Az előző részben Watson első alkalommal nyomozott egyedül, egy eltűnt nőt keresett, Holmes pedig egy olyan gyilkost hajkurászott, aki a metró alá lökött egy nőt. Ráadásul Alfredo is visszatért. Az a rész egész jó volt, lássuk milyen lesz az eheti.
Közeleg a tél. Nagy vihar készülődik. Nemsokára hármas erősségű hurrikán éri el a várost, ami akár kétszáz km/h sebességű széllökésekkel is járhat. Az irodaházban dolgozó biztonsági őrt azonban nem zsibbasztja a dolog, elmélyülten olvasgat, miközben hallgatja a híreket. Az esti csendéletet egy nő szakítja meg, aki az utcán segítségért kiabál. Amikor azonban az őr kiszalad, hogy segítsen neki, a nő fegyvert fog rá és arra kényszeríti, hogy nyissa ki az iroda ajtaját. Nemsokára jönnek a haverok is, az a terv, hogy ellopnak valamit az épületből. A nő lelövi a biztonsági őrt. Az őr – mielőtt végleg elpatkolna – még lead egy lövést a tolvajokra.
Watson felkészült a viharra, vett vizet, elemeket és levest, úgyhogy a legszükségesebbek rendelkezésre állnak. A hallban találkozik egy erőteljes testalkatú és igencsak ideges hölggyel, Ms. Hudsonnal. A nő ógörög-szakértő és korábbi nyomozásai során többször is segített Holmes-nak. Nem is gondoltam volna, hogy a gyilkossági ügyek megoldásához gyakran szükség van az ógörög nyelv ismeretére. Fontos információ, hogy Ms. Hudsont eredetileg Mr. Hudsonként anyakönyvezték, de az életét már jó ideje nőként éli, „múzsaként" helyezkedett el ihlettelen szerzők otthonában. Utoljára egy Davis Renkin nevű pasasnak dolgozott, de mivel a kapcsolat nem kizárólag üzleti ügyeket érintett, Mrs. Renkin kidobta a hölgyet a lakásból, Holmes pedig a hóvihar idejére befogadta. Mielőtt végleg összevesznének, indulni kell, mert Gregsonék megtalálták a lelőtt biztonsági őrt.
Watson – Sherlock segítségével – összerakja mi történt: a haldokló őr eltalálta az egyik rablót. A golyó átment a bűnöző testén. Kiderül az is, hogy mi kellett a tolvajoknak: egy új telefon, ami a következő napon lesz először megvásárolható és várhatóan több ezren fognak érte sorban állni. Holmes a földön szőke parókából származó hajszálakat talál, ebből kikövetkezteti, hogy az egyik elkövető valószínűleg nő. A detektív igazából nem is érti, mit keres itt: az ügy egyszerű rablógyilkosság. Ha megvannak a telefonok, megvan a gyilkos. Egy ilyen ügyet még talán Bell is meg tud oldani. Ebben a pillanatban kialszanak a fények, a vihar miatt szünetel az áramszolgáltatás. Visszatérünk a „kőkorszakba", ami olyan kihívás, hogy még Holmes érdeklődését is felkelti. Kezdődhet a régivágású nyomozás.
Sherlock nem tétlenkedik: mivel internet a kőkorszakban is van, már rá is talált a lopott telefonok első boldog vásárlójára, aki az új teló képét feltöltötte az Instagramra. A telefonra vetülő árnyék formájából pedig azt is könnyedén megállapítja, hogy hol árulják a mobilokat. Az orgazda egy csöves, bizonyos Maggio. Azt állítja, hogy a telefonokat egy pékség mögött kidobva találta. Vagyis a tolvajoknak nem a kütyük kellettek, hanem valami más. Az irodaházban Sherlockék kiderítik, hogy a tolvajok egy építészirodába törtek be. Mielőtt azonban Watson nekiveselkedne a zár feltörésének – nyomozóink szívesebben törnek be a bűntények helyszínére, mint hogy rendőrt hívjanak –, egy férfi útjukat állja. Kiderül róla, hogy az irodában dolgozik és ide menekült a vihar elől. Arra is fény derül, hogy miért jöttek a rablók: építészeti terveket vittek el.
Ha áram van, minden van – tartja a mondás és ennek a fordítottja is igaz, ezért ha nem akarnak megfagyni, Watsonnak be kell gyújtania a kandallóba. Fogalma sincs, hogy kéne ezt csinálni, de Ms. Hudson kihúzza a bajból: kisfiú korában, mielőtt másfél literes műmelleket csináltatott volna, cserkész volt, ezért a nyomolvasás és a sátorverés mellett, a tűzrakáshoz is ért. Szerelmi bánata még nem múlt el, ráadásul volt szeretője, Renkin még mindig hívogatja. Sőt, a férfi valahonnan kideríti, hogy a szerelme Sherlocknál lakik, és úgy dönt, addig veri az ajtót, amíg nem tud személyesen bocsánatot kérni. Holmes nem kér a drámából, odafent egy sátorba bújva dolgozik. Megszerezte az ellopott tervek másolatát és ezekből kiderítette, hogy a tolvajok a Nemzeti Bank New Jersey-i készpénzraktárát akarják kirabolni a hóvihar leple alatt.
Watsonék gyalog indulnak a hóviharnak. Gregson elérhetetlen, ezért nekik kell megakadályozni a bankrablást. A dermesztő hidegtől egy hókotrós nénike menti meg őket, akinek nincs más dolga, így egy kis pénzért cserébe elviszi őket Jersey-be. Közben CB-rádión bejelentik a zsaruknak a várható bűntényt. Bell a másik vonalról közelít, még mindig a sebesült tolvajt akarja megtalálni, de pechjére senkit nem hoztak be a környékbeli kórházakba lőtt sebbel. Egyvalaki kerülhet csak szóba, egy fiatal lány, Alysa Darvin, akit megszúrtak. Bár a lőtt és a szúrt seb nem pont ugyanolyan, ha már úgyis a kórházban jár, Bell kihallgatja a lányt. A csaj előad egy zavaros történetet egy szakállas rablóról, de a sztorinál sokkal érdekesebb, hogy Bell egy szőke hajszálat talál a lány kabátján, ami egy parókából származik. Bumm, elkaptalak!
Sherlockék közben megérkeznek a bankba. A helyi vezető magabiztos, talán túlságosan is az: minket teljesen lehetetlen kirabolni, hiszen minden automatikus, a gépek nem hibáznak. Azon azért meglepődik, hogy valaki harminchárommillió dollárnyi, megsemmisítésre váró, elhasználódott bankjegyet újságpapírra cserélt, a valódi pénzt pedig lenyúlta.
Holmes kideríti, hogy a rablók egy melléképületen keresztül jutottak be és a keréknyomokból az is kiderül, hogy egy régi mentőautóval menekültek. A rablást alig több, mint egy órája hajtották végre, talán a hókotrós néni utoléri őket. Közben Bellék is haladnak: a kórházba került lányt nem Alysának, hívják, az igazi neve Elle Bastin és lopás miatt egyszer-kétszer már elkapták Európában, a férjével, Ibn Casimirrel együtt. Holmes közben CB-rádión jelentkezik a hókotróból és az után érdeklődik, hogy mit sikerült kiszedni a lányból. Bell közli vele, hogy nem sok mindent, de a csaj telefonján az utolsó hívott szám egy lóversenypálya volt. Pont ideális hely arra, hogy nagy mennyiségű, kis címletű, régi bankjegyeket valaki újakra váltson. Bellt odaküldik az igazgató, Leseur házához, hátha a tolvajok ott akarják deponálni a lóvét. Kisvártatva meg is érkezik egy mentőkocsi, a rendőrök elkapják a mentősöket, ám amikor már azt hisszük, hogy az ügyet lezárhatjuk, és mehetünk piálni, kiderül, hogy Bellék árnyékra vetődtek. Egy huncut dollár sincs a kocsiban, nemhogy harminchárom millió. Valaki elterelésképp hívott mentőt a házhoz. Sherlocknak túljártak az eszén.
Mire Watsonék hazaérnek, Ms. Hudson kitakarított és még a könyveket is ABC-sorrendbe rendezte. Van egy kis kényszerbetegsége, ezért szakítás után mindig takarítania kell. Vagyis a barátja végleg lelépett. Sherlock eközben a szerencsétlen teknőst használja mentőautó-modellnek és egy térképen rakosgatja ide-oda. Állítólag többen is láttak egy mentőkocsit, amelyik nem állt meg egy súlyos baleset helyszínén. Később azonban a mentő eltűnt, nem látta senki, annak ellenére, hogy az egész városban lezárások voltak és rendőrök keresték a szajrét. Senki sem tudja eltüntetni a lezárásokat csak úgy – mondja Watson, és ez a gondolat szöget üt Holmes fejébe. Egy térképen megmutatja Gregsonéknak, mi történt. Valaki úgy döntött, néhány rendőrt ide, vagy odavezényel és így szabaddá vált az út a mentő előtt. Sherlocknak gyanúsítottja is van: a katasztrófavédelem egy nőt vezényelt a helyszínre, hogy koordinálja a vihar elleni védekezést. A rendőröket is joga van pakolászni. Ez azonban bizonyítéknak még kevés.
Mégiscsak a kislányból kéne kiszedni valamit, és nem maradt más, mint a jól bevált fenyegetős zsarumódszer: a kezeden lőpornyomok voltak, ha nem kezdesz énekelni, örökre a dutyiba dugunk, bébi. Még mielőtt a lány teljesen összecsinálná magát, odakint kitör a balhé. Valami késelés volt az egyik cellában, ezért Gregson elvonszolja Bellt. Vagy mégsem? Trükk az egész, ezzel akarják kiugrasztani a lányt a bokorból. Sherlocknak az a feltevése, hogy Elle utolsó ütőkártyája a beépített katasztrófavédelmis, aki valahogy megszökteti majd. Most itt a remek alkalom. És tényleg ez történik: a nő kiviszi a lányt, de a lépcsőfordulóban Bellékbe ütköznek. A teória tehát igaz volt, a nő sáros, az ügyet lezárhatjuk. A végére még az is kiderül, hogy hol van a többi tolvaj és hová dugták a pénzt, Ms. Hudson pedig az unokatestvéréhez költözik. Éljen a happy end.
Facebook kommentek