Danny Blue a magyar low budget Dynamo. Mitől búcsús ez a megoldás, hát abban, hogy nem a Discovery pénzeli súlyos összegekkel a produkciót, a hatalmas kamufaktorra később térnék ki. Az is igaz, hogy Danny Blue nem bűvész, szóval „telefont a sörösüvegbe” varázslatra ne is nagyon számítsunk.

Valami kiállításon vagyunk – kicsit késve csatlakoztam, bocs – ahol két művészi és szépérzékkel megáldott nyugdíjast – talán művészurakat – sikerül Danny-nek bevakítania. Mentalistának, aki amúgy kiköpött Éjjel-Nappal Budapest Lali, mellényzsebből előránt egy rubik kockát, hogy az urak asszociáljanak már valamire, amit majd háromig elszámolva közösen ki is mondanak, és úgy is lesz, jézus, majd a szokásos rajzoljunk közösen varázslás következik. Marhajó, ez is hibátlan volt. Annyira szarrá vannak darabolva a jelenetek, hogy nincs az a pénz, hogy elhiggyem EZ MIND ÍGY TÖRTÉNT. De van az a pénz, de így per pillanat azon a véleményen vagyok, hogy ez nagyon rosszul leplezett, vágómunkába csomagolt bullshit.

Na, az utcai fiataloknak is meg lesz mutatva a tudatfeletti tudomány, Danny 50 forintért el is adja a gondolatolvasás ősi mesterségét az utcán. Egy csajszit, meg egy csávót meg isállít, de a háttérben már gyűlik a tömeg a forgatásszagra. És akkor most azt mondja a lánynak, hogy gondoljon egy hozzá közel eső személyre, annak becenevére, majd képzelje maga elé, majd elmondja a fickónak, hogy hogyan tud rá hangolódni a hölgyemény gondolataira, de ezt ügyesen kivágják, nehogy az asszony fejébe látás képességét instant megkaphassuk, így már csak azt kapjuk, hogy a csávó megmondja, hogy csak nem Timi a te kedves barátnőd kisangyalom? De az. A megrökönyödés mértéke szavakban leírhatatlan, tán még a kezdeti Barátok köztös időket is porig alázva, nem beszélve az Éjjel-Nappalos színjátszásról. Ezt még egyszer megcsinálja, de már édes hármasba tolva a gondolatolvasást, meg amolyan ország-város jelleggel.

Danny Blue golfpályára megy, de a helyett, hogy szitává lövetné magát, vagy kiszarna egy golflabdát egy másik ember segge lyukán át, csak egy matekos feladvány jön. Itt egy váza, abban van x labda, mindenki írja le a tippjét. Jó megvan, valaki eltalálja, aki ki is cammog foghúzósan, mire felolvassa a borítékot, hogy aki eltalálja a helyes számot, azon ilyen meg olyan gúnya lesz és még Jánosnak is fogják hívni. Na, beszarsz behugyozol, pont egy narancssárga mellényes, barna gatyás, kockás ingás János találta el a golflabdák számát. Itt is csak milló jelet adhattak le a spontán leszólított embereknek, de még a borítékot is átírhatták párszor.

Na, most ikreket, egypetéjű ikreket nyektet Danny Blue. Óraátállítást játszanak, az egyik gondol egy időre, mire a másik számlappal lefelé tekergeti a mutatót, majd persze, hogy ugyanaz lesz az óralapon, amire a másik gondolt, de ez annyira, de annyira hihető, hogy ejha. Na, akkor most jöjjön egy fotó, az egyik tesó megérinti a fotón a másikat, mire az feláll a pár méterre lévő székben és ugyanezt megcsinálja50-100 méteres távolságban, de úgy baszod, hogy most Danny érinti meg az egyiket, mire a másik, a tetőn ücsörgő iker feláll. Ennyi volt. Komolyan. Ennél több nem történt a műsorban. Ha van rá igény, akkor lesz még hogyvolt.  De inkább ne, mert a bazári majmokat megörvendeztető műsorra Danny rezignálatlan, enyhén nazális narrálása teszi fel a koronát.