Bevallom őszintén, nagyon nehezen ültem neki ennek a résznek, holott kétség nélkül kijelenthetem, ez a kedvenc epizódom az évadból. A csatajelenetek kiválóak, a színészek brillíroznak, a zene még mindig lenyűgöző, de akkor mért ódzkodok annyira tőle? Mert fáj és megbőget a Külön utakon. Tudtuk, hogy egyszer eljön az az idő, amikor DeKnight már kénytelen lesz a történelmi események szerint haladni, hát tessék, itt van. Bekészítendő zsebkendők száma: 12-30 db.

Miután a felkelők sikeresen maguk mögött hagyták a hegyet és a hideget, mocsaras és gőzös vidéken kelnek át. Mindenki agyongyötört és elcsigázott a hosszú meneteléstől, a rómaiak pedig utolérik őket. Spartacus néhány ügyesebb társával lemarad a többiektől, hogy a horda mögött szálljon szembe a katonákkal. Egyre több női kardforgató kerül ki a rabszolgák közül. Hiába minden kimerültség, lázadóink simán győzedelmeskednek, Spartacus megmenti Crixust egy hátába fúródó lándzsától.

Spartacus tökéletesen tudja, hogy kénytelenek megint Crassus szabályai szerint játszani. Az imperátor kiscsapatokban támad katonáival, hogy szétszakítsa a gyengébbeket a kardforgatóktól, akik lemaradnak harcolni. Egy haldokló rómaitól megtudják, hogy Crassus az igazi sereggel négynapi járásra van tőlük. Rögtön ezután láthatjuk is a vonuló hadat, Tibby átmegy tiszta CSI: Miami-ba, mivel a földön fekvő hullák szagából(!!) állapítja meg, hogy a rabok három napra vannak tőlük. Ez a srác percről percre ijesztőbb lesz, Crassus elégedetten konstatálja, hogy Sparty előnye egyre csökken. De, hogy ne legyen teljes a boldogsága, Metellus megint megjelenik a táborban.

Méghozzá nincs túl jó kedvében, ő viszi a híreket Rómába, hogy minden szép és fasza, közel a felkelők bukása, erre Crassus hagyja őket megpattanni a Melia-hegyről. Crassus gyorsan lerázná a szenátort, meg fognak dögleni hamarosan ne aggódj, de Metellus tovább kellemetlenkedik ezért Marcus kénytelen alaposan meggyepálni, hogy végre megtanulja a helyét az idegesítő szenátor.

Spartacus végre megálljt parancsol a hordának, letáboroznak pihenni. Élelmük az nem nagyon van, ami tovább gerjeszti a meglévő feszültséget az emberekben. Sparty elküldi Lugót és Gannicust, hogy derítsék fel a környéket, hátha akad valami kaja errefelé. Crixus üres gyomra megtöltése helyett megint inkább a harcot választaná, ezúttal Agron is osztja a nézetet, de a trák a szívükre beszél, hogy a gyengék miatt muszáj pihenniük. Nasir és Agron közt újra szent a béke, köszönet Jupiternek. Bár igaz, hogy utóbbi csak addig mosolyog, amíg Castus megint fel nem tűnik a szexi kalózfiús mosolyával.

Tűzifát hozott nekik Castus, ezért a germán kénytelen eltűrni a jelenlétét, bár azért egy szolid fenyegetést eltol, ha csak csúnyán mer nézni a kilikiai, halál fia. A háttérben Laeta szenved a sátorállítással, Agron felsóhajt, miért mindig én Jupiter? majd a nő segítségére siet. Castus kihasználja, hogy kettesben marad Nasirral és máris vad udvarlásba kezd, a szír gyorsan leszereli, de fejben egy pillanatig eljátszadozik az édeshármas gondolatával. Ja nem, bocs, az én voltam. Agron felállítja Laeta sátrát, a nő hálás a segítségért, de a germán biztosítja róla, hogy továbbra sem szívleli őt, pusztán azért tette, mert Sparty - számára érthetetlen okokból- kedveli a nőcit. Laetának torkán akad a szó, amit a germán cseppet sem bán, mivel nem kíváncsi a szavaira. A kedves eszmecserét a berohanó Kore szakítja félbe, segítségre lenne szüksége.

Végre történik valami igazán szívet melengető dolog is a rabszolga táborban, egy csecsemő születik. A szülés levezetésében Laeta segédkezik Korénak, Agron a háttérben halálosan zavarban van és próbál nem elájulni, nem elég, hogy itt egy nő, aki félig meztelen még épp szül is! A szőke hölgy meggyötörten utasítja vissza, hogy tovább szüljön, neki ebből az egészből elege van már, erre betoppan Sparty a sátorba. Az Esőhozó személyesen, suttogja a nő, a trák jelenlétéből erőt nyer, a baba már meg is született, valamit nagyon tud ez a Spartacus.

A bébi kisfiú, Agron elégedetten nyugtázza, hogy máris akkor a pöcse, mintha magától Jupitertől kapta volna. Spartacus megdicséri Korét a helytálló bábáskodásért, a lány zavartan mosolyog, nem először csinálta ő ezt, egykori dominusa rabszolgáinak is mindig segített a szülésben. Laeta feldobja a létező legcikibb kérdést, ki is volt a te dominusod, hátha ismerem. Kore hezitál egy pillanatig, majd kamuzni kezd egy Pompo nevű gazdáról, de a trákot nem tudja átverni, mivel az felismeri Marcus Crassus bélyegét a nő karján. Spartacus átmegy vademberbe, megráncigálja a hazudó nőt, aki bizonyosan egy újabb kém Caesar után. Kore esküdözik, hogy önként lépett meg az imperátortól, mivel annak nagyra becsült fia meggyalázta őt és nem állt szándékában békén hagyni a továbbiakban sem. Laeta is szót emel, ő is csak egy szökött rabszolga, mint akármi más itt a táborban, védelmet érdemel, a tráknak pedig megesik a szíve és útjára engedi Korét. Agron szarkasztikusan megjegyzi, hogy király, most már ő is szabad, szabadon éhezhet velünk együtt.

A római táborban Tibby jóízűen vacsorázik embereivel, amikor Caesar beviharzik, azonnal beszélni szeretne a fiúval, aki lekezelésből ma is ötösre vizsgázik. Tűnj el innen, veti oda hetykén, de Caesar nem tágít. Katonák el, a szöszi pedig megvallja aggodalmát Tibbynek, Crassus kezdi elveszteni a józan eszét, ennek biztos jele, hogy véresre verte a köztársaság által ideküldött szenátort. Te talán jobb belátásra bírhatnád, ha beszélnél vele, folytatja Caesar. Tibby rájön, a szöszi aggódik, hogy Crassus rajta fogja leverni Kore szökését, ami neki amúgy tökéletesen megfelelne. Caesar sem most jött le azért a kerítésről, vágja ő a témát, biztos azért lépett meg a nő, mert megpróbáltad belé gyömöszölni a kis pöcsödet, igaz? Tibby tajtékzik, Caesar elégedetten távozik.

Zsepiket előkészíteni, Crixus és Naevia a láthatáron. A párocska a tűznél melegszik, megpillantják a ma született babát és édesanyját, ettől még a gall szíve is meglágyul. Bosszankodik, hogy szegény csecsemőnek ebbe a szarba és húgyba kellett születnie, Naevia rávágja, de legalább szabad. Crixus tovább facsarja a szívünket, megosztja vágyálmát kedvesével, ami egy otthonból, ételből és egy saját gyermekből áll. Mindketten szótlanul néznek a másikra, tudják, ez sosem fog megtörténni. Naevia azt mondja, hogy mindez nem fontos, amíg az ő oldalán ébredhet, hiszen a férfinak köszönhet mindent, ő mentette ki a bányából, ápolta a sebeit és edzette igazi harcossá.

Crixus ettől még nagyon bánatosan néz a nőre, aki folytatja, hogy ő maga választotta ezt az életet a gall oldalán, s ha ebben nem is, talán a következő életben boldogok lesznek majd együtt. Az érzelmes, gyönyörű párbeszéd tovább folytatódik közöttük, de én már megint nem látok semmit a képernyőből, szóval ugorjunk, a csókolózó párt Agron zavarja meg. Spartacus hívatja a gallt. Crixus el, Naevia újra rápillant a kisbabára és vágyakozó könnyek jelennek meg a szemében, nem ő az egyetlen, aki bőg, trust me.

Lugo és Gannicus jó hírrel szolgálnak, nem messze innen van egy völgy, kb. 20 villával, ott van élelem bőségesen. Spartacus eldönti, hogy éjjel megtámadják majd a völgyet, reggel viszont tovább indulnak, egyenesen az Alpok lábai felé, hogy aztán átkelhessen rajta, ott pedig mindenki megy amerre lát. Crixus biztosra veszi, hogy a tráknak végleg elment az esze. Spartacus nem tágít az ötlete mellől, ez az egyetlen esélye a nőknek és gyermekeknek az életben maradáshoz. Szétválnak és elvegyülnek más és más városokban, Crassus képtelen lesz minden rabszolgát felkutatni majd.

Crixus és Spartacus négyszemközt folytatja tovább a vitatkozást, a gall végső támadást indítana Crassus seregei ellen, Spartacus viszont felelősnek érzi magát a többi ember életéért is, ezért itt az idő a megbékélésre. Crixus folytatja, a mi vérünkön és verítékünkön épült Róma, le is tudjuk dönteni azt, te nyitottad fel a szemem, ne kérd, hogy most csukjam le. A trák hajthatatlan, nem kívánja több ártatlan szolga halálát végignézni, azonban a gall útjába sem szeretne állni. Így Crixus dönt, hajnalban útra kel követőivel Róma ellen.

A felkelők megtámadják a völgyet és elfoglalják a villákat, hogy ott egy jót egyenek és mulassanak, mielőtt kétfelé szakadna a tábor. Valószínűleg ez az utolsó spartacusféle orgia, amit valaha láthatunk, tessék értékelni. Sibyl ismerkedik a borral, Gannicus mellett valószínűleg csak azon fog majd élni, Saxa a távolból figyeli a párocskát. A keltának eszébe jut, hogy jaaa, először még szakítanom kéne a szőkével, ugye? Saxa úgy tesz, mintha nem különösebben fájna neki a szakítás, úgyis visszatérsz majd hozzám, mondja, és Belesa nevű barátnőjénél keres vigaszt.

Nasir itallal kínálja kedvesét, de Agron ezúttal szeretne józan maradni. A fiú értetlenül néz, ezért Agron megvallja neki, hogy egy idő óta titkon Crixus nézeteit vallja, és reggel szeretne vele tartani Róma ellen. Nasir nem lát ebben semmi kivetni valót, akkor Crixusszal megyünk, mondja nyugodtan, de a germán nemet felel rá.

Jobban szeretné, ha kedvese Spartacusszal és a többiekkel menetelne, hogy esélyt kapjon a szabad életre. Agron tisztában van vele, hogy akik Rómába igyekeznek, a halál torkába mennek, így bármennyire is sír és ellenkezik Nasir, a germán lezárja a témát. Reggel a két szerelmes útja elválik, talán végleg. Már megint belement valami a szemembe, a fene vigye el.

Pár lépésre tőlük Spartacus és Crixus beszélgetnek, a lehető legnagyobb békességben, párbeszédük tele gyönyörű momentumokkal, múltidézéssel, koccintással. Hihetetlen, hogy csak akkor tudnak megbékélni végre egymással, amikor szétválnak az útjaik. Sparty azt mondja - bár nem hisz az istenekben - ezúttal imádkozni fog, hogy testvére elérje, amit szeretne, és utána élve lássák még egymást ebben az életben. (ideje egy kis szünetet tartani és hozni egy újabb csomag zsepit.)

Máris visszatértünk a szünetről, egyenesen az imperátori sátorba. Tibby fullba nyomja a kretént, ma már sokadszorra, oh boy. Apjának előadja, hogy magát hibáztatja Kore meglépéséért, hiszen ha jobban figyel arra az oktondi Caesarra, az nem tudta volna felhurcolni a nőt a hegyre és még ma is Sinuessában élhetne pompában. Crassus megveregeti Tibby vállát, a történtek nem neked róhatók fel, hanem a szőkehercegnek, aki valamiért mindig ellenszegül a parancsaimnak. Crassus bánatosan el, Tibby vigyorog, hogy ez mekkora egy nyomorék.

Agron végre összeszedi magát és elmondja Spartacusnak is, hogy reggel nem az ő oldalán fog menetelni majd. A trák egy kissé csalódott, de nem lepődik meg, hiszen látta ő a germánon, hogy Crixus nézeteit vallja, pusztán lojalitásból állt mindig Spartacus oldalára. Békességben búcsúznak el egymástól, mint testvérek és hű barátok, mért is ne, úgyis most hoztam új csomag zsebkendőt. Ezután Sparty Laetához megy, a nő éles nyelve megnevetteti Spartacust, és végre egymásnak esnek, a második epizód óta vártunk erre.

Reggel Crixus megkéri Gannicust, hogy tartson velük, de a kelta szívének kedvesebb lett Sibyl, mintsem elváljon tőle. Spartacus utolsó kísérletet tesz a gall lebeszélésére, természetesen eredménytelenül. Mielőtt végleg kettéválna a tábor, Crixus és Spartacus kezet szorítanak, mint igazi testvérek, ebben és a következő életben is.

A csodálatos trió tudomást szerez a rabok szétválásáról, üvöltöznek egymással, Caesar Crixust követné, hiszen Rómát meg kell védeni, az imperátor viszont most már mindenképpen Spartacust akarja elkapni. Tibby is beleugat a vitába, totál felbaszva ezzel mindenki agyát. Később a fiú sátrában Caesar szembesíti Tibbyt, hogy tud Kore megerőszakolásáról, mivel a nő elmondta Chantarának, aki Caesar kurvája, az pedig Caesarnak. Rejtély megoldva, Tibby nem boldog ettől, a szöszi a hallgatásáért csupán annyit kér, hogy győzze meg apját az ő igazáról. Na ettől a kölyökben felmegy a pumpa és széttör egy boroskancsót Caesar fején. Ezt már harmadszorra láthatjuk a sorozatban, de még mindig nagyon bejövős.

Ami ezután következik...na az már kevésbé bejövős. A verekedésben természetesen Tibby marad alul, ezért berohan két katonája a gyereknek, hogy helyre igazítsák Caesart. Tibby gondol egy nagyot és, tessék megkapaszkodni... büntetésből és hogy az tartsa a száját, hátulról meghágja Caesart. Igen, tudom, ez már több mint full kreténség/retardáltság. Erre nincsenek szavak.

Egy kb. 40 másodperces kollázsban (vagy montázsban?) megtekinthetjük, amint Crixus, Agron, Naevia és az őket követő rabszolgák leigáznak mindenkit, aki szembe mer szállni velük. Mivel berendelték a sorozat végét és nem lesz több évad, sajnos érezhető a kicsit összecsapott munka, ezért kellett a külön utakra lépett sereg menetelését egy percbe sűríteni, kár, nagyon kár. Egy vérrel borított térképen követhetjük nyomon útjukat, egészen Róma kapujáig.

Szinte hihetetlen, de Crixus vezetésével lázadóink végre valóban felkészülhetnek Róma meghódítására, csupán egyetlen egy csata áll még a boldogságuk útjába. A város kapuit őrző gyalogságot Arrius vezeti. Crixus az ütközet előtt egy megkönnyezendő (már megint???) beszédet tart, kellőképpen feltüzelve vele embereit. A hegyi beszéd után el is kezdődik a csata, először tűzlabdákkal tizedelik meg a rómaiakat, majd test a test ellen harcolnak.

Egy rövidke kitekintő után, ahol láthatjuk Spartacust békésen menetelni társaival, újra Róma a helyszín. Crixus máris ünnepelheti a könnyed győzelmüket, miután maga öli meg Arriust. Naevia meghatódva konstatálja, hogy kedvese egy kibaszott istenné vált, Agron is elégedett, hiszen semmi sem áll többé Róma és közöttük. Örömük sajnos túl korai volt, Crassus megérkezik seregével, és ez most nem csak valami gyorsan összerántott parancsnokság, hanem a nagybetűs Crassus Hadsereg, az összes római katonával.

Crassusnak feltűnik, hogy Caesar nem lovon ülve állt a csatasorba, ehhez egyszerűen nincs mit hozzáfűznöm. Egyéb lehetőség híján Crixus támadást indít a sereg ellen, holott megfogyatkozott létszámuk sehogy sem érhet fel a köztársaság embereinek számához. Crassus is hasonlóan tesz, megindítja a támadást. Ha lehetséges, még az előbbinél is gyorsabb képsorokon zajlik ez az ütközet. Crassus papát lerántják a lováról, de azért nagyon nem jön zavarba, hogy a földön kell harcolnia.

A sokat látott névtelen szőke hölgy eleste után Brictius és számos állandó szereplő is meghal a lázadók közül. Agron megpillantja Caesart, dühösen ordít felé, de mire kardozhatnának, Tibby megjelenik és hátulról (!!!!) levágja a germánt. Könyörgök, valaki nyírja már ki ezt a szerencsétlen pancsert. Agron szétnyílt oldalához kap, majd összerogy és elterül a földön, ezt soha de soha de soha de soha de soha nem fogjuk megbocsájtani.

Crixus nem adja fel a reményt, hogy győzhetnek, csak az imperátort kell megölni. Fog egy dárdát, de mire elhajíthatná, megérkezik Caesar, harcra éhesen. A közelharcban a gladiátor könnyedén felülkerekedik, Caesar a földön, de mire a gall lesújthatna rá, ez az ütnivaló kölök már megint megjelenik a képernyőn és (természetesen, mivel más irányból esélye se lenne) hátulról átdöfi dárdáját Crixus testén. Naevia masszívan sikít, Crixus a földre rogy, oldalából, szájából dől a vér. Én én nem, én... Tibby, dögölj már meg kérlek!

Az üvöltő Naeviát szájba rúgják, majd hajánál fogva megragadják, torkához kardot szorítanak, hogy befogja végre a száját. Crixus haláltusájának közepén megjelenik a büszke papa, ügyes vagy kisfiam, dicséri meg Crassus, a magát szarrá fényező Tibbyt. A kölök visszaveszi a galltól régelvesztett kardját. Én végeztem ezzel a Tibby gyerekkel, nem gondoltam, hogy valaha képes leszek még valakit úgy rühellni, mint Ashurt. Pusztulj!

Crassusnak terve van Crixusszal, általa akar üzenni Spartacusnak, hogy lássa, legyőzte a horda erősebbik felét, így a gyengébb gyerekjáték lesz majd. Én naiv még azt hittem, hogy mivel üzenni akar Crassus, a gallt életben hagyják, de... kiadja fiának a parancsot, hogy fejezze le, majd azt elküldik a tráknak. Szinte hihetetlen egyébként, de ebben a részben nevetett/mosolygott Crixus a legtöbbet, most pedig eljött a búcsú pillanata. Figyelem, durván könnyzáporos momentumok következnek. Naevia zokog az ítélet kikiáltása után, de a legdurvább az az, hogy Manu Benett egyetlen rohadt szó kiejtése nélkül lejátszik mindenkit a vászonról. Ő volt az egyetlen színész, aki az eddigi összes epizódban szerepelt, most pedig így végzi be a gladiátor, egy ilyen nyomorult karakter keze által, mint ez a Tiberius.

Crixus térdelő állásban, nagyjából öt-hat lépésre a szintén térdelő Naeviától. Amíg Tibby felkészül az embert próbáló feladatra, ők csak néznek egymás szemébe hosszan, egyikük sem szól a másikhoz, de ahogy néznek egymásra... Nincs szükség szavakra, vagy utolsó szerelmi vallomásra, hiszen kettejük különleges és felbonthatatlan kapcsolata minden eddigi akadályt áthidalt, leküzdött és ezt nem lehet tőlük elvenni.

Crixus utolsó pillantása Naeviáéba fúródik, lendül Tibby kardja, a nő nem tudja nyitva tartani a szemét, sikítva zárja le amennyire csak bírja. A kard lesújtása után végül mégis kinyitja azt, így annak tükröződésében láthatjuk Crixus elrepülő fejét. Ég veled, Veretlen Gall. Most már lehet zokogni.