Sajnálatos módon egyszerre kapott el minket a csömör, a hányinger és az öngyilkossági kísérletek sorozata, ezért kimaradt pár hogyvolt, elnézést kérünk! Most, miután sixx főnök szana meg szÉjjel csapta az arcunkat, az ambulancián ülve, röntgenre várva gyorsan helyükre tesszük a hiányzó láncszemeket. Három résznyi instant hisztizés, kavarás és picsogás következik, úgyhogy tessék a késeket eltenni, nehogy ti is ereket vagdossatok! Ott csúszott ki a szánkból a kiskanál, hogy Karvaly hazaérkezett a világ közepéről, mert rádöbbent, hogy odakint bizony nem olyan túrós a rudi, mint azt a mesékben megéneklik, Dzsót pedig lassan kipaterolják a saját kecójából. Sajnos egyik kedves olvasó sem kerülhet a baltaarcú tulaj helyébe, hogy odacsapjon az elszemtelenedő bérlőknek, így egy darabig nézhetjük az „énkiköltözöktebeköltözöltemeglevagyszarva” vonalat. Mivel három részt kell összefoglalnom, nem ragaszkodom majd feltétlenül az időrendiséghez, talán még izgalmasabb is lesz. Jó, ebben én sem hiszek; igazából az államvizsga tételeim is érdekesebbek, pedig azok aztán kurva szarok.

Kezdjük talán annál a pontnál, amikor Vivien drága beköltözteti Tudjukkit a villába, mellyel gyakorlatilag egy véres polgárháború kezdődik. Az egy dolog, hogy Kristóf egy kretén, de ember nem magyarázza el, milyen bolygón engedhetné meg magának egy albérlő, hogy olyan flegmán és nagyképűen leszarja a depressziós főbérlőjét, ahogy azt kedvenc rúdtáncosunk teszi. Vivi mondatainak lényege egyébként összefoglalható két mondatban: Neked itt nincs szavad, Baltaarcú! Feleannyira sem vagy raj, mint én, csak irigykedsz, hogy egyszerre két kiló ekit tudok az arcomba tenni! A villa két táborra szakad ­– Joe pártiak és Vivien serege –, akik hanggránátokkal támadnak egymásra és ránk. Egy sima háborúban nem is lenne nagy para belőle, de az ő hanggránátjaik pusztítóbbak minden vegyi fegyvernél. Még Pumuklifejű görényeinél is. Apropó, görények: az egyik szegény állatka lebetegedett, szorítsatok neki, hogy felépüljön! Csak egy példát emelnék ki az összecsapások közül: Tudjukki és Lófejű voltak a polgárháború élharcosai, előbb egy kitakart testápolóért küzdöttek ádázul, majd megütköztek valami holland kakaóporért is („nem elég, hogy az abrakomat felzabálod, még a kenőcsömet is lopod, te geci?”).

A háborúsdi Lallert viselte meg leginkább, szegény újra rádöbbent, hogy senki le se szarja, és igazából sose voltak barátai. A felismeréshez olyan fejet vág, mint egy durcás kisgyerek, akitől elvették a játékát; könnyeket azonban nem sikerül kipréselni a könnycsatornáiból hozzá, hát kedves szerkesztők, műkönnyről hallottak-e már? Ez a szerencsétlen a képernyőn töltött idejének 95%-ában csak bolyongott a lakásban, mint egy prüntyögő szellem, miközben a többiek lőttek egymásra. Már-már elpárologna minden illúziója az iránt, hogy „minden olyan lesz, mint régen”, amikor beállít Gabi, aki lóhátra pattant, és átugrott Erdélyből egy kis csevejre. Szerintem csak azért tért vissza, hogy a szerkesztők kicsit össze tudják kaparni a szálakat, ugyanis az összegzésről szólnak a percei.

A másik nagy visszatérőnk Karvaly volt, ahogy már említettem korábban. A haldokló nyugat fene nagy liberalizmusát és szabadelvűségét azért csak sikerült magába szippantania cirka öt nap alatt, mert az első dolga volt, miután becsöngetett a villába, hogy a neki ajtót nyitó Kristófot leteperte és nyomban magáévá tette. Egyes számú kérdés: miért csönget valaki abba lakásba, ahol ő is lakik? Kettes számú kérdés: van még olyan nő a sorozatban, akit nem mászott meg Tudjukki? Mindegy, pörögjünk tovább, mert sose lesz vége. Szóval hazajött Karvaly egy idétlen kalapban, és miután kiosztotta Kristófnak a legnagyobb ajándékot, a többieknek csak csoki meg ilyesmi jut. Persze mindenki próbálja felvenni műmosolyát. Marci közben annyit gyakorolta a bánatos kiskutyanézést a Kéjlakban, hogy Anikó rá is szól: „hát most aztán már szedd össze magad, mert unom a fejed, és még büdös is vagy!” Pedig akkor lenne csak igazán morcos, ha egy kis monitoron látná, ahogy Tudjukki a volt csaja csupros bödönét nyalogatja. Igazából nem is értem, miért ilyen búval baszott, amikor egy fél részen keresztül matatott Szandika csecseivel. Jó, nem ért hozzájuk így konkrétan, csak befestetette őket, hogy egy fotózásra újnak tűnjenek. Persze a látványukból most sem kaptunk, szóval valaki kérdezze meg Márcsellót, tényleg annyira természetellenesek-e, mint gondolom. Kárlosz piszok pipa lett, amikor meglátta az eredményt, hát azért hajózott át egy lélekvesztőn Kubából, hogy itt is fekete kebleket lessen? Bár majdnem a konyhakredenchez csapkodta Marci fejét, sok hiszti után megbékélt, és el sem költözött, pedig az mostanában divatos húzás.

Akár hiszitek, akár nem, az I. Picsogó Polgárháború közben sem telt el úgy hét, hogy a villalakók ne a bedrogozott Ribivivi és a kis háziállatai partijára ébredjenek. Sőt, egyre többen gyülekeznek közülük reggelenként megnézni, hogyan spricceli teli a lakást Kristóf tejszínhabbal, miközben Vivi érthetetlenül óbégat. A keddi részben például már az egész konyhát ellepték, ami Dzsónak valamiért nem tetszett. Kidobná a lányt reggel („eljátszottad az utolsó esélyedet!” – ismerős mondat…), de a lány dobja ki őt este. Nem vicc, így történt. „Te itt senki vagy!” – közli vele Vivi, majd befákkol és magára csapja az ajtót. Hiába képzeli azt napközben Dzsó a műhelyben, hogy az esti erdei tanácson fel lehet oldani a feszkót, és elég lesz, ha levágják az ellenzék vezérének fejét, az esemény „váratlan” fordulatot vesz. Szerencsétlen Pumukli egész nap takarított, mert azt képzelte, hogy így mindenki békülékenyebb lesz, ám azzal nem számolt, hogy Vivit megszállta az ördög. Lazán befenyít mindenkit, a békülés traccsparti gyorsan véres leszámolásba torkollik, aminek a végén Rita a wc-be menekül sírni, Dzsó meg elköltözik – a SAJÁT LAKÁSÁBÓL – valami haverja pecójába, aki Amerikába emigrált. Tudjukki a szokásos vigyorral a pofáján nézi végig az eseményeket. Ütném. Ha már annyi esze nem volt a kedves lakástulajdonosnak, hogy megválogassa, kit vesz be a buliba, legalább utólag gondolkozhatna. Valami trükkös módon rágyújthatná a lakókra a villát, így megszabadulna az őrültektől is, és még pénzt is kapna a biztosítótól.

Közben Karvalymarci egy másfél óra erejéig újra összeállt, de felesleges volt örülni Márcsellónak, csak szexre kellett az exének, szerelme ezúttal viszonzatlan marad. Gyorsan foglaljuk össze, hogy most éppen ki kivel szeretne huncutkodni, mert egyre kuszábbak a történések. Szóval Karesz Hannát szeretné, Hanna viszont Marciba van belezúgva tövig, Marci még mindig Karvalyt, Karvaly azonban már csak a szexet keresi, leginkább Tudjukkivel. Utóbbinak mindegy, csak lyuk legyen: működik Ritával, Zsófival meg Vivivel is kicsit, talán Jessicával is csinálta, azért lett beteg szegény. Lófejű is épp tüzel, neki csak Kristóf harmada jut, próbálna küzdeni Vivivel még egy darabért, de csak nevetséges cicaharc lesz belőle, verekedés nélkül. Aztán még ott van Dia, akibe Joe és Redzsi is vágyik, utóbbi már-már betegesen, viszont Dia az utóbbi részekben inkább Anikóval lófrált. Sok lesz már a leszbi-vonalból, írnám, de felesleges. Szóval Dia és Anikó örökbarik lettek, Vörhenyest meg a hiszti rázza miatta, pedig az nem is jut el a tudatáig, hogy Diát milyen könnyű kimozdítani egy kapcsolatból. Erre a konfliktusra majdnem egy fél résznyi adásidőt beáldoztak, pedig 3 perc is sok lett volna rá.

Hannácska részei olyan érdektelenek, hogy akár ki is vághatnánk az összeset, de azért tekintsük át röviden, egy mondatban. Miután Marci végleg lepattintotta, rommá törve indul munkát keresni, amit talál is egy pékségben, de a barátai miatt gyorsan kirúgják, hogy aztán megint csak a Dzsó-Karesz-Marci tengely mentén történjen vele a szokásos semmi, amolyan "béküljünkki-dugjunk-szeretlek-nemszeretlek-nőjjéfel-dugjunk-nőjjéfelvégrebaszdmeg-haggyábékibe" stílusban. Ugorjunk. A szerdai epizód fénypontja Lali és Jessica „tánca” volt, amikor is Pumukli a kezében végighordozta az egész lakáson a szegény, elkábított állatot. Mindenkinek odanyomta az orra alá, hogy megmutassa, mennyire ki van ütve és mennyire büdös. Felveti, hogy valaki villámgyorsan vigye be kocsival a Honvéd kórházba, de Rita inkább azt ajánlja, hogy vigye el egy szőrméshez és adja el (ha jól értettem). További érdekesség, hogy szintén Rita elárulja a nagy titkot Vivinek: „Ritka nagy ribanc vagy!” Úgy látszik, Karvalyra őszinteségi roham jött, vagy csak a pár nap külföld túl nagy önbizalmat adott neki. Még az is vicces szerinte, hogy Tudjukki Vivivel jár, Zsófira hajt és közben vele kufircol.

Gyépés Pumukli a fejébe vette, hogy véget vet a polgárháborúnak, ehhez pedig a sosemlátott szomszédlány, Tina segítségét kéri. Vagyis kéri a fenét, csak a füst szagára felbukkanó lány jobbnak látja, ha segít, mielőtt a Lali a házat is elégeti a süti mellett. Az ovisok gondolják úgy, hogy ha anyut és aput leültetik egy pohár láthatatlan tea meg süti mellé a kisasztalhoz, akkor többet nem fognak verekedni. Na, Laller is pont ezt gondolta. Mondjuk a sütés-főzés után a hajában több tészta volt, mint a tányéron, de az meg kit érdekel, a lényeg, hogy a tortától minden harmonikus és barátias lesz. Sajnos azonban a terülj-terülj asztalkám nem hat meg senkit, főleg azért, mert egyik lakó sem teszi tiszteletét a díszvacsorán. Gabi is csak szánalomból ül le barátja mellé, meg addig sem kell otthon az asszonnyal néznie a Barátok köztöt. Aztán előáll a mentőötlettel: há’ menjünk bulizni! És mennek. Laliból viszont előtör az állat: alkohol hatására nem agresszív lesz, hanem sztriptíz táncos. Leírhatatlan tánc közben vetkőzni kezd a buliban, aminek a vége az lesz, hogy a biztonságiak kidobják. Szerintem meg is verték kicsit, csak azt nem mutatta a kamera. Pumuklit ez nem zavarja meg jobban, letolt gatyával, félmeztelenül indul tovább az éjszakába. Csak nehogy elkapják az arabok és bevágják valami hárembe.

A folytatásban Vivi szó megtépi Ritát – gondolom Kristóf miatt –, Balázs pedig megpakolja Kristófot – gondolom Zsófi miatt. Akárhogy is, mindkettőre ráfért már némi verés, a további fejleményekről már naponta kaptok infót. Csak semmi pánik, de azért egy törölköző legyen a táskátokban!