Az előző részben Holmes a tanítványául fogadta Watsont. A nő első megoldandó ügye két hulla, akik biztonsági őrök voltak egy parkolóban, amíg valaki le nem lőtte őket. Watson kikövetkezteti, hogy az elkövető a két halálos lövést leadását követően bizonyára elmenekült, mert a helyszínen nem található. Nagyjából én is hasonló eredményre jutottam volna, Holmes azonban nem ért egyet ezzel a hipotézissel. Mivel a két holttest ruhái nem egyeznek, valószínűtlen, hogy mindketten a parkolóban dolgoztak. A helyes megoldás az, hogy egyikük – amelyik a ruháját áruházban vette és utólag varrta rá a jelvényt – csak tettette, hogy biztonsági őr, igazából egy rabló bűntársa volt. A parkoló autókból kilopta a forgalmikat és az üzembentartó lakcímére küldte betörő barátját, haszonszerzés céljából. Amikor az igazi parkolóőr rájött a turpisságra, lelőtték egymást. Az ügy lezárva, de hátra van még negyven perc az epizódból, úgyhogy nem kizárt, hogy felmerülnek további bonyodalmak.

Holmes tovább magyaráz: ha nyomozó akar lenni, Watsonnak a különlegeset, a bizarrt kell észrevennie, például egy limuzin sofőrjét, bizonyos Crabtree-t, aki ódivatú sofőrsapkát visel, és épp az arcukba bámul. A fickó egy Gerald Lydon nevű csilliárdos vállalkozónak dolgozik, aki a limóban vár Holmesra. Lydon bemutatkozik: van egy csomó szabadalmam, meg tudok csinálni tizenegy húzódzkodást, szóval hihetetlenül menő vagyok, csak egy gond van, demenciában (elbutulás) szenvedek. Ezért mindig magával visz egy Ms. Tompkins nevű nőcskét, ha netalán elfelejtene reggel nadrágot húzni. A pasas ötvennyolc éves, ebben a korban a demencia még ritka, neki azonban egy nagyon hosszú nevű örökölt, genetikai alapú betegsége van, amelynek ez az egyik tünete. A másik meg a hallucináció. Az ürge arra fogadja fel Holmes-t, hogy derítse ki, ki okozta ezt a betegséget. Talán valamelyik szülő lehet a ludas, gondolom, de a pasas családjában senkinek nem volt ilyen betegsége. Tudósok azt mondták neki, hogy a betegség utólag is előidézhető, márpedig ha lehetséges, akkor bizonyára így is van. Sherlock azonban nem nyitott az ilyen jellegű téveszmék utáni nyomozásra, és nem vállalja a megbízást.

Lydon nem adja fel. Első körben egy, a kihalás szélén álló különleges méhecskét küld Holmes-nak, aki – bár nagyon szeretné a kis rovart – nem áll kötélnek. Közben folytatódik Watson képzése. Először könyveket kell olvasnia, aztán meg kell tanulnia a vívóbot használatát. Amikor a lány már egészen belemelegszik a botozásba, Gregson telefonon hívja Holmes-t: Crabtree-t megölték és úgy tűnik, Lydon volt a tettes, le is tartóztatták. Lydon valamiért azt hiszi, hogy Sherlock neki dolgozik és kéri, hogy segítsen neki. A pasas nem emlékszik semmire és nem is érti, hogy miért tett volna ilyet, az ápolója azonban látta mi történt. Lydon fiai is megjelennek a színen, de nem jutnak az apjuk közelébe. Lydon számára a valóság teljesen képlékeny, nem tudja, hogy mikor hallucinál, csak egyetlen dologban biztos, hogy valaki előidézi ezt az állapotot. Arra kéri Holmes-t, hogy segítsen, a detektív pedig hajlamos hinni neki. Elvállalja az ügyet és cserébe megkapja a különleges méhecskét.

Első körben meglátogatják annak a genetikai kutatólabornak a vezetőjét, akik diagnosztizálták Lydon betegségét. A főnök egy Ralph Keating nevű figura és van vele egy csaj is, Natasha Kademan. Nekik is beszélt Lydon arról a hipotéziséről, hogy a betegségét valaki okozza. Natasha szerint ez technikailag valóban lehetséges, de a világon mindössze hét ember képes rá. Sherlock örömmel csap le a listára, mert meggyőződése, hogy a hét tudós közül valamelyik sáros. Az első pacák, egy norvég, rögtön horogra kerül, mert olyan házat vásárolt a közelmúltban, amire nyilvánvalóan nem volt fedezete, a csekket pedig nem más, mint Lydon egyik fia, Carter írta alá. Irány Norvégia! De előbb még Watsonék titkos randin találkoznak Natashával, aki Sherlocknak átküldte egy molekula rajzát, ami állítólag bizonyítja, hogy a betegség előidézése lehetséges. Pontosabban csak találkoznának, mert a laborban mindössze a nő vérbe fagyott holttestét találják. Az elkövető a gyilkosságot rablásnak próbálta álcázni, de nem vitt el semmit, amiből egyértelmű, hogy a Lydon-ügy miatt került rá sor. Valaki el akarta hallgattatni a nőt, Holmes elmélete szerint Carter Lydon lehetett az. A gyilkos nem volt eléggé elővigyázatos, mert a nyomozók egy festményre fröccsenve megtalálnak pár cseppet a véréből.

Elsőnek Natasha vőlegényét hallgatják ki. A faszi nem tud semmit Lydonról. Úgy gondolja, hogy Benny Cordero volt a tettes, akinek a vérét az elhunyt állítólag engedély nélkül használta a génkutatásaihoz. Emiatt Benny egyszer össze is veszett Natashával. Sherlock pálcikákból és színes golyókból megpróbálja összerakni a molekulát, de végül csak egy tyúk/dinoszaurusz sikerül. Watson ennél ügyesebb, a rajz alapján egy régi tanárjával összerakatja a molekulát. Az elmélet tehát megalapozottnak tűnik, valaki minden bizonnyal előidézte Lydon betegségét. Közjáték: Watson elhozza Sherlock kardigánjait a mufurc orosz mosodás nénitől, aztán az örsön végignézik Benny kihallgatását. Szegény Benny valóban ki volt akadva Natashára, akinek a tanulmánya megállapította róla, hogy pszichopata, és alibije sincs a gyilkosság időpontjára, de Holmes ezzel együtt sem gondolja, hogy ő lett volna a tettes.

Sherlockék kihallgatják a fiúkat. A fiatalabbik – és fogalmam sincs, melyikük Carter – sokkal jobban aggódik az állása miatt, mint azért, hogy az apjával mi lesz. Az idősebbik pedig örömmel közli, hogy az apját cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezték, ezért a köztük lévő megbízási szerződést felmondja. Watson trükkjével – a felmondás csak írásban érvényes – végül megszerzik az idősebbik fiú dns-ét, mert ellopják a tollát, amit rendszeresen rág. Holmesnak még jobb trükkje van: lenyúlta a pasas fésűjét. Az ügy majdhogynem megoldva, már indulnának is piálni, amikor Bell kárörvendően hívja Sherlockot: a bűntény helszínén Benny vérét találták a festményre kenődve. Úgy tűnik mégiscsak ő volt az. A faszi azonban tagad. Ő nem lehetett, mert épp zsaroló képeket készített a szembeszomszédról, aki a dajkával kavart.

Sherlocknak továbbra sem tetszik a zsaruk változata, hogy Benny a gyilkos, az ürgének ugyanis semmi köze Lydonékhoz. Kétféle magyarázat van arra, hogy került Benny vére a festményre. Egy: az igazi gyilkos odatette, hogy bemártsa a pasast. Kettő: ... Na ezt még nem tudjuk, de Sherlock szerint valószínűleg ez lesz a jó megoldás. Mielőtt kiderülna, Watson ismét elmegy a mufurc oroszokhoz, akikről azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy nem igazi mosodások. A boltjuk tele van biztonsági kamerákkal, a tiszta ruhát senki sem viszi el, ráadásul azt sem tudják, mennyit kérjenek a tisztításért. Ez tuti valami fedőszervezet. Sherlock eközben – a norvég kivételével – konferencia-beszélgetésre hívja a híres genetikusokat, akik megerősítik, hogy a dns-minta igen bonyolult és drága eljárással ugyan, de hamisítható. A teljes mintára vonatkozóan dns-teszt elvégzését követően kiderül, hogy valóban ez történt. A vér mégsem Benny-é. A gyanú így Natasha vőlegényére terelődik, aki ugyancsak genetikus, volt lehetősége a minta hamisítására és ráadásul ő mártotta be Benny-t.

A pasast ismételten, ezúttal gyanúsítottként hallgatják ki és kisvártatva beismeri a gyilkosságot. Az indíték az volt, hogy az eljegyzés után mindketten megcsináltatták a géntérképüket, és a férfiban megtalálták a "harcos gént", ami a szociopátia jele. Ezt követően a nő eltávolodott tőle, sőt, meg is csalta egy Lincoln Dunwoody nevű férfival. Ezért féltékenységből megölte. Lydonnal és a betegségével kapcsolatban azonban nem vall semmit. Holmes rájön, hogy nem volt szó megcsalásról. Lincoln Dunwoody nem egy ember, hanem kettő: Lincoln és Dunwoody, két milliomos, akiknél – Lydonhoz hasonlóan – nemrég, megmagyarázhatatlanul megjelentek a betegség jelei. Natasha le akarta leplezni a mérgezést, ezért kellett meghalnia.

De vajon kinek állt érdekében gazdag new yorkiakat fertőzni ezzel a betegséggel? Például egy olyan cég tulajdonosának, amelyik a betegség gyógyszerét kutatja. Dr. Brian Watt pont egy ilyen figura, ő Natasha cégének tulajdonosa és vezetője. Ráadásul pont abban a genetikai betegségben szenved, amit másokban előidézett. Az áldozatokat mind kezelték abban a kórházban, ahol ő is dolgozott korábban. Az volt a terve, hogy a megbetegített gazdagok adományai felgyorsítják a kutatást, és így hamarabb elkészül a gyógyszer, amivel ő is meggyógyulhat. A végére Watson még a mufurc oroszok pénzmosodáját is leleplezi. Csak az nem derül ki, hogy ki ölte meg Crabtree-t és miért. Kérem vissza a jó sztorikat.