Amilyen szomorú volt az előző epizód vége, olyan vidáman kezdődik a mostani: házavató van a mi utcánkban, James és Anne Onedin végre új házba költözött. James jóformán mindenkit meghívott, akit az eddigi részekben láttunk, kellemes a hangulat, személyzet hordja körbe az italokat, a meghívottak kis csoportokban beszélgetnek. Elizabeth és Albert kissé elkésik, mert megint a szokásos témán veszekednek: ki hidegült el a másiktól és mik a feleség kötelességei, itt nem lesz mostanában forrón erotikus házasélet, az biztos. Pedig James a figyelmes Anne javaslatára éppen a hugi házassági évfordulójára szervezte a házavatót, Frazerék meg is lepődnek, mert egyikőjüknek sem jutott eszébe, milyen jeles nap is van ma. Amúgy Anne szinte ragyog, mosolyogva jár csoporttól csoportig, vagy tényleg sikerült túltennie magát a vetélésen, vagy csak úgy tesz. Robert szerint itt van Liverpool krémje, ennek örömére sorra üríti a sherryspoharakat.
Fogarty gratulál Jamesnek a házhoz és a múltkori sikeres árveréshez, amin megszerezte a Maria da Gloriát. Hát igen, az Onedin flotta ismét két hajóból áll, természetesen mindkét szkúner úton van, sőt James elújságolja Albertnek, hogy kibérelt egy harmadik vitorlást is, a Lady Lazenbyt, amivel Amerikába készül, de ezúttal Anne nélkül. A vidám hangulatot azért szúrós keresztpillantások is kísérik: Albertnek nem tetszik, ahogy Elizabeth Fogartyval fecseg, és a szoba túlsarkából Emma Callon is féltékenyen néz. James pár udvarias szót vált Lady Lazenbyvel, akinek a férje parlamenti képviselő, James neki adta el részvényei egy részét azért, hogy megvehesse a házat és az árverésen a hajót. Bár a megállapodásuk szerint James a részvényeket bármikor visszavásárolhatja, fontos a jó viszony fenntartása a befolyásos körökkel. A lady az a jellegzetes szipirtyó típus, akiket olyan találóan formált meg a Monty Python, Onedinünk viszont a fentiek miatt kénytelen szórakoztatni a banyát. Szerencsére a dagállyal indulnia kell, így a beszélgetés nem nyúlik túl hosszúra, James hamarosan el is köszön és megkönnyebbülve lelép. A klipper fedélzetén aztán azon sajnálkozik Bainesnek, hogy ez a gyönyörű vitorlás nem az övé, hozzátéve: Mennyivel szebb a hajó, mint a névadója!
Frazerék késve érkeztek, de legalább hamarabb távoznak, és hazaérve ott folytatják a veszekedést, ahol abbahagyták. Hideg vagy hozzám - te nem vagy olyan forró, mint más férfiak, vagdossák egymás fejéhez a vádakat, szép dolog a házasság, na. Szó szót követ, végül Albert felkapja a kalapját és elrohan. Fiákeren ismeretlen címre viteti magát, de akivel ott találkozik, az bizony ismerős: Carrie Harris az, alias Mély Dekoltázs, az orfeumi énekesnő. Lejárt a szerződése és most éppen nincs munkája, Frazer máris előkap pár fontot, hogy kisegítse. A nő eleinte szabadkozik, de aztán persze elfogadja és háláját csókkal juttatja kifejezésre, mily meglepő. A függönyt azonban elfelejtik behúzni, így a jelenetnek szemtanúja egy másik fiákerből az Albertet követő Elizabeth, na schön.
A szőke szépasszony hazasiet, dúlt kebellel ír pár sort Albertnek (toll nem is kell hozzá), majd összepakolja legszükségesebb holmiját és a három ekhós szekérrel beállít Anne-hez az éjszaka közepén. Még pár vendég ott van, nevezetesen Robert, Sarah és Fogarty, jól érzik magukat, de nem sokáig. Ugyanis hamarosan megérkezik Albert is, és magából kikelve ordibálni kezd Anne-nel, olyanokkal vádolva, hogy ő szervezte direkt úgy az estét, hogy Sz Sz itt találkozhasson Fogartyval. Fogarty sértetten felpattan, Anne is megdöbbenve utasítja vissza a képtelen vádakat, valaki esetleg jól pofán csaphatná Frazert, hátha magához tér, jegyzem meg magamban, pofon azonban nem csattan, pedig a családban maradna (oké, mínusz Fogarty). Ha el akarsz válni, nem adok egy pennyt se, kérj attól, aki miatt elhagytál!, vágja még oda Elizabethnek Frazer és dühösen elvonul. Bakker, azért legalább az Encyclopedia Britannica pótkötetét hozzávághatta volna valaki.
Van tehát téma a városban, Emma másnap Fogartyt faggatja, mi igaz abból, hogy Frazerék el akarnak válni, sőt a pletykák szerint ennek Fogarty lenne az oka. A szakállas tiltakozik, Emma viszont figyelmezteti, hogy ha mégis kitörne a botrány, és kiderül valami Fogartyról, akkor ők nem házasodhatnak ám össze. Az esetleges válás a téma a két sógornő között is, Anne természetesen a házasság megmentése mellett van. Sokat köszönhetsz Albertnek, sajátjaként szereti a kis Williamet, és különben is, annak idején te kosaraztad ki Danielt, emlékezteti Sz Sz-t, aki azonban nem kér a fogadatlan prókátor tanácsaiból. El akar válni, hiszen az manapság már nem olyan nagy dolog. Anne közli, hogy az esetet megírta Jamesnek New Yorkba, mert neki erről tudnia kell, ettől Elizabeth végképp berág és dühösen kifut a szobából, talán rá is ráférne némi ismerkedés az Encyclopedia Britannicával.
Meg sem áll az első ügyvédig, aki arról biztosítja, hogy a válásnak nincs akadálya, Elizabeth viszont még pénzt is akar kapni, na, az már nem lesz olyan könnyű. Már csak azért sem, mert Albert éppen Robertnek magyarázza, hogy ő ugyan nem ad egy fillért se a nőnek, és neki milyen sokat kellett tűrnie Sz Sz-től az évek során. Robert persze leginkább azon aggódik, hogy egy ilyen családi botrány rosszat tesz az üzletmenetnek, elmaradnak a vevők, beintenek a szállítók. Ráadásul Albert a gőzhajóval sem halad, pedig Fogarty már nagyon sürgeti a kész terveket. (Nem tudom, de ez a gőzhajó lassabban készül, mint a Luca széke.) Frazer amúgy Carrie-nél lakik per pillanat, Robert ezért végső érvként az is felhozza, hogy Albert kvázi bűnben él egy könnyű erkölcsű orfeumi nőcskével. Frazer ezt már megelégeli és sztentori „kifelé!” felkiáltással ajtót mutat a sógorának.
New Yorkba érve James kézhezkapja Anne levelét, be is dühödik, ahogy kell, és felszólítja Bainest, hajtsa meg az embereket a berakodással (melasz, búza és gyógyszerek a szállítmány amúgy), mert a rossz hírek miatt mielőbb vissza kell érnie Liverpoolba. Odahaza Anne-t meglátogatja Lady Lazenby és teázás közben arra figyelmezteti, hogy igyekezzenek megakadályozni Frazerék válását, mert az az Onedin vállalkozásokra is rossz hatással lenne. Miszter Onedinnek még a végén nem lesz kivel üzletet kötni, és aztán nem tudja majd visszavásárolni a férjemtől a részvénycsomagot, fejtegeti az öreg cekker (más néven vén szatyor). A rend társadalmi érdek, elvégre nem vagyunk majmok, szellemeskedik a lédi, amire Anne frappáns választ ad: Pedig Mr. Darwin éppen ezt akarja bebizonyítani. Ó drágám, hogy olvashat egy úrinő ilyesmiket, zárja a beszélgetést az öreglány.
Zenés-táncos üzemi bál van a Callon irodaházban, az emeleti irodában egyszer csak a mérsékelten becsípett Emma és a mérsékelten szakállas Fogarty tűnik fel. Maga hazudott nekem, nincs is itt fenn semmilyen dokument, csak kettesben akart maradni velem, mondja a becsiccsentett leányzó. Pont ez volt a terv, gondolja magában Fogarty, és beveti a mélyen-búgó-orgánum-mint-a-tettetett-ellenállás-elleni-legjobb-fegyver módszerét, és hosszan sorolt bókokkal törekszik bejutni a megfelelő helyre. Úgy tűnik, a módszer beválik, mint már annyiszor azelőtt és azóta is a történelemben, és hamarosan csak elfojtott nyögések hallatszanak az irodabútorok közül. (Ez a Fogarty rendes ágyban nyilván nem szeret szexelni, emlékszünk, Elizabethet is egy szűk hajókabinban tette boldoggá.)
Az akció ezúttal azonban nem teljesedik be, mert nem sokkal később a mentegetőző Emmát látjuk, aki könnyek között vallja be, retteg attól, hogy esetleg gyereke lesz. Nőietlennek érzem magam emiatt, pedig te olyan gyengéd és kedves vagy, mondja Emma. Daniel próbálja vigasztalni, nem olyan nagy baj ez, sőt ő most úgy érzi, ez tényleg szerelem, nem úgy, mint annak idején Elizabethtel. Majd a nagy lírázás közben azt is bevallja, hogy ő Elizabeth gyerekének apja. Emma hangulata egy pillanat alatt megfordul, gyűlöllek! felkiáltással magára kapja a ruháját és könnyek között elrohan. Eközben Elizabeth az egyik lakásban, Albert a másikban néz hosszan elgondolkozva maga elé, és úgy tűnik, valami eredményre jutnak egymástól függetlenül. A nagy gondolkodásban aztán Albert egy szép napon vehemensen elutasítja Mély Dekoltázs újabb apanázs iránti kérelmét és úgy dönt, visszaköltözik saját házába.
Ennyi szárazföldi akció után nézzünk vissza a nyugalmas tengerre, a Lady Lazenby jó széllel halad az Atlanti-óceánon, bár Baines aggódik, hogy túl erősen fúj a délnyugati szél. Jamest azonban ez nem zavarja, szerinte észak felé eltérve hamarabb érnek Liverpoolba, hasonló hibát követ el pár évtized múlva a Titanic parancsnoka is, ebből is látszik, hogy Onedinünk nem látta még a filmet. Mivel a szélirány nem változik, a Lady Lazenby egyre északabbra sodródik, előkerülnek a sapkák, sálak, csak James keménykedik hajadonfővel. És az egyik reggel a fedélzeten minden havas, a kötélzet, a korlát csupa jég, az Onedin zászló is fagyottan lóg, körülöttük egyre több a jégtábla, de fordulni nem tudnak, csak mennek tovább észak felé, mint Hatteras kapitány.
Sudárvitorlát behúzni, adja ki a parancsot James, ez minden matróz álma, jeges árbocon csúszkálva vitorlát beszedni, izzadó tenyérrel figyeljük az erőlködést. Szerencsére egy matróz sem zuhan le, viszont észreveszik, hogy a nagy fagyban megrepedt az előárboc, na, akkor arról is le kell szedni a vitorlát. Erre azonban már nem marad idő, mert az árboc nagy reccsenéssel eltörik és a fedélzetre zuhan, maga alá gyűrve Bainest. Ó bakker, kedvenc tengeri medvénk jobb lába csúnyán megsérül, a tengeren ennek csak egy gyógymódja van: az üszkösödés megelőzése érdekében le kell vágni. Akkor viszont az öreg egyetlen megélhetését is elveszíti, hiszen féllábú tengerészt sehol sem alkalmaznak. (Ez alól kivétel Long John Silver A kincses szigetből, de most ne viccelődjünk, komoly a helyzet.)
Bainesnek nincsenek illúziói, még ő maga sürgeti Onedint, hogy siessen az amputálással. James előhozatja az ilyenkor szokásos fájdalomcsillapítót, egy üveg rumot, de a fűrészt csak nincs ereje megragadni. A fiatal hajósinas is ellenjavaslattal él: a rakomány egy része gyógyszer, abból vegyenek kölcsön étert és karbolsavat, ő ismeri ezek használatát, mert az apja felcser. James némi habozás után beleegyezik és a fiú segítségével hozzálát a kezeléshez: az éterrel elaltatják az öreget, a karbollal fertőtlenítik a sebet. A kabinban a higiénikus viszonyok nyilván nem olyanok, mint a Chicago Hope Kórházban, a lassacskán magához térő Baines elé James mégis vidám arccal tartja a tükröt: Sikerült megmentenem a lábát, nézze csak! Az öreg szemét elönti a hála könnye, és pár pillanatra az én monitorom is elhomályosodik... Ráadásul a figyelő matróz is örömhírt jelent: olvad a jég, lehet továbbhaladni.
James a kikötőből siet haza és elújságolja az általa elvégzett sikeres orvosi beavatkozást, Anne mosolygó arccal karolja át sokoldalú férjét. A tárgyalásról viszont lekéstél, éppen most tartják, mondja Anne. Ám azt látjuk, hogy az ügyvédek hiába várják a peres feleket a tárgyalóteremben, azok egyike sem jelenik meg. A két Frazer ugyanis összetalálkozik a bíróság folyosóján, ahol Albert szomorú tekintettel néz Elizabethre. Sz Sz-ben is megmozdul valami, mert odalép Frazerhez és némi tétovázás után így szól: Itt van a helyem melletted. A Callon irodában ücsörgő Fogartyhoz belép Emma, és szemérmes mosollyal közli: Visszajöttem, ha még te is akarod. Fogarty egy „ó, igen” felkiáltással felpattan, és a fiatalok elmélyült csókolózásba kezdenek. Minden jóra fordul, ki-ki megtalálja párját, ha nem kerékpárját, zárjuk frappánsan kedvenc Boncz Gézánk idézetével ezt a posztot.
Facebook kommentek