Ez egy frissen indult sorozat a Spektrum csatornán, ami amolyan Bűvész X-Faktor. Izgalmasan hangzik, olyannyira, hogy mindjárt visszasírom a 18 évvel korábbi Ménfőcsanaki bűvésztábort. No, de ne érzelgősködjünk itt, mert ez egy komoly dolog, egy komoly szakma és egy még komolyabb show. A nagy túróst. Következő a műsormenet: jönnek amatőr, félprofi, lelkes házibűvészek, akik előadnak egy trükköt és ha sikerül a két bűvészóriást Penn Jillette-t és Tellert lenyűgözni, akkor a nyeremény egy fellépés Las Vegas világot jelentő deszkáin, de ha a mutatvány gyatra, akkor bizony szopó van. Van tétje a dolognak, de azért ne ragozzuk túl a dolgot.
Jonathan Ross a házigazda, tudjuk, aki tequilázott és minigolfozott Justin Timberlake-kel. Most azonban valahogy nem jön át a képernyőn a humor, igaz, ez nem is róla szól, effektíve ő csak felszopóember jelen feladatkörben. Nézzük is inkább, hogy ki az első önjelölt barom. Mark Shortland érkezik, akinél tipikusabb brit sztereotípiákat megtestesítő fazont még vicclapokban sem látni. Kapunk is egy kisfilmet, ez így fog menni, mondjuk jobb, mintha a műsorvezető faggatná a játékost, hogy honnan jött, mit csinált. Mark egy nagyon ízléstelen hawaii-i ingben lép színpadra, aztán ad Jonathannak egy dobókockát és innentől fogva a következő pár percben richtig ő lesz csicskáztatva, hogy az asztalokon látható borítékokba rakjon egy-egy előre gondosan odahelyezett mobiltelefont és a plusz egy üresen maradt borítékba tegye bele sajtját, zárja le és végül címkézze fel mindet. Jonathan nagyon nem szeretné darabokban látni iPhone-ját, de hát ilyen ez a popszakma. Most jön a dobókocka fontossága, ahányast pörget Jonathan az a boríték fog félre kerülni, majd Mark eddig farzsebében rejtve maradt kalapácsot segítségül hívva súlyos károkat szenvedni. Ki ne akarná falhoz baszni a mobilját ugye? Penn is beugrik segíteni szétzúzni egy maroktelefont. Tudjuk mi lesz ennek a vége. Jonathan telefonja megmenekül. Elsőnek vicces volt és ugyan a két szaki sem érti a trükköt, annyira azért nincsenek lenyűgözve, úgyhogy szevasz tavasz.
Jöjjön Mathieu Bich francia bűvész, aki éjjel dolgozza ki kártyatrükkjeit. Kapunk egy szó szerint búcsús vágóképet, amin egy vidámparkban, egy körhintán, a hófehér unikornison üldögélve olvassa a kis fekete noteszkáját. A háttérben persze szigorúan beficcen az Eiffel-torony. Csoda, hogy pár csigát majszoló vékonybajszú meleg párocska nem sasszézik el előtte. A lófarkas bűvész megkér mindenkit a közönségből, hogy gondoljon egy kártyára. Fog egy mezei felfújható strandlabdát és bedobja a közönségbe, aki elkapja, az mond egy színt (piros) és továbbdobja a labdát, aki elkapja, mond egy formát (káró) és továbbdobja a labdát, itt most magas és alacsony lapok közül lehet válogatni (magas) és végül a szám jön (kilences). Káró kilences tehát a választott lap. Loue Padre most leül az asztalhoz, kér egy chill zenét mindenkinek aki szereti és elkezdi leszámolni a pakliját, amiben csak három nyomtatott kártya van. Ennek túl sok értelme nincs, de amikor végigment a paklin, egy mozdulattal szétteríti és szépen olvashatóan a paklira valahogy rákerül(t) a szöveg, hogy „káró kilences.” WÁOW. Én speciel szarrá untam magam az előadás során, de a zsűri ellenem van, mert ők imádták és igazából tudják is a trükköt, a paklis dobozkában feltehetőleg több pakli is van. Erre a lófarkas csávó megmutatja a dobozt, aminek a belsejében egy nyomtatott kártya van, rajta a felirat: nem. Értsd: úgyis tudtam, hogy erre fogtok gyanakodni pöcsök. Gratula, meg vagy hívva Vegasba.
Jön Young & Strange két vicceskedő bűvész. Nos, legyen elég annyi, hogy nagyon britek, szóval kevesebb illúzió és jóval több irónia lesz látható a színpadon. Az egyik faszin egy rózsaszín tül van például, mert ő a csinos asszisztens. Dobozos trükk gyün, nem nagy eresztés. Vagyis az, de nagyon szarul lett megcsinálva, mondom ezt úgy, mintha értenék hozzá. Én speciel meg sem tudtam lepődni. Emberünk belemászik egy zsákba és úgy a ládába, amit jó, hogy lelakatolnak a faszra, majd a nyurga srác bohóckodása, zászlólengetése, illetve egy hatalmas paraván betolása követ. Kinyitják a ládát és a zsákot, amiből egy nő bújuk elő (nahát) míg a stúdió másik végéből szépen előrekocog a másik csávó. Pen és Teller oda meg vissza van a produkciótól, kár hogy ez az egész egy Houdini nyúlás.
Végül Daniel Madison jön, aki 10 éve bűvészoktató, és úgyszintén egy kártyatrükköt fog előadni. Szépen megterített pókerasztalhoz hívja a szakikat, hogy testközelből érezzék a csodát, ugyanis ő egy érintetlen pakliból, vakon fog leosztani magának egy Royal Flush-t. Tényleg, tapintás alapján leosztja magának a nyerő lapokat. Ennyi, ezt tudja, de ezt stabilan. Pen és Teller már látták valahol ezt a mutatványt, ja persze, egy sittes haverjuk érezte ugyanennyire a kártyákat.
Végül Penn és Teller adnak elő egy tanári kártyatrükköt, de nem úgy, ahogy azt mi elképzeljük. Amíg Teller a háttérben szotyolázik, addig Penn megtanítja a közönségnek, hogy soha ne bízzanak a bűvészben, mert az mindig csal. Az emberi empátiára sem jó hagyatkozni, ha a bűvész azt kérdi: „látta, hogy kollégám jól elkeverte azt a bizonyos kártyát?” mert a lófaszt keverte el, biztos a farzsebében pihen valahol. Penn aztán a tipikus figyelemelterelést mutatja be, úgy elkeveri a nővel a kihúzott lapot, hogy az közben Penn homlokán figyel, a nő meg lázasan keveri paklit, mire Penn odaszól, hogy nem kell szénné keverni azt a paklit, mert fölösleges. Újabb laphúzás során a treff hatos lesz a kiválasztott, amit Penn most „tényleg” elkever és úgy teríti szét egy asztalra Teller bekötött szeme előtt. Teller egy disznóölő késsel a kezében áll és némán tűri, hogy Penn a halálba idegeli, de amikor az asztalnál matat, lecsap a késsel és Penn átszúrt kezében végződő kés végén ott figyel az a bizonyos treff hatos. ANYÁD! Mi vót ez mán?
A műsor a Spektrum csatornán látható. Új részek, minden szombaton 14:00-kor.
Facebook kommentek