarba, igaz nem egy mozgó célpontra, hanem egy X-re, amit a földre rajzolt. Mivel könnyen eltalálta az X-et, azt a következtetést vonja le, hogy ez lehetett megrendezett baleset – talán Baumann útban volt, vagy túl sok pénzt akart. Gyanakodni kezd, hogy a két balesetnek tűnő gyilkosság összefügg, és ugyanaz az elme van mögötte – Moriarty –, aki valakin keresztül hajtja végre ezeket a gyilkosságokat. Csak most nem egy Moran típusú hentessel dolgozik, hanem egy olyan szakemberrel, akinek a specialitása, hogy balesetnek tűnő gyilkosságokat hajtson végre. Ezek szerint a szakállas bácsi mégsem Moriarty.
Hogyan kapjunk el egy ilyen gyilkost? Ki kell találni, ki lesz a következő áldozata. Holmes szerint Hillary Taggart, az a nő, aki még mindig kitart amellett, hogy a Taggart Szalont megőrizzék, mint műemléket. Watson szerint figyelmeztetni kell a nőt, hogy veszélyben van. Holmesnak sokkal jobb ötlete támad: meg kell figyelni az életmódját, és kitalálni, hogyan lehetne megölni, ezzel megelőzve a gyilkost.
A Central Parkban vagyunk Holmesék távcsővel figyelik a nőt. Kiderül, hogy orvosriasztó karkötőt hord. Epilepsziásokon, és súlyos allergiások hordanak ilyet, akik egy méhcsípéstől vagy pár szezámmagtól anaphylaxiás sokkot kaphatnak. (Szájüreg, gége, vagy a felső légutak nyálkahártyájának olyan mértékű megdagadása, ami fulladást is okozhat.) Holmes meglát egy pár agresszív afrikai méhet, és nemsokára megtalálja a fészküket is – egyértelmű, hogy valaki direkt telepítette őket oda, ahol Hillary Taggart futni szokott. Méhek segítségével is lehet gyilkolni. Holmesék úgy döntenek, megvárják a gyilkost, akinek el kell jönnie megetetni a méheket. Jó tervnek tűnik, bár nehéz elképzelni, hogy a szemfüles Moriarty vagy okos megbízottja ne venné észre, hogy Holmesék felfedezték a gyilkos méhek fészkét, és öt percig sétálgattak és ácsorogtak körülötte.
Miközben a sötétben várják a gyilkost, a kötelező érzelmi szál is kibontakozik: Holmes azt mondja, hogy az egyetlen jelentőséggel bíró kapcsolata életében Irene volt, akit Moriarty meggyilkolt. (Watson szomorúan félrenéz.) Persze Holmes siet kifejteni, hogy számára a kettejük közös munkája mennyire kellemes, és Watsont "érdekes projektnek" tekinti, és örül a fejlődésének. Hozzáteszi, hogy saját magával kapcsolatban is észrevett egy változást, ami valójában Watson műve. (Watson elégedetten mosolyog, félrenézés, összevillanó pillantások.) Holmes romantikusan megígéri, hogy ha megtalálja a gyilkost, nem fogja megkínozni úgy, mint Morant. Közben megérkezik a "méhész" – a szakállas fickó –, hogy újra töltse a méhek kajáját. Holmes odamegy hozzá, kitépi a kezéből a jegyzetfüzetét – amiben véletlenül pont egy zuhanó légkondicionálóra vonatkozó számítások vannak –, aztán elintézi egy sokkolóval.
A gyilkost Sherlock kényszerzubbonyában látjuk viszont, Holmes házában. A szakállas férfit Daniel Gottliebnek hívják, és nyugdíjas mérnök. Ugyanolyan titkosírással írt sms-eket kap a megbízójától, mint a 12. epizódban Moran. Gottlieb ultimátumot kap: ha nem vall Moriarty-ról, átadják a rendőrségnek, és börtönbe kerül. Ha mindent elmond, amit tud, akkor is, de Holmes gondoskodik róla, hogy kíméletesen bánjanak vele. A férfit hagyják gondolkodni, és csengővel jelezheti, ha eldöntötte a dolgot. Közben Holmes egy üzenetet küld Gottlieb telefonjáról Moriarty-nak, hogy személyes találkozót kérjen. Nemsokára az ürge kétszer csenget. (Vajon hogyan csengetett, ha hátra vannak kötve a kezei, és a padlón ül, tehát a lábával se tudott rálépni, a fejével pedig nem tud lehajolni a padlóig, mert szorosan bele van csavarva egy kényszerzubbonyba?) A fickó elárulja, hogy összesen harmincegy embert ölt meg, a megbízójával egyszer találkozott, aki a munkahelyén kereste fel. Most már nem bíznék abban, hogy személyesen Moriarty volt az. Kiderül, hogy Holmes drogos időszakában a gyilkos róla is kapott egy üzenetet: intézze el, hogy a detektív túladagolásban meghaljon. A megbízó azonban végül visszavonta a megrendelést. Ez volt az egyetlen ilyen eset. Közben jön egy sms: a megbízó belement a személyes találkozóba egy étteremben. Mennyire gyanúsan könnyű volt elintézni!
Holmes-ék a kocsiból figyelik az éttermet, ahol egy hosszú hajú aranyifjú tűnik a leggyanúsabbnak. Miután Gottlieb nem jelenik meg, a fiatalember beugrik egy piros Ferrariba, letépi a parókáját, és elhajt. Holmes-ék feltűnés nélkül követik. Sajnos az utolsó pillanatban az aranyifjú áthajt egy vasúti átjárón, és a robogó vonat eltakarja azt, akivel találkozik. De Holmes gyorsan elkezdi kattogtatni a fényképezőgépét, és a kocsik közötti hézagokban készített fotókból összeáll egy arc: egy nagy idősebb afroamerikai férfi arca. Gottlieb azt mondja, ez volt az a férfi, aki megbízta őt annak idején. Mit lehet róla tudni? Erős brit kiejtéssel beszél, és elmondása szerint javítóintézetben volt. Holmes hamar megtalálja: egy zseniről van szó, John Douglas-nek hívják, 12 éves korában három bebizonyíthatatlan gyilkossággal torolta meg, hogy a szobatársát megölték. Douglas 18 éves korában szabadult a javítóból, azóta semmilyen bűnügyi hír nincs róla, ami valószínűsíti, hogy álnéven tevékenykedik.
Másnap reggel Watson a papírok között egy levelet talál Holmes-tól: „Többet tudtam, mint amennyit elárultam. Sajnálom, hogy magára kellett hagyjam, miközben az ügy a végkifejletéhez közeledik.” Holmes közben már John Douglas hotelszobájában van, és kedélyesen beszélget vele. Úgy találta meg, hogy Douglas a volt javítóintézeti szobatársa nevén jelentkezett be. Kiderül, nem ő Moriarty, de tudja, miért kellett Irene-nek meghalnia. Ekkor Douglas hátán egy rózsaszín, mozgó pötty jelenik meg. "Irene-nak Holmes miatt kellett meghalnia..." és amikor ez a mondat elhangzik, tökéletes időzítéssel, ám nem kifejezetten váratlanul – piff! – lelövik a fickót. Amikor titkokat árulunk el, ne üljünk háttal egy ablaknak, ki tudja, nem jelenik-e meg a hátunkon egy rózsaszín pötty.
Gottlieb a sorban meséli a gyilkosságait a zsaruknak. A detektívtükör mögül hallgatják, amikor érkezik egy új kódolt üzenet Gottlieb telefonjára. A pasas nem tudja megfejteni az üzenetet, mert a küldő nem az általa ismert kóddal titkosította. Sherlock a börtönben Morannek is megmutatja az üzenetet, aki szintén azt mondja, hogy ez nem az a kód, amit Moriarty-val használtak, így Holmes kénytelen saját maga megfejteni. Két napja dolgozik rajta, amikor Watson véletlen elszólása alapján rájön, hogy a küldés időpontja a kód, ami alapján az üzenet megfejthető. Ahogy kezd kialakulni a szöveg, látjuk, ahogy Moran a cellájában a mosdó tükrébe veri a fejét. Az üzenet Morannak szól: vagy ő hal meg, vagy a húga. Ezek szerint Moriarty tudta, hogy Holmes beviszi Moranhoz az üzenetet, aki érteni fogja. Holmes dühöng: Moriarty már megint átejtette őt. És mi lehet az oka, hogy kétszer is életben hagyta, amikor megölhette volna? Egyszer, amikor Gottliebnek kiadta, hogy ölje meg, egyszer pedig aznap reggel, amikor Douglas hátán megjelent a rózsaszín pont. Őt is megölhette volna. Ekkor csörög Gottlieb telefonja, és Moriarty jelentkezik.
To be continued...
Facebook kommentek