Tengerész sorozatunk jelen epizódja nagyrészt szárazföldön játszódik, méghozzá Franciahonban, valós történelmi eseményekbe ágyazva, ugorjunk is neki, allez! Liverpoolban kezdünk, az Onedin irodában James és Fogarty várakozik valakire és piszkálja egymást szokás szerint, közben a szakállas úgy pöfögteti a szivarját, mint valami nagytőkés a Szabad Nép egyik karikatúráján. Megérkezik a várt harmadik, aki nem más, mint Sir Richard Lazenby, parlamenti képviselő, neki adta el ugyebár a részvényei egy részét James. Lazenbyt az egyik ügyvédi irodán keresztül megkereste valaki, aki felárral megvenné tőle az Onedin részvényeket, ez ellen persze James és Fogarty is tiltakozik, nehogy már egy ismeretlen harmadik kerüljön be a részvénytársaságba. Lazenby ajánlatot tesz: nem adja el a részvényeket, ha James elvállal egy bizalmas megbízatást. Onedinünk szeme felcsillan, új üzlet, Fogartyt gyorsan ki is tessékeli az irodából, hogy nyugodtan megbeszélhesse a részleteket Sir Richarddal.

A szőr ajánlatának lényege: James vigyen el egy bizalmas levelet a francia kormánynak. Rövid történelemóra következik: az 1870-es porosz-francia háború után III. Napóleon lemondott, ezzel véget ért a császárság Franciaországban. A miniszterelnök Adolphe Thiers lett, neki kell elvinni a levelet Versailles-ba, ahol jelenleg a kormány székhelye van. Párizsban ugyanis kitört a forradalom és megalakult a kommün, ezzel be is lőttük (he-he), hogy a mai epizód 1871 tavaszán játszódik. A levél lényege, hogy Anglia nem hivatalosan segítséget ajánl a franciáknak a 25 millió frankos hadisarc kifizetéséhez, ezzel könnyítve meg azt is, hogy a kormány mielőbb leverhesse a felkelést és a poroszok kivonuljanak Franciaországból. James ráadásul összekötheti az utat egy régebbi adósság beszedésével: jó kilenc hónappal korábbi szállítmányát a francia kormány még mindig nem fizette ki Onedinnek, most azt a kintlévőséget is rendezhetné. James végül beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy visszatérte után Lazenby eladja neki a részvényeket azon az áron, amin megvette tőle. Deal is done, irány a Charlotte Rhodes.

A szkúneren Albert keresi fel, meglepő kéréssel: James vigye őt és Elizabethet is magával, javul köztük a viszony és szeretnének még közelebb kerülni egymáshoz egy kvázi második nászúton, hajókázás, hullámok, romantika. James tiltakozik: Anne is velünk jön és a visszaúton krumplit kell szállítanom Jersey-ről, nem lesz elég hely a hajón, különben is te a gőzhajónk, az Aranyrög tervein dolgozol! Albert csak nevet, a tervek már készen vannak (hurrá, el se hiszem), a többi már a hajóépítők dolga. A kabinba belép Anne és emlékezteti Jamest, hogy Albert mint üzlettárs, az Onedin társaság alapító okirata szerint jogosult a társaság bármelyik hajóján bármikor utazni. Vita ezzel lezárva, James morcosan gondol arra, hogy milyen marhaság volt ilyen klauzulát belevenni a dokumentbe, a jómúltkor Robert rokonait is emiatt a kitétel miatt kellett ingyen elfuvaroznia (1x13 Shadow od Doubt).

A Charlotte Rhodes kihajózik, két Frazer, két Onedin és egy Baines a fedélzeten, a hajó hangszórójából szól a To France, Mike Oldfield nagyszerű szerzeménye. A Csatornán az átkelés eseménytelen, a hajó kiköt Dieppe-nél, James röviden elbúcsúzik a rokonságtól: Vegyétek meg a krumplit Jerseyn, és ha megjövök Versailles-ból, eladjuk a francia kormánynak jó pénzért, itt most úgyis nagy az éhínség a háború miatt. A tengeri út végére Elizabethen kitör valami betegség, fáj a feje, rosszul van, Albert hiába sürög-forog körülötte, Sz Sz elhajtja és még be is szólogat neki. Így nem lesz túl eredményes a második nászút, van egy olyan érzésem.

James magabiztosan indul Párizs felé, de nem jut messzire, mert a poroszok elfogják. A kihallgatótiszt, von Pranke ezredes természetesen szőke, kék szemű és kerek fejű, sztereotípia rulez. Az ízig-vérig civil James magabiztosan mutogatja neki angol menlevelét, de a tisztet ez nem hatja meg, kémnek tartja hősünket. Majd megtalálja nála a bizalmas levelet és habozás nélkül felbontja. De hát az nem magának szól, tiltakozik James, de csak szánakozó mosolyt kap válaszul. Von Pranke szerencsére úgy dönt, hogy a levél semmi titkot nem tartalmaz, azt a poroszok is tudják, hogy az angolok segíteni akarnak a franciáknak a hadisarc kifizetése érdekében. James tovább bizonygatja, hogy ő kereskedő és a levél eljuttatásán kívül még egy régi adósságot is rendezni akar a francia kormánnyal. Az ezredes végül vigyorogva elengedi, hiszen Onedin is pénzt akar behajtani a csigazabálókon, sőt még lovat is ad neki, gyí te Ráró!

És James tényleg tud lovagolni, ilyet se láttunk még, be is teszek róla egy képet:

Úgy vágtat, mint egy Tulipános Fanfanba oltott Sándor Móric Overdose hátán, a francia vonalakhoz érve azonban az őrszemek rálőnek, James pompás hátraszaltóval esik le a lóról. Szerencsére nem sérül meg, a katonák így máris vihetik a francia parancsokságra kihallgatásra. Itt Leon Say, a miniszterelnöki titkár kezdi faggatni, James persze itt is nagyképűsködne, csak magával az elnökkel hajlandó beszélni. A titkár kéri tőle a levelet, nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta, arcoskodik James, de aztán némi szóváltás után mégis átadja. Hosszas eszmecserébe kezdenek, a politika mellett végül kereskedelmi témák is előkerülnek, hovatovább Onedin megállapodik Say-val heti kétszeri krumpliszállítmányban a francia hadsereg részére. Majd megemlíti a korábbi tartozást is, Say szerint azonban azt a párizsi kommün vezetőitől kell követelnie, mert a Thiers-kormánynak ahhoz semmi köze.

Sayt a kommünről beszélve elragadják az indulatok, csürhe, anarchisták, röpködnek szájából a szidalmak. Azonban miután lenyugszik, új javaslattal áll elő: Onedin menjen be Párizsba, keresse meg Jaroslav Dombrovskit, aki lengyel katonaszökevényből lett a kommün egyik vezetője, és próbálja meg megvesztegetni, hogy adja fel Párizst. És ha szerencséje lesz, még a korábbi adósságot is beszedheti tőle, teszi hozzá, de James mégsem lelkes. Hosszas győzködés után végül aztán elfogadja a megbízást (és az érte járó pénzt persze) és az egyik kevésbé ellenőrzött részen sikeresen bejut Párizsba.

Mindenhol barikádok, szórványos utcai harcok, egy mankós fiút Jamesnek az utolsó pillanatban sikerül berántania egy kapualj mögé. Limitált francia tudásával (ami még így is nagyobb, mint az enyém) beszélgetni próbál a fiúval, mit tud Dombrovskiról, de nem jut vele sokra. Az azért kiderül, hogy a srác keresztneve Jean-Paul, de az nem hogy a családneve Belmondo vagy más. James továbbindul, az utcán hangos excusez-moi-kkal érdeklődik, de senki nem tud felvilágosítást adni Dombrovskiról. Ráadásul a felkelők megtalálják az egyik romos házban elrejtett zsákját benne a pénzzel, így újra kémnek nézik és már viszik is a börtönbe.

Itt egy bizonyos Felix Pyat nevű kommünár hallgatja ki, aki hamar összerakja a képet: megvesztegetési szándék, a kommün ellensége, büntetése halál. Majd közli, hogy Dombrovski már nem is vezető, az utódja Charles Delescluze, na tessék, James potyára jött. Külföldi állampolgárról lévén szó, Pyat értesítést küld a tervezett kivégzésről Versailles-ba, ami nyilván csak fikció, nem hiszem, hogy a jakobinus diktatúrára emlékeztető utolsó napokat a kommün vezetői ilyesféle levelezéssel töltöttek volna. Leon Say mindenesetre továbbítja az értesítést Dieppe-be, Anne döbbent arccal olvassa a levelet.

Kétségbeesett, ugyanakkor határozott, és Albert minden tiltakozása ellenére az éj leple alatt a partra evez és elindul Párizsba. A poroszok persze őt is elfogják, von Pranke kihallgatja, majd vissza akarja toloncolni a hajóra, és mivel Anne tiltakozik, őrizetbe veszi. Albert észreveszi a szökést és Anne után indul, persze a porosz vonalaknál ő sem jut tovább, így már ketten vannak bezárva. Elizabeth aggódik a férjéért, Baines igyekszik nyugtatgatni, most semmit sem tehetnek, de mint tudjuk, Elizabeth nem az a (formás) seggen ülő típus, gyors tervet kovácsol és végre is hajtja. A Jersey-ről hozott krumpliszállítmányt felajánlja váltságdíjul az ezredesnek, így az őrizetesek kiszabadulhatnak. Már csak az a kérdés, mit fog szólni James ahhoz, hogy így elkótyavetyélték a rakományt.

Egyelőre semmit, sőt a neve már rajta van a másnap kivégzendők listáján, Pyat viszont még egy utolsó kihallgatásra rendeli. Itt James újból elmondja, hogy ő kereskedő, nem kém, és nem áll semmilyen politikai oldalon. Nem engedem, hogy politikusok vagy akárkik helyettem döntsenek, mondja határozottan. (Ezt a mondatot kiírom magamnak külön poszterre.) Tehát csak az egyéni érdekeit nézi, kitűnő, ez megfelel nekem, tesz erre meglepő kijelentést Pyat és lehúzza James nevét a listáról. Visszaadja neki a pénzt és új feladatot ad: Onedin próbálja meg megvesztegetni Charles Delescluze-t, a versaille-i kormány annak is fog örülni, és így a kommünár két legyet ütne egy csapásra: vagy árulásért sikerül elítélnie Delescluze-t, vagy ha mégsem, akkor még mindig kivégeztetheti Jamest. Gratulálok, mondom én, hogy ez a módszer emlékeztet a jakobinus diktatúrára.

Onedint elküldi abba a panzióba, ahol Delescluze lakik, James limitált szókincsével igyekszik felvilágosítást kapni a házinénitől, hol tartózkodhat a főember. Figyelmeztetni próbálja a veszélyre, de kb. úgy sikerül megértetnie magát, mint nekem Timbuktuban. Bebiceg Jean-Paul, aki nem Belmondo, viszont a panziósnő az anyja. Megörül a viszontlátásnak, és korábbi szerencsés megmeneküléséért hálából elkíséri Jamest ahhoz a barikádszakaszhoz, ahol Delescluze szervezi a védekezést.

A főember végre beszél angolul, Onedin megörül és figyelmezteti Pyat tervére, forradalmi terror van ugyebár, amikor a korábbi legjobb harcostársak válnak a legfőbb ellenséggé. Delescluze meglehetősen kiábrándultan hallgatja Onedint, ő sem azért fogott fegyvert eredetileg, ami mostanra lett a kommünből, Párizs püspökét is kivégezték, mészárlás mindenütt. Ő azért csatlakozott, mert megelégelte hogy az uralkodó bárkit megbüntethet, akinek ellenvéleménye van, ő egyenlőséget akart és tessék, mostanra ő is ellenség lett. A lövések egyre közelebbről hallatszanak, a francia hadsereg a poroszok katonákkal együtt betör Párizsba és sorra számolja fel az ellenállást. Delescluze az utolsó barikádok egyikén esik el, a katonák megölik Jean-Pault és az anyját is. Onedin megdöbbenten áll a füstben a romok között.

Már nem érdekli semmilyen üzlet a kormánnyal, és a Charlotte Rhodes lassan távolodik a francia partoktól. James a kabinban az értelmetlen háborúról beszél Anne-nek, minden fegyveres megoldást ellenzőként szavait nagy egyetértéssel hallgatom. Bárcsak ne láttam volna ebből a háborúból semmit, mondja megtörten. Felébredt a lelkiismereted? Akkor már nem lesz szükséged rám, mosolyog rá halványan Anne.