Hogy volt?

Csillagkapu Atlantisz 03x12 - Visszhangok

2013. június 15. 11:00 - Segna

Ma Vezérasszonyunk Shepparddel vállvetve aggódik Rodneyért, mert a Sam egyben fiú név is, de legalább kiderül, hogy hogyan lehet a Daedalust esernyőnek használni, továbbá az, hogy néha az is elég, ha a pohár egyharmadig van tele. 

01.jpg

Ma megint nem bíznak a memóriánkban, ismét retrospektívvel kezdünk, McKay mélyvízi ugrós kalandjára emlékeztetnek minket. Nyitásként aztán megint egy ugróban vagyunk, és egy erőst nyüglődő csevejbe toppanunk. Ronon tőle szokatlanul nyafogós és ideges, olyannyira, hogy Sheppard a Teylával való meditációt ajánlja neki. És megállja röhögés nélkül! Aztán a város eltűnik a horizontról, de mire megijedhetnék, hogy a McKay víz alatti kalandjának remake-t látjuk, meglesz.

02.jpg

Lazításként az imént ajánlott köldök-néző foglalkozásba csöppenünk, Teyla oktatja Ronont meditálni. Sajnos a képhez nem tartozik hang, így kénytelen vagyok lelőni a poént, Nagyszabású barátunk horkol. Teyla feldúlt és elsiet. Feldúltsága ijedtséggé változik, amikor a folyosón egy ősszerű – by Sheppard – jelenéssel találkozik.

03.jpg

… és Főcím! Míg az intro megy, Zelenka kedvéért, és szolidaritásból az árvíz miatt, sürgősen bontsunk egy üveg Staroprament.

McKay és Vezérasszonyunk zaklatott párbeszédével folytatjuk. Reméljük nem ilyen beszélgetős rész lesz. De figyeljünk, valamit jól a szánkba akarnak rágni. McKay siránkozik – 26 e-mailben – hogy a repiknek már többé nem kellő 3 ZPM-t miért is nem tarthatjuk meg? Weir türelmesen gyógypedezik kedvenc fizikusával; a Föld védelme és az Ory elleni offenzíva is nagy energia-igényű, vagyis az ősduracellek kellenek oda is. McKay még mindig nem hajlandó félig telinek látni a poharat, na jó, egyharmadig.

Végre váltunk, és végre nem beszélget senki senkivel, ami annál is inkább könnyű, mert Ronon és Teyla szerepel csak, ők meg mi a fenét is mondanának, és főleg egymásnak. Vívnak, bottal. Teyla győz, Ronon mentegetőzik, az ég, és az óceán meg kék. Aztán Teyla megint ős-jelenést lát, most már ijesztőt. Ronon vigasztal. Na, haladjunk.

A változatosság kedvéért egy újabb beszélgetés következik a vezérlő teraszán, most McKay és Sheppard között, de mivel ezt a két pasi kell néznünk, megbocsátjuk. McKay újságolja a barátjának, hogy eljött meglátogatni egy másik fiú barátja, vagyis az a hím bálna, aki az elsüllyedt ugrója körül úszkált. Sheppard az eszelősöknek kijáró óvatos mosollyal fogadja a bejelentést.

04.jpg

Az óvatos mosoly nyílt kételkedéssé változik, amikor McKay, immár Vezérasszonyunk füle hallatára azt is elárulja, hogy Samnek hívja a bálnát. Igen, Sam Carter tiszteletére. Na, és? A Sam fiú név is nyugtatja meg az érte aggódókat.

05.jpg

Közben Teyla újra ős-szellemeket lát, majd váratlanul Vezérasszonyunk is. A nők szerint az ősök, amikor a repik kiirtották őket, megrekedtek a felemelkedésben, és őrajtuk keresztül akarnak valamit üzenni. A Város pszichiátere tömegpszichózist emleget, és elhajtja őket. Beckett meg letudja két aszpirinnel az esetet. Na, brávó! Aztán ő is látja az ős-jelenéseket.

McKay és Sheppard közben bálnanézőbe megy, mert újabb bálna érkezik. Majd még néhány, és még több, és több. Egészen közeli felvételeket sikerül készíteniük, de sajnos ezt a fülük nem különösebben díjazza, a dobhártyájuk beszakad a bálnák alacsony frekvenciájú kommunikációja miatt. Cuki jelenet következik; az általában flegma Sheppard, McKay rosszullétét látva merő ideg lesz, csak úgy, mint az érte hangosan is aggódó Vezérasszonyunk. Weir a vezérlőben magáról megfeledkezve Johnnak szólongatja a rádión keresztül kedvenc katonai parancsnokát. Míg a két bálnanéző a gyengélkedőn süketel, a tartalékokkal felálló csapat, Ronon Teyla és Zelenka, ötletel Vezérasszonyunknak, hogy a jelenések a bálnákra figyelmeztettek. Oké, idejönnek, ettől fáj a fejünk, pajzsot fel! Aha, ennek biztos lesz később értelme…

06.jpg

Hála az Égnek, a fiúk javulnak, Sheppard már Kanada rovására viccelődik, de a barátja egyelőre nem nagyon hallja. Mellesleg igaza van, Celine Dion túlértékelt. Míg az ales viccelődik, McKay feltúrja az adatbázist, és voilá! Meg is van egy őslabor, ahol bálnákkal foglalkoztak. Egyből meglógnak a gyengélkedőről, és labornézőbe indulnak. Most tekintsünk el a süketségüket kifigurázó poénoktól, a lényegre! Az Ősök bálnául tanultak, mégpedig úgy, hogy képeket vetítettek a jószágoknak, és figyelték, hogy változik a bálnaduma frekvenciája. Egész előre haladtak már a bálna érzelmek feltérképezésben. A bálnák elsajátították ezt a „képpel üzenek” módszert, vagyis az ős-jelenések nem a bálnákra figyelmeztetnek, hanem a bálnák vetítik elénk a jelenéseket, hogy figyelmeztessenek. A Hölgy vörösben elismerően bólogat kedvenc fizikusára, majd megkérdi, hogy mire? McKay Vezérasszonyunk ritka mosolyán elbámészkodva, egy kicsit nehézkesen kapcsol. Mit mire? Mire figyelmeztetnek? Hát ez jelenleg fogós kérdés, ismeri el aztán, vonakodva.

Vezérasszonyunk beletörődve a dolgok állásába, hagyja dolgozni, maga pedig terepszemlét tart a gyengélkedőn. Épp befut a Daedalus, így intézkedik, hogy Caldvell vigye fel magához a legrosszabbul levőket, és gondoskodik róla, hogy a dús hajú ezredes ne kezdje halomra lőni a halakat. Gondolom, azzal győzi meg, hogy nem ehetőek. Közben Teyla – aki mint helyi tekintély mégiscsak maradt – megfigyel. Az ijesztő égett-ember a jelenésben, egy pilóta, legalábbis a cafatokká égett egyenruhája foszlányaiból ezt szűri le. Biztos szabadidejében a meditálás mellett, az „ős-rangjelezések jelentése, és hatásuk az ó-kelta mitológiára, különös tekintettel Merlin munkásságára” szemináriumra járt.

McKay hála az Égnek halad, és rájön, hogy a bálna-halak halandzsáznak – mint amikor a makarénát énekeljük – fejti ki. Az ősök számítottak erre, és beépítettek a rendszerbe egy akusztikus filtert, így nagyjából valami értelmes szöveg is kivehető lesz a halandzsából. Talán, mert a bálnák már hosszú-hosszú generációk óta éneklik a makarénát, és elég torznak hat. De a dolog működik, és kiderül, hogy Weir nem csak azért van a Város élén, mert benyalta magát az NFB-nél, esetleg dugott O’neillal, hanem mert nyelvzseni lévén, már tud ősül is. Már csak az Adarus szó jelentése nem világos. Hol van Hosi Sato zászlós, amikor szükségünk lenne rá?!

Caldvell közben okvetetlenkedik, hogy menjünk már halászni, mert 18 nap hipertér bámulás után, már eléggé unatkozunk! Csináljunk már valamit! – követeli. Úgy tűnik, hogy a „csináljunk már valamit” a katonák szótárában, a kezdjünk már el lövöldözni, vagy robbantgatni szinonimája. Komolyan, megkérhettek volna egy rajongót, hogy hegesszen már össze valamit az ezredesről, hogy a jelleme ne annyiból álljon, hogy én-akartam-lenni-az-atlantiszi-parancsnok-és-ezért-most-duzzogok-és-keresztbe-teszek-weirnek – ből álljon. Na, mindegy, mire eszmefuttatásunk végére érünk, befut a McShep duó és előállnak a megfejtéssel. A Lantia napja kissé hektikusabb napciklusokat produkál, mint a miénk, és időnként elég durva korona-anyagkidobódásai is vannak, amelyek akár arra is képesek, hogy felperzseljék a bolygó egy részét. 15 000 éve, pont volt egy ilyen, és az Adarus nevű hajó pont az útjában volt. A pilóta hipertér ablakot nyitott, és ideugrott, figyelmeztetve a Várost. Az felhúzta a pajzsot, majd kiterjesztette a bolygó jó részére, és így megúszták. Vezérasszonyunk meg van elégedve, mindaddig, míg McKay a történet azon részéhez nem ér, hogy pont most is születik egy ilyen csinos kis fler, és ha a féken tartó mágneses mező meggyengül körülötte, rögvest ki is szabadul és elindul épp felénk. Azt most ne firtassuk, hogy McKay laptopján, hogy van valósidejű kép a napfelszínről, van neki és kész! Koncentráljunk a problémára, az idő szoros. De, azért van időnk elugrani a gyengélkedőre, ahol Teyla gyengélkedik, Ronon meg vigasztal. Helyes, legalább egyik sincs láb alatt.

08.jpg

A vezérlőben McKay tart összefoglalót az eseményekről. Zanzásítva: a Nap támad, a pajzs egy ZPM-mel kevés – szemrehányó pillantások Vezérasszonyunkra – tárcsázni nem tudunk, mert a ZPM kell a pajzshoz, az IKH még nincs teljesen kész… Weir ezt a percet választja, hogy összeessen, miközben a füléből gyengéden szivárog a vér. Vita nincs, hogy Sheppard fogja felnyalábolni, és a gyengélkedőig végig ölben vinni. Irigylem a nőt, ki ne áldozna egy kis fülvérzést csak, hogy Sheppard hurcikálja ölben?!

07.jpg

Sheppard besokall a sok: de, és akkor sem, mert nincs három ZPM-től, Lesz egy terve. Az egy darab ZPM-mel a Daedalus pajzsát kell felturbózni, és olyan közel merészkedni a Naphoz, amennyire csak lehet, és az előtt eltéríteni a korona-kilövellést, mielőtt az szétterülne. Egyszerű, mint Kolumbusz tojása! McKay persze nem marad otthon, a kisfőnökkel tart, noha végig aggódja az utat, és felvázol minden rossz lehetőséget, de mivel mindig ezt csinálja, Sheppard nem veszi komolyan. Caldvell is szó nélkül rááll a tervre, későbbre halasztva a bálna-vadászatot.

09.jpg

És máris szemben állunk a Nappal, McKay még egy kicsit húzza az időt, és a ZPM bekötését, majd eltalál minket a korona-kilövellés. A pajzs tart, csak McKay motyog a felhalmozódó hőről, meg a megsülésről. Aztán egyszer csak vége, és nem sültek meg.

A Lantia megmenekült, a bálna-halak máris húznak el a Várostól – naná, a Daedalus ott áll a keleti mólón, és Caldvell ujja viszket a rakétavetőkön. Még néhány süketelős poén, ezúttal Weir számlájára elsütve, és hátra dőlhetünk, már csak Ronon érkezik meditációs órára.

És végül elbúcsúzunk Samtől is, aki vidám farok-lengetéssel köszön el kitartó barátjától.

10.jpg

Zárásként igyunk még egy Staroprament, ki tudja, meddig nem lehet majd kapni. Egészségünkre!

Címkék: atlantisz
Szólj hozzá!

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.