Hank ötlethiányban szenved és a szenvedést tessen szó szerint érteni. El is megy Karenhez, de neki melóznia kell, úgyhogy a múzsa szerepére most nem tud beugrani. Charlie reggeli szeánsza most annyi, hogy a meleg főnöke a farkával bökdösi a hátát egyfajta fenyegetettséget érzékeltetve ezzel, aztán a lágy masszázs átcsap gyomrozásba, mert a Deadline.com-on már ott virít, hogy Robbie Mac nem köt üzletet az ügynökséggel. Ezzel egyetemben Charlie a munkanélküliségbe is belekóstolhat.

Charlie kissé magába roskadva hereverézik otthon a gyilkosság öngyilkosság mámorító gondolataiban tobzódva, mire megérkezik Hank, hogy kihúzza a havert a szarból és az önzetlenség netovábbjaként bevállalja a rockoperás melót. Na jó, Hanknek sem árt némi kenőanyag a nagyvilági élet felelőtlen habzsolásához. Stuva meg is beszélik egy bárban, hogy ugyan eresszen már meg egy telefont az ügy érdekében, cserébe Hank is meggyőzi Marcyt, hogy leüljön Stuval megpofázni a megpofázandókat.

Ééés már Atticus házában megy a biznisz, de mivel Hank volt akkora pöcsarcú szarjankó, hogy Atticust nyílt színen megalázta és egy rakás gőzölgő szarkupacnak vélte minősíteni munkásságát, szóval az üzletnek finoman szólva is fuccs. Charlie finoman oldalbabassza Hanket, hogy ugye hogy most már nagy rajongója vagy a művészúrnak, nem?! Peeersze, hogy igen. Atticus kicsit szét van cuccozva, de bedob pár keresztkérdést, hogy pl. melyik album tetszett Hanknek a legjobban. És most jön a hatalmas kammer, Hank pislog a falra, hálistennak van ott valami ultragiccses poszter „Go Fetch” felirattal, szóval üsse kő, az lesz a jó válasz, a GO Fetch volt a legfaszább lemez. Kedvenc szám? Hol élsz te bazmeg, a dedóban? Na, gyerünk, kedvenc szám? Pfff, izé, hozé, mit is mondjak, melyiket szeressem, hmmm, talán a Step and Fetch it? Bingó! Ön nyert. Atticus szarás közben írta azt a szart. Áll az üzlet. Viszont pont nincs ügynöke, amitől kicsit nehézkes csóri Atticus élete, mire Charlie aktivizálja magát, hogy pont itt van ő. Na majd egy hollywoodi kis mitugrász pont keni vágja mitől rock’n’roll az élet, ugye. Mindegy is, ha Charlie szerez perui kokót, meg egy 1945-ös Martin D-28-as akusztikus gitárt, akkor esetleg számításba veszi, hogy talán az ügynöke lehet az öltönyös rejszmester.

Hank és Charlie eldzsalnak Faithhez, hátha ő tudja merre van az a bizonyos gitár. Persze, hogy tudja. Amíg Charlie Faith barátnőjének lenge keblein legelteti szemeit, addig megdumálják, hogy elmennek egy zűrös drogdílerhez a gitárért, meg némi perui kokóért. Két legyet egy csapásra. A zűrös drogárus a Lostból ismert Hugo, azaz Hurley, aki nagy rajongója Hanknek, olyannyira, hogy kérés nélkül lenyúlja Hank fejhangon prezentálandó ’muthafuckah’-ját, így spontán ki is alakul egy kis anyabaszó konteszt, amit szavakba leírni nem lehet. A lényeg, hogy egy szaxi és Charlie öltönye lesz az ára a halott rocksztár gitárjának, meg némi anyagnak. Atticusnak leszállítva az árut, egy percig örvendezik a gitárnak, majd a kokóját követeli, de kurvahirtelen, mire Charlie az orra alá dug egy fél fogínyére, egy harmatos szippantásra sem elegendő adagot. Némi tobzódás után Faith nap hősévé avanzsálja magát és javasolja a gitártok alaposabb átnézését, és láss csodát az egyik rekeszben ott figyel egy vaskosabb kispárnányi por. Atticus boldog, mindenki boldog.

Stu Marcynál van,de a védőbeszéd előtt Ophiliába botlik, aki már nappaliban vár és továbbra is rendületlenül megveti a férfiakat, Stut meg pláne. Egy szó, mint száz: Stu egy mocskos vadállat, akinek a péniszét farokketrecbe kell zárni, majd egy forró búcsúcsók kíséretében a leszbipornó elé szögezve kell hagyni.

Az üzlet sikeres megkötése után Hank, Charlie, Faith és a kis barátnője csendben elborozgat, elfüvezget a múzsa rezidenciáján. Charlie bepunnyad, úgyhogy ő megy is aludni, míg Hank és Faith andaloghatnak egyet, vagyis a magát szerényen a művészetek istennőjének tituláló Faith egekig magasztalja Hanket és írásságát. De csak, hogy tudja még mindig nem írta meg az igazi mesterművét, de ezen majd ő segít. És csók és más semmi. Hank csalódott is a kárba vesző erekció miatt, de lesz itt még heft úgyis.