Az évad, de megkockáztatom, hogy a sorozat vitathatatlan mélypontja következik. A nem fanatikus rajongóktól ÉN kérek elnézést!

Kezdésnek, hős keresőbe indulunk, holmi athosi pletykára alapozva. Sheppard és McKay is szkeptikus, Ronon biztos benne, hogy satedai az illető, Beckett pedig… mi a fenét keres Beckett küldetésen? Egyelőre nem derül ki. Menet közben összehasonlító műelemzést hallhatunk a csapat angol-szász gyökerű részétől a szuperhősökről, és mibenlétükről. Sheppard egy általam sosem hallott motoros fazonért rajongott, Beckett valami skót népi hősért, McKay meg Batmanért. Nem tudom ki, hogy van vele, de én nem bízom az olyan férfiakban, akik kívül hordják az alsó-gatyájukat. Bár későbbre terveztem, de máris a szíverősítőért nyúlok, amelyet – emlékezve a részre – előrelátóan a kezem ügyébe készítettem. Én Jan Beher emlékére, Becherovkát választottam.

A helyszín dermesztően mű, szinte várjuk, hogy valaki dalra fakadjon minket meglátva, és elénekeljen egy röpke duettet a Marica grófnőből. Brrr… Egyetlen pozitívuma van a helynek – elődöm szóleleményével élve – a „bögyhadak”. Sajnos a nagy hős létezik, és egy régi ismerős az, Lucius Lavin, a hanggal kábító bájgúnár. A megmeredünk ekkora pofátlanság láttán. Lucius önbizalmát láthatóan nem vette el az atlantiszi incidens, mesmeg mesél. Immár óvatosak vagyunk, és Beckett azonnal vért vesz, kiderítendő, hogy Lucius nem él-e a bájoló szerrel ismét. De tiszta. Legalábbis a vére, mert a feje nem tűnik annak. Történeteiben erősen keveri az atlantiszi jelentésekből származó infóit, és a helyi népmeséket. És én még csak nem is tekerhetek!

Summa summarum, a fickó legyőzhetetlen, mert van neki egy őspajzsa. Emlékszünk, amilyen még anno McKayra ragadt és védte, és éheztette őt. Lucius úgy kapta réges-rég, de nem tudta mire való, míg nem járt a Városban és nem olvasott utána. Vonakodva, de el kell ismerni, hogy eszes a fickó, és mivel nincs benne drog, mi máris mennénk, bár McKay tesz egy bágyadt kísérletet a pajzs megszerzésére. Nem úgy volt, hogy ha az rááll valakire, akkor más nem tudja aktiválni? Mindegy, menjünk!

Kinn kellemetlen meglepetés vár bennünket, porköpenyes cowboy-szerű útonállók kötnek belénk, és keresik a hőst, a legnagyobb bögyöt túszul fogva. Sheppardnek valami motoszkálni kezd a nyúltagyában, és rohadtul gyanús lesz neki a szituáció. Meg gondolom a hatlövetűek, és a rablók dumája. Na ja, aki annyi western filmet látott, mint ő, annak minimum be kell ugrania vagy fél tucatnak. Apropó, hol a seriff a hős? Megadjuk magunkat, ledöbbentve Ronont, aki lőni akar, és Beckettet aki nagyon nem akar lőni. A rabló úr épp befejezi hangzatos beszédét, amikor feltűnik a seriff a hős, és felveszi a kesztyűt. Sheppard nem látszik meglepettnek, bár kissé émelyeg Lucius antréja láttán. Megértjük, hol az a beherovka?

Lucius félkézzel(!) leveri a gazokat, és még a haja sem kócolódik meg! Sheppard megállja röhögés nélkül, és a vonakodó csapatot is önmérsékletre inti. Menjünk.

Aztán a városka határában meglessük Luciust amint a rablókat fizeti ki. Malőr! Leleplezzük a csalót, de hálátlan a világ, illetve a városka lakói, nem hisznek nekünk. Lucius megment minket. Épp megpróbálunk a pofátlan disznajának a lelkére beszélni, amikor befutnak az igazi rablók, egészen pontosan régi, korántsem kedves ismerősünk, Kolya.

Sheppard elveszti eddigi kedélyes flegmáját és lőni akar. Csak Kolyát. Ronon hűti a fejét, hogy akkor tovább lőnek a többiek. Már-már csodálkozva nézünk rá, amikor folytatja, mindet meg kell ölni! Ez a beszéd, kezünk a ravaszon, mehetünk! Most Teyla lép közbe, és próbálja higgasztani parancsnokát. Három kettő arányban leszavaznak bennünket és stratégiai álcázás mellett döntünk, vagyis elbújunk. Lucius kimegy és Sheppard figyelmeztetése ellenére, rögvest beleköt Kolyába. Az ex-genii nem kispályás, és már hallott az őspajzsról, sőt tudja azt is, hogy hogyan kell kikészíteni a gazdáját. Ambivalens érzések közt hányódunk, mert a genii, gonosz majdnem vezérét rühelljük erőst, de Lucius olyannyira tenyérbe mászóan öntelt, nyálas felfuvalkodott hólyag, hogy nem is tudjuk, kinek drukkoljunk. Talán mégis inkább Kolyának.

Lucius némi fuldoklás után felad minket. Még szerencse, hogy a főnök nem a zsibin vette az alezredesi rangjelzését, és számított erre a fordulatra, így már rég nem ott vagyunk, ahol keresnek minket.

Sajnos a város lezárva, így benn rekedünk, Kolya meg Lucius megölésével akar minket előcsalogatni. Gondolom Teyla beszélt Sheppard szívére, hogy mégiscsak meg kell mentenünk ezt a kétszínű férget. A csapda szinte tökéletes. Sheppard kivételével mindenkit elfognak. Kolya morcos, neki Sheppard kell! Én értem, hogy helyes pofa az alezredesünk, meg cuki feneke is van, de azért elgondolkodtató ez a fixáció Kolyánál.

Sheppard a kapuhoz igyekszik, de Kolya nyilván odakoncentrál minden erőt. Ó, mintha ezt a dézsát már láttuk volna valahol… Sheppard fanyalogva, de szóba áll, a szintén bujkáló Luciussal. Én mondjuk, azzal kezdeném, hogy leköpöm, de hát az alezredes rendes nevelést kapott anno abban a keleti parti flancos magániskolában, hercig úri fiú most is.

Kolya közben ismerteti velünk a terveit; váltság-díjat fog értünk követelni. Beckett szelíden emlékezteti, hogy Sheppardért sem alkudott Vezérasszonyunk. Kolya beismeri, hogy csúnya hiba volt sarokba szorítani a főnököt, de tanult belőle, most csak nehány P-90-st meg gránátot kér. Hát persze fiacskám, álmodozzál csak.

Kolya sajnos nem hülye, rádión hívja Sheppardet, hogy vagy visszajön vele vívni, vagy megöli a barátait. Egyenként. McKay doktorral kezdené. Szinte mókás Rodney zavara. Nem tudja, hogy a halálfélelemtől ájuljon el, vagy a megtiszteltetéstől, hogy őt nézik Sheppard legjobb barátjának.

Kedvenc keltánk persze azt hallva, farok-felvágva siet vissza. Mivel teljesen nem hülye ő sem, próbál trükközni. Az eszközökben nem válogathat, Luciussal kell beérnie. Megkéri, hogy lázítsa fel a városka lakóit. És ekkor a rész végre átlépi az abszurditásban a kritikus tömeget, és megnyugszom, paródiának szánták. Egy western-paródiának. Lucius próbálja rávezetni a bávatag népet, hogy vegye a kezébe az irányítást, harcoljon magáért. Óvatosan kezd a lelkesítő beszédbe; ha ő nem lenne, vagy ő nem tud jönni, akkor mit csinálnának? A legnagyobb bögy megérti a seriffet és emigyen szóla: „azzal, hogy a védelmünk felelősségét ráhárítjuk, mi nem leszünk függetlenek, és cserébe a kényelemért, feladjuk lényünk azon részét, amelyet védeni kell…”

Ha kiröhögtük magunkat folytassuk… A nép fellázítva és Sheppard érkezik az utolsó pillanatban. Kolya azonnal lelöveti. Azaz lövetné, mert rajta van a pajzs. Sheppard mosolya a tiszta győzteseké, de sajnos csak röviden élvezheti ki, mert az az átok kütyü, épp ezt a pillanatot választja, hogy lemerüljön. Patthelyzet. Lenne, de ekkor befut a nép, kaszával vellával, lapáttal és körbefogja a genii maradékát.

Zárásként tisztelgésként a Délidő című klasszikus előtt, annak pisztolypárbaját láthatjuk. Kolya ott rontja el, hogy vállmagasságig akarja emelni a fegyvert. Sheppard látta a filmet, csípőből tüzel.

Végül is, western-paródiának nem volt rossz. Mellesleg búcsúzóul, egy kisfiú kegyetlenül tökön rúgja Luciust, aki ekkor tudja meg, hogy lemerült a pajzs. Megvan immár a katarzis is, bontsunk tábort, irány a konyha, erre már enni kell. Egészségünkre!